Gendre János

Confiteor*

Nota: Salve mundi salutare

Gyónom az élö atyának,
Mindenkor szüz Mariának,
Keresztelö szent Jánosnak,
Szent Péter s-Pál apostolnak.
Istennek minden szentinek
Vallom magamot bünösnek.
En vagyok, à ki à sárban
Arczal estem rút mocsárban,
És baromi ábrázatban
Gyönyörködvén à rútságban.
Nincsenis rútab nállámnal,
Büdösseb vagyok ganéjnál,
Utálatosb à kigyónal,
csúszo mászó állatoknál.
De à mi legg nagyob vétkem,
Christusomot meg vetettem,
Meg pökdösvén arczúl vertem,
Sarkammalis döfni mertem.
Ruháit rólla le-vontam,
Mindenéböl ki fosztottam,
Szászor el-üztem, nem szántam,
De ezerszer már meg bántam.
Eletemnek rútságával,
Mint hóhér ö dárdájával,
Ur Jesusom oldalával
Bántam, és szent orczájával.
Irigységnek szegeivel,
Lábáit két kezeivel
Kereszt fára fel szegeztem,
Galileusnak neveztem.
Az én hasam hizlalása,
Lött Jesusom apadása,
Nyelvemnek rosz káromlása,
Szent lelkének el válása.
Nyila dühös haragomnak
Draga tagját Christusomnak
Faggatta, jaj hát magamnak,
Hogy ezt töttem orvosomnak.
Oh Jesusom, mit miveltél,
Hogy hegyre terhet eméltél,
Engem segitségre kértél,
Lelkem még sem segitettél.
Szánom bánom sok bünömet,
Orvosra biztam sebemet,
Kérem csak idvözitömet,
Adgya meg egességemet.

10 CCK gyönyörköttem s' á rútságban. 13–14 CCK Undokab havi ruhánál, kigyònál, varas békánál. 15 CCK De az mi nagyob, azt töttem; 18 K Csúfolván meg-is nevettem. 19 CCK Jesus ruháit le-vontam, 20 K Mert a' szegényt nem ruháztam, CCK Ha megént üresen hattam: 21–22 CCK Azzal, à Iesust nem szántam; De már ezerszer meg-bántam. 29 CCK Kereszt fàra èn fejeztem, 30 K Sidó Királynak neveztem. CCK Midön rágalmazást tettem. 31–34 K Az én telhetetlenségem, Lött énnékem ellenségem: Gonosz nyelvem káromlása, Christus Iesusnak halála. 36 K testét Ur Iesusnak, 37 K Meg-szaggatta: jaj magamnak! 40 K keresztet vittél? 41–42 K Mindent értem cselekedtél, Hogy engem idvezithetnél. CCK segitséget akkor kértél; De tölem semmit sem nyertèl. 45 CCK Kèrem Szent üduözitömett,

Kézirata és nyomtatott kiadásai:

Főszöveg: Csíkcsobotfalvi kézirat. 1675 k., 116–8. – A nagyböjti énekek között.

Kájoni János: Cantionale catholicum. Csík 1676, 161. – Felirata és nótajelzése: Confiteor. Nota: Salve mundi salutare, etc. ETC. – Megvan a második kiadásban is (1719, 116). – A nagyböjti énekek között.

Cantus catholici. Kassa 1674, 455–6. – Felirata és nótajelzése: AZ Közönseges Enekeknek bé-fejezèsére, imé à Közönséges Gyónás következik, mellyet mondhatni à Szent Mise allat, midön à Christus Asztalához számoson készülnek. Nótája, fol. 272. [ = Salve mundi salutare].

A versfőkben: GENDRE IANOS.

Szövege megtalálható még a következő XVIII. századi gyűjteményekben a nagyböjti énekek között: [Szőlősy Benedek:] Cantus catholici (1703, 124–5, kiad. MIR 39, 122–3; megvan a további kiadásokban is), Écsi-ék. (1700–25, 229), Vépi ék. (1725–68, 356).

Válaszos közgyónás ( Közönséges gyónás) és bűnbánati ének nagyböjtre vagy a misék elejére általában. Az első és az utolsó versszakot a szerző a mise bevezetőjében, a lépcsőimában mondott és a kezdőszaváról Confiteor-nak nevezett bűnbánati könyörgésből alakította ki. A közbe iktatott kilenc strófa bűnbánatra indító elmélkedés. A Confiteor latin szövege a következő:

Confiteor

Deo omnipotenti,

Beatae Mariae semper Virgini,

Beato Michaeli Archangelo,

Beato Ioanni Baptistae,

Sanctis apostolis Petro et Paulo,

Omnibus Sanctis, et vobis fratres:

Quia peccavi nimis cogitatione, verbo et opere:

Mea culpa, mea culpa, mea maxima culpa.

Ideo precor

Beatam Mariam semper Virginem,

Beatam Michaelem Archangelum,

Beatum Ioannem Baptistam,

Sanctos Apostolos Petrum et Paulum,

Omnes Sanctos, et vos fratres,

Orare pro me ad Dominum, Deum nostrum.

A versfőkből kiolvasható Gendre János feltehetően a vers szerzője volt; közelebbit róla nem tudunk. A Csíkcsobotfalvi kéziratba feltehetően a szerző szövege változtatás nélkül került; Kájoni a nyomtatott Cantionaleban ezen csupán keveset változtatott. – Kájoni akrosztichonos énekeiről lásd In aduentu canenda c. jz.

Versforma: 8–8–8–8–8–8 (a–a–a–a–b–b); az utolsó két sor refrén.

Dallama: RMDT II., 197. sz.

30 Galileusnak neveztem – A jeruzsálemi nép és Pilátus Jézust és tanítványait rosszalló értelemben nevezte „galileai”-nak, vagyis a pogányokkal barátkozó és a törvényeket megváltoztató népséghez tartozónak. Így Mt 26, 69: Péter pedig kivűl a' pitvarban ül vala: és hozzá járúla egy szolgáló, mondván: Te-is a' Galilaeai Jésussal valál. (Vö. Lk 22,59; 23,6).

40 hegyre terhet emeltél – a keresztet felvitted a Golgotára.




Hátra Kezdőlap Előre