Nyomtatott kiadása és kézirata:
Főszöveg: Kájoni János: Cantionale catholicum.
Csík 1676, 271–2. – Cím: MAS. – Nótajelzés: Nota: Jövel Szent Lélek Ur Isten, lelkünk.
– Megvan a második kiadásban is (1719, 207).
Csíkcsobotfalvi kézirat.
1675 k., 145–6.
Pünkösdi válaszos ének, amely tartalmában
rokon a nótajelzésben idézett Batizi-énekkel és
a [JEövel Szent Lélek Isten…] c. alatt közölt Jövel Szentlélek isten kezdetű énekkel.
Mindkettő a Veni Sancte Spiritus kezdetű
középkori sequentiára vezethető vissza. Kájoni
azonban ezt az éneket egy másik kéziratába, a
ma nem hozzáférhető latin–magyar versgyűjteményébe
(1677 k., 289) is bemásolta párhuzamosan a
Veni sancte Paraclete kezdetű latin cantioval; e két
éneknek azonban csupán a kezdősora ismeretes, és
a latin ének más forrásban nem fordul elő. Lehetséges,
hogy ez volt Kájoni mintája.
Versforma: 16–9–16–11 (a–a–a–b);
a versszakok első sora 8/8, a harmadik 9/7 osztású belső
rímmel; a negyedik sor refrén.
Dallama: RMDT I., 7. sz. – A nótajelzés
Batizi András pünkösdi énekére utal, amely
az erdélyi kéziratos hagyományban elterjedt; szövege
megvan a Petri András-énekeskönyvben
(1630–1, 51a) és Kájoni énekeskönyvének
első kiadásában (1676, 269) is. A szótagszám
a különféle verziókban sokszor változik; így
Kájoninál a forma: 15–7–15–11,
ahol a tizenötös sorok 8/7 osztásúak, és a
strófák rímképlete: a–a–x–x.
Tehát Kájoni a saját gyűjteményéből
idézett dallamminta formáját is módosította.