|
1 M Engem mert CS méirt 2 PA Miltatlan M S meltatlant CS PM K Illy méltatlant 3 PA kegielmu M CS PM K vekhetetlen kegelem 5 M ökrököt CS PM K Nem adcz véres állatokot, szerelmes Istenem, 6 M fürieket <sem> CS PM K Sem mezei zöld füveket, kegyelmes Istenem, 7 M de egh CS PM K De egi eledeleket, adod nékem szent testedet, 8 M Az adod utólag beszúrva. CS PM K Szerelmednek jelenségét, szerelmes Istenem. 9 CS K È kenyér PM el rejtetet 10 M leted 11 M szentseghben teged az CS PM K è nagy 13 CS PM K Legyetek már 14 CS PM K Ti bujaságos 15 M Az Baranj 17 M Nincz 18 M italhoz CS PM K è világhóz 19 M CS PM K reszegicz megh 20 M szerelemtöl CS PM K szerelméböl 21 CS PM K Szent Istenem szölöjeböl 22 PA <eczer>egjczers CS PM K De ezzel 23 CS PM K édesseb 26 CS PM K Oh én 27 CS PM K oh én 29 M Az edes szó utólag a sor fölé írva. 30 CS PM K Semmi rútság kiben légyen 31 CS PM K lepleivel Kéziratai és nyomtatott kiadása: Alapszöveg: Petri András-ék. 1663–8 (a Réti János által másolt részben), 93b. – Cím: Cantio de Corpore Christi. – Nótajelzés: Ved io neuen en sziuemet. Mihál Farkas-kódex. 1677–87, 90a–91a. – Cím: Alia ad elevationem. Csíkcsobotfalvi kézirat. 1675 k., 181–2. – Cím: Quo me Deus. – Nótajelzés: Nota. Vedd jo neven. Pálffi Márton-ék. 1676 előtt, 41a. – Cím: Más mondiad tiszta sziuel baratom. Kájoni János: Cantionale catholicum. Csík 1676, 347. – Cím: Quo me Deus. – Nótajelzés: Nota eadem [Utalás az előtte lévő latin eredetire és nótajelzésére: ALIUS. Nota: Vedd jó neven én szivemet]. – Megvan a második kiadásban is (1719, 282). Szövege megtalálható még: Szakcsi kántorkönyv (1788–9, II, 30). Oltáriszentségi ének, a Quo me Deus amore, ultro complecteris kezdetű latin ének fordítása. Az eredeti csak magyar forrásokból ismeretes (Cantus catholici 1651, 96; 1675, 135; Kájoni 1676, 346). – Szövegét Kájoni kiadása nyomán közöljük:
A fordítás eredeti szövegét és formáját a Petri András-ék. és a Mihál Farkas-kódex őrizte meg. Ez a legszembetűnőbb a 2. versszakban, ahol a latin szövegben az ószövetség pusztában vándorló népének az Istentől kapott csodás táplálékára, az Oltáriszentség előképeire történik utalás. Az első két kéziratos forrásban az áldozati állatok, a fürj (coturnix), a zöld saláta (lactuca) azonos vagy szinonim kifejezéssel található. Kájoni kéziratos és nyomtatott változatában, továbbá a Pálffi Márton-énekeskönyvben javított, Kájoninál csiszoltabb változatban olvashatók e sorok. Az I–II. verzió formája is a latinhoz áll közelebb:
Az öt szövegváltozat családfája hasonló a nótajelzésben idézett Vedd jó néven én szívemet kezdetű karácsonyi ének (De natiuitate Domini Nostri Jesu Christi c.) és a Könyörgésünkre kegyes füleidet kezdetű nagyböjti ének (Ad preces nostras c.) stemmájához; mindkét esetben a Pálffi Márton-ék. verziója a kéziratos szöveghagyománynak egy variáns ágát képviseli. Az ide is érvényes stemmát lásd De natiuitate Domini Nostri Jesu Christi c. jz. Versforma: 13–13–14–13, 13–13–15–14, 14–14–16–14 (a–a–b–b). Dallama: RMDT II., 233. sz. A latin eredetitől eltérő szótagszám a dallammintához igazodik. 2 kesercz – kísérsz. 5 Nem tuljkokot – az ószövetségi áldozati állatok húsát a szertartást végző pap és házanépe lakomán fogyasztotta el, mint az Úr adományát (vö. 3 Móz 3. és 7. fejezetét). A fürj (2 Móz 16, 13; 4 Móz 11, 31) és a keserű saláta, „mezei zöld fű” (2 Móz 12, 8) a pusztában vándorló zsidó népnek Istentől kapott tápláléka volt. Az újszövetségben Krisztus magát adta áldozatul és eledelül. 14 Aegiphtomj leuek – a latinban: ollaeque Aegyptiae – az egyiptomi húsos fazekak, amelyekben a pusztában vándorló és éhező nép vágyódott (2 Móz 16,3). 17 moszlekhoz – a latinban: Non siliquis – célzás a tékozló fiúról szóló példabeszédre, aki idegenben a moslékos vályú mellől atyja asztalához vágyódott (Lk 15, 11–32). 21 Istenem szölöyböl – a latinban: De vineis Engaddi – vízben gazdag, termékeny város a Holt-tenger nyugati partján; szőlőit az Énekek éneke (1, 13) említi.
|