KEly-fel büneidböl rothadásra menö Nép, |
Kinek szine semmivé lesz földben, mint az irott-kép. |
Gondolkodgyál emberi-állat végsö szám-adásodról.
|
|
Eletre jövésed a' halál készen várja, |
Hol nem várnád, im nyavalyád, testedet földben zárja.
|
|
Lesben töreidet útaidon fel-hánnya, |
Személyedet, s' szépségedet semmi-képpen nem szánnya.
|
|
Iffiúság virágja ez-elött kicsint használ, |
Mint a' Kúldús, úgy gazdag Dús kaszájától sirban szál.
|
|
Folyása nem szünik semmit-is órájának, |
Tested el-húl, mihelt fordúl éle rád kaszájának.
|
|
Ez-elött gazdagság, sem könyörgés nem forog, |
El-hidgyed bár utánnad jár, kezében mérges horog.
|
|
Légyen egésséged bár, a' mint te kivánhad, |
Egy órára mégy halálra, eleit meg-nem álhad.
|
|
Artalmas fegyverét, már sok helyen próbálta, |
Bár erös vólt, többet nem szólt, kinek rendit kaszálta.
|
|
Zászlóstól Királyok hadait földhöz verte, |
Nagy hatalmát, diadalmát mindeneknek el-nyerte.
|
|
Bár csak egy Atillát végy elödben példáúl, |
Örömiben, s' jobb kedvében halál-miatt meg-némúl.
|
|
Üressen kelleték Hannibálnak el-menni, |
Erös vitéz noha vólt ez, de nem tuda mit tenni.
|
|
Nagy Sándort miképpen ölte-meg, azt hallottad: |
Kinek mássa, bár föld lássa, nem vólt, te-is azt vallod.
|
|
Bár ne-keress immár igazabb példát erre: |
Bizony igaz, hogy mind jó, s' gaz, földben szál; csak egy helyre.
|
|
Örök-életnek-is ez-által van kezdése: |
Ördögökhöz rút dögökhöz, ez bünösök menése.
|
|
Lásd-meg azért ember, tégedet úgy talállyon: |
Hogy fejedre, veszéllyedre örök átok ne-szállyon.
|
|
|