Kézirata és nyomtatott kiadásai:
Csíkcsobotfalvi kézirat. 1675 k., 179–80. – Nótajelzés: Nota. Salve mundi salutare.
Kájoni János: Cantionale catholicum. Csík 1676, 341–2. – Cím: MAS. – Nótajelzés: Nota: Salve Mundi salutare etc. – Megvan a második kiadásban is (1719, 277).
Cantus catholici. Kassa 1674, 400–1. – Cím és nótajelzés: MAS: Melynek Nótája, fol. 272. [ = Salve mundi salutare].
Szövege megtalálható még a következő XVIII. századi gyűjteményekben: Illyés András: Régi es uy Enekek, es isteni dicsiretek (Nagyszombat 1703, 95), Magyar Cantionale (XVIII. sz. eleje, 124), Vépi ék. (1725–68, 335), Császár Ferenc-ék. (XVIII. sz. 2. fele, 137b), Szentmihályi Mihály: Egyházi énekes könyv (Eger 1797–8, 265).
Oltáriszentségi ének, a misében az úrfelmutatás után, áldozásra készülve énekelték; lásd [ALdgyad ember ez nagy jódat…] c. jz.
A három szövegváltozat különböző terjedelmű: Kájoni kéziratos verziója hét, a nyomtatott kiadásban öt, a kassai Cantus catholici pedig hat versszakos. Az első strófa azonos mindháromban. A Cantionale catholicum első két versszaka azonos a Csíkcsobotfalvi kéziratéval, a többi három Kájoni új szerzeménye; ebben a két forrásban a refrén azonos. A kassai Cantus catholici hat strófája párhuzamos a Csíkcsobotfalvi kézirat megfelelő szakaszaival; a hatsoros versszakok azonban nem refrénesek és az 5–6. sorokat is számítva tizennégy sor az ismeretlen szerkesztő új szerzeménye. Kájoni két verziójának összefüggése nyilvánvaló; ez a két verzió a kassai Cantus catholici szövegére aligha lehetett közvetlen hatással. A három forrás keletkezésének időbeli közelségét is számba véve feltételezhető a korábbi kéziratos hagyomány, amelyhez a Csíkcsobotfalvi kézirat szövege állhat a legközelebb, a következő stemma szerint:
Kájoninál ugyanennek az éneknek azonos formájú és dallamú, de szövegében átalakított, továbbfejlesztett változata az Áldott Jesus, Isten Fia, Mi lelkünknek drága díja kezdetű ének, amelynek 5. versszaka a Csíkcsobotfalvi kézirat harmadik versszakával rokon (vö. [ALdott IESUS, Isten Fia…] c.).
Versforma: 8–8–8–8–8–8 (a–a–a–a–b–b); Kájoni kéziratos és nyomtatott változatában az 5–6. sor refrén.
Dallama: RMDT II., 197/I. sz.
15 teje – tápláléka.
15–18 A 4. versszak négy sora kevés változtatással megvan: De uenerabili sacramento c. 21–24. sor, Oh magnum sacramentum c. 21–24. sor, [Wduoz legi, eletünk teye…] c. 1–4. sor.
19–22 Az 5. versszak első négy sora azonos szöveggel megvan: De uenerabili sacramento c. 17–20. sor, Oh magnum sacramentum c. 25–28. sor, [Wduoz legi, eletünk teye…] c. 5–8. sor.
