Ut quaeant laxis*

Nota: O Pater Sancte

HOgy zengjen néped szép dicsireteddel,
s' Te életednek csuda-tételével:
Bünös nyelvünknek kötelét óldozd-el,
Szent János vedd-el.
Gábriel Angyal Menyböl alá-jöve,
Születésedröl szépen jövendöle:
Eleted rendit, s' neved meg-beszélte,
Mert Isten küldte.
Miért Istennek Szent igiretiben,
Atyád kétséges; némúla nyelvében.
De hogy születél formálád isméglen,
Nyelvét épségben.
Anyád méhében valál helyheztetve,
Isméréd Christust, te-hozzád jönie:
Kit mindeniknek jelente Szüléje,
Repdesvén méhe.
Kicsin-korodban menél a' pusztában,
Világiakat távoztatván abban:
Tiszta élet-ért lakál barlangokban,
Sanyarúságban.
Tested födözted teve-ször ruhával,
Es övedzettél sanyarú madzaggal:
Eteled vólt, erdei méz, sáskával;
s' Vizi itallal.
A' több Próféták Christust csak hirdették,
Ö el-jövését csak meg-jövendölték:
De te-általad újjal mutattaték,
s' Dicsöitteték.
Im hol, azt mondád: az Isten Báránnya,
Ki e' Világnak lészen Meg-váltója:
Bünét el-törli, vétkeit el-mossa,
s' Lelkét gyógyíttya.
Ennél e' széles föld-kerekségében,
Szentebb született, nem vólt emberekben:
Ki Világ Urát meg-mosá a' vizben,
Mert vólt kedvében.
Oh te Istennek bóldogságos Szente,
Es Szüzek-között tisztaságos Szüze:
Ki Istennél vagy Mártyr, és Remete,
Isten edénye.
Az Isten néked nagy szép jutalmat ád,
Mert fejedben már Menyben szép koronád:
Meg-gyümölcsözte életed te múnkád,
Christust imádád.
Most azért kérünk, lágyítsad szivünket,
Szent érdemeddel töröld-el bününket:
Es Menyországra tisztíts ösvenyünket,
s' Vezérelly minket.
Hogy e' Világnak kegyes Teremtöje,
Es embereknek kegyelmes Istene:
Méltóztassék már lakozni szivünkbe,
Jussunk kedvébe.
Mennyei sergek, tégedet dicsirnek,
Felséges Isten, s' néked énekelnek:
E' földiek-is azon könyörögnek,
Idvezüllyenek.
Dicsösség néked Menyben örök Isten,
Tisztesség néked áldott Fiú Isten:
Ezekkel eggyütt Szent Lélek Ur Isten,
Egy bizony Isten.

Nyomtatott kiadása:

Kájoni János: Cantionale catholicum. Csík 1676, 455–6. – Cím: Ut queant laxis. – Nótajelzés: Nota: O Pater Sancte.

U.a. Csík 1719, 386.

Szövege megvan a következő XVIII. századi kéziratokban: Zirci-ék. (1751–66, 43b), Dőri-ék. (1763–74, 315).

Himnusz Keresztelő Szent Jánosról. Tiszteletéről lásd: XXIV. Jvnii: Keresztelö Szent Janosról c. jz. Eredetije a Montecassino-i bencés Paulus Diaconus-nak (720 k.–799. k.) Ut queant laxis resonare fibris kezdetű breviariumi himnusza (Chevalier 21039), amely a korai karoling kor liturgikus költészetének legszebb alkotásai közé  tartozik (Szövérffy I, 186–188). A magyarországi középkori liturgiában általánosan ismerték, énekelték. Latin eredetije Kájoni Cantionale–jában (1676, 454) is megvan. Szövegét a szövegkritikai szempontból hitelesebb Analecta Hymnica (50, 120) nyomán közöljük:


De Sancto Joanne Baptista.
Hymnus ad Vesperas.
 
Ut queant laxis resonare fibris,
Mira gestorum famuli tuorum,
Solve polluti labii reatum,
Sancte Joannes.
Nuntius celso venines Olympo,
Te Patri magnum fore nasciturum:
Nomen et vitae seriem gerendae,
Ordine promit.
Ille promissi dubius superni,
Perdidit promptae modulos loquelae
Sed reformasti genitus peremptae,
Organa vocis.
Ventris obstruso recubans cubili
Senseras regem thalamo manentem
Hinc parens nati meritis uterque
Abdita pandit.
Antra deserti teneris sub annis,
Civium turmas fugiens petisti
Ne levi saltem maculare vitam
Famine posses.
Praebuit hirtum tegimen camelus
Artubus sacris strophium bibentes
Cui latex haustum sociata pastum
Mella locustis.
Caeteri tantum cecinere vatum
Corde praesago iubar affuturum
Tu quidem mundi scelus auferentem,
Indice prodis.
Non fuit vasti spatium per orbis,
Sanctior quisquam genitus Ioanne
Qui nefas saecli meruit lavantem
Tingere lymphis.
O nimis foelix meritique celsi
Nesciens labem nivei pudoris
Praepotens martyr eremique cultor,
Maxime vatum!
Serta ter denis alios coronant,
Aucta crementis, duplicata quosdam:
Trina centeno cumulata fructu,
Te sacer, ornant.
Nunc potens nostri meritis opimis,
Pectoris duros lapides repelle:
Asperum planans iter, et reflexos,
Dirige calles.
Ut pius mundi sator, et redemptor,
Mentibus pulsa livione puris
Rite dignetur veniens sacratos
Ponere gressus.
Gloria patri genitoque proli
Et tibi, compar utriusque, semper
Spiritui sancto simul atque magnam
Laudem et honorem.

Versforma: 11–11–11–5 (a–a–a–a). – Dallama a nótajelzés alapján: RMDT II, 111. sz.




Hátra Kezdőlap Előre