Iesus pusio adamatus, et per totius suae vitae acta conquisitus,
et concomitatus*

Nota: Vedd jó néven én szivemet

I.
MIg nem-látom víg orczádat,
O édes IESUS-om.
s' Nem-hallom bíztató szódat,
O édes IESUS-om.
Gyászban tartod én lelkemet, s' gyötrelemben bús-szivemet.
O én édes szép kisdedem, szerelmes IESUS-om.
Mert im szivem fel-gyúladott.
Szerelmed-ért el-lankadott.
Meg-únta e' rosz Világot, s' benned keres nyugodalmot.
A' földnek nagy kerekségét.
Bé-járom míg szerelmesét.
Téged lelkem egy örömét, fel-talállak drágább kíncsét.
Mikor széllyel bújdostomban.
Mindent kérdeznék útomban.
Hol van az én szerelmesem, a' kit szeret az én lelkem?
Imé én jó szerencsémre
Juda Bethlehem földébe.
Igazítnak hogy el-mennék, s' ott találnám kit keresnék.
Nagy gyorson Bethlen Városba.
El-menék egy Istállóba.
Keresvén ott a' Jászolyba, találálak kis pólába.
Ottan mindgyárt le-borúlék.
Szent Atyádnak hálát adék.
Nagy gyengén lábadhoz nyúlék, s' azt meg-csókolván, igy szóllék:
II.
MIvel már fel-találtalak,
Most szivemhez úgy kapcsollak,
Hogy sohúl el-ne maradgyak: veled éllyek, járjak, s' hallyak.
Nyólczad-nap mikor Nevedet.
Adgyák, s' metéllik testedet.
Fel-szedem csepp-véreidet, s' bé-kötöm kis sebecskédet.
Artatlan Véred cseppeit.
Köny-húllatásod gyöngyeit.
Szivembe piros rubíntit, bé-rejtem mint drága kíncsit.
Három Király mint Királyhoz.
El-jö hozzád mint Urához.
Aranyat, Temjént, Myrrhát hoz, imádván meg-ajándékoz.
Azonban mennyünk Templomba.
Szüz Anyáddal tisztúlásra.
Ott foglak, s' teszlek Oltárra, mint bárányt az áldozatra.
Osztán fussunk Egyiptomba.
Mert Heródes nagy haragba.
Hogy ne-juthass Királyságra, keres téged a' halálra.
Olly nagy úton az ölembe.
Gyakran veszlek kebelembe.
Ölelgetvén örömömbe, csókolgatlak szerelmembe.
III.
OTt az idegen Országban,
Hét esztendöt Sellér-házban,
Töltsünk szegény állapatba, míg lesz Heródes halála.
Meg jöjünk Galilaeába.
A' Názáret Városába.
Szent Anyád szolgálattyába, ott legyünk iffiúságodba.
Hogy lész tizen-két esztendös.
Nem lesz Doctor olly nagy idös.
Kit Templomban midön bé-jösz, közöttök ülvén meg-nem gyözsz.
Akkor harmad-nap jaj-szóval.
Hegyen, völgyön Szent Anyáddal.
Kereslek nagy fájdalommal, míg talállak Doctorokkal.
Viszszá-megyünk nagy örömben.
Meg-lelt kíncsel Názáretben.
Ott éllyünk engedelemben, néha Fa-Acs mesterségben.
Harminczadik esztendöben.
János meg-keresztel vizben.
Szent Atyád szól az Egekben, Szent Lélek rád szál a' közben.
Onnat mennyünk a' pusztában.
A' vadak társaságában.
Ott negyven-nap böjtölésben, legyünk csak elmélkedésben.
IV.
A' Sátán el-jö meg-késért,
Kövel; Isteni eröd-ért,
A' Templomon, szentségedért: a' hegyen, imádásá-ért.
Mind a' háromszor meg-gyözöd.
Es nagy szégyennel el-üzöd.
Elé-jünek Szent Angyalid, szolgálnak mint hü szolgaid.
Az-után mégy halászokat.
Keresni Tanitványokat.
Szegény igye-fogyottakat, s' gyógyítani nyavalyákat.
Leg-elsöben híj engemet.
Gyógyíts-meg lelki sebemet.
Egesd, metéld a' testemet, csak idvezítsed lelkemet.
Három esztendöt tanítván.
Töltesz: a' népet gyógyítván.
Tartományokat bé-járván, s' mindent Menyországban híván.
Mikor mindennel jól tészesz.
Sok fáratságot fel-vészesz.
s' Enyi ideig ott lészesz, szidalmat jutalmúl vészesz.

