De conversione Sancti Pavli apostoli XXV ianuary*

Nota Szuhkoga zitka naszuitu

Dicsöséges szent ur Isten,
Mindeneknek ki vagy ura,
Nyomorultak kegyes atya,
Szegéni árvak tapláloia,
Hozzád téröknek oltalma,
Boldogok azok te benned,
 kik biznak csák te benned,
Kiket taplal te szent lelked,
Es oltalmasz kegyességed.
Ez példaban gyöniörködni
Igyekezünk az kik iárni,
Es mindeneknek fölötte
Tégedet igen szeretni,
És nyomdokidban követni.
Azért ezekre tekéncsünk,
Minemö példat vehessünk,
 szent Paltul értekeszszünk,
Christust követni siessünk,
Büneinket távoztassunk.
Az elöt volt az Christusnak
Saulus, szent tánituaninak
Ellensége mi urunknak,
Üldöklöie meg-váltónknak,
Kergetöie szólgaynak.
Midön fenegetésekkel
Saulus nagy öldöklésekkel
Damaskusban irigységgel
Christus ellen fegyverekkel
Méne dühöszködésekkel
Az papi feiedelemhez,
Venne tüle ö kezéhez
Levelet, mert Istenéhez
Vala üdvözétöihöz
Harággal ö hiveihöz,
Hogy Istennek tánituanit
Fogva vigye szent szolgait
Jerusalemben hiveit,
Haborgatvan ö seregét,
Az Istennek szent népeit,
Hertelenségel az égböl,
Világossag fényességbül
Környül foga ott az égbül,
Az meniei dicsöségböl
Szozátot hálla az égböl:
„Mit üldösz, Saulus, engemet,
Te teremtet Istenedet,
Szüntelenül hiveimet,
Mindenüt az én népemet,
És az én kis seregemet?”
Földre Saulus ott le essék,
Mert ö igen meg félemlék,
Az Istennek eszedezék,
S monda: „Uram, mit mivellyek?
Nyomdokidban kövesselek?”
Saulus â földröl fel kele,
Es az égre ö tekinte,
Mindeneket ot szemlele,
Azért senkit sem nézhette,
Sem peniglen nem öszmerte.
Kezén fogva Damáskusban
Vivék ötet az varósban,
Hollot lön hármad napiglán,
Mert ö valá nagy vakságban,
Sok vétkekért szirálomban.
Edgy tanitvan â varosban
Valá akkor Damáskusban
Ananias az uczában.
Monda urunk néki látasban:
„Kelly fell, meny Judas hazában.”
Retteg vala az keresztül
Ananias sok kinoktul,
Igen félvén â Saulustúl,
Régi kegyetlenségétöl,
És fel-gyulat harágiatul.
„El valasztottam magamnak,
Azért menyel, poganioknak
Hád hirdesse az sidoknak
Én nevemet mind azoknak,
És Israël fiaynak.
Hollot láta ö látasban
Egy férfiat az varosban,
Keresvén Judas hazában
Szorgalmatossán uczában
Ananiast Damaskusban.”
Ananias hogy ezt érté,
 vagy eszébe hogy vévé,
Mindgyart örömöst el-méne,
Damaskusban ö be méne,
Es kezeit reá téve.
Mint â hal heyak, szemeirül
Sötét halyog mind kettöröl
Le esének szemeiröl,
Aldvan Istent mind ezekröl,
Ö nagy irgalmasságarul,
Saulus meg keresztelkedék,
Az Istenben dicsekedék,
Ö benne meg erösedék,
És â szeme meg nitaték,
E képpen meg gyogitaték.
Enyehany nap â varosban
Lön Saulus az Damaskusban,
Tanituanyokkal az hazban,
Kik valának Damaskusban,
Predikalá Sidoságban,
Hogy Isten fia mi urunk,
Meg valto kegyes kiraliunk,
És üdvözétö Istenünk,
Irgalmas, kegyes mi nékünk,
Ötet algyuk s magasztallyuk.
Erössen pusztéttya valá,
Minap ötet fogia valá,
Kik ez nevet vallyak valá,
Szegétségül hiják valá,
Jerusálemben ki valá.
Eképpen lön az Saulusnak
Meg térése â szent Palnak,
Szent igéit az Christusnak
Hiven hirdeté sidoknak
Es tévelgö poganyoknak.
Mindenhato atya Isten,
Kiért örök dicsöségben
Be helhesztette menyekben,
Mind szenteknek seregében,
Mondhatatlan dicsöségben,
Tavoztassunk el bününket,
Isten ellen vétkeinket,
Kövessük üdvözétönket
Mindenekben Istenünket
Es mi nagy reménségünket,
Hogy szent Pallal egyetemben
Örvendhessünk dicsöségben,
Istenünket életünkben
Dicsiriük magas menyekben,
Mind szenteknek seregében.
Dicsirtesség Isten menyben,
Tündöklö szép fényességben,
Az menyej nagy fölségben,
Mind örökké magas menyben,
Az egy igaz Istenségben.

