Kézirata:
Pécsi-ék. 1674, 71a–b.
– Nótajelzés: Ad notam
Irgalmaz Vr Isten immaron.
Ének Szent Miklósról. Lásd
VI. decemb. Szent Miklósról c. jz. Az ismeretlen szerző az Exultet aula caelica kezdetű, a XI. században
francia földön keletkezett breviáriumi himnuszt fordította
(vö. AH 51, 210; Chevalier 5807). A
latin eredeti a középkori magyarországi liturgikus gyakorlatban
általánosan ismert volt. Szövege a
Breviarium Strigoniense (Venetiis 1524, 440b) nyomán a következő:
Quod natura non protulit: |
|
|
Cunctis qui corde credulo |
|
|
Versforma: 12–12–12–12 (a–a–a–a);
a sorok 6/6 osztásúak.
Dallama: RMDT I., 23/II. sz.
10 bütöt – böjtöt.
13 olay – A legenda szerint Szent Miklósnak
Bariban lévő márvány szarkofágjából
gyógyító erejű olaj folyt.
19 nyavaliaiaban – betegségében.
22 sólgyatól – zsoldjától,
jutalmától, fizetségétől.
23 meg menünk – megmenekülünk;
régies alak (vö NySz II, 752).
27 Â te mondasidban – tanításodban.