Cantio de corpore Christi*

Ad melodiam Ved io neuen en sziuemet

Engemet miert szeretgecz, oh edes Istenem?
Miltatlant io keduedel miert kesercz engem?
Mikor te szent asztalódról, oh uegetlen kiegielem,
Halandoknak magad adod, szerelmes Istenem.
Nem tuljkokot, sem eökröt, nem acz allatokot,
Sem furieket, uagi iohot, nem adcz szarniassokot,
Sem meszey szöld fueket, de eghj eledeleket,
Szerelmednek ielensegit, adod szent testedet.
Kenjer szinben el rejtet Istenemet vallom,
Ielen letedet, Jesusom, tizta szüuel latom,
Tegedet az nagj szentseghben, tegedet ez szent szinekben,
Mint ualamj eöltözetben, imadlak szüuemben.
Legietek magatoknak, testi uendeghsegek,
Buiasagos ebedek, AEgipthomj leuek,
Az baranjnak asztalahoz szietek uaczoraiahoz,
Kegielemnek foliamiahoz, lelkemnek kuttiahoz.
Ninczen keduem az moszlekhoz, iarulok uramhoz,
Nem fül szüuem uilagahoz, szeszes italahoz,
Ki ad italt Beötlehembol, reszegicz onnat feiül,
Folj Istenem szerelmetöl uidamsagj szüuemböl.
Istenem szölöyböl gerezdet aytok,
Ezel menniey mannat egjczers mind keuanok,
Oh szent buzanak keniere, edesb mindennel ize,
Oh en mulando fergeczke, egh szüuem ezekre.
Lelkem ualasztot buzaia, oh mikoron ieösz el?
Oh szuuemnek giamola, mikor keöszelgecz el?
Szüuemet neked teriestem, oh Jesusom sies el,
Bennem ualo lakassodot, oh Jesus, kezgied el.
Oh edes Jesus mar ieöj el, szüuemben agiadot,
Kiben ne legien rutsagh, rendeld szalasodot,
Szent dolgokual ikesicz fel, szeretet agj lepleuel,
Szüuem ueled mulathasson, lelkem iegiesiuel.

1 M Engem mert CS méirt 2 PA Miltatlan M S meltatlant CS PM K Illy méltatlant 3 PA kegielmu M CS PM K vekhetetlen kegelem 5 M ökrököt CS PM K Nem adcz véres állatokot, szerelmes Istenem, 6 M fürieket <sem> CS PM K Sem mezei zöld füveket, kegyelmes Istenem, 7 M de egh CS PM K De egi eledeleket, adod nékem szent testedet, 8 M Az adod utólag beszúrva. CS PM K Szerelmednek jelenségét, szerelmes Istenem. 9 CS K È kenyér PM el rejtetet 10 M leted 11 M szentseghben teged az CS PM K è nagy 13 CS PM K Legyetek már 14 CS PM K Ti bujaságos 15 M Az Baranj 17 M Nincz 18 M italhoz CS PM K è világhóz 19 M CS PM K reszegicz megh 20 M szerelemtöl CS PM K szerelméböl 21 CS PM K Szent Istenem szölöjeböl 22 PA <eczer>egjczers CS PM K De ezzel 23 CS PM K édesseb 26 CS PM K Oh én 27 CS PM K oh én 29 M Az edes szó utólag a sor fölé írva. 30 CS PM K Semmi rútság kiben légyen 31 CS PM K lepleivel

Kéziratai és nyomtatott kiadása:

Alapszöveg: Petri András-ék. 1663–8 (a Réti János által másolt részben), 93b. – Cím: Cantio de Corpore Christi. – Nótajelzés: Ved io neuen en sziuemet.

Mihál Farkas-kódex. 1677–87, 90a–91a. – Cím: Alia ad elevationem.

Csíkcsobotfalvi kézirat. 1675 k., 181–2. – Cím: Quo me Deus. – Nótajelzés: Nota. Vedd jo neven.

Pálffi Márton-ék. 1676 előtt, 41a. – Cím: Más mondiad tiszta sziuel baratom.

Kájoni János: Cantionale catholicum. Csík 1676, 347. – Cím: Quo me Deus. – Nótajelzés: Nota eadem [Utalás az előtte lévő latin eredetire és nótajelzésére: ALIUS. Nota: Vedd jó neven én szivemet]. – Megvan a második kiadásban is (1719, 282).

Szövege megtalálható még: Szakcsi kántorkönyv (1788–9, II, 30).

