Kézirata:
Pécsi-ék. 1674, 46b–47b.
– Cím: DE SANCTO LUCA EVANGELISTA
XVIII 8BRIS. – Nótajelzés: Nota folio 95. [ = Hálaadásunkban rólad
emlékezünk?].
Szövege megtalálható még:
Paksi Márton György-ék. (1760, 558).
Tanító ének Szent Lukács evangélistáról;
a harmadik evangélium és az Apostolok Cselekedeteinek szerzője.
A hagyomány szerint Antiókiából származott.
Eredeti foglalkozása orvos volt. Szent Pál apostolt 51-ben a
második missziós útjára elkísérte,
majd fogsága idején is munkatársa maradt. A hagyomány
szerint 63-ban, nyolcvannégy éves korában Böotiában
halt meg, egyes források szerint vértanúságot
szenvedett. Testét 357-ben Konstantinápolyba vitték.
Ünnepe: okt. 18. Életéről lásd: LexChrIkon
7, 448–449; hazai tiszteletéről: Bálint 1977, II, 383–4.
Az ének Isten irgalmát, áldását
kérő öt bevezető versszak után krónikás
elbeszélő modorban a Tridenti Zsinat nyomán megújított Breviarium Romanum napi zsolozsmájából
a matutinum második nocturnusának három olvasmányát
foglalja versbe. A forrásul szolgáló latin életrajz
Szent Jeromosnak De scriptoribus
ecclesiasticis című művéből
való. Szövege a megfelelő éneksorok számának
feltüntetésével és a szövegrészek kiemelésével
a következő:
21–28: |
Lucas, medicus Antiochensis, ut ejus scripta indicant, Graeci sermonis
non ignarus, fuit sectator apostoli Pauli, et omnis peregrinationis
ejus comes. Scripsit Evangelium, de quo idem Paulus: Misimus, inquit,
cum illo fratrem, cujus laus est in Evangelio per omnes Ecclesias. Et ad Colossenses:
Salutat vos Lucas medicus carissimus. Et ad Timotheum: Lucas est mecum solus.
|
29–32: | Aliud quoque edidit volumen egregium, quod titulo Acta Apostolorum
praenotatur; cujus historia usque ad biennium Romae commorantis
Pauli pervenit: id est usque ad quartum Neronis annum. Ex quo intelligimus,
in eadem urbe librum esse compositum. |
| Igitur periodos Pauli, et Theclae,
et totam baptizati Leonis fabulam inter apocryphas scripturas computamus.
Quale enim est, ut individuus comes apostoli, inter ceteras ejus res, hoc
solum ignoraverit? Sed et Tertullianus vicinus eorum temporum, refert presbyterum
quendam in Asia amatorem Apostoli Pauli, convictum a Joanne, quod auctor
esset libri, et confessum se hoc Pauli amore fecisse, et ob id loco excidisse.
Quidam suspicantur, quotiescunque in epistolis suis Paulus dicit, Juxta Evangelium
meum, de Lucae significare volumine. |
| Lucam autem non solum ab Apostolo
Paulo didicisse Evangelium, qui cum Domino in carne non fuerat, sed et ceteris
apostolis; quod ipse quoque in principio sui voluminis declarat, dicens: Sicut
tradiderunt nobis, qui a principio ipsi viderunt, et ministri fuerunt sermonis. Igitur Evangelium, sicut audierat scripsit. Acta vero Apostolorum,
sicut viderat ipse, composuit. |
| Vixit octoginta et quatuor annos,
uxorem non habens: |
33–36: | sepultus est Constantinopoli, ad quam urbem, vicesimo
Constantini anno, ossa ejus cum reliquiis Andreae
Apostoli translata sunt de Achaja. |
Versforma: 12–12–12–12 (a–a–a–a).
Feltételezett dallama: RMDT I., 15/II. sz. –
Dallamára csak nagy valószínűséggel következtethetünk
a kézirat folió-számra utaló nótajelzése
alapján. Feltehető, hogy ez az utalás a szöveges
kézirattól függetlenül létezett és elveszett
kottás gyűjteményre vagy orgona-tabulaturára
vonatkozott. A folio 95. nótajelzés
a Pécsi-énekeskönyvben ugyanis ezen kívül még
három éneknél olvasható (
De Sanctis apostolis Simonis et ivdae XXVIII 8bris, De Sancto Emerico dvce et confessore v 9bris,
De Sancto Thoma apostolo XXI 10bris c.). A négy azonos jelzéssel ellátott
ének közül három apostol- illetve evangélista-ének,
egy pedig Szent Imre ünnepére készült. Kettőnél
későbbi kéz, de feltehetően még a XVII. században
nótajelzésként Sztárai Mihály Hálaadásunkban rólad emlékezünk
kezdetű énekének kezdősorát
is beírta (De Sancto Emerico dvce et confessore v 9bris és De Sancto Thoma apostolo XXI 10bris c.). Ez arra mutat, hogy a
folio 95. utalás már kezdetben bizonytalanságot
okozhatott; ezért a kéziratnak alighanem már az első
használója a biztosan felidézhető dallamra utaló
kezdőszavakat is beírta. Sztárai éneke egyébként
a katolikus templomi éneklés hagyományában is
jól ismert volt (vö. Petri András-ék.
57a; Kájoni 1676, 541). Nagyon valószínű,
hogy ez az ének volt az elveszett kottás kézirat 95. levelén
is.
|