SECUNDA PARS

I.
MEnnyünk-fel már az Innepre,
Mind egygyütt Jerusálembe,
Pálmával jönek elödbe, Osanna szót énekelve.
Ott meg-ládd kik örömökbe.
Ruhájok terítik földre.
Ötöd-napra életedre, szomjúhoznak Szent véredre.
Mikor leszünk a' Városba.
Vacsoráló vendég-házba.
Egnek, Földnek csudájára, térdre állasz láb-mosásra.
A' többi-közt gyilkosnak-is.
Lábát mosod Júdásnak-is.
Mosdmeg Szivem énnékem-is! nem csak lábom, de fejem-is.
Ezek-felett szerelmedbe.
Tested, s' Véred eledelbe.
Testamentom-tételedbe, hagyád kenyér, s' bor-színébe.
Mennyünk-ki már éczakára.
A' Getsemani Majorba.
Vér-veríték jö orczádra, háromszori imádságba.
Erted jönek lámpásokkal.
Papok szolgai botokkal.
Judás el-árúl a' csókkal, s' szolgák meg-kötnek rab-szíjal.
II.
VIszsza-visznek a' Városba,
Vernek mindenütt az útba,
Rúgnak, s' döfnek haragjokba, míg jutnak Annás házába.
Segély reá hogy ne-féllyek.
A' hol kínoznak ott legyek.
Sohonnan ki-ne rekedgyek, s' minden kínodban részt vegyek.
Annás Papnál kínaidat.
El-kezdéd sok fájdalmidat.
Hogy kérdik tudományodat, arczúl-csapják Szent orczádat.
Mindgyárt visznek Kaifáshoz.
s' Rosz, gaz-cseléd ott mint kínoz.
Ejjel csak rajtad mulatoz, nincsen száma mennyi kínt hoz.
Reggel adnak Pilátusnak.
A' Császár Tiszt-tartójának.
Ott hamissan bé-vádolnak, hogy magad mondtad Királynak.
Pilátus küld Heródesnek.
Hogy ott halgatsz mikor kérdnek.
Merö bolondnak itílnek, s' csúff-ruhába öltöztetnek.
A' számtalan Nép láttára.
Kik egybe-gyültek csudádra.
Minden-felöl az úczákra, ki-hoznak a' csúff-ruhába.
III.
Egig hallik a' kiáltás,
Minden-felöl a' húrítás,
Nincs egyébb csak szidalmazás, s' véghetetlen sok káromlás.
Pilátushoz úgy hurczolnak.
Viszsza-vivén tépnek, s' rúgnak.
Tanács-házba meg-állítnak, sok kínzástól meg-nem álnak.
Itt újobban bé-árúlnak.
Pilátusnak igy vádolnak.
Hogy adót többé Császárnak, meg-tíltottad ne-adgyanak.
Miattad már az Országban.
Vadnak csak háborúságba.
Az egész Nép bódúlásban, s' rövid-nap el-fordúlásban.
Jobb egy embernek halála.
Hogy sem sokaknak romlása.
Ez Kaifás kiáltása, s' jövendö prófétálása.
Illy szókra támad indúlás.
A' nép-között nagy riadás.
Minden-felöl csak rikóltás, öld-meg, öld-meg; illy kiáltás.
Azt immár el-nem álhatom.
Szemeimet bé-kell zárnom.
Mert látásra nem birhatom, szóval-is alig mondhatom.
IV.
TEged Világ Teremtöjét,
Mindenek bé-fedezöjét,
Ruháidtól meg-fosztának, s' merö mezítelen hadnak.
Szent Lélektöl formáltatott.
Szüztöl szüzen adattatott.
Szüz tejével tápláltatott, s' illy ártatlant föld nem látott.
Ezt a' gyenge Szent testedet.
Le-kötözvén kezeidet.
Hohérok verik, szaggattyák, Szent véred rútúl tapodgyák.
Ostor, s' veszszö el-szakadnak.
A' hohérok el-fáradnak.
Epséget benned nem hadnak, s' hólt-elevenen már látnak.
Még sem elég; mást gondolnak.
Tövisböl Koronát fonnak.
Azt fejeden addig verik, míg agyad-velejit érik.
Szemeidet bé-kötözik.
Arczúl-vernek, s' azt kérdezik.
Ki üte? ök azt nevetik, s' Szent orczád mind bé-pökdösik.
Pilátus népnek ki-mutat.
Viszont reád fel-kiáltat.
Öld-meg, öld-meg, nincs Királyunk, hanem vagyon csak Császárunk.
Sententziát reád mondnak.
Kereszt-fát válladra adnak.
Tolvajok-közzé állatnak, s' Calváriáig hurczolnak.

