|
|
Nyomtatott kiadása: Kájoni János: Cantionale catholicum. Csík 1676, 664–5. – Cím: MAS. – Nótajelzés: Nota: Angyaloknak Nagyságos etc. A versfőkben: KODOR PETER. – Megvan még a második kiadásban is (1719, 564). Szövege megtalálható a következő gyűjteményekben: Illyés István: Halottas énekek (Nagyszombat 1693, 26 Fő-képpen mirigyes üdőre), Szoszna Demeter-ék. (1714–5, 494). – Ma élő népzenei változatát Lajtha László közölte (1956, 208–9, 486). Halotti búcsúztató járvány idején. Kodor Péterről, akinek neve a versfőkben olvasható, közelebbit nem tudunk; lehetséges, hogy az ének szerzője volt. – Kájoni akrosztichonos énekeiről: In aduentu canenda c. jz. Versforma: 10–10–10–10 (a–a–a–a). Dallama: RMDT II., 103. sz. 1 Környül-vöttek – lásd [KEserves életem, Dòlgaid meg-beszélgetem…] c. 11. sor jz. 3 Mirigy – a régiségben a tályog, fekély, leggyakrabban a pestis neve (NySz II, 845). Isten nyilát – villámcsapást. 36 Az Tau bötüt – a sémi abc utolsó betűje, a megmaradás, fennmaradás jele, amellyel a házakat és állatokat jelölték az ószövetségben a pusztulás ellen. Hagyományának eredetét ld. Ezekiel látomásában: …és hivá a' férfiat, a' ki gyólchba vala őltözve, és az írónak kalamárisa vala az óldalán. És monda az Úr néki: Menny-által a' váras közepin Jerusálemben: és jegyezz Thau-t a' siránkozo férfiak homlokára, és a' bánkodókéra minden utálatosságokon, mellyek abban lésznek. És amazoknak monda, az én hallásomra: Mennyetek-által a' várason követvén őtet, és őllyetek: ne kedvezzen a' tí szemetek, se ne könyörűllyetek… senkit pedig, a' kinn a' Thau-t láttyátok, meg ne öllyetek…(Ez, 3–5). A keresztény ókorban a tau Krisztus keresztjének jele; a középkori néphit szerint az élet, az üdvözülés biztosítéka, mely a járvány ellen is védelmet nyújt (LThK2 9, 1306–7). 37 Rajtunk – a megholtakon; az ének a halottak nevében szól.
|