Mundana vana: divina sunt plena^*

Nota, Dicam ne quid sit orbis

ESmérd Világ árnyékát,

Melyben nincs semmi igaz fény:

Benne sok kigyót, békát

A' ki nem tud, csak jövevény.

Ez rosz Világ nem-is más,

Hanem csak játékos lapta:

Kit fel-fút kevély fúvás:

Jaj! ki magát hozzá szabta.

A' ki Világnak hiszen,

s' Rajta meg-akar állani;

Ollyan költséget viszen,

Mellyel fog szégyent vallani.

Mert a' Halálnak vámján,

Sem pénz, sem ruha nem böcsös;

Halál mind viszsza hányván,

Szegény lelked marad görcsös.

Igy csak forrót alád önt,

A' ki Világnak most hiszesz.

Járván Világ igen fönt,

Sokakat veremre viszesz.

Világ, mint a' fény vesztö,

Meg-csal gyermek-játékival;

Es Lelkünket mellyesztö,

Tört hány mézes madzagival.

Az mit fényesnek tettet,

Nem sokára meg-változik;

S' azzal csak horgot vetett,

Kin a' lelkünk akadozik.

Mely kincses tornyot épit,

Nem sokára nyakunkba dül;

Mert majd kóldusnak képit

Ránk adván, Lelkünk csak el hül.

Csalárd Világnak méze

Addig tart, mig van torkunkban;

Meg-változik az ize,

S' méreggé válik hóltunkban.

Azért csak kötve hidgyük

Mint rosz kománkat éltünkben;

Nagy óvást mézét szedgyük,

Fékét-is tartsuk kezünkben.

Ha az Világ el-ragad;

Csak ugy jársz mint délczeg lovon:

Sok árkon lelked fárad,

Maradván élted haj szálon.

Inkáb te ötet nyargald,

s' Ot járjon a' hol akarod:

Kévánságit-is mérgleld;

S' azzal az Istent urallod.

Ha kincsed van, ugy rejtsed,

Hogy hóltod után meg-lellyed:

Ne csak testedre költsed;

s' Lelked javát-is nevellyed.

Istennek dicsösségét,

Terjeszd múló javaiddal;

Igy kincsed rövidségét

Nem látod semmi károddal.

Ha a' test roszszat kéván;

Sokkal jobbat várj Istentül:

Isten törvényén járván,

Nem csalatkozol, hidd szentül.

Nézd-meg Szentek példáit,

Kik már Menyben örvendeznek;

Világnak büdös háit

Meg vetvén, jókkal töltöznek.

Roszszab ne légy hangyáknál,

Mellyek jövendöt intéznek:

Néz meszszeb az orrodnál,

Kárt múlandòk ugy nem tésznek.

Igy a' haláltól sem félsz;

Mert a' ki él Istenesen;

Bár jöjjön minden szél vész,

Istenben bizik erössen.

Halálra vigan igy mégy,

Hogy Istenedet láthasd meg;

Eröss reménségben légy,

Hogy az Isten vigasztal meg.

Nyomtatott kiadása:

Cantus catholici. Kassa 1674, 218–20. – Felirat és nótajelzés: Magyarúl: Azon Nótára. – Előtte a latin eredeti ezzel a címmel: Mundana vana. Divina sunt plena. A dallamát is közli.

Elmélkedő ének a mulandóságról és az élet rövidségéről. Forrása a Dicam ne qui sit orbis kezdetű cantio. Az eredeti a himnológiai irodalomban ismeretlen, máshol nem fordul elő; feltehetően hazai szerző műve. A névtelen szerkesztő a 33 versszakos latin költeményből 19 strófának közölte szabad fordítását. Az ének a kassai Cantus catholiciben a Farsangos napokra valo enekek között található; vö. De redamando Deo c. jz.

Versforma: 7–8–7–8 (a–b–a–b).

Dallama: RMDT II., 48. sz.

2 kigyót, békát – ismert szólás (NySz II, 304).

9 forrót alád önt – megcsal, félrevezet (NySz I, 947).

8 görcsös – beteg, eltorzult.

19 kötve hidgyük Mint rosz kománkat – régi közmondás (NySz II, 337: kötve higyed komádat).

20 óvást – vigyázva, óvatosan (NySz II, 1162).

24 urallod – uradnak elismered (NySz III, 862); lásd [KI-költ Názáretböl szép Virágunk…] c. 15. sor jz.

32 háit – kövérségét, háját.

33 Roszszab ne légy hangyáknál, Mellyek jövendöt intéznek – gondoskodnak a jövőről; utalás Aesopus meséjére a tücsökről és a hangyáról: a szorgalmas hangya gondoskodott téli élelméről.

Hátra

Kezdőlap

Előre