De Sancto Nicolao episcopo VI Xbris*

Ad notam Halá ádasunkban

Aldott az ólly ember mindenkor Istenben,
Kj ö hozza iárul tellyes életében,
Nem foglallya magat számtalan bünökben,
Hanem csak ö nekj szolgal életében.
Poenitentiara szüntelen haylando,
Világ dicsöségét ki csák el-mulando,
Tavul veti tüle és azt utálando,
Istennek országat mert ö ohaytando.
Világy hiuságtól magat üresiti,
Mind éyel és nappal Istenet dicziri,
Isten igeieuel lelkét ékesiti,
Életétt Istenhez eképpen készéty.
Eletünket azért, kérlek, meg iobbicsúk,
És poenitentiat mi-minniaian tárcsúnk,
Szentöl és iamborul magunkat visellyük,
Eletünknek lelki iutálmat vehessük.
Hogy az el-vett girat éppen meg adhassunk,
Itéletnek napian elö álithassúnk,
Es nyereséget-is azért meg ádhassúk,
Es az my urunknak eleybe vihessük.
Miképpen szent Miklos püspök-is meg áda,
Az ö Istenének ottan be mutata,
Tellyes életében Istennek szolgala,
Minden koron magat ebben ö gyákorla.
A ki Licianak nemes hataraban,
Es ennek Patera névö varasában
Fö ember gyermeke volt minden orában,
Foglalatos azért Isten dolgayban.
Szülei peniglen szent Miklos püspöknek
Magtalanok lévén, azért az Istennek
Tiszta szivböl néki ök esedezének,
Kérésekkel ötet Istentöl nyerének.
Jüvendö szentségét álazátossága
Ennek meg mutáta ö ártatlansága,
Gyermek álapattya és ö iffiusága,
Istennek kedviért álamiznalkodasá.
Daikaia emlöiet mas nap gyákorlotta,
Szerdan és pinteken ö csák egyszer szopta,
Akkoron-is estue de keveset szopta,
E képpen ö magat büytölni szóktátta.
Ugyan meg akkoron szent lélek Istennek
Titkos élhéséböl ö az büitölisnek
Modgyahoz szoktatvan magat szent életnek,
Mellyet az utan-is meg tarta Istennek.
Midön ideiben ö ifiuságanak
Szerelmes szülei holot meg halának,
Minden ioszágat ö szegény koldusoknak
Ott el-osztogatta gyamoltálánoknak.
Egieb dolgai köszt ezt cselekszi vala,
Egy szegéni embernek hogy nagy gondgya vala,
Mert harom leánia azért neki vala,
Kiket mind adhásson ö férfienek hazâ,
Gondolkodék azért, és igy vala gondgya,
Szegénsége miat modgyat nem talála,
Parázna életre hogy öket ádnaia,
Rendele magaban, azért van banáttya.
Kit szent Miklos püspök mikoron meg irté,
Titkon harom éiel anni pénst ö veté
Az ablakon ánnak, és igy meg ségété,
A gonosz élettul gyermekét meg menté.
Kivel ö gyermekét el-hazásitottá,
Az paraznaságtól ott meg óltálmaza,
Veszedelmes undok élettül meg tártá,
Eképpen ezeket azért ö taplala.
Az uttan Istennek mindenben szolgala,
Paráncsolatiban nagy hiven el-iará,
Magat és életét Istennek ayanla,
Es történet szerént méne Mireaban.
Az szomszéd püspökök akkor ott valának,
Azért mas püspököt hogy valásztannanak,
De mikoron árrul ök tanacskodanak,
Ki lenne ott méltó, abban farádanak,
Kiknek titkon Isten ottán meg ielenté,
Hogy szent Miklos névö ember holta kelve
Reggel leg-elöszer az egyhazba iünne,
Azt ákarna Isten püspöké tennie.
Amireabéli püspökségre vinni
Ötet ákarnaia ott fel emeltetni,
Holot rá keszdének ök mind fégyelmezni,
Szent Miklost azért ott láttak imádkozni.
Szent Miklost püspöké mind egy ákarattal
Ötett ott valásztak alazátossággal,
Mely tisztben iuhait szorgalmatossággal
Oktatta nagy széppen lelky buzgossággal.
Diocletianus ákaráttia ellen,
És Maximianus nagy tilálma ellen
Hogy predikalanna Mireaban hiven
Evángeliomot az pogányok ellen,
Igaz mondasáért ott meg fogattáték,
Constantinusiglan tömlöczben tartáték,
De ez fogságaból ki szábadétaték,
Mert Constantinustól ö el-bocsátaték.
Isméglen az uttan nem sok idö mulvan
Az Niceábeli fö consiliomban
Méne szeretettel, örömöst szólgalvan,
Istennek igéit batran praedikálvan.
Sok iámbor püspökök vele ott valának,
Haromszázán 's tizen nyolczán ök valának,
Kárhoztata bátran pogany Ariusnak
Hamis tévelgését, mint gonosz szolganak.
Onnéd háza térvén nem sokáig éle,
Halála oráian az égbe tekénte,
Láta, hogy iövének angyalok eleybe,
Az harmadik psalmust ott olvasni keszde,
Mellyet tiszta szivböl ö minek uttana
Egy falkaideig hogy olvasot volna,
Ottan lön nekie czendes nyugodalma,
Szintén mikor im ez verset mondot volna:
Te kezedben, uram, lelkemet ayanlom,
Vedd hozzád, szent atyam 's örök boldogságom,
Minden dolgaimban kegyes vigasságom,
Mellért szent nevedet mind örökkén áldom.
Lelkét az Istennek ayánla markában
Enni eztendönek az ö forgasában,
Christus szülletése utan harom szazban,
Es uttána valo negyven harmadikban.
Igy ez may napon az attya Istennek
Meg adá vég szivel â fiu Istennek
Nagy örömmel lekét szent lélek Istennek,
Tellyes szent haromsag edgy bizony Istennek.

