| Oh te ember Istennek teremtett állattya, |
| Es ékes személlyére formált alkotmánya: |
| Téged Isten kezdetben rendelt bóldogságra, |
| Hogy nem viselsz hát gondot idvesség dolgára?
|
|
| A' Mennyei bóldogság minémü ha tudnád, |
| Mely gyönyörü, és kedves hogy ha meg-gondolnád: |
| E' Világnak pompáját semminek tartanád, |
| Bolondságos hivságát bizony meg-útálnád.
|
|
| Emberi szem nem látta, sem fül nem hallotta, |
| Es senki ö nyelvével azt meg-nem mondhattya: |
| Söt ingyen csak szivel-is meg-sem gondolhattya, |
| Ö hiveit az Isten miként meg-áldotta.
|
|
| A' kik ötet igazán tisztelik, és félik, |
| Tellyes szivböl, lélekböl, eröböl szeretik: |
| Erdemeknek jutalmát azok mind el-vészik, |
| Dicsösségét Istennek szinröl szinre nézik.
|
|
| Menyországban a' Szentek mint a' Nap fénlenek, |
| Tündöklö koronában, vigaságban élnek: |
| Mindenkor az Istenre nagy örömmel néznek, |
| Angyali társaságban mind örökké lésznek.
|
|
| A' kárhoztak pediglen pokolban gyötrödnek, |
| Véghetetlen tüz langban nagy erössen égnek: |
| Sok rút, undok férgektöl szüntelen étetnek, |
| Mind örökkön örökké gyötrelemben élnek.
|
|
| A' Jók-is, mint gonoszok, egy-aránt meg-halnak, |
| Es a' földnek gyomrában minnyájan bé-szálnak: |
| Senki el-nem kerüli hálóját halálnak, |
| Mint az árnyék olly hamar mindenek el-múlnak.
|
|
| Mint a' virág életed ékes, ember néked, |
| De viszontag olly hamar, el-múlik szépséged: |
| Mint a' fonnyatt rósáknak meg-hirvad szép színed, |
| Ottan távozik tölled minden ékességed.
|
|
| Mit használ az embernek irott palotája, |
| Külömb-külömb sok színü változó ruhája: |
| Fáratsággal, múnkával gyüjtött sok marhája, |
| Hólta-után mind másra marad mert jószága.
|
|
| A' te Anyád méhéböl mezitelen jöttél, |
| Es magaddal nem hoztál semmit hogy születtél: |
| A' mit pedig múnkáddal éltedben kerestél, |
| Semmit abból el-nem visz, mellyeket gyüjtöttél.
|
|
| Hanem a' mit az Isten szegényinek adtál, |
| Örömmel, és víg-kedvel kezekben nyújtottál: |
| Bö erdemet magadnak Mennyégben foglaltál, |
| IESUS Urunk mondotta: kinek szava meg-ál.
|
|
| Azért senki ne-bízzék, erös hatalmában, |
| Reménségét ne-vesse ö gazdagságában: |
| Semmit ne-gyönyörködgyék szép iffiúságában, |
| Mert azok mind el-múlnak egy szem-pillantásban.
|
|
| Ki-múlásod jó lészen, ha lész igaz Hitben, |
| Es gyakorlod magadat jó-cselekedetben: |
| Es mind végig meg-maradsz ártatlan életben, |
| Ugy tesz Isten részessé az örök-életben.
|
|
| IESUS, ki mi-érettünk Menyböl le-szállottál, |
| Es a' magas Kereszt-fán érettünk áldoztál: |
| Az ördög hatalmából ki-szabadítottál, |
| Az idvesség útára mindeneket híttál.
|
|
| Kérünk azon tégedet, óltalmazz bennünket, |
| Távoztasd-el mi-töllünk mi ellenségünket: |
| Eletünket jobbíts-meg, bocsásd-meg bününket, |
| Es ki-múlásunk-után, vedd hozzánk lelkünket.
|
|
|
