[BÖvséges irgalmú Isten…]*

BÖvséges irgalmú Isten, s' nagy hatalmú,
Edes JESUS, kegyes JESUS:
Im sietünk hozzád, magunkat bizván rád,
Edes JESUS, Aldott JESUS.
Szentek dücsössége, Lelkek üdvössége,
Tisztogasd lelkünket, vigasztald szüvünket.
Ki magos Egekkel birsz, és Földiekkel,
Nyavalyánk enyhitsd-meg, szüvünk vidámitsd-meg.
Kinek nagy erejét rettegjük, s' veszszejét,
Büneink ne tekincsd; haragod meg-enyhitsd.
Forditsd ránk szent orczád; Hogy bátrabban hozzád,
Fussunk szent Szód után, az üdvösség útán.
Drága szent Nevedben, segélly sok inségben,
Hiveidet szánd-meg; Pogányt zabolázd-meg.
Legyen nyereségünk, kegyelemmel nékünk,
Ne hadgy szégyenülnünk, s' ellenségtöl félnünk.
Vigasztally mindenben, e' gyarló életben,
S' hogy Hazánk ne féllyen, szent kezed segéllyen.
Dicsirtessél menyben, Nagy dücsösségedben,
Tellyes Háromságban, s' egygyes Uraságban.

4 A továbbiakban az 1. sorok utáni refrén is ez.

Nyomtatott kiadása:

[Szőlősy Benedek:] Cantus catholici. Nagyszombat 1675, 287–8. – Cím: MAS. – Dallamát is közli. – Kiad. MIR 39, 63–4.

Szövege megtalálható még a következő XVIII. századi gyűjteményekben: Illyés András: Régi es uy Enekek, es isteni dicsiretek (Nagyszombat 1703, 14; 7 versszak), Écsi-ék. (1700–25, 94), Vépi ék. (1725–68, 217), Maracskó Anzelm-ék. (XVIII. sz. 1. fele, 64).

Felelgetős ének, könyörgés Jézushoz. Az 1675-i Cantus catholici szerkesztője az Appendix–ben a vízkereszti és nagyböjti énekek közé iktatva közölte. Más dallamra énekelt változata megvan az 1674-i kassai Cantus catholici–ben; vö. [Bövséges irgalmu, Isten nagy hatalmu…] sz. Erre vonatkozóan Papp Géza a következő megjegyzést tette: „A két  énekeskönyv közötti összefüggés még felderítetlen, s ezért nem állíthatjuk teljes bizonyossággal, hogy az 1675-ben megjelent gyűjtemény szerkesztői az egy évvel korábbi énekeskönyvből vették át, bizonyos fokú átdolgozással. Közös forrás is feltételezhető, amelynek darabjait éppen a kassai énekeskönyv  használta fel kevésbé híven, mint a nagyszombati. Legalábbis erre a következtetésre kell jutnunk a két énekeskönyv más, ismert énekeskönyvekhez való viszonyából.” (RMDT II., 570. 1.).

Versforma: 6–6–8–6–6–8 (a–a–b–c–c–b); a nyolc szótagos sorok refrén; közlésünkben négy soros strófákban.

Dallama: RMDT II., 179. sz.




Hátra Kezdőlap Előre