[FEl-támada mi Urunk…]*

Nota: Christus fel-támada, etc.

FEl-támada mi Urunk,
IESUS Christus Istenünk
Koporsóból érettünk,
Azért mi-is örüllyünk.
Irgalmaz nékünk.
Ki kereszt-fán meg-hala,
Hogy feszítve függ vala,
Kivel Lymbus el-romla,
Ember meg-szabadúla.
Szent Atyákat ki-vivé,
Ördögöt meg-kötözé,
Es kiket ö szerete,
Véle Menyben fel-vitte.
Isten Annya MARIA,
Imádgy értünk, s' örülly ma:
Veszszen ördög hatalma,
Kit Szent Fiad meg-ronta.
Végsö-napon el-ne-hadgy,
Ellenségünk igen nagy:
Szent Fiadnak minket adgy,
Mert irgalmasságod nagy.
E' napon úgy vigadgyunk,
Bününkböl fel-támadgyunk,
Hogy Istenhez juthassunk,
Es ö-véle maradgyunk.
Kit mi-nékünk engedgyen,
Atya, Fiú Szent Isten:
Szent Lélekkel egyemben,
Most, és örökké, Amen.

3 CS Halottaiból 10 CS Szent Őrszóként; a szöveg többi része a kézirat csonkasága miatt hiányzik.

Nyomtatott kiadása és kézirata:

Főszöveg: Kájoni János: Cantionale catholicum. Csík 1676, 246. – Cím: MAS. – Nótajelzés: Nota: Christus fel-támada, etc. ut sup. fol. 243. – Megvan a második kiadásban is (1719, 189).

Csíkcsobotfalvi kézirat. 1675 k., 132. – Szövege csonka.

Húsvéti válaszos ének. A Christus surrexit kezdetű szerteágazó énekcsalád egyik magyar változata (lásd [AZ Ur Christus fel-támada…] c. jz.).

Versforma: 7–7–7–7–5 (a–a–a–a–b); az ötödik sor refrén.

Dallama: RMDT II., 151. sz.

8 Lymbus – ld. [A' Szüz egy fieat szült…] c. 20. sor jz.


Hátra Kezdőlap Előre