[ADgyunk hálát a' Szent Háromságnak, mert a' Paradicsomnak…]*

Nota: Gyönyörködgyél Szüz Maria

ADgyunk hálát a' Szent Háromságnak, mert a' Paradicsomnak;
Bé-zárt kapuját tisztaságos méhe, meg-nyitá MARIA-nak:
Kiböl az Ur Isten, ki-rekesztett vala, vétke-miatt Evának.
Idvez-légy te fényes Csillaga, a' tengeren járóknak,
Istennek Annya, Királyné Aszszonya a' magas Menyországnak,
Immár fel-vitettél, örök felségében szerelmes Szent Fiadnak.
Idvez-légy te, ki el-fogadád az Atya Ur Istennek,
Kedves izenetit Gábriel Angyaltól, az emberi nemzetnek;
Kivel Evának jóra változtatád veszedelmét vétkének.
O te kegyes Szüz MARIA, világosság Szent Annya,
A' Mennyei Felség, tégedet környül vött, mint a' Hóldnak Udvara:
Nyerj irgalmasságot, bünös fiaidnak, kegyelmes Urnak Annya.
A' tengeri-vészben, meg-nyomorodtaknak második Anchorája,
El-romlott hajónak veszedelem után, te vagy amaz táblája;
Kin e' gyarló Világ, ám el-ki ragada, bátorságnak partyára.
Mostan azért jelents magadat, kegyes Anyának lenni;
Mi áldozatunkat, és könyörgésünket méltóztassál bé-venni:
Ki, Szent méhedböl a' mi váltságunkat, méltóztatál születni.
Minden Szüzeket fellyül-haladál, MARIA tisztasággal,
Csak egyedül vagy te, kit meg-környékezett Isten olly Malasztyával,
Kihez Fiad-által mi bünös emberek sietünk bátorsággal.
A' Menyországra, azon bóldogságra Mennyei dicsösségre,
Kiben fel-vitettél; tisztíts útat nékünk, a' Mennyei felségre:
Hogy mi-is te-néked, méltó dicsiretet adgyunk tisztességedre.
Hogy meg-láthassuk az irgalmas IESUS-t, te méhednek gyümölcsét,
Es hogy el-vehessük az örök-életnek ama' gyönyörüségét;
Artatlan Báránnak, Szentséges Vérének bóldogságos örömét.
Örvendesz már mind örökké a' Mennyei felségben,
Fényes Menyországban; a' Szent Háromságnak bóldog isméretiben:
Bünös emberek-ért imádgy Istent értünk, az örök dicsösségben.

Nyomtatott kiadása:

Kájoni János: Cantionale catholicum. Csík 1676, 409–10. – Cím: MAS. [A Nagy Bóldog Aszszony Napjára való énekek között]. – Nótajelzés: Nota: Gyönyörködgyél Szüz Maria. – Megvan a második kiadásban is (1719, 337).

Ének Nagyboldogasszony ünnepére. Szűz Mária mennybevételének ünnepe (Assumptio B.M.V., aug. 15.) ókeresztény eredetű. Vö. LThK 6, 935. Gazdag magyar hagyománya Szent István királytól ered; lásd Bálint 1977, II, 172–190; HDA 5, 1676–80.

A nótajelzés a domonkos Körmendi Gáspár XVI. századi Mária-énekére utal, amely három XVII. század első feléből való ferences és erdélyi kéziratból (Gyöngyösi toldalék. 1628–35, 1b; Petri András-ék. 1630–1, 14a; Kuun-kódex 1621–47, 90) és megrövidítve Kájoni nyomtatott énekeskönyvéből (1676, 337)  ismeretes. Vö. Holl Béla: Fráter Gáspár Mária-éneke. ItK 1972, 495–502. Lehetséges, hogy e Nagyboldogasszony-napi ének is korábbi eredetű.

Versforma: 17–18–19 (a–a–a).

Dallama: RMDT II., 328. sz.; vö. uo. 216. sz.

6 Immár fel-vitettél – utalás az ünnepre.

13 Anchorája – horgonya.




Hátra Kezdőlap Előre