Dies irae*

Nótája, Jaj én szegény gyarló féreg; Gyakorta mongyuk, örökké

FUvására trombitáknak,
Halottak fel-támadnak;
A' könyvek elö hozatnak,
Sentencziátis mondnak.
Akkor szegény mit felellyek,
Holott még jók-is félnek?
Kegyes Jesus emlekezzél,
Hogy értem kínt szenvettél.
Kènyaidnak sokasága,
Legyen Bünöm vàltsága:
Lelkemnek egy vigassága,
Jésus irgalmassága.
Ki Magdolnán könyörültél,
s' Latornak meg-engettél:
Azzal nékem kedveskettél,
Nagy reményt belém öntél.
Kérlek Jésus meg-tört szivel,
Hozzám légy kegyességgel:
Mikor végsö törvényt állok,
Töled kegyelmet várok.
Végsö nap zengjen elmémben,
Szemem úszszon könyvemben:
Kegyes légy Jèsus hòltaknak,
Kegyes benned bizóknak.

Nyomtatott kiadása:

Cantus catholici. Kassa 1674, 545–6. – Cím: XI. DIES IRAE. – Nótajelzés: Nótája, fol. 245. [ = Jaj én szegény gyarló féreg] 230. [ = Gyakorta mongyuk, örökké].

Halottas ének, a XIII. századi olasz ferences hagyományra visszavezethető és Celanói Szent Tamásnak tulajdonított Dies irae, dies illa kezdetű latin sequentia 3., 5., 7., 9., 13., 17. és 18. versszakának szabad fordítása. A latin eredeti szövege: RMKT XVII./7, 72. sz. jz.

Versforma: 8–7–8–7 (a–a–b–b).

Dallama: RMDT II., 62a/I. és 55. sz. – Az alternatív dallamra vö. A' haláltól való rettegésben c. és Az örökké-valóságról c. jz.


Hátra Kezdőlap Előre