De Sancto Bartholomeo XXIV avgvsti*

Nota Az igaz hitben. Vel Atya Istennek mirolunk nagy gongya;
Vel Ô mi Szent Atyank kegyes és kegyelmes

Szent és hátalmas igazság Istene
Tudatlanoknak ky vágy bölczessége,
örök életnek drága szép gyümölcze,
Lelkünk üdvössége.
Alazátossán te néked könyörgünk,
Gyarlo fiaid, szerelmes Istenünk,
Nyávalainkban légy kegyes biztatonk,
Es erös oltalmunk.
Mert te vágy Jesus életnek kut feie,
Gyarloságinknak te nagy erössége,
Czendes türésnek vagy igaz mestere,
Lelkünknek iegyese.
Szomoruáknak szép vigasztaloia,
El hágyatoknak te oltalmazoia,
Téveletteknek bizony igaz uttya,
Nyomorultak atya.
Te vagy bizonnyal egek teremtöie,
Le nyomattaknak bizony erössége,
Meg epetteknek kegyes szegétöie,
Örömnek kut feie.
Azért mutassád malasztodat nékünk,
Nyuicsad, szent atyánk, iobb károdat, kérünk,
Hogy tiszta szivböl téged dicsirhessünk,
Néked szolgalhássunk.
Noha dorgalod gyárlo fyaidat,
Viszonták nyuitod irgalmasságodat,
Halá adassál hogy te csápasodat
Vegyek osztoridat.
Bátoricz tehat és gyamolicz bennünk,
Kegyes Istenünk, szerelmes kyrálunk,
Szent málasztodat azért adgyad nékünk,
Téged köuethessünk.
Mint szent Bertálan békével szenvette,
Mindent urunkért sidoktól fel vette,
Sok inségeket örömöst fel vette,
Az Christust hirdette.
Galileabol szent Bertálan vala,
Es elöszöris ki az Indiaban
Christus igyiét hiven predikala,
Hol sokát fárada.
Armeniában onnéd mikor méne,
Polemon királyt hollot meg téréte,
Feleségestül Christushoz vezérle,
Urunkat hirdette.
Annak utana bálvany imadasból
Tizenket várost ugyan poganyságból
Christus aklaba vezette vakságból,
Rut bálványozásból.  
Kin bálvanyozo papok meg busulvan,
Hogy atyafiat addiglan furdalvan,
Az Polemonnak reá fel inditvan,
Eleven nyuzatvan.
Es vigezetre feiet-is vitete,
Kit bizonyara békével szenvette,
Mellyért mi urunk meg dicsöytette,
Életre be vitte.
Igy nyugovek el az Christus Jesusban,
Mert be vitetek örök boldogságban
Testeböl lelke az páradiczomban,
Magas menyországban.
Azért dicsiret, dicsösség Istennek,
 vigasztalo szent lélek Istennek,
Tiztesség légyen minden sok szenteknek,
Dicsöült seregnek.

Kézirata:

Pécsi-ék. 1674, 37a–38b. – Cím: DE SANCTO BARTHOLOMEO XXIX AVGVSTI. – Nótajelzés: Nota Az igaz hitben [végig megmaradjunk] Vel Atya Istennek mi rolunk nagy gondgya Vel Ô mi Sz [ent] Atyank kegyes és k[egy]elmes.

A XVIII. századi gyűjtemények közül szövege megtalálható még a következőkben: Szoszna Demeter-ék. (1714–5, 435), Paksi Márton György-ék. (1760, 542), Dőri Ferenc-ék. (1763–74, 343).

Tanító ének Szent Bertalan apostolról. Tiszteletéről lásd: Szent Bertalan apostolrol c. jz. A krónikás elbeszélő modorban szerkesztett ének első kilenc versszaka bevezető könyörgés a szenvedés békés elviseléséért, amelyben a névtelen szerző a Jézus nevéről szóló litánia invokációit idézi (vö. De Sancto Georgio c. jz.). A következő hat strófában a Tridenti Zsinat nyomán megújított Breviarium Romanum napi zsolozsmájából a matutinum második nocturnusa első két olvasmányát foglalja versbe. A záró strófa a szokásos doxológia. Az ének forrásául szolgáló latin  életrajz a megfelelő sorok számának feltüntetésével és a szövegrészek kiemelésével a következő:

37–40: Bartholomaeus Apostolus, Galilaeus, cum in Indiam citeriorem, quae ei in orbis terrarum sortitione ad praedicandum Jesu Christi Evangelium obvenerat, progressus esset, adventum Domini Jesu juxta sancti Matthaei Evangelium illis gentibus praedicavit. Sed cum in ea provincia plurimos ad  Jesum Christum convertisset, multos labores calamitatesque perpessus,
41–48:venit in majorem Armeniam. Ibi Polemonem regem et conjugem ejus, ac praeterea duodecim civitates ad christianam fidem perduxit.
49–60:Quae res in eum magnam invidiam concitavit illius gentis sacerdotum. Nam usque adeo Polemonis regis fratrem in Apostolum incenderunt, ut is, vivo Bartholomaeo, pellem crudeliter detrahi jusserit, ac caput abscindi; quo in martyrio animam Deo reddidit.

[…]

Versforma: 11–11–11–6 (a–a–a–a).

Dallama az alternatív nótajelzés alapján: RMDT I., 138/I. sz. és RMDT II., 111. sz. – Az igaz hitben végig megmaradjunk kezdetű dallamutalásra vonatkozóan lásd: De Sancto Gregorio papa XII martii c. jz.

49 meg busulvan – a régiségben felindulván, haragra gerjedvén (commoveor, exacerbor) jelentésben (NySz I, 317).


Hátra Kezdőlap Előre