A' szent confessorokrul*

Nota: Iste Confessor, etc.

EZ Urunk JESUS bóldog Confessora,
kit tisztel minden Népeknek határa;
mái nap jútott-bé a' Bóldogságra,
s' örök vigságra.
Alázatos vólt, s' csendes ez életben,
józan, és tiszta a' romlandó testben,
szelid, gyors, és hiv szent igyekezetben;
s' okos mindenben.
Betegek, a' kik hozzá folyamodtak
nyavalyájokbúl sokszor meg-gyógyúltak;
s' még az hóltak-is életre hozattak,
s' fel-támasztattak.
Mi azért ötet most vigan dicsirjük,
lelki jószágit égigh fel-emellyük;
a' Mennyei jót mi-is hogy meg-nyerjük,
ötet arra kérjük.
Dicsiret légyen, s' dücsösség az Urnak,
a' széles kék égh, és föld alkotónak;
Három személyben egy Uralkodónak,
s' mindenhatónak.

1 CCK EZ az Ur Jesusnak 2 CCK A kit 3 CCK jutott ez örök bòldogságra, 4 CCK Nagy Uraságra. 5 CCK vólt ez, s' józan-is 6 CCK Aitatos, tiszta, 7 CCK Szelid, igen okos szent 8 CCK Hiv, s' jó mindenben, 9 CCK Kór-betegek 10 CCK minden nyavalyákból ottan 11 CCK söt à meg-hóltak-is

12 CCK S' vigasztaltattak. 13–16 CCK Mostan azért ötet vigan mi dicsirjük, Eghig bòldogságat szentül fel-emellyük; Töredelmes szivel ötet arra kérjük, Jònkat hogy nyerjük. 17 CCK Nagy dicsiret 18 CCK Mindenekre mennyen s' földön vigyázónak; 19 CCK Harom szent személyben.

Nyomtatott kiadásai:

Főszöveg: [Szőlősy Benedek:] Cantus catholici. Nagyszombat 1675, 233–4. Kiad. MIR 39, 47–8. – Cím: A' SZENT CONFESSOROKRUL. – Nótajelzés: Nota: Iste Confessor, etc.

Cantus catholici. Kassa 1674, 502–3. – Cím: A SZ. CONFESSOROKROL. – Nótajelzés: Nótája, fol. 79. [ = Idvöz légy kis Jesus lelkünk ébresztője].

Szövege megtalálható még: Bozóki Mihály: Katólikus kar-béli kótás énekes könyv. Vác 1797, 264.

Ének a hitvallók ünnepére, az Iste confessor Domini sacratus kezdetű, a magyarországi középkori breviáriumokból is általánosan ismert, IX. századi vesperás-himnusz fordítása (Chevalier 9136; AH 2, 77). Korábbi fordítása Ez az Istennek kedves szent szolgája kezdettel a század első felében az erdélyi kéziratos hagyományból kerülhetett Kájoni János Cantionale catholicumába (1676, 458); szövege és a latin eredeti: RMKT XVII./7, 97. sz.

Az itt közölt két szövegváltozat közül az első strófa-képlete a latin minta 11-es sorait követi, az 5-ösökben ingadozik. A második változat viszont formailag csiszoltabb, és a névtelen szerkesztő által a dallammintához alakított képlete gondosan átalakított változatnak látszik. A két változat közlési sorrendjét is ez indokolja.

Versforma: I. 11–11–11–6, II. 12–12–12–5 (a–a–a–a).

Dallama a saphicum carmen egy-egy változata; vö. RMDT I, 138. sz.; RMDT II., 110., 111. és 113. sz.


Hátra Kezdőlap Előre