[Menyei nagy udvar magas menyországban…]*

Ad notam Irgalmaz Vr Isten immáron

Menyei nagy udvar magas menyországban,
May szent Miklosnak oruend aldot napian,
Ki eztendön esik egyszer forgasában,
Minden földi népek légyünk vigasságban.
Az gyermekségének ártatlanságaban
Fényeskedni keszdet lelki ioszagaban,
Kj lenne iüuendö férfiuságaban,
Jelétt hadgya nékünk példa adasában.
Szerdan és pinteken mindgyárt kis koraban
Illien bütöt szábot ö gyermekségeben,
Soha el-nem vette tellies életében
Annyanak emlöit czák egyszer nápiaban.
Ennek-is életét olay bizonittia,
A ió téteménit márvan kö ki ádgya,
Kinek természeti illyen koporsoia,
Minden betegeknek hasznos olay follia.
Oh te becsületes Isten szent embere,
Kik benned bizoknak kegyes segétöie,
Ki nyavaliaiaban tud esedeznye,
Könyörgését hiszi bizony meg niernie,
Halálunk oraian öriz kárhozattul,
Nehagy életünknek el-esni sólgyatól,
Hogy mikor meg menünk testi szám vetéstül,
Ki ne rekesztessünk örök dicsöségtol.
Engedgy, hiveidet, ur Isten, követnünk,
Szent életet á te utadban viselnünk,
 te mondasidban végék meg maradnunk,
Hogy te boldogiddal menyegben lehessünk.

Kézirata:

Pécsi-ék. 1674, 71a–b. – Nótajelzés: Ad notam Irgalmaz Vr Isten immaron.

Ének Szent Miklósról. Lásd VI. decemb. Szent Miklósról c. jz. Az ismeretlen szerző az Exultet aula caelica kezdetű, a XI. században francia földön keletkezett breviáriumi himnuszt fordította (vö. AH 51, 210; Chevalier 5807). A latin eredeti a középkori magyarországi liturgikus gyakorlatban általánosan ismert volt. Szövege a Breviarium Strigoniense (Venetiis 1524, 440b) nyomán a következő:


Exultet aula caelica:
Laetetur mundi machina:
Dum refert solis orbita
Nicolai sollemnia.
Qui vagitus infantiae
Decoravit mirifice:
Dans virtutum primordia
Inter ortus crepundia.
Quarta et sexta feria
Semel sugebat ubera:
Iam in aetate tenera
Hac usus abstinentia.
Cuius tumba fert oleum
Matris olivae nescium:
Quod natura non protulit:
Marmor sudando parturit.
O venerande pontifex,
Pius nec tardus opifex
Cunctis qui corde credulo
Te quaerunt in periculo.
Aufer mortis dispendia:
Confer vitae subsidia:
Ut post carnis exsilia:
Tecum simus in gloria.
Praesta, pater ingenite,
Iesu cum sancto flamine,
Ut Nicolai precibus
Iungamur caeli civibus.

Versforma: 12–12–12–12 (a–a–a–a); a sorok 6/6 osztásúak.

Dallama: RMDT I., 23/II. sz.

10 bütöt – böjtöt.

13 olay – A legenda szerint Szent Miklósnak Bariban lévő márvány szarkofágjából gyógyító erejű olaj folyt.

19 nyavaliaiaban – betegségében.

22 sólgyatól – zsoldjától, jutalmától, fizetségétől.

23 meg menünk – megmenekülünk; régies alak (vö NySz II, 752).

27 Â te mondasidban – tanításodban.




Hátra Kezdőlap Előre