Hymnus, az az dicseret^*

9–28 PSZA 62–63. Hiányzik; helyette a következő vsz: Ez által minket szent Attya, Jegyezzen meg s-malasztya, Elménk világositôja; Szent Léleknek ajandéka.

Nyomtatott kiadásai:

Paduai Szent Antal Solosmaja. Nagyszombat 1675, 52–54., 62–63. – Cím: HYMNUS, AZ AZ DICSERET.

Padvai Szent Antal Solosmaja. Kassa 1684, 41–42., 46–47. – Cím: HYMNUS, az az, DICSIRET.

Dicséret Páduai Szent Antalról, a XIV. századi ferences eredetű En gratulemur hodie (Chevalier 5408, Mone III, 203) kezdetű breviáriumi vesperas-himnusz fordítása. A latin eredeti szövege az Analecta Hymnica (4, 90) nyomán a következő:

De sancto Antonio Patavino. Ad Vesperas.

En gratulemur hodie Christo regi jucundius, In cujus aula gloriae Iam iubilat Antonius.

Francisci patris aemulus Sic illi se contemperat, Ut fonte manans rivulus Aquas vitae circumferat.

Longe lateque defluit Sitique mortis aridos Verbo salutis imbuit Dans rore sacco invidos.

Hic stigmatum qui baiulo Patri natus innititur, Dum praedicat de titulo, Confixus ille cernitur.

Sub tanto duce militans Vincendo se non vincitur, Duci miles cohabitans Jam bello non concutitur.

Nos in campo certaminis Patrum zelantes gloriam Hic sub re nostri nominis Vincamus ignominiam.

Praestet hoc nati genitor, Hoc genitoris genitus Ac par utrique conditor Paraclitus hoc spiritus.

A fordítás, amely az eredetit híven követi, a kisofficiumban a két esti hóránál, a vecsernyénél és a completoriumnál ismétlődik.

Versforma: 8–8–8–8 (a–a–a–a). – Dallama ismeretlen.

12 elevenit – feltámaszt

13 Béllyeg viselö Attyához – Assisi Szent Ferenchez, aki Krisztus sebeinek látható jeleit, stigmáit viselte; vö. Csudalatos padvai Szent Antalrol sz. 5. sor jz.

19 Hadnagyával – Szent Ferenccel, akivel „együtt lakik” az örök boldogságban.