Nyomtatott kiadása:
Cantus catholici. Kassa 1674, 243–5.
– Cím és nótajelzés: Magyarúl; Azon NótáraTéves forrásutalás. [Utalás
az előtte lévő latin cantióra: Quid miseri homines
sumus].
Ének az ember életét alakító sorsról
és a halálról. A kassai énekeskönyv az előtte
lévő és a nótajelzésben idézett Quid miseri homines sumus kezdetű kottás
cantióval együtt a Farsangos napokra való
enekek között közölte. Vö.
De redamando Deo c. jz. A latin ének címe: De Sortis et Mortis in humanas res imperio. Szövege
egyedül ebben a gyűjteményben található,
a himnológiai irodalomban ismeretlen. A magyar ének a huszonnyolc
strófából álló hosszú verses elmélkedésnek
nem fordítása vagy parafrázisa; a
Magyarul felirat csupán azt jelenti, hogy a névtelen
szerző a latinnak egyes gondolatait, fordulatait követte és
az új éneket a latin dallamára énekeltette. –
Más eltérő változata: [OH Emberi gyarló nemzetség!…]
c.
Versforma: 9–9–9–9 (a–a–a–a).
Dallama: RMDT II., 98/I. sz.
12 gazban – jelentése: szemétben,
piszokban, ganéjban (NySz I, 1069).
16 fontban – jelentése: mérleg serpenyője
(NySz I, 920).
36 testi sár – jelentése: ganéj
(NySz II, 1510).
44 Szent Mihály lován – a halottszállító
négylábú, vállra vehető saroglya neve,
amelyre a koporsót helyezték. Nevét a temetési
szertartásban az ősi magyar liturgikus szokás szerint
felhangzó (a Rituale Romanumban ismeretlen)
antifónára vezethetjük vissza: Michael praepositus paradisi,
quem honorificant Angelorum cives. Ezt a verset akkor intonálták,
amikor a menet a koporsóval a halottas háztól elindult
a temető felé.