|
|
Nyomtatott kiadása: Cantus catholici. Kassa 1674, 525–6. – Cím: XXX. SEPTEMB. Sz. SOFIARÒL. – Nótajelzés: Nótája, fol. 35. [ = Szép reggeli dicsirettel]. A XVIII. századi kéziratok közül szövege megtalálható a következőkben: Magyar Cantionale (XVIII. sz. eleje, 155; var.), Szakcsi kántorkönyv (1788–89, II, 108). Ének Szent Zsófiáról. Görög eredetű nevének (Sophia) jelentése: bölcsesség. Tisztelete Rómában a VI. századtól ismeretes; ünnepe a római martirológium szerint szeptember 30-án van. A hazai középkori liturgikus gyakorlatban a XIV. században tűnt fel és május 15-én ünnepelték; vö. Knauz, Kortan 270. A legendás történet szerint Fides, Spes és Charitas (Hit, Remény és Szeretet) nevű három leányával Hadrianus császár idején Milánóból ment Rómába, hogy ott a vértanúságot keresse. Az anya és leányainak neve a keresztény sarkalatos erények megszemélyesítője. Lásd: LexChrIkon 8, 382–3; Bálint 1977, II, 143. – Az ének közvetlen forrása és szerzője ismeretlen. Versforma: 8–8–12–12–8 (a–a–b–b–c); a 3–5. sor 6/6, illetve 4/4 osztású. Az utolsó sor refrén, amelyet a nép önállóan vagy a kántor után ismételve énekelt. Dallama a nótajelzés alapján: RMDT II., 164. sz. 3 Nagy Görög országbúl – Az ének szerint Zsófia nem Milánóból, hanem görög földről származott. (Ebből az utalásból esetleg az egyelőre lappangó forrás is azonosítható.) A keleti, görög szertartásúak Rómában más helyen is ünnepelték; a latinok a Via Appián, a görögök a Via Aurelián. 7 balra – rosszra, gonoszra (vö. NySz I, 164).
|