De Sancta Maria Magdalena*

Ad notam Atyaink sokaságyból, kerezteny hüt tárlatiaból

Dicsird Christus szent kegyelmét,
Dicsird szent egyhaz szentséget,
Az ki meg tiztitván vétkét,
Adván hitt ioszág szentségét,
Lazárnak nénnye Maria
Magdolna, ki bünös vála,
Pokolbol ki szábadula,
Életnek uttyara iuta.
Testi faytalanság uttan
Lön élete az Christusban,
Mert dicsöségnek ö pártya,
Meg tiztula az Christusban.
Az beteg fut az órvoshoz,
Ki kenetet vele hordoz,
Jesus Christus szent szávához,
Gyogyulast vön ö lelkéhez.
Fel kele gyözedelmessen,
Pokól, ördög â test ellen,
Geriedezvén â Jesusban,
Szolgalván poenitenciaban.
Az egy Istennek dicsösség
Légyen örökké tiztesség,
Kj bünt büntetéssel bocsát,
És az örök iutalmat ad.

Kézirata:

Pécsi-ék. 1674, 25a–26a. – Cím: DE SANCTA MARIA MAGDALENA. – Nótajelzés: Ad Notam vt in folio 92. [egykorú utólagos beírás:] vel Atyaink [sokaságiból, kereszteny hüt tarhaszabol].

Ének Mária Magdolnáról, a Lauda mater ecclesia kezdetű vesperás-himnusz fordítása (Chevalier 10210; AH 52, 251). Szerzőjének Alanus ab Insulis (Lille-i Alanus, 1120 k. – 1202–1203) cisztercita szerzetest tartják (Szövérffy I, 322; II, 152–3). A magyarországi középkori breviáriumokban általánosan elterjedt. Szövegét a Breviarium Strigoniense (1524, 346b) nyomán közöljük:


In festo sanctae Mariae Magdalenae
(Ad 1. Vesperas)
 
Lauda mater ecclesia:
Lauda Christi clementiam:
Qui septem purgat vitia
Per septiformem gratiam.
Maria soror Lazari
Quae tot commisit crimina:
Ab ipsa fuce tartari:
Redit ad vitae praemia.
Post fluxae carnis scandala
Fit ex lebete phiala:
In vas translata gloriae:
De vase contumeliae.
Aegra currit ad medicum:
Vas ferens aromaticum:
Et a morbo multiplici
Verbo curatur medici.
Surgentem cum victoria
Iesum videt ab inferis:
Prima meretur gaudia
Quae plus ardebat ceteris.
Contriti cordis punctio
Cum lachrymarum fluvio
Et pietatis actio
Ream solvit a vitio.
Soli Deo sit gloria
Pro multiplici gratia:
Qui culpas et supplicia
remittit: et dat praemia. Amen.

A magyar fordításban a 6. versszaknak nincs megfelelője. Ez a korai kéziratokból hiányzik, a rímelés alapján utólagos betoldásnak tartják (vö. Mone III, 424).

Az ének az evangéliumokban is sokszor szereplő Mária Magdolnáról szól, akit Jézus meggyógyított és aki a mesternek szolgált (Lk 8,2); jelen volt a kereszt alatt (Mk 15,40) és Jézus temetésénél (Mt 27,61; Lk 8,2). A föltámadás után elsőnek találkozott Jézussal, (ő a szereplője a Noli me tangere–jelenetnek  (Jn 20, 11–18); a feltámadás hírét is ő viszi az apostoloknak (Mk 16,10). Ő kente meg Jézus lábát (Mt 26,7; Mk 14,3; Jn 12,3) és nővérével, az Úr körül sürgölődő Mártával szemben ő „a jobbik részt” választotta (Lk 10,42); fivérüket, Lázárt Betániában Jézus halottaiból feltámasztotta (Jn 11,1–44).

Az evangéliumokból összeállítható mozaik-képet a keresztény hagyomány legendás elemekkel szőtte tovább. Magdolna Krisztus halála után testvéreivel, Mártával és Lázárral, továbbá Maximinusszal és a vak Cedoniusszal hajón Marsiliába (Marseille) jutott; a legenda szerint palesztinai üldözőik hitükért egy  kormány nélküli hajóban a viharzó tengerre küldték őket. Gallia földjén ők hirdették elsőnek az evangéliumot, majd Mária Magdolna harminc esztendeig remeteségbe vonult, hogy bűneit sirassa. E legenda részletei Jacobus a Voragine Legenda aurea–ja és Temesvári Pelbárt Pomerium sermonum de sanctis  c. prédikációs kötete nyomán a középkortól kezdve a prédikációszerzők forrása volt és a témát a XVII. századi énekszerzők is elővették. Ezt bizonyítja egy korábbi változata Petri András énekeskönyvéből (RMKT XVII./7, 103. sz.). Ünnepe: júl. 22.

Lásd: LexChrIkon 7, 516–541; Bálint 1977, II, 70–76.

Versforma: 8–8–8–8 (a–a–a–a).

Dallama: A lapszámra utaló nótajelzés nem azonosítható. Az utólagos beírás az Ex more docti mystico kezdetű nagyböjti himnusz fordításának ismeretlen változatára utal, amely Atyáinknak szokásából kezdettel javított alakban Kájoni énekeskönyvében (1676, 171) található (vö. Ex more docti mystico c.); ezt a  Menyországnak királynéja dallamára kezdetű Mária-antifóna dallamára énekelték. Feltehetően a Mária Magdolna-éneknek is ez lehetett a dallama (vö. RMDT II., 83/I. sz.).




Hátra Kezdőlap Előre