Nyomtatott kiadása:
Kájoni János: Cantionale catholicum.
Csík 1676, 452–3. – Cím: DE SANCTO STEPHANO PROTHOM[ARTIRE]. –
Nótajelzés: Nota: Mittitur ad Virginem etc.
– Szövege megvan a második kiadásban
is (1719, 382).
Megtalálható még a következő XVIII. századi
gyűjteményekben: Paksi Márton György-ék.
(1760, 593), Dőri Ferenc-ék.
(1763–74, 396), Bozóki
Mihály: Katólikus kar-béli kótás énekes
könyv (Vác 1797, 66). – A bethlehemes
játék keretén belül Szent István első
vértanú napján énekelt változatát
lásd MNT II., 647.
Ének Szent István első vértanúról.
Az apostolok hét szegénygondozó munkatársának
egyike. Megválasztásukat és kézrátétellel
diákonussá (szolgálattevővé) való
felszentelésüket az Apostolok cselekedetei (Csel, 6,6) írója
mondja el. Ugyancsak ő részletesen elbeszéli a törvényekhez
ragaszkodó zsidóság István ellen emelt vádjait,
a főtanács előtt mondott beszédét és
megkövezését, amelynél jelen volt Saul, későbbi
nevén Szent Pál apostol (Csel 6,8–8,1). Ünnepe:
dec. 26. Lásd LexChrIkon 8, 395–403; Bálint 1973, 111–125.
A históriás epikus modorban szerkesztett ének
első fele (1–10. vsz.) az Apostolok Cselekedeteinek
elbeszélését foglalja versbe. A második rész
(11–18. vsz.) a karácsonyra utal és Szent
István vértanúságát mint az Isten országáért
hozott vitézi önfeláldozás példáját
jellemzi, amelynek jutalma a „világi életben nem látott”
ország szép haddal való elfoglalása. Az ének
szerzője ismeretlen. Jellegéből arra lehet következtetni,
hogy ez is egy korábbi kéziratos hagyományból
került Kájonihoz és a Pécsi-énekeskönyvből
csak annak csonkasága miatt hiányzik.
Versforma: 13–13–13–13 (a–a–a–a);
a sorok 7/6 osztásúak.
Dallama: RMDT II., 145. sz.
25 Saulus szep köntösin – Csel 7, 58:
Es ki-vetvén őtet a' váras-kivűl, kövezik
vala: és a' tanúk le-tévék az ö ruhájokat,
egy ifiúnak lábainál, ki Saulusnak hívattatik
vala.
58 száz negyven-négy ezret – utalás
a Jelenések könyve (14, 1–3) látomására:
Es láték: és ímé egy Bárány
áll vala a' Sion hegyén, és ö-véle száz
negyven-négy ezren, az ö homlokokon írva lévén
az ö neve, és az ö Attya neve. És hallék szózatot
az égből, mint sok vizek zúgását, és
mint nagy meny-dörgés szavát: és és a' szózat,
a' mellyet hallék, olly mint a' czitarások szava, kik czitaráznak
az ö czitarájokon. És énekelnek vala úgy-mint
új éneket, a' szék-elött, és a' négy
lelkes-állat-elött, és a' vének-elött: és
senki nem mondhattya vala az éneket, hanem chak a' száz negyven-négy
ezeren, a' kik a' főldről árron vétettek-meg.