Cvnctipotens^*

ORGANO

HIszek egy Atya Istenben;;

Mennynek, Földnek Teremtöjében,

minden állatoknak Szent rendelöjében,

ki örökkön örökké él Királyi felségben.

Hiszek áldott JESUS Christusban,

mi egy Urunkban,

Istennek eggyetlen-egy Szent Fiában,

kit az Atya Isten szült, mindenek váltságában.

CHORUS

Igaz Szent Isten egy igaz Istentöl

Felséges Ur, Felségtöl,

világosság szép fényességtöl,

származott az Atya kebeléböl,

természetben véle egy vólt vég-nélkül:

és ö-általa mindenek, kik élnek,

löttek az ö rendeléséböl.

ORGANO

Ki mi-értünk emberek-ért,

Menyböl le-szálla kegyelmességé-ért,

és meg-testesüle Szent Lélek szerelmé-ért.

CHORUS

Szüz Maria-tól szüzen Szent testet vön,

midön értünk hogy ember lön,

büneink-ért eleget tön:

kit Pilátus Pontius a' keresztre fel-tön,

kínt és halált szenvedvén, díszes temetése lön.

ORGANO

De harmad-napon fel-támada,

a' mint az irás-is tartya:

Es fel-méne magas Menyországban,

ül Atya Istennek az ö jobjára.

Ismég el-jövendö az itíletre;

sentencziát hogy ott ö mongyon mindenre,

Országának nem lészen vége.

CHORUS

Hiszek az áldott Ur Szent Lélek Istenében,

mi nagy reménségünkben,

mert elevenit mindenben,

ki Atyától, és Fiútól származik közinkben,

és ezekkel mindenkor vagyon egy tiszteletben,

és egyenlö Felségben,

a' ki a' Próféták-által szólt régenten.

ORGANO

A' közönséges eggyességet,

és az Apostoli gyülekezetet,

hiszem mindenkor az egy Keresztséget,

mellyel büneinknek kegyelmet készített.

Es várom az hóltaknak viszontag életeket,

s a' jövendö bóldog dicsösséget.

Nyomtatott kiadása:

Kájoni János: Cantionale catholicum. Csík 1676, 515. – Cím: CVNCTIPOTENS. – Megvan a második kiadásban is (1719, 441).

Szövege megtalálható még: Pálffi Márton-ék. (1676 előtt, 2a–b).

Credo-parafrázis rímes prózában. Lásd Kájoni János: Adventre valo Patrem c. jz. A Cantionale catholicum előszavának tanúsága szerint szerzője Kájoni János. A cím a gregorián dallamra utal.

Dallamát Kájoni nagy zenegyűjteménye, a „Kájoni kódex” orgonatabulatúrája nyomán közölte: Domokos 1979, 906–909, 1266. A ritmusos, rímes prózában szerkesztett ének részeit a kántor és a nép felváltva énekelte.