6–9 Ez a szakasz négysoros. 40 Hertelenség<böl> Az áthúzott szótag fölött: el 101 Lön az<D> Saulus

Kézirata:

Pécsi-ék. 1674, 80b–84a. – Cím: DE CONVERSIONE SANCTI PAVLI APOSTOLI XXV Ianuary. – Nótajelzés: Nota Szuhkoga zitka naszuitu. [Későbbi kézzel a lap szélén:] Christus ki vagy nap [és világ].

Tanító ének Szent Pál apostol megtéréséről. Ünnepe: jan. 25. A „Pálfordulás” ünnepének hazai hagyományáról: Bálint 1977, I, 179–181.

A névtelen szerző öt-öt bevezető és záró strófa között a bibliai históriák hangvételével az Apostolok Cselekedeteiben (9, 1–22) elbeszélt történetet foglalja versbe. A tizennyolc versszak terjedelmű elbeszélés forrásául szolgáló újszövetségi szakasz a megfelelő sorok számának feltüntetésével és a szövegrészek kiemelésével a következő:

20–39:1 Saulus pedig még-is dúl-fúlván fenyegetésekkel, és öldökléssel az Úr tanítványi-ellen, a' Papi-fejedelmekhez méne,
 2 és levelet kére tőle Damaskusba a' synagógákhoz; hogy ha valakiket találna e'járat-béli férfiakat, és aszszony' állatokat, meg-kötözve hozná Jerusalembe.
40–51:3 Es midőn az úton menne, történék hogy Damaskushoz közlegetne: és hirtelen világosság vévé őtet környűl égből.
 4 És le esvén a' főldre szózatot halla, melly monda néki: Saule, Saule, miert üldözsz engem?
51–54:5 Ki monda: Ki vagy Uram? És amaz: Én vagyok Jésus, a' kit te üldözsz, nehéz néked az ösztön-ellen rúgóldoznod.
 6 És reszketvén, és álmélkodván monda: Uram, mit akarsz hogy chelekedgyem. És az Úr ö-néki: Kelly-fel, és menny-bé a' várasba, és ott meg-mondgyák néked mit kellyen chelekednek.
 7 Azok pedig a' férfiak, a' kik késérik vala őtet, állnak vala álmélkodván, halván ugyan a' szózatot, de senkit nem látván.
55–64:8 Fel-kele pedig Saulus a' földről, és fel-nyitott szemekkel semmit nem lát vala. Kézen-fogva vonyván pedig őtet, bé-vivék Damaskusba.
 9 És ott vala három napig nem látván, és nem évék, se nem ivék.
65–69:10 Damaskusban pedig egy Ananías-nevü tanitvány vala: és monda néki látásban az Ur: Ananía. Ö pedig monda: Ihol én, Uram.
 11 És az Ur ö-néki: Kelly-fel, és ménny az útzába, melly Egyenesnek hívattatik: és keress a' Judás házában egy Tarsusi Saulus-nevűt, mert ímé imádkozik.
70–74:12 (És láta egy Ananías-nevü férfiat, hogy bé-menne, és kezeit reá-tenné hogy ismég látna.)
 13 Felele pedig Ananías: Uram, sokaktól hallottam e' férfiú felől, menyi gonoszokat chelekedett a' te szenteidnek Jerusalemben:
 14 és itten hatalma vagyon a' Papi-fejedelmektől, hogy meg-kötözze mind, a' kik segétségül híják a' te nevedet.
75–79:15 Monda pedig néki az Úr: Menny el, mert nékem választott edényem ez, hogy hordozza az én nevemet a' Pogányoknak, fejedelmeknek, és az Israël fiainak-elötte.
 16 Mert én meg-mutatom néki, menyit kellessék néki az én nevemért szenvedni.
80–89:17 És el-méne Ananías, és bé-méne a' házba: és reá tévén kezeit, monda: Saule atyám-fia, az Úr Jésus kűldött engem, a' ki meg-jelent néked az úton a' mellyen jősz vala, hogy láss, és bé-tellyesedgyél Szent-Lélekkel.
90–96:18 És mingyárt le-esének az ö szemeiről mint valami hal-hejak, és meg-jöve szeme-világa: és fel-kelvén meg-keresztelteték.
 19 És mikor ott vólna, meg erőssödék. Lőn pedig a' tanitványokkal, kik Damaskusban valának, egy-nehány napig.
97–109: 20 És leg-ottan a' synagógákban predikállya vala a' Jésust, hogy ez az Isten Fia.
110–114: 21 Álmélkodnak vala pedig minnyájan a' kik hallyák vala, és mondának: Nem ez-e, a' ki üldözi vala Jerusalemben azokat, a' kik segétségűl híják vala ezt a' nevet: és ide azért jött, hogy kötözve vigye azokat a' Papi-fejedelmekhez.
 22 Saulus pedig sokkal inkább meg-erőssödik vala, és meg-szégyeníti vala a Z'idokat, kik Damaskusban laknak vala, bizonyítván hogy ez a' Kristus.

Versforma: 8–8–8–8–8 (a–a–a–a–a).

Dallama a lapszéli utalás alapján a Krisztus ki vagy nap és világ (Christe qui lux es et dies) kezdetű vesperás-himnusz fordítása (RMDT I., 229/II. sz.). Az eredeti nótajelzésben szereplő cseh éneket nem sikerült azonosítani.

64 szirálomban – siralomban.




Hátra Kezdőlap Előre