|
|
Nyomtatott kiadása: Cantus catholici. Kassa 1674, 510–1. – Cím: XXIV. JVNII: KERESZTELÖ Sz. JANOSRÓL. – Nótajelzés: Nótája, fol. 13. [ = Ó születendő, hozzánk jövendő]. Szövege megvan a következő XVIII. századi kéziratokban: Pécsi-ék. (a későbbi kezek által beírt részben, 130b), Szoszna Demeter-ék. (1714–5, 408), Magyar Cantionale (XVIII. sz. eleje, 166), Zirci-ék. (1751–66, 44b). Ének Keresztelő Szent Jánosról. Ünnepe június 24-én. – Az Ószövetség utolsó prófétája, Krisztus előhírnöke (Mt 11,13). Életének fő állomásait az evangéliumok örökítették meg (Lk 1, 5–25). Koros szüleinek, Erzsébetnek és Zakariásnak Gábriel angyal adta hírül, hogy fiúk születik, aki próféta lesz. Hat hónappal volt idősebb Jézusnál, ezért a nyári ünnepe, születése napja a karácsony előtt hat hónappal van. Harminc éves korában bűnbánatot hirdetett és keresztelt a Jordán partján (Mt 3, 1–12; Lk 3, 1–22). Ő a Messiás „útkészítője”. Heródes felesége, Herodiás a leánya, Salome kérésére lefejeztette. (Mk 6, 17–29; vö. LexChrIkon 7, 164–190). Keresztelő Szent János ünnepe összefonódik az ősi tűzgyújtás hagyományával (Szent Iván tüze). Az ünnep előestéjén gyújtott tűz, az európai népek közös hagyománya, a nyári napforduló ünneplése. Az Egyház a tűz tisztító-gyógyító ereje és az értelmet-szívet megvilágosító fény szimbólumának hangsúlyozásával a pogány eredetű szokást igyekezett megszentelni, kereszténnyé tenni. A tűzre, a fényre való utalás a Keresztelő Szent Jánosról szóló templomi énekek gyakran ismétlődő motívuma. Vö. Ugyan azonrol c. 5. sor, De Sancto Ioanne Baptista c. 19. sor. Kultuszának hazai hagyományáról: Bálint 1977, I, 462–478. Az ének forrása, szerzője ismeretlen. Versforma: 16–15; a sorok 5/5/6 és 5/5/5 osztásúak, helyenként belső rímmel. – Dallama a nótajelzés alapján: RMDT II., 174/I. sz. 3 röpöse – Keresztelő János édesanyjáról a Szűz Máriának nála tett látogatása alkalmával az evangéliumban (Lk 1, 41) olvasható: „És lőn, hogy hallá Erzsébet a' Mária köszöntését, röpöse a' magzat az ö méhében: és bé-telék Erzsébet Szent-Lélekkel”. 6 fényes tüzzel – Szent Iván tüze (lásd a fenti magyarázatot).
|