IX. febr. szüz Szent Apolloniarol*

Nótája, Idvözitönk Anya Szent Szüz; Dicsöség menyben Istennek;
 Adgyunk hálát Istenünknek; Ez szín alatt az kívánt jó

NYavalyások szószóllója,
Foga fájók orvoslója,
oh Apollonia Szent Szüz,
kit Jesusért égetett tüz
Nyerd-meg nékünk szolgaidnak,
Hogy fogaink ne fájjanak;
mint hogy az édes Jesusért
fogaid vesztéd, öntvén vért.
Más nyavalyák se ártsanak,
Könyörögy értünk Jesusnak;
Hogy néked énekelhessünk,
veled Istent dicsirhessünk.

Nyomtatott kiadásai:

Cantus catholici. Kassa 1674, 504–5. – Cím: IX. FEBR. Szüz Sz. APOLLONIAROL. – Nótajelzés: Nótája, fol. 36. 43. 201. 327. [ = Idvözitönk Anya Szent Szüz; Dicsöség menyben Istennek; Adgyunk hálát Istenünknek; Ez szín alatt az kívánt jó].

Szövege megtalálható még a következő gyűjteményekben: Magyar Cantionale (XVIII. sz. 1. fele, 158), Zirci-ék. (1751–66, 38b), Szakcsi kántorkönyv (1788–89, II, 105 var).

Lelki fegyver haz. Nagyszombat 1700, 170. – Cím: Fog-fajóknak Szószóllójárol Szüz Szent Apolloniáról való Imádság. – Szövege megvan a többi XVIII–XIX. századi kiadásban is.

A verses imádsághoz még a következő könyörgés tartozik:

V. A' te ékességeddel, és szépségeddel: R. Indúly meg-szerencséssen járj és országoly.

KÖNYÖRÖGJÜNK.

UR Isten, kinek tisztetiért Szüz Szent Apollonia Mártyr, fogai ki rontásinak keserves, és rettenetes fájdalmit békével szenvedte: adgyad kérünk, hogy a' kik ö rólla áitatossan emlekezünk, fogaink fájdalmitól meg-menekedgyünk, és ez nyavalyás élet után, az örökös Hazának örömében vitettessünk, a' mi Urunk JESUS Kristus által, Amen.

Ének és verses imádság Szent Apollóniáról. Egykorú ókeresztény feljegyzés szerint 249-ben Alexandriában, miután fogait és állkapcsát összetörték, vértanúságot szenvedett. Ezért a fogfájásban szenvedők pártfogójaként tisztelték. A középkorban élettörténetét sok legendás elemmel színezték. Ünnepe: febr. 9. (LexChrIkon 5,232–5; Bálint 1977, I, 216–9.)

A névtelen szerző mintája lehetett az az ötsoros Magnificat-antiphona, amely a középkor végi Breviarium Strigoniense (Venetiis 1480, 34b) kiadásaiban olvasható:

Virgo et martyr egregia
pro nobis Apollonia
funde preces ad dominum
ne pro reatu criminum
vexemur morbo dentium.

Ezt egy XV. századi franciaországi hórás-könyvből idézi F. J. Mone (III, 204). Ugyanennek egy nyolcsoros változata megvan az Officium Rákoczianum –ban (Tyrnaviae 1693), ahol már a magyar éneknek minden fordulata megtalálható:

Virgo Dei egregia,
Pro nobis, Apollonia,
Funde preces ad Dominum,
Ut tollat omne noxium,
Ne pro reatu criminum
Morbo vexemur dentium,
Sed sanitate corporis
Gratulemur, et capitis.

Versforma: 8–8–8–8 (a–a–b–b és a–a–a–a).

Dallama: RMDT II., 75/I. sz., 84/I. sz., 83/I. sz., 90/I. sz.




Hátra Kezdőlap Előre