[ELet adó halál Ura…]*

Nota: A' véghetetlen kegyelmü, etc.

ELet adó halál Ura,
Szünnyék-meg kezed ostora,
Mert el-romol a' földnek pora.
Haragod érvén, bünét meg-mérvén,
Nincs benne igaz, élete csak gaz,
Hogy-ha kegyelmed néki nem irgalmaz.
Idvez-légy kegyelem árja,
Bünös lelkem kedved várja,
Gyarlóságomat hogy el-zárja,
Sebed mélysége, légyen épsége,
Lelkem sebének, szived kedvének,
Engedd örvendgyek, s' kedved szerelmének.
Öt sebedböl értem folyt vér,
Meg-újjúl ha hozzája ér,
Légyen engem meg-tisztító bér.
Azért fáradtál, Eget el-hadtál,
Sok kínt szenvedtél, eleget tettél,
Mi büneink-ért midön földre jöttél.
Oh drága Szüz édes Fia,
Segitségül neved hija,
Lelkem, hogy légy meg-váltó dija.
Már hozzád fordul, kérésre indúl,
Kész bünböl térni, tégedet kérni,
Hogy légyen szabad Menyben hozzád érni.
A' mint te-magad kivánod,
Hozzád futott e' Magzatod,
Bizik, tölled hogy el-nem hányod.
Eltét le-tette, kedvedet vette,
Halála mérge érte, s' rút férge,
Emészti, s' rajta nem maradt bün kérge.
Allítsd ötet jobb-kezedtöl,
Ne-távozzék kegyelmedtöl,
Mivel égett nagy szeretettöl.
Utaidon járt, csak te-tölled várt,
Hogy-ha szólítod, sirban szállítod,
A' juhok-közzé, bízik hogy állítod.
A' kereszten lám meg-váltád,
Kiröl hét úttal kiáltád,
Szent Atyádat, s' nagy kínod látád.
Ö-is részesült, azért sebesült;
Oldalad, s' mellyed, hogy fel-emellyed,
Bünböl; és Menyben érdemit nevellyed.
Oh halálnak nagy halála,
Kivel életet talála,
Az ember, hogy bünt meg-útála.
Ördög, test, s' Világ, már erre nem hág,
Benned meg-gyözte, s' egyben-kötözte,
Ellenségeit régen meg-elözte.
Mint itt hiszünk jelen lenni,
s' Ehezö lelkünkben venni.
Siess immár ezzel jót tenni.
Látod óráját, szép koronáját,
Add-meg az Egben, gyönyörüségben,
Örökké éllyen veled dicsösségben.

26 A Magzatod szó fölött: Leányod,

Nyomtatott kiadása:

Kájoni János: Cantionale catholicum. Csík 1676, 679–80. – Nótajelzése: Nota: A' véghetetlen kegyelmü, etc. – Megvan a második kiadásban is (1719, 576).

Szövege megtalálható: Illyés István: Soltári énekek és halottas énekek (Nagyszombat 1693, 105 var), Szoszna Demeter-ék. (1714–5, 569).

Ének a halottért mondott szentmisére. Szerzője, forrása ismeretlen. Népzenei változatának szövegét és dallamát közölte Lajtha László (1956, 123–4, 582).

Versforma: 8–8–9–10–10–11 (a–a–a–b–c–c); a tízes sorok 5/5 osztásúak belső rímmel.

Dallama: RMDT II., 200/I. sz.

31 jobb-kezedtől – utalás az utolsó ítélet leírására az evangéliumokban; ld. Mt 25, 31–33: Mikor pedig el-jő az ember Fia az ö fölségében, és minnyájan az angyalok véle, akkor ül az ö fölségének székibe: és eleibe gyűlnek minden nemzetségek, és el-választya őket egy-mástól, a' mint a' pásztor el-választya  a' juhokat a' gödölyéktől: és állattya a' juhokat az ö jobjára, a' gödölyéket pedig ballyara.;; ;; ;;

36 A' juhok-közzé – ld. az előbbi idézetet.

38 hét uttal – hétszer (septem vicibus), vö. NySz III, 868.; utalás a kedvelt barokk imádság szokására Krisztusnak a kereszten mondott hét szaváról, Kristus Urunk hét szavainak emlékezetirül (Pongrácz Eszter: Arany korona. Nagyszombat 1719, 234–5).

51 itt hiszünk jelen lenni – a templomban, az oltáron, a misében.

52 lelkünkben venni – utalás az áldozásra.




Hátra Kezdőlap Előre