MInden hónak, hó-harmatnak, Eüdvöz légy Királynéja |
Hozzád futok, és kiáltok, Halgass-meg oh MARIA!
|
|
Hidegségét, s' nedvességét, A' tisztaság havának |
Olvazd reám, árazd reám, Hogy bújaság lángjának
|
|
Melegsége, s' nedvessége Ne árcson te szólgádnak. |
Söt jútalmát, s' koronáját, Nevellye tisztaságnak.
|
|
Midön éget, és sérteget, Testemnek tüzes lángja. |
Midön dérrel, s' havas széllel A' bün lelkem foglallya.
|
|
Akkor szóllok, és óhajtok, Havi Szüz MARIA-nak. |
Mind havak közt, s' mind tüzek közt, Orvos irét havának.
|
|
Nékem adgya, soha rabja Ne legyek bújaságnak. |
Ezt meg-nyerjed, és engedgyed MARIA te szólgádnak.
|
|
Hogy hegyeken, és völgyeken, A' szarvas mikor fárad; |
Eüzés miatt, nagy félsz miatt, Sebessen futván izzad.
|
|
Melly kedvessen, és szivessen Iszsza a' forrás vizét. |
Abban örül, és el-merül, S' vészen nagy könnyebséget.
|
|
MARIA-hoz fris forráshoz, Ugy siess szomjú Lélek, |
Szomjúságát, s' fáradságát, Hogy enyhitse szivednek.
|
|
Mit bánkodol, s' szomorkodol, Oh én keserves szivem! |
Mit bújdosol, és futosol, Félvén rettegsz én lelkem!
|
|
Talám fejed, s' epett szived Akarod nyúgosztalni? |
Avagy iját, s' halál nyilát Kivánod távoztatni?
|
|
Tekincs Menyben, s' lásd e' Szüzben Bánatod orvosságát: |
Ott sebednek s' életednek, Meg-leled patikáját.
|
|
Ha szólhatna, mit mondana, Vallyon a' mezö nyárban? |
Mikor szárad, s' minden hervad, Az hév Cániculában:
|
|
Nyilván felyhöt, és böv essöt, Ezer nyelvel-is kérne, |
Minden füvet, és gyükeret, Melly meg nedvesitene.
|
|
Fohászkodgyál, s' imádkozzál En lelkem MARIA-nak. |
Hogy csöpögje, s' rád öntözze Harmattyát malasztyának.
|
|
Ez a' felyhö, melybül essö Csöpög a' száraz földre. |
Ezt kévánom, és óhajtom, Harmatozzon szivemre.
|
|
Ennek vize, s' kedves ize, Hasznosb minden vizeknél. |
Meg-halladgya, és meg-dúllya, Nilust: s' gazdagb Gángesnél.
|
|
Nyári hónak, MARIA-nak, Szent vize áradozzon. |
Hogy én lelkem, és életem Szárazon ne maradgyon.
|
|
A' vér-ontó Dispas kigyó Kinek testét meg-marja: |
Noha iszik nem elégszik, Inkáb szomjúhoztattya.
|
|
Ne csudállyad, se ne mondgyad, Hogy eped Adám fia; |
Mert kigyónak a' Sátánnak Mérge szivét szárasztya.
|
|
Oh MARIA Isten Annya! Királynéja essöknek. |
Nedvesitsed, és enyhitsed Szárazságát szivemnek.
|
|
|