Oltáriszentségi ének, a Quo me Deus amore, ultro complecteris kezdetű latin ének fordítása. Az eredeti csak magyar forrásokból ismeretes (Cantus catholici 1651, 96; 1675, 135; Kájoni 1676, 346). – Szövegét Kájoni kiadása nyomán közöljük:

Quo me Deus amore, ultro complecteris.
Indignum me, favore quanto prosequeris.
Ex tua quando mens, o charitas immensa!
Mortalibus impensa, te das et sumeris.
Non tauros, neque boves, nec das altilia,
Non coturnices, oves, nec volatilia.
Lactucas nec agrestes, sed epulas coelestes,
Amoris tui testes donas in copia.
Sub pane te latentem Deum profiteor:
Hic Jesu te praesentem colo, confiteor.
In hoc te sacramento, sub hoc te velamento,
Ceu tectum vestimento adoro, veneror.
Valete jam regales luxus Assiriae,
Lautitiae carnales, ollaeque Aegyptiae.
Ad agni tendo coenam, deliciarum plenam,
Ad salientem venam, fontemque gratiae.
Non siliquis me pasci volo sed corpore,
Non capior Damasci undis et nectare.
O quis det e cisterna, Bethlehem superna,
Quem virtus ut falerna det mihi bibere.
De vineis Engaddi ah botrum sitio.
Huic manna super addi coeleste cupio.
O tritici medulla suavior quam ulla,
Te vilis homo bulla, o quam desidero!
Electum o frumentum, o quando venies!
O cordis firmamentum, me quando munies?
Cor meum tibi pando, o quando Jesu quando!
Illud inhabitando, me tibi unies.
O dulcis Jesu veni in cordis lectulum,
In quo nil sit obsceni, fac habitaculum.
Virtutibus ornatum et charitate stratum,
Me tibi praeparatum fac tabernaculum.

A fordítás eredeti szövegét és formáját a Petri András-ék. és a Mihál Farkas-kódex őrizte meg. Ez a legszembetűnőbb a 2. versszakban, ahol a latin szövegben az ószövetség pusztában vándorló népének az Istentől kapott csodás táplálékára, az Oltáriszentség előképeire történik utalás.

Az első két kéziratos forrásban az áldozati állatok, a fürj (coturnix), a zöld saláta (lactuca) azonos vagy szinonim kifejezéssel található. Kájoni kéziratos és nyomtatott változatában, továbbá a Pálffi Márton-énekeskönyvben javított, Kájoninál csiszoltabb változatban olvashatók e sorok. Az I–II. verzió formája is a latinhoz áll közelebb:

  • Latin: 7/6–7/6–7/7–7/6
  • I–II: 7/6–7/6–8/7–8/6
  • V: 8/6–8/6–8/8–8/6

Az öt szövegváltozat családfája hasonló a nótajelzésben idézett Vedd jó néven én szívemet kezdetű karácsonyi ének (De natiuitate Domini Nostri Jesu Christi c.) és a Könyörgésünkre kegyes füleidet kezdetű nagyböjti ének (Ad preces nostras c.) stemmájához; mindkét esetben a Pálffi Márton-ék. verziója a kéziratos szöveghagyománynak egy variáns ágát képviseli.

Az ide is érvényes stemmát lásd De natiuitate Domini Nostri Jesu Christi c. jz.

Versforma: 13–13–14–13, 13–13–15–14, 14–14–16–14 (a–a–b–b).

Dallama: RMDT II., 233. sz. A latin eredetitől eltérő szótagszám a dallammintához igazodik.

2 kesercz – kísérsz.

5 Nem tuljkokot – az ószövetségi áldozati állatok húsát a szertartást végző pap és házanépe lakomán fogyasztotta el, mint az Úr adományát (vö. 3 Móz 3. és 7. fejezetét). A fürj (2 Móz 16, 13; 4 Móz 11, 31) és a keserű saláta, „mezei zöld fű” (2 Móz 12, 8) a pusztában vándorló zsidó népnek Istentől  kapott tápláléka volt. Az újszövetségben Krisztus magát adta áldozatul és eledelül.

14 Aegiphtomj leuek – a latinban: ollaeque Aegyptiae – az egyiptomi húsos fazekak, amelyekben a pusztában vándorló és éhező nép vágyódott (2 Móz 16,3).

17 moszlekhoz – a latinban: Non siliquis – célzás a tékozló fiúról szóló példabeszédre, aki idegenben a moslékos vályú mellől atyja asztalához vágyódott (Lk 15, 11–32).

21 Istenem szölöyböl – a latinban: De vineis Engaddi – vízben gazdag, termékeny város a Holt-tenger nyugati partján; szőlőit az Énekek éneke (1, 13) említi.


Hátra Kezdőlap Előre