|
Nyomtatott kiadása: Cantus catholici. Kassa 1674, 506. – Cím: XIX. MAR: Sz. JÓSEFRÜL. – Nótajelzés: Notája, fol. 272 [ = Salve mundi salutare]. Szövege megvan még a következő XVIII. századi kéziratokban: Pécsi-ék. (az 1710 után másolt részben, 141a–b), Szoszna Demeter-ék. (1714–5, 388), Magyar Cantionale (XVIII. sz. eleje, 150). Válaszos ének Szent József tiszteletére. – Szűz Mária jegyesének, Jézus nevelőapjának származását, élete történetét az evangéliumok néhány mondatban foglalják össze (Mt 1 és 2, Lk 2). A középkor végén divatba jött kultusza spanyol földről került Közép Európába és hazánkba is. Fellendülését előmozdította I. Lipót király (1657–1705), aki régen várt fiú utódának születését Szent József közbenjárásának tulajdonította, a trónörököst Józsefnek kereszteltette. 1675-ben a Habsburg-család pátrónusává nyilvánította. A Szent József tiszteletére szerkesztett litánia is ebben az évben jelent meg először magyar nyelven (Liliomkertecske 1675, 393). Az ünnepről (márc. 19.) lásd: Bálint Sándor 1977, II, 257–264. Az ének forrása, szerzője ismeretlen. Versforma: 8–8–8–8–8–8 (a–a–a–a–b–b); az 5–6. sor refrén. Dallama a nótajelzés alapján: RMDT II., 197. sz.
|