| SOk nyavalya e' Világon nyomja mi útunkat, |
| Mi szemeink háborúban nagy sok könyvet húllat, |
| Lám a' bünért reánk táttya száját minden állat.
|
|
| Nem találék vigasztalást föld-kerekségében, |
| Sem pediglen reménséget emberi eröben, |
| Mert egy-aránt kötelesek vagyunk a' tömlöczben.
|
|
| Hanem még-is bizodalmunk teremtö Istenben, |
| Ki a' szegény lelket adta mi gyarló testünkben, |
| Légyen még-is reménségünk ö igiretiben.
|
|
| A' Szent Dávid úgy könyörög keserüségében, |
| Mint meg-irta Soltárának harminczad részében, |
| Véle-öszve kérjük Istent a' mi szükségünkben.
|
|
| Benned biztam, Uram Isten, minden dolgaimban, |
| Kérlek azért hogy légy velem nyomorúságimban, |
| Hogy szidalom ne fogja-bé orczám háborúban.
|
|
| Igasságod-szerint Uram, szabadits-meg engem, |
| Jó-vóltodból nagy Ur Isten, légy mentségem nékem, |
| Tekínts reám Szent szemeddel, hogy idvezíts engem.
|
|
| Légy énnékem erösségem, kihez folyamhassak, |
| Parancsollyad Uram Isten, hogy meg-maradhassak, |
| Mert énnékem eröm Uram te vagy, kihez fussak.
|
|
| No azért most én Istenem, ez kegyetlen kézböl, |
| Ez hamissan cselekedett hatalmas erötöl, |
| Ments-meg engem én Istenem, eröszak-tévöktöl.
|
|
| Mert csak te vagy én szivemnek keserves várása, |
| Uram Isten; én lelkemnek minden vigasága, |
| Mind éltemben én szivemnek erös bizodalma.
|
|
| Sokan engem én Istenem, újal mutogatnak, |
| Es nagy sokan mint egy csudát engem csak úgy tartnak, |
| De én téged bizodalmúl magamnak foglallak.
|
|
| Dicsirtessék az Ur Isten a' magas Mennyégben, |
| Az ö Fia, Szent Lélekkel egyenlö Felségben, |
| Mi lelkünket adgyuk néki tellyes életünkben.
|
|
|
