|
|
Nyomtatott kiadása: Cantus catholici. Kassa 1674, 509. – Cím: III. MAJI. SZ. KERESZT meg-találásáròl. – Nótajelzés: Nòtája, fol. 272. [ = Salve mundi salutare]. Szövege megtalálható még: Magyar Cantionale (XVIII. sz. eleje, 153), Pécsi-ék. (az 1710 után másolt részben, 144a–b), Szoszna Demeter-ék. (1714–5, 402), Zirci-ék. (1751–66, 42a), Vöcsey János-ék. (1752, 189). Válaszos ének a Szent Kereszt megtalálásáról (Inventio S. Crucis). Az ünnep történeti hagyományát a trienti zsinat által megújított Breviarium Romanum olvasmánya napjainkig megőrizte. Ezt ismerte az ének ismeretlen szerzője is. Eszerint Nagy Konstantin (Constantinus, 306–337) kelet-római császár hadijelvényeire Krisztus keresztjének jelét és monogramját tűzve győzte le a Milvius-i hídnál vetélytársát, Maxentiust. A győzelem hatására 313-ban biztosította a keresztény vallás szabadságát az egész birodalomban. A császár anyja, Szent Ilona (250 k.–330) fia megbízásából a Szentföldön Jézus életének és szenvedésének helyeit templomokkal ékesítette. 326-ban találta meg Jézus keresztjét a Golgotán egy „mély veremben”, ahová a zsidók a latrok keresztjével együtt elásták. A három kereszt közül csoda segítségével választották ki a Szent Keresztet. A breviáriumi olvasmány szerint Macarius jeruzsálemi püspök egy súlyos betegségben szenvedő asszony fölé tartotta mind a három keresztet. Közülük kettő nem segített, a harmadik hatására tüstént meggyógyult. Az ének két első strófája e történetre utal. (LexChrIkon 2, 562–90). A Szent Kereszt feltalálásának ünnepe (máj. 3.) a hazai középkori liturgikus gyakorlatra vezethető vissza és a népi vallásosságra is nagy hatással volt (Bálint 1977, I, 337–51). Lásd még az Szent kereszt napjara és XIV. septemb. Szent kereszt fel-magasztalasaról c. ének jegyzetét (szept. 14: Szent Kereszt felmagasztalása). 7 Hogy meg-tudnak – hogy felismerjék, melyik is volt Krisztus keresztje. Versforma: 8–8–8–8–8–8 (a–a–b–b–c–c); az utolsó két sor refrén. – Dallama a nótajelzés alapján: RMDT II., 197/I. sz.
|