De concepcione B. M. V. VIII Xbris*

Méltoságos Istennek szent annya,
Menyországnak szépséges aszszonia,
Bünösöknek nemes reménsége,
Halotaknak te vagy segédelme.
Ô Maria, szüzeknek tüköre,
Szent Annanak nemes nemzetsége,
Kit az angyal ielenésböl hagya,
Keresztségben neve légyen Maria.
A Joakim lépék aldozátra,
Aiandékot vivé ö oltarra,
Izákar pap hogy ötet meg láta,
Mert az Joakim magtalan vala,
Aiandékat oltarról le hanya,
Es ö magat igen pirongata,
Hogy nem mélto az ö aiándéka
Isten elött, magzattya nem volna.
Nagy banatban â szent Joakim lön,
Az Istennek elöt ö panaszt tön,
Sött tarsának ezt megsem ielenté,
Pasztorihoz czák egyedöl menvén.
Nagy sirálmas fohaszkodasokat
Tészen valá es ohaitasokat,
Husz esztendeig magtalanságokat
Tudgyak vala lennye magokat.
Eö siralmat az Isten meg hala,
Szent angyalat hozzáiok bocsáta,
Vigasztalvan öket bátorita,
Hogy szent Anna méhében fogadna.
Ez szót halvan lön nagy örömében,
Ö urának méne eleiben,
Egy mast látvan örülnek szivekben,
Nyaiassággal beszélnek mentekben.
Láttak kösztek egymas bátorságat,
Hiszik való angyalnak mondasát,
Tudgyak vala annak igasságat,
Mert Istentöl nyerte ayandékat.
Boldog vala az nemes szent Anna,
Szüz Mariat áda tanuságra,
Az templomban â szent szolgalatra,
Hogy Maria Istennek szolgalna.
Eyfel uttan ez harom oraig,
Három oratól kilencz oraig,
Es az uttan urnak szép leánya
Kézi munkat bölcsen tészen vala.
Ez nemes szüz ez szokast meg tárta,
Alazátos Isten szolgaloiá,
Ö mind addig nem tavozik valá,
Még az angyal enni nem hoz valá.
Es az uttan urnak szép leanya
Buzgosággal az Istent szólgalta,
Szent életét szivében tanulta,
Tizenkét esztendö be tölt azonban.
Szent Gabriel ö néki ielenek,
Izenésböl meg batoritaték,
Szent lélektöl meg környkezteték,
 szép Jesus méhébe be lépék.
Tized holnap hogy be tellyesedék,
Marianak méhéböl szülleték,
Szülletésén angyalok örültek,
Bünös népnek örömöt hirdettek.
Nagy dicsöség â Szent Haromságnak,
Ki Mariat adá szent Annanak,
 szép Jesust ada Marianak,
Mind örökké halát adgyunk annak.

6 nemes <nemes> 19 ielent<v>é

Kézirata:

Pécsi-ék. 1674, 75b–77b. – Cím: DE CONCEPCIONE B.M.V. VIII XBRIS. – Nótajelzés: Nota in folio 132. [A dallamutalás a kézirat csonkasága miatt nem azonosítható].

Megvan még a következő XVIII. századi kéziratban is: Paksi Márton György-ék. (1760–1, 325; kottás).

Ének Szűz Mária fogantatása ünnepére.

A cím a december 8-i Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatása ünnepét emeli ki, amelynek dogmatikus tartalma: Szűz Mária életének első pillanatától mentes volt az eredeti bűntől, amely az ősszülőktől minden emberre átszármazott; lásd LThK 3, 662. Az ünnep a Niceai egyetemes zsinat (325) és az egyházatyák  korában veszi kezdetét. A XVII. században II. Ferdinánd a Habsburg-országokban különösen szorgalmazta és a jezsuita kollégiumok Mária-kongregátiói és a Nagyszombatban megjelent jezsuita imádságoskönyvek útján hazánkban is általánosan elterjedt. Lásd LThK 3, 662; Bálint 1977, I, 52–70; HDA 5, 1671–2.

A névtelen szerző az énekben a dogmatikus tanítás helyett inkább krónikás modorban őskeresztény apokrif írások nyomán Szűz Mária születésének legendás történetét mondja el; ez megtalálható Temesvári Pelbártnál és több középkori nyelvemlék-kódexben (Teleki, Érdy, Debreceni). XVII. századi változatát  Illyés András A keresztyeni eletnek peldaja (Nagyszombat 1682) című legendáriuma nyomán Bálint Sándor közölte (1977, II, 97–9). A szereplők: Anna, Joakim, Izakár pap nem bibliai személyek. A történet nagy hatással volt a hazai Szent Anna-tiszteletre; vö. XXVI. jvlii: Szent Annaról c. jz.

Versforma: 10–10–10–10 (a–a–b–b, a–a–a–a).

Egykorú dallama ismeretlen.


Hátra Kezdőlap Előre