Kézirata:
Pécsi-ék. 1674, 6a–8a.
– Cím: DE SANCTO PHILIPPO ET
IACOBO APOSTOLIS. – Nótajelzés: Ad notam Az paradiczomnak diczö etc. [XVIII. századi
utólagos beírás:] Hala adasunk[ban
rólad emlékezünk].
Tanító ének Szent Fülöp és Szent
Jakab apostolokról. Fülöp életének Jézus
nyilvános működéséhez kapcsolódó
mozzanatai az újszövetségi könyvekben találhatók.
A hagyomány szerint Palesztinában, a szkíták földjén
(Déloroszország) és Frigiában működött.
87-ben Hierapolisban keresztre feszítették. Lásd LexChrIkon
8, 198–205. Jakab apostol a „tizenkettő”
egyike (Mk 3,18; Csel 1,13), akinek mellékneve az „ifjabb”
és „Alfeus fia”. Szent Jeromos szerint azonos az „Úr
testvéreinek” egyikével (Mk 6,3), aki a jeruzsálemi
egyházközség feje volt (Gal 1,19), és vezető
szerepet játszott az első apostoli zsinaton (Csel 15,13–29).
62 húsvétján Annás főpap ölette meg;
a hagyomány szerint letaszították a templom ormáról
és kallózófával agyonverték. Ünnepük:
máj. 1. Lásd LexChrIkon 7, 47–51. Tiszteletük
hazai hagyományáról: Bálint
1977, I, 329–333.
A krónikás elbeszélő jellegű ének
első négy versszaka buzdítás az ünnepi olvasmányok
vagy a prédikáció tanításának befogadására
(5: Gerieszd fell igédnek bennünk szomiuságat; 9: Törd
meg szent igédnek kenierét minékünk). Az 5–7. versszak
Fülöp apostol, a 8–14. versszak Jakab apostol
életét foglalja össze a Trienti Zsinat nyomán megreformált Breviarium Romanum napi zsolozsmájából
a matutinum második nocturnusa három olvasmánya nyomán.
A záróvers a szokásos doxológia. Az éneknek
forrásául szolgáló latin életrajz a megfelelő
sorok számával és a szövegrészek kiemelésével
a következő:
|
Philippus Bethsaidae natus, unus
ex duodecim Apostolis fuit, qui primum a Christo Domino vocati sunt: a quo
cum accepisset Nathanael, venisse Messiam in lege promissum, ad Dominum deductus
est. Quam vero Christus eum familiariter adhiberet, illud facile declarat,
quod gentiles Salvatorem videre cupientes, ad Philippum accesserunt; et Dominus,
cum in solitudine hominum pascere vellet, sic Philippum affatus est: Unde
ememus panes, ut manducent hi? |
| 21–28: | Is, accepto Spiritu Sancto, cum ei Scythia ad praedicandum Evangelium
obtigisset, omnem fere illam gentem ad christianam fidem convertit. Postremo,
cum Hierapolim Phrygiae venisset, pro Christi nomine cruci affixus lapidibusque
obrutus est, Kalendis Maji. Ejus corpus ibidem a Christianis sepultum,
postea Romam delatum, in ecclesia duodecim Apostolorum una cum corpore beati
Jacobi Apostoli conditum est. |
| 29–32: | Jacobus frater Domini, cognomento Justus, ab ineunte aetate
vinum et siceram non bibit, carne abstinuit, nunquam tonsus est, nec unguento
nec balneo usus. Huic uni licebat ingredi in Sancta sanctorum. Idem lineis vestibus utebatur: |
| 33–36: | cui etiam assiduitas orandi ita callum genibus obduxerat, ut duritiae
cameli pellem imitaretur. |
| 37–40: | Eum post Christi ascensionem Apostoli
Jerosolymorum episcopum creaverunt; ad quem etiam Princeps Apostolorum
misit, qui nuntiaret, se e carcere ab Angelo eductum fuisse. Cum autem in
concilio Jerosolymis controversia esset orta de lege et circumcisione; Jacobus,
Petri sententiam secutus, ad fratres habuit contionem, in qua vocationem
gentium probavit, fratribusque absentibus scribendum esse dixit, ne gentibus
jugum Mosaicae legis imponerent. De quo et loquitur Apostolus ad Galatas:
Alium autem Apostolorum vidi neminem, nisi Jacobum, fratrem Domini. Tanta autem erat Jacobi vitae sanctitas, ut fimbriam vestimenti ejus
certatim homines cuperent attingere. |
| 41–48: | Nam is sexaginta
sex annos natus, cum triginta annis illi Ecclesiae sanctissime praefuisset, Christum Dei Filium constantissime praedicans, lapidibus primum appetitur;
mox in altissimum Templi locum adductus, inde praecipitatus est.
|
| 49–52: | Qui, confractis cruribus, jacens semivivus, manus tenebat
ad caelum, Deumque pro illorum salute deprecabatur
his verbis: Ignosce eis, Domine, quia nesciunt quid faciunt. |
| 53–56: | Qua in oratione, graviter ejus capite fullonis fuste percusso, animam Deo reddidit,
septimo Neronis anno, et juxta Templum ubi praecipitatus fuerat,
sepultus est. Unam scripsit epistolam, quae de septem catholicis est. |
Versforma: 12–12–12–12 (a–a–a–a);
a sorok 6/6 osztásúak.
Dallama az utólag bejegyzett nótajelzés alapján:
RMDT I., 15/II. sz. A Pécsi-ék. nótajelzése
a kéziratnak 111a lapján található
A paradicsomnak dicsőült kútfeje kezdetű
apostol-énekre (De apostolis c.) utal,
amelynek viszont a lapszámot idéző (
Nota folio 18) nótajelzése nem azonosítható.
Ugyanennek Kájoni János Cantionale catholicum
–ában (1676, 432) lévő változatánál
a nótajelzés Sztárai Mihály
Hálaadásunkban rólad emlékezünk
kezdetű népszerű énekére utal. Ugyanezt
idézi a Pécsi-ék. XVIII. századi
használója is a Szent Fülöp és Jakabról
szóló tanító éneknél.
29 urunk attyafia – rokona, „testvére”
volt Jézusnak (Mt 13,55; Gal 1,19).
45 meghaigaltaték – megkövezteték.
49 ö szárai igen megszegetvén –
lábszárait megtörték (vö. NySz III, 84 és
108).
51 föntörögvén – fentereg,
fetreng (NySz I, 817).
54 taglaték – vereték (NySz III,
372).
|