TERTIA PARS

I.
EZ útadba veled mégyek,
Ha ezer ütést-is vészek,
Másnak vinni nem engedem, Keresztedet: csak én viszem.
Calvárián le-rángattyák.
Ruháidot, hogy fel-oszszák.
Tested vérrel bé-boríttyák, és csak mezítelen hadgyák.
Hohérok gyorson forgódnak.
Mert félnek hogy-ha mulatnak.
Míg keresztre fel-hágatnak, kezekbe halva találnak.
Fára rángatva fektetnek.
Vas-szegekkel le-szegeznek.
Két Tolvaj-közzé emelnek, s' csúfolván reád süvöltnek.
Mezítelen vas-szegek-közt.
Hogy kínlódol Tolvajok-közt.
En attam arra az ezközt, mikor vóltam a' vétkek-közt.
Ha te értem illy bünös-ért.
Sok kínnal halsz-meg szolgád-ért.
Hallyak-meg én-is Uram-ért: érted; illy szép szeretöm-ért.
Hétszer szóllasz a' kereszt-fán
Epét meg-kóstolsz, szomjúzván.
Ottan fejedet le-hajtod, s' Lelked Atyádnak meg-adod.
II.
EGen a' Nap nem álhattya,
Kinaidat nem láthattya,
Magát gyászba bé-boríttya, s' halálodat úgy sirattya.
Kö-sziklák-is meg-repednek.
Módgyok-szerint keseregnek.
Nagy hegyek-is meg-rendülnek, féltekben ugyan reszketnek.
Hát én bünös hová legyek.
Ejjel nappal mint keressek.
Elég vizet szemeimnek, a' sirásra hol merítsek?
Halva láttyák Szent testedet.
Még-is dárdával szivedet.
Meg-nyittyák; hogy szerelmedet, nézzük végsö csepp véredet.
Meg-hasitott gyenge szived.
Meg-mutatott nagy szerelmed.
Engem hiu hogy el-mennyek, a' keresztrül le-vegyelek.
Mindgyárt keresztre fel-hágok.
Vas-szegeket ki-rángatok.
Le-hozlak által-ölelve, s' tészlek Szent Anyád ölébe.
Ott több Szent gyülekezettel.
En-is egy-felöl kenettel.
Kenlek: s' moslak könyveimmel, sebeid törlöm nyelvemmel.
III.
VEgre gyólcsban bé-takarunk,
Kik hozzád férünk, meg-fogunk,
Sirva koporsóhoz viszünk, sok jaj-szóval el-temetünk.
Harmad-nap dicsösségesen.
Fel-támadsz gyözedelmesen.
Sok ezer lelket fogságból, hozván magaddal Lymbusból.
Negyven-nap velünk itt mulatsz.
Es minden vigasztalást adsz.
Sok szenvedésre meg-bíztatsz, mert árvaságba el-nem hadsz.
Olaj-fa hegyröl láttunkra.
Egbe mégy Atyád jobjára.
Onnét Szent Lelket nyájadra, küldesz ránk Pünköst-napjára.
Szent Lelket mikor el-veszszük.
Erödet bennünk érezzük.
Vigan mindent cselekeszünk, s' éretted halálra megyünk.
Noha tölem távúl mentél.
Mikor földröl Egbe léptél.
Szemeimtöl el-enyésztél, de szivemben helyet vertél.
Bethlehemi Istállóból.
Míg Atyád akarattyából.
Pállya-futásod el-végzéd, Veled járék; míg engedéd.
IV.
ENgedd immár halálomig,
Utólsó pillantásomig,
Még-is addig keresselek, míg a' hol vagy; meg-lellyelek.
Kérlek ne-halazd sokkára.
Készíts engem-is halálra.
Szent Lelkeddel baj-vívásra: s' légy velem végsö órámra.
A' szarvas nem kívánkozik.
Hideg kútra hogy szomjúzik.
Utánnad mint óhajtozik, lelkem: s' szüntelen vágyódik.
Jövel, jövel szerelmesem.
Eggyetlen-egy reménségem.
Nedvesits-meg szárazságom, s' ólcs-meg éppen szomjúságom.
Segély, segély ez szándékba.
Legyek úgy hozzád kapcsolva.
Veled éllyek, járjak, s' hallyak, Szent Országodban lássalak.
Akkor lelkem gyász-ruháját.
El-vészed szivem fájdalmát.
Hogy meg-látom víg orczádat, s' meg-hallom bíztató szódat.
Szivem, ártatlan Bárányom.
Most eledelem, s' váltságom.
Hóltom-után nagy jutalmom, légyen veled lakadalmom.
Ez mostani kéz-fogásunk,
Hittel-adott mátkaságunk,
Menyegzövel valósodgyék, s' Országodban bóldogodgyék.

