[CHristus fel-támada…]*

Nota: Christus fel-támada. fol. 235. ad Notam primam.

CHristus fel-támada,
Húsvét-napján virrada:
Sidók szine hervada,
Szüz MARIA vigada.
Ur Isten meg-váltá mind ez Világot
Szent halálával.
Christus mihelt fel-kele,
A' Halál meg-ijede:
Az ördög el-sillyede,
Hatalma veszni kezde.
Christus fel-költ épp testben,
Legyünk vigan lelkünkben:
Isteni dicsiretben,
Ekes éneklésekben.
Christus halva feküvék,
Dicsösségbe öltözék:
Harmad-nap meg-jelenék,
Hivekkel társalkodék.
Christus azért kínzaték,
Hogy Adám meg-csalaték:
A' nagy harag ránk esék,
Hogy az almában evék.
Christus bünös Embernek,
Reménye meg-téröknek:
Lön öröme hiveknek,
Gyözöje ellenségnek.
Christus IESUS-t urallyuk,
Idvezitönknek vallyuk:
Beszédinek helyt adgyunk,
Szent Nevére hajollyunk.
Dicsösség az Atyának,
Es az ö Szent Fiának:
Ezek ajándékának,
Dicsö Szent Háromságnak.

Nyomtatott kiadása:

Kájoni János: Cantionale catholicum. Csík 1676, 254. – Cím: MAS. – Nótajelzés: Christus fel-támada. fol. 235. ad Notam primam. [Utalás a Hiszünk igaz Istenben kezdetű húsvéti Credo-parafrázis dallamára; lásd Credo [HIszünk igaz Istenben…] c.]. – Megvan a második kiadásban is (1719, 194).

Szövege megtalálható még: Szakcsi kántorkönyv (1788–9, II, 5).

Válaszos ének Krisztus feltámadásáról, a Christus surrexit–kezdetű énekcsalád egyik magyar változata. Lásd [AZ Ur Christus fel-támada…] c. jz. Szerzője ismeretlen.

Versforma: 7–7–7–7–11–5 (a–a–a–a–b–c); az utolsó két sor refrén.

Dallama: RMDT I., 68. sz.; RMDT II., 152. sz.

1 Christus fel-támada – az ének első sora, akárcsak a dallammintáé, egy szótaggal rövidebb. A feltehetően középkor végi első dallammintának kottás változata a Cantus catholici első kiadásából (1651, 71) ismert, ahol a hat szótagú első sor utolsó tagjára két hangot hajlítva énekeltek.

27 urallyuk – urunknak ismerjük; lásd [MEnynek Földnek igaz Királynéja, Tisztaságos Szüz…] c. 15. sor jz.


Hátra Kezdőlap Előre