[Itt vagyon Christus szent teste…]*

Nota. Ô magnum sacramentum

Itt vagyon Christus szent teste,
Kit à vég vacsorán szerze,
Testamentomnak ereje
Jelen óltarj szentségben.
Itt vagyon à lelki szépség,
Menybéli drága vendégség,
Akkor van lelkünkben épség,
Ha belénk szál à fejerség.
Ha Christus rólla nem szólna,
Hinném, csak hogy kenyér volna,
De hogy szent testének mondgya,
Éppen elmémet meg fogja.
Mondhatta volna ezt jelnek,
À mit szerzet, nem testének,
De nyilvan mondta testenek,
Hogy ne hidgyünk tehat ennek?
Mondhatta volna pecsetnek,
De Christus mondta testének,
Hinünk kell szent igejenek,
Nem mondhattyuk hat pecsétnek.
Mondhatta volna bélyegnek,
De hittel mondta testének,
Ki mondhat ellenne ennek?
Nem hihetem hat bélyegnek.
Szent Pal levelében jedzi,
À ki ezt méltatlan vészi,
Hogy Ur teste, nem iteli,
Lelket karhozatra veti.
Szent Pal mondgya, hogy úgy adgya
Christus Jesus, à mint adta,
De Jesus szent testet adta,
Szent Palis hat igy osztotta.
Nem hiszünk itt testi szemnek,
Sem nyelvek izlelésének,
Hanem Christus beszédének,
Menyböl szállott eledelnek.
Azonban téged, Istennem,
Ki magadot adád értem,
Jmadom te szent véredet,
Ki vennem hadgyád testedet.

10 K hogy csak 37–40 K Azonban téged Ur Isten, Imádlak tellyes szivemben. Dicsösség légyen Menyégben, Most és mind örökké, Amen.

Kézirata és nyomtatott kiadása:

Főszöveg: Csíkcsobotfalvi kézirat. 1675 k., 169–71. – Nótajelzés: Nota. Ô magnum sacramentum.

Kájoni János: Cantionale catholicum. Csík 1676, 328–9. – Cím: MAS. – Nótajelzés: AZON NOTARA. [Utalás az előtte lévő E' szin-alatt a' kivánt jó kezdetű ének nótajelzésére: O magnum sacramentum etc.; vö. [E' Szín-alatt a' kívánt jó…] c.]. – Megvan még a második kiadásban (1719, 267).

Szövege megtalálható a következő XVIII. századi gyűjteményekben: Szoszna Demeter-ék. (1714–5, 246), Bozóki Mihály: Katólikus kar-béli kótás énekes könyv (Vác 1797, 104; más dallammal; vö. RMDT II., 296. sz.), Szentmihályi Mihály: Egyházi énekes könyv (Eger 1797–8, 246).

Oltáriszentségi ének, Krisztusnak a kenyér és a bor színe alatt való jelenlétéről szóló versbe foglalt tanítás. Kájoni a szöveg nagy részét az erdélyi kéziratos hagyományból vette; az 1., 3., 4. és 9. versszak nagyrészt egyezik az Itt vagyon a lelki szépség kezdetű ének (vö. [Itt vagion az lelkj szepsegh…] c.) 1., 3–5. strófájával; ezeket átalakította és újabbakkal egészítette ki. Kájoni önálló szerzésének tekinthető a 7–8. versszak, amely az Úrnapja szentmiséjének leckéjét (1 Kor 11, 23–29) foglalja versbe:

23 Mert én az Úrtól vöttem, a' mit előttökbe-is adtam, hogy az Úr Jésus a' melly éjjel el-árultaték, vévé a' kenyeret, 24 és hálákat adván meg-szegé, és monda: Vegyétek és egyétek: ez az én testem, melly tí-érettetek adatik: ezt az én emlékezetemre chelekedgyétek. 25 Hasonló-képpen a' pohárt is, minek-utánna vachorála, mondván: Ez a' pohár az új testamentom az én véremben: ezt az én emlékezetemre chelekedgyétek, valamenyíszer iszszátok. 26 Mert valamenyíszer észitek e' kenyeret, és iszszátok a pohárt: az Úr halálát hirdetitek a' míg el-jő. 27 Az-okáért valaki észi e' kenyeret, vagy iszsza az Úr poharát méltatlanúl; vétkezik az Úr teste és vére-ellen. 28 Próbállya-meg azért magát az ember: és úgy egyék abból a' kenyérből, és igyék a pohárból. 29 Mert a' ki észik, és iszik méltatlanul, itéletet észik és iszik magának: meg nem választván az Úr testét.

Versforma: 8–8–8–8 (a–a–a–a).

Dallama: RMDT II., 90/I. sz.


Hátra Kezdőlap Előre