6 A sor után: Sic dicantur omnes Versus.

Nyomtatott kiadása:

Kájoni János: Cantionale catholicum. Csík 1676, 304–11. – Cím: IESUS Pusio Adamatus, et per totius suae vitae acta conquisitus, et concomitatus. PARS PRIMA. – Nótajelzés: Nota: Vedd jó néven én szivemet. – Megvan a második kiadásban is (1719, 241).

Ének-ciklus Jézus életéről; pap hiányában laikus kisegítő licenciátus (kántor, iskolamester) által előadott tanító ének (vö. Bevezetés 27. l.). A latin cím a gyermek Jézusra utal; magyarul: A gyermek (pusio = kisfiú) Jézusról, akit (a jámbor lélek) megszeretett, cselekedeteivel egész életében keresett (felkutatott) és követett. A nyolcvanöt versszakot tartalmazó ének-füzért a szerkesztő három fő részben (Prima, Secunda, Tertia Pars), azon belül I–IV. számozott, többségében hét strófából álló kisebb részre osztotta. A poéma Jézus életét mondja el és személyes hangja Hajnal Mátyás embléma-verseire, valamint  a Jesu dulcis memoria–fordítására (RMKT XVII./7, 66. és 68. sz.) emlékeztet. Forrása ismeretlen. A névtelen költő vers-ciklusa a magyar nyelvű barokk költészet jeles darabja.

Versforma: 8–6–8–6–16–14 (a–b–a–b–c–d); a 16 szótagos sor 8/8, a 14-es 8/6 osztású belső rímmel; a 2., 4. és 6. sor refrén.

Dallama: RMDT II., 233. sz.

128 húrítás – gyalázkodás (NySz I, 1519).

219 Lymbusból – lásd [A' Szüz egy Fiat szült…] c. 20. sor jz.

241 A' szarvas nem kivánkozik – utalás a 41. zsoltár ismert kezdő sorára.


Hátra Kezdőlap Előre