Jffiúnak halalarol*

Nótája, Gyakorta mongyuk, örökké

AH kegyetlen mérges halál,
Miért meg-szomoritál?
Miattad ez szép virág szál,
Immáron föld felé áll.
De héában igyekeztél
virágnak ártalmára:
Ezzel újságot küldöttél
szép Jésus asztalára.
Nem haragszik Isten rátok,
szüléi ez szép gyöngynek:
Nincs rajtatok abbúl átok,
Halálá hogy löt ennek.
Mert hogy az nagy Istennekis,
Fris virág inkáb tetczik;
Attúl halála ennekis,
ki elöttünk itt fekszik.
Ne sirjatok bár utánnam,
szép Virág velem mondgya:
Nincs, éltem miért kivánnám;
Nem kell Világnak sóldgya.
Kedves Edes szép Rokonim,
Isten meg-áldgyon értem:
Ád Isten én kesergöim,
vigasztalást helyettem.
Fris örömnek illy az vége;
azért csak meg-indúlok:
Kiknek nagyobb epessége,
Maradgyon Jésus nállok.

Nyomtatott kiadása:

Cantus catholici. Kassa 1674, 540–1. – Cím: IV. JFFIÚNAK HALALAROL. – Nótajelzés: Nótája, fol. 230. [ = Gyakorta mongyuk, örökké].

Búcsúztató ének ifjú temetésére. Szerzője, forrása ismeretlen.

Versforma: 8–7–8–7 (a–b–a–b).

Dallama: RMDT II., 55. sz.




Hátra Kezdőlap Előre