Szent kereszt napjara*

Nota: Ave Domina, tu es etc.

A' Szent Keresztnek dicsiretiröl, hatalmáról szólnunk:
Illik mi-nékünk, Christus kínnyában kik igazán bizunk.
Ez-által zárlá-bé Christus IESUS pokolnak kapuját:
Viszont ez-által a' Menyországnak meg-nyitá ajtaját.
Ez-által mi-is gonosz Sátánnak sok incselkedését:
Meg-gyözzük minden ellenséginknek reánk fút nagy mérgét.
Lám a' Szentek-is, kik a' Christus-ért kínt, halált szenvedtek:
A' Szent Keresztnek jutalmát tudván, semmit nem rettegtek.
Söt bátran mentek Christus IESUS-nak mondását jól tudván:
Mellyet meg-mondott Szent Máté-által, illyen szóval mondván:
A' ki engemet akar követni, tagadgya-meg magát:
Vállára vévén az ö Keresztit, úgy veszi jutalmát.
Annak-okáért méltó tisztelnünk, és fel-magasztalnunk:
Illy szép ékes Fát, kin Christus függött, becsülnünk, s' áldanunk.
Idvez-légy szép Fa, széles Világnak idvesség adója:
Mellyet meg-hintett piros vérével az Istennek Fia.
Kegyes Ur IESUS, engedd-meg kérünk, hogy Szent Kereszt jele:
Lehessen nékünk halálunk után mi idvességünkre.
Azért dicsösség az Angyaloktól adassék Mennyégben:
Es itt a' földön az emberektöl nagy tisztesség, Amen.

Nyomtatott kiadása:

Kájoni János: Cantionale catholicum. Csík 1676, 445. – Cím: SZENT KERESZT NAPJARA. – Nótajelzés: Nota: Ave Domina, tu es etc. – Szövege megvan a második kiadásban is (1719, 250).

Megtalálható még a következő XVIII. századi kéziratokban: Pécsi-ék. (144b, a 1710 után másolt részben), Szoszna Demeter-ék. (1714–15, 402. „Szent Keresztnek mind a két Innepen mondandó Melodia”), Paksi Márton György-ék. (1760, 490).

Tanító ének a Szent Keresztről. Kájoni János nyilván mindkét népszerű ünnepére, a Kereszt Feltalálása (Inventio, máj. 3) és Felmagasztalása (Exaltatio, szept. 14) napjára egyaránt énekelhetőnek szánta. Ezt a címen kívül az is jelzi, hogy a Cantionale catholicumban ez az ének nem a naptári rendben, hanem az apostolok (De apostolis) és a vértanúk (De martyribus) közös énekei között, tehát az ún. Commune-részben található. Forrása, szerzője ismeretlen. Tanító formában a kereszthez fűződő, Krisztus megváltói haláláról, áldozatáról szóló keresztény tanítást foglalja össze.

Lásd még a III. maji. Szent Kereszt meg-találásáròl és XIV. septemb. Szent kereszt fel-magasztalasaról c. ének jegyzetét.

3–4 zárlá-bé… meg-nyitá…– A himnusz-irodalomban gyakran visszatérő fordulat. Az egyik rövid középkori verses imádság például így kezdődik:

Triumphale lignum crucis,
Tu nos seductos reducis
Ad superna gaudia,
Portas pandis verae lucis,
Claudis fauces hostis trucis
Divina potentia.
(AH 46, 106)

10 meg-mondott Szent Máté-által – Mt 16, 24: Akkor monda Jésus a' tanitványinak: „Ha ki utánnam akar jőni, tagadgya-meg magát, és vegye-fel az ö keresztét, és kövessen engem.”

15 Idvez-legy szép Fa – A középkori himnuszköltészet e fordulatát idézi az ünnep miséjében a magyarországi liturgiában is általánosan elterjedt alleluia-vers: Salve crux sancta, Salve mundi gloria, Redemptio populi, Decus paradisi. Az ének utolsó hat sora ugyancsak emlékeztet a hazai breviariumokból  általánosan ismert Salve crux sancta kezdetű XI. századi Szent Kereszt-himnuszra (AH 50, 291).

Versforma: 16–16 (a–a); a sorok 5/5/6 tagolása követi a dallammintát. A strófák kétsoros tördelése a szerző vagy szerkesztő szándéka lehetett.

Dallama a nótajelzés alapján: RMDT II., 174/III. sz.



Hátra Kezdőlap Előre