Nyomtatott kiadása:
Kájoni János: Cantionale catholicum.
Csík 1676, 355. – Cím: Ave dulcis Mater Christi. – Nótajelzés: Nota: O gloriosa Domina, etc. – Megvan
a második kiadásban is (1719, 142). Előtte a latin eredeti.
Ének Szűz Mária hét fájdalmáról,
az Ave dulcis mater Christi kezdetű,
franciaországi kéziratos hórás könyvekből
ismert cantio szabad fordítása (Chevalier
1783; Corner, Georg David: Magnum promptuarium catholicae devotionis.
Viennae Austriae 1635, 207: De septem doloribus B.V.M. rhytmi devoti
ex Hortulo animae; Bäumker IV, 80/II.).
A latin eredeti szövege Kájoni kiadásában a következő:
COMPASSIO BEATAE VIRGINIS MARIAE. Nota: Ave manus Dextra. (fol.
228.) |
Ave dulcis mater Christi, |
Quae dolebas corde tristi, |
|
|
Ave dulcis mater Christi, |
Quae in Aegyptum fugisti: |
|
|
Ave dulcis mater Christi, |
Quae dolebas corde tristi: |
Natum requirens inclytum, |
|
|
Ave dulcis mater Christi, |
Quae dolens et flens vidisti: |
Caput, vinctum, dire caesum, |
Plenum probris dulcem Jesum. |
|
|
Ave dulcis mater Christi, |
|
|
Ave dulcis mater Christi, |
Quae dolens et flens vidisti: |
Jesum factum ut leprosum. |
|
|
Ave dulcis mater Christi, |
Quae de cruce suscepisti: |
|
|
Ob poenas quas susceperas, |
Da post haec transitoria, |
|
|
A hétfájdalmú Szűzről az Egyház
két napon is megemlékezett: a Nagypénteket megelőző
pénteken (fájdalmas péntek) és szeptember 15-én
(Festum septem dolorum B.M.V.). A késő középkorban
keletkezett kultusz a hét fájdalmat elszámlálja;
ez részben az evangéliumok elbeszélésén
alapszik:
1. Simeon megjövendöli szenvedését (Lk 2,
35).
2. Heródes elől Egyiptomba kell menekülnie (Mt
2, 13).
3. A tizenkétéves Jézus bánkódva
keresi a templomban (Lk 2, 48).
4. Ott állott Jézus keresztje mellett (Jn 19, 25).
Ezt egészíti ki az ősi hívő hagyomány
és a jámbor képzelet táplálta számszimbolika
nyomán még három „fájdalom”:
5. Találkozik a keresztjét hordozó Jézussal.
6. A halott Jézust leveszik a keresztről.
7. Halott fiát ölébe helyezik.
Az ünnepről: LThK 7, 67–8; Mihályfi 7, 68; Mihályfi 1933, 157; Bálint
1977, 279–86.
A magyar ének szerzője az eltérő versformájú
latin mintáját szabadon fordította, és a versszakok
számában is eltért. – A latin eredeti
és egy másik fordítása megvan Kájoni János
ma hozzáférhetetlen Latin–magyar
versgyűjteményében (1677 k., 877); ott a magyar
ének első két sora Papp Géza
feljegyzése szerint a következő:
Jduez legy szüz Christus Annya |
ki bus szivel szenuedz vala. |
|
Versforma: 8–8–8–8 (a–a–a–a,
a–a–b–b).
Dallama: RMDT II., 75/I. sz.
3 Simeon – lásd [MA születék e' Világnak Idvezitöje…]
c. 28. sor jz.