[O Eletünk vég-órája…]*

O Eletünk vég-órája,
Lelkünknek testöl válása,
Jaj nincsen meg-maradása,
jút szám-adásra.
Földbül lettünk, s' földbül élünk,
földé, porrá majd el-válunk.
Ne-bízzál ember erödhöz,
Világban elö-mentedhez,
Hires, Nemes Nemzetedhez,
mert jutsz végedhez.
Jaj vólt Világra születnünk,
siralmas a' mi életünk,
Kigyók, s' békák eszik testünk,
hogy földben lépünk.
Akár együnk, s' akár igyunk,
akár járjunk, s' vagy vigyázzunk,
Mindenütt tör van utánnunk,
hogy meg-akadgyunk.
Járatlan útra kell menned,
kár követ ha azt el-veszted,
Mert nem lehet reménséged,
el-vész életed.
Csak ollyan a' mi életünk,
mint szalma-tüz dicsösségünk,
Meg-változik mi örömünk,
mind el-kell mennünk.
Miért hát nem gondolkodol,
lakó-házad nincsen sohúl,
Gyenge orczád majd meg-sárgúl,
szód-is meg-némúl.
Szép nemzetid kik vóltanak,
nyájasságban veled laktak,
Majd mellöled mind el-álnak,
téged el-hadnak.
Immár csak ez a' jutalom,
e' Világi birodalom,
Nincs tovább meg-maradásom,
zárd-bé koporsóm.
O én lelkem Menyországban,
meny-bé a' szép bóldogságban,
Angyali szép társaságban,
vigadgy az Urban.

Nyomtatott kiadása:

Kájoni János: Cantionale catholicum. Csík 1676, 669–70. – Cím: MAS. – Megvan még a második kiadásban is (1719, 568).

Válaszos halotti ének, az elhunyt nevében előadott búcsúztató. Forrása, szerzője ismeretlen.

Versforma: 8–8–8–8–8–8 (a–a–a–a–b–b); az 5–6. sor refrén.

Dallamát a Szentes Mózes toldaléka (Deák–Szentes kézirat; 1774, 83) nyomán Papp Géza közölte: RMDT II., 64/II. sz.

5 Földbül lettünk – utalás a Teremtő Ádámnak mondott szavaira: Orczád verítékevel észed a' kenyeret, míglen viszsza térsz a' földbe melyből vétettel: mert por vagy, és porba térsz (1 Móz 3, 19).

31 nemzetid – jelentése: családod (NySz II, 960–1).


Hátra Kezdőlap Előre