96 Istennek <szolgal>

Kézirata:

Pécsi-ék. 1674, 72a–75b. – Cím: ALIA [A Szent Miklós püspök, Istennek szent papja kezdetű ének címére utal: DE SANCTO NICOLAO EPISCOPO VI XBRIS. – Nótajelzés: ad notam Halá ádasunkban.

Ének Szent Miklósról. – 350 táján halt meg a kisázsiai Lykia tartomány Myra nevű városában, amelynek püspöke volt. Maximianus és Diocletianus társcsászárok idején, a IV. század elején bebörtönözték, ahonnét Nagy Konstantin (307–337) alatt szabadult. Résztvett a niceai egyetemes zsinaton  (325), amely Arius eretnek tanait ítélte el. Ereklyéit 1087-től az itáliai Bariban őrzik. A jótékonykodásáról ismert Szent Miklós püspök alakja köré az utókor már a VI. századtól számos legendás történetet szőtt. Ünnepe: dec. 6. – Lásd Pauly 1, 1290–1 és 3, 1106–8; LexChrIkon 8, 45–58; Bálint 1977, I, 27–51.

A krónikás elbeszélő modorban szerkesztett ének első hat strófája jámbor életre buzdít és utal a Missale Romanumban a szent ünnepére előírt evangéliumi szakaszra, a talentumokról szóló példabeszédnek Máté evangelista által előadott változatára (Mt 25, 14–23; vö. De Sancto Emerico dvce et confessore v 9bris c. jz.). Ezután a 7–22. versszakban az ismeretlen szerző Szent Miklós életét a Tridenti zsinat  nyomán megújított Breviarium Romanum napi zsolozsmájából, a matutinum második nocturnusa három olvasmányából foglalta versbe. Ennek latin szövege a megfelelő verssorok számának feltüntetésével és a szövegrészek kiemelésével a következő:

