De Sancto Luca evangelista XVIII 8bris*

Mindenhato Isten, életnek kut feie,
Meninek és á földnek urá, teremtöie,
Gyárlo bünösöknek irgalmas Istene,
Az tudatlánoknak oktató mestere,
Alazátos szivel te szent felségednek
Nagy halákat adunk edes mesterünknek,
Az Jesus Christusnak, kegyes teremtönknek,
Hozzánk io voltodért mi üdvözétönknek.
Boczasd reánk, kérünk, szent aldomasodat,
Mind lelki és testi boldog aldasidat,
Nyuicsád ki menyekböl dicsö irgalmadat,
Szerelmes szent atyank, adgyad malasztodat.
Számtalan bünökböl hogy mi meg térhessünk,
Es tellyes szivünkböl nilván ismérhessünk,
Tégedet szüntelen minnyaian félhessünk,
Alazátossággal és mágasztalhássunk.
Mikeppen szent Lukacz, téged szerethessünk,
Egy szivel lélekkel téged tisztelhessünk,
Mint kegyes urunkat, örökké aldhassunk,
Dycsö angyalokkal menyben imádhassunk.
A ki orvos vala Antiochiaban,
Meg térvén Istenhez hive â Christusban,
Es szent Pal apostolt követi az urban,
Es igy lelki orvos lön Christus Jesusban.
Vele-is mindenüt â szent Lukacz iára,
Kit szent Pal leuele meg-is bizonittya,
Euángeliomot à szerént-is irta,
Az miként szent Paltól s többitöl hallotta.
Ki az apostoli czelekedetekröl
Szép könyvet csinala ö azon dolgokról,
Nagyob részre irá nilvan mind azokról,
Mellieket szemével látott az ur felöl.
Sok munkaia utan azért Achiaban
Szeppen el-nyugovék teremtö urában,
 kinek szent teste Constántinapolban
Viszsza el-viteték onned ez városban.
Dicsiret te néked, örök atya Isten,
Veled egyetemben az fiu ur Isten,
Es â vigasztalo szent lélek ur Isten,
Tellyes szent háromság, egy örök ur Isten.

5 felséged<et>nek

Kézirata:

Pécsi-ék. 1674, 46b–47b. – Cím: DE SANCTO LUCA EVANGELISTA XVIII 8BRIS. – Nótajelzés: Nota folio 95. [ = Hálaadásunkban rólad emlékezünk?].

Szövege megtalálható még: Paksi Márton György-ék. (1760, 558).

Tanító ének Szent Lukács evangélistáról; a harmadik evangélium és az Apostolok Cselekedeteinek szerzője. A hagyomány szerint Antiókiából származott. Eredeti foglalkozása orvos volt. Szent Pál apostolt 51-ben a második missziós útjára elkísérte, majd fogsága idején is munkatársa maradt. A hagyomány szerint 63-ban, nyolcvannégy éves korában Böotiában halt meg, egyes források szerint  vértanúságot szenvedett. Testét 357-ben Konstantinápolyba vitték. Ünnepe: okt. 18. Életéről lásd: LexChrIkon 7, 448–449; hazai tiszteletéről: Bálint 1977, II, 383–4.

Az ének Isten irgalmát, áldását kérő öt bevezető versszak után krónikás elbeszélő modorban a Tridenti Zsinat nyomán megújított Breviarium Romanum napi zsolozsmájából a matutinum második nocturnusának három olvasmányát foglalja versbe. A forrásul szolgáló latin életrajz Szent Jeromosnak De scriptoribus ecclesiasticis című művéből való. Szövege a megfelelő éneksorok számának feltüntetésével és a szövegrészek kiemelésével a következő:

21–28: Lucas, medicus Antiochensis, ut ejus scripta indicant, Graeci sermonis non ignarus, fuit sectator apostoli Pauli, et omnis peregrinationis ejus comes. Scripsit Evangelium, de quo idem Paulus: Misimus, inquit, cum illo fratrem, cujus laus est in Evangelio per omnes Ecclesias. Et ad Colossenses: Salutat vos Lucas medicus carissimus. Et ad Timotheum: Lucas est mecum solus.
29–32:Aliud quoque edidit volumen egregium, quod titulo Acta Apostolorum praenotatur; cujus historia usque ad biennium Romae commorantis Pauli pervenit: id est usque ad quartum Neronis annum. Ex quo intelligimus, in eadem urbe librum esse compositum.
 Igitur periodos Pauli, et Theclae, et totam baptizati Leonis fabulam inter apocryphas scripturas computamus. Quale enim est, ut individuus comes apostoli, inter ceteras ejus res, hoc solum ignoraverit? Sed et Tertullianus vicinus eorum temporum, refert presbyterum quendam in Asia amatorem Apostoli  Pauli, convictum a Joanne, quod auctor esset libri, et confessum se hoc Pauli amore fecisse, et ob id loco excidisse. Quidam suspicantur, quotiescunque in epistolis suis Paulus dicit, Juxta Evangelium meum, de Lucae significare volumine.
 Lucam autem non solum ab Apostolo Paulo didicisse Evangelium, qui cum Domino in carne non fuerat, sed et ceteris apostolis; quod ipse quoque in principio sui voluminis declarat, dicens: Sicut tradiderunt nobis, qui a principio ipsi viderunt, et ministri fuerunt sermonis. Igitur Evangelium, sicut audierat scripsit. Acta vero Apostolorum, sicut viderat ipse, composuit.
 Vixit octoginta et quatuor annos, uxorem non habens:
33–36:sepultus est Constantinopoli, ad quam urbem, vicesimo Constantini anno, ossa ejus cum reliquiis Andreae Apostoli translata sunt de Achaja.

Versforma: 12–12–12–12 (a–a–a–a).

Feltételezett dallama: RMDT I., 15/II. sz. – Dallamára csak nagy valószínűséggel következtethetünk a kézirat folió-számra utaló nótajelzése alapján. Feltehető, hogy ez az utalás a szöveges kézirattól függetlenül létezett és elveszett kottás gyűjteményre vagy orgona-tabulaturára vonatkozott. A folio 95. nótajelzés a Pécsi-énekeskönyvben ugyanis ezen kívül még három éneknél olvasható ( De Sanctis apostolis Simonis et ivdae XXVIII 8bris, De Sancto Emerico dvce et confessore v 9bris, De Sancto Thoma apostolo XXI 10bris c.). A négy azonos jelzéssel ellátott ének közül három apostol- illetve evangélista-ének, egy pedig Szent Imre ünnepére készült. Kettőnél későbbi kéz, de feltehetően még a XVII. században nótajelzésként Sztárai Mihály Hálaadásunkban rólad emlékezünk kezdetű énekének kezdősorát is beírta (De Sancto Emerico dvce et confessore v 9bris és De Sancto Thoma apostolo XXI 10bris c.). Ez arra mutat, hogy a folio 95. utalás már kezdetben bizonytalanságot okozhatott; ezért a kéziratnak alighanem már az első használója a biztosan felidézhető dallamra utaló kezdőszavakat is beírta.  Sztárai éneke egyébként a katolikus templomi éneklés hagyományában is jól ismert volt (vö. Petri András-ék. 57a; Kájoni 1676, 541). Nagyon valószínű, hogy ez az ének volt az elveszett kottás kézirat 95. levelén is.




Hátra Kezdőlap Előre