[OH Isten, ki csudás vagy!…]*

Nota Dicam ne quid sit orbis

OH Isten, ki csudás vagy!
A' ki természetben egy vagy:
De Személyben hármas vagy;
Származtatásod igen nagy.
A' te elmèd gyümölcse,
A' te csudálatos igéd:
Születésednek erkölcse,
Azon Istent nemzi beléd.
Atya, Fiu, szeretvèn
Egy-mást, Szent  Lelket lehellik;
Szeretetbéli áldást
Mi köztünk azzal nevelik.
Az hármas egy Istenség,
Személyeket hármaztattya:
Termèszetbéli edgység,
Többekkel magát mulattya.
Hitünk ez nagy mélysége,
Christus által nyilatkozott;
Háromság egygyessége
Szivünkben szent példát hozott.
Egy-mást mi-is szeretvén,
Szent Háromságot tisztelünk:
Egy Hitben szentül élvèn,
Szent Háromság ugy lesz velünk.
Dicsirtessék nagy Mélység,
Atya, Fiu, és Szent Lèlek:
Szübeli szent vendégség,
Kivel idvességre èlek.

1–2 CCN O Melly csudálatos vagy! természetben Isten egy vagy: 3 CCN három 18 CCN nyilatkoztatott: 25 CCN Megmérhetetlen mélység, 27–28 C Légy áldott o Istenség, tenéked halok, és élek.

Nyomtatott kiadásai:

Főszöveg: Cantus catholici. Kassa 1674, 384–5. – Felirata: Magyarúl, Azon Nòtára. Előtte a latin eredeti címe és nótajelzése: ALIA; Cujus Melodia: fol. 216. [ = Dicam ne quid sit orbis; vö. Mundana vana: divina sunt plena sz. jz.]

[Szőlősy Benedek:] Cantus catholici. Nagyszombat 1675, 125. – Felirata: MAGYARÚL Azon nótára. Előtte a latin eredeti: O mi Deus! qui es tu? kezdettel és kottával. Kiad. MIR 39, 34–5.

Ének a Szentháromságról, az O mi Deus, quis es tu kezdetű latin cantio fordítása. Ez a latin vers, akárcsak az első verzió nótajelzésében idézett latin dallamminta, csak ebben a két nyomtatott forrásban fordul elő; a himnológiai irodalom sem tartja nyilván. Valószínű, hogy mindkettő hazai szerző műve. – Szövege a következő:


O! mi Deus, quis es tu?
In cujus uno numine,
Fecunditatis aestu,
Est lumen ortum lumine.
Oris tui labella
Sint lilium de lilio:
Sunt bina non gemella,
Unum Pater cum Filio.
Hi quando collabellant,
Spirant amoris flosculum:
Amando cum duellant,
Amoris extat osculum.
Tu sol es a teipso,
Nos inde lucem traximus:
Sol solus in seipso
Ter unus et ter maximus.
Ter unus, immo ternus,
Seu tres in uno numine:
Nam vivis aeviternus
Calore, luce, lumine.
Ter magnus absque mole,
Non absque plenitudine:
Nec solus absque prole,
Sed absque solitudine.
Cum Patre feta proles,
Amoris est origine:
Tres estis ergo soles
In unica caligine.
Tu primus et supremus,
A te velut primordio,
Sunt cuncta quae videmus,
Sed tu cares exordio.
Globus triangularis,
Centro carens rotuditas:
Triasque circularis,
Fundo carens profunditas.
Vivendo non senescis,
Nil tempus ex te deterit:
Quid sit fuisse, nescis,
Tempus tibi non praeterit.
Ex te fit omne verum,
Et non fit imperfectio:
Tu forma, tuque rerum
Es omnium perfectio.

A fordító és a latin vers szerzője ismeretlen.

Versforma: 7–8–7–8 (a–b–a–b).

Papp Géza megállapítása szerint nyílt kérdés, hogy a kassai Cantus catholici közvetlen forrása volt-e a Nagyszombatban nyomtatott 1675. évi énekeskönyvnek; a latin minták, a fordítások és a dallamok ugyan erre engednek következtetni, de a közös forrás lehetősége is fennáll. Lásd RMDT II., 48. sz.


Hátra Kezdőlap Előre