25–32:Nicolaum illustri loco Patarae in Lycia natum, parentes steriles a Deo precibus impetrarunt.
33–36:Cuius viri sanctitas quanta futura esset, iam ab incunnabulis apparuit.
37–44:Nam infans, cum reliquos dies lac nutricis frequens sugeret, quarta et sexta feria, semel dumtaxat, ideque vesperi sugebat: quam ieiunii consuetudinem in reliqua vita semper tenuit.
45–48:Adolescens, parentibus orbatus, facultates suas pauperibus distribuit.
49–54:Cuius illud insigne est Christianae benignitatis exemplum, quod cum eius egens tres filias iam nubiles in matrimonio collocare non posset,
55–56:earumque pudicitiam prostituere cogitaret,
57–64:re cognita Nicolaus noctu per fenestram tantum pecuniae in eius domum iniecit, quantum unius virginis doti satis esset: quod cum iterum, et tertio fecisset, tres illae virgines honestis viris in matrimonium datae sunt.
 Cum vero se totum Deo dedisset in Palaestinam profectus est, ut loca sancta viseret, et praesens veneraretur. Qua in peregrinatione navem conscendens, sereno caelo, et tranquillo mari, horribilem nautis tempestatem praedixit, moxque ortam, cum essent omnes in summo periculo orans mirabiliter sedavit. Unde cum domum reversus singularis sanctitatis omnibus documenta praeberet.
65–72:Dei admonitu Myram, quae Lyciae metropolis erat, venit: quo tempore eius urbis episcopo mortuo, provinciales episcopi de successore deligendo consultabant.
73–76:Itaque in ea deliberatione divinitus admoniti sunt, ut eum eligerent, qui Nicolaus nomine postridie mane primus in Ecclesiam ingrederetur.
77–84:Qua observatione adhibita, in ecclesiae ianua deprehensus est Nicolaus, et summo omnium consensu Myrae episcopus creatur. In episcopatu castitatem, quam semper coluerat, gravitatem, orationis assiduitatem, vigilias, abstinentiam, liberalitatem, et hospitalitatem, in adhortando mansuetudinem, in reprehendendo severitatem perpetuo adhibuit.
 Viduis et orphanis pecunia, consilio, opera non defuit. Oppressos adeo sublevavit, ut etiam tres tribunos, per calumniam a Constantino Augusto condemnatos, qui se propter famam eius miraculorum orationibus longissime absenti commendarant, adhuc vivens, cum Imperatori minaciter eum terrens apparuisset, liberaverit.  
85–92:Cum vero contra edictum Diocletiani, et Maximiani Christianae fidei veritatem Myrae praedicaret, ab Imperatorum satellitibus comprehensus, et longissime abductus, in carcerem coniectus est: ubi fuit usque ad Constantinum Imperatorem: cuius iussu ex custodia ereptus, Myram rediit,
93–100:mox ad Nicaenum concilium se contulit: ubi cum trecentis illis decem, et octo patribus Arianam haeresim condemnavit.
101–116:Inde reversus ad episcopatum non ita multo post, instante morte, suspiciens in caelum: cum angelos sibi occurrentes intueretur, illo psalmo pronunciato: In te domine speravi, usque ad eum locum: In manus tuas commendo spiritum meum, in caelestem patriam migravit octavo Idus decembris, anno salutis humanae trecentesimo quadragesimo tertio.

Az ének utolsó strófája a szokásos záró doxológia.

Versforma: 12–12–12–12 (a–a–a–a); a sorok 6/6 osztásúak.

Dallama: RMDT I., 15/II. sz.

17 az el-vett girat – magyarázatát lásd De Sancto Emerico dvce et confessore v 9bris c. 21. sor jz.

42 élhéséből – másolási hiba, helyesen: éhléséből; jelentése: ihléséből, sugalmazásából, inspirációjából (NySz I, 1560).

52 adhásson ö férienek hazâ – „haza ad”, a régiségben: házasságra ad (NySz I, 11).

74 holta kelve – reggelre kelve, megvirradva; a régiségben: hol = aurora, tempus matutinum (NySz I, 1474, TESz II, 136).

77 Amireabéli – másolási hiba, helyesen: A Myrea béli.

85–86 Diocletianus…Maximianus – a breviariumi életrajz említi a keresztényüldöző társcsászárok nevét.

90 Constantinusiglan – Nagy Konstantin császár uralkodásáig.

94 Az Niceábeli fö consiliomban – Concilium Nicaenum, a niceai egyetemes zsinat (325) latin neve nyomán.

99 Ariusnak – az alexandriai Areiosz pap (megh. 336-ban), aki Krisztus istenségét tagadta.

104 Az harmadik psalmust – másolási hiba, helyesen: harmincadik; az idézett breviáriumi életrajz latin szövege szerint a 30. zsoltár 2. és 6. verse.

106 Egy falkaideig – egy darabig, jó ideig; a régiségben: falka = pars temporis, aliquod tempus (NySz I, 760–61).




Hátra Kezdőlap Előre