XXXI. jvlii: Szent Ignatiusról*

Nótája, Hogy feletkezel-el rólunk tellyességgel

NAgy úri nemzetböl, Spanyólok Földéböl,
származot szent vitéz:
Esedezzél értünk, Nyerj minden jót nékünk;
Menyböl ránk Szent Ignát nèzz.
Ignatius szive, igen melegedve
Lött Iesus nevétöl:
Mert Iesus nevére, Szent Isten kedvére,
meg-hajólt mindenestöl.
Rendet Ignát szerzél, Kivel Poklot vertél;
èrzi-is Tévelygés:
Gyónás gyakorlása, Iffjak tanitása,
Tölled van; jóra nagy rès.
Szerzetednek vége; Isten dicsössége,
Hogy meg-öregbedgyék.
Oh áldot Szent Ignát! Add, hogy egek raját,
világi népek szedgyék.
Szent Ignatiusért, Hála-adó nagy bért,
Adgyunk szép Iésusnak:
Es à ki föl-uötte, Ignátott s' nevelte,
Aldás Iesus Annyának.

Nyomtatott kiadása:

Cantus catholici. Kassa 1674, 516. – Cím: XXXI. JVLII: Sz. IGNATIUSRÓL. – Nótajelzés: Nótája, fol. 177. [ = Hogy feletkezel-el rólunk tellyességgel].

Szövege megvan még a Zirci-ék. -ben (1751–66, 47a).

Ének Loyolai Szent Ignácról (Iñigo López de Loyola, 1491–1556), a jezsuita rend alapítójáról; 1609-ben boldoggá, 1622-ben szentté avatták. Ünnepe: júl. 31. – Lásd LexChrIkon 6, 568. Hazai tiszteletéről: Bálint 1977, II, 121–123.

Szerzője, forrása ismeretlen.

Versforma: 6–6–6–6–6–7 (a–a–b–a–a–b); közlésünkben négysoros formában (12–6–12–7).

Dallama a nótajelzés alapján: RMDT II., 245. sz.



Hátra Kezdőlap Előre