A XVII. század első felének legjelentősebb katolikus kéziratos gyűjteményébe utólag beírt 33 magyar és 3 latin ének. A kézirat leírása: RMKT VII/7, 556–567. l.
Petri András csíkszentkirályi iskolamester gyűjteményét a század második felében Réti János használta és újabb énekekkel gyarapította. Kezétől származnak a 42b–48b üres lapokra Cantiones Variae Anno 1663 címmel, továbbá a 93a–104b üres lapokra, végül a 113a lapra írt énekek. Személyére vonatkozóan kevés adat ismert és ezek a kézirat bejegyzéseiből állíthatók össze. Feltehetően Réti is a csíksomlyói ferences kolostor iskolájában, talán Petri András környezetében nőhetett fel. Működésének jelentős része is alighanem ide kapcsolható. Az általa lejegyzett énekekhez írt megjegyzései azonban mást is elárulnak. E bejegyzések a következők:
42b: Cantiones Variae Anno 1663.
45a: Nyéki Vörös Mátyás Omni die—fordításának végén: Finis huius Cantionis per me Joannem Retj Instructoris kis Azoni Enssi.
93a: Az ének végén: Finis per me Joannem Cognomjne Retj Ego manente Kiis Aszon mistrj[!] exaraui. In honorem Jesu.
97a: Az ének végén: Amen Finis huius cancionis, pro nunc tempore Leouehejsij mercedem posco laboris Anno Domjnj 1668.
99a: Az ének végén: Finis mercedem posco laboris.
102a: Az ének végén: Finis huius Cantionis.
Az 1663 és 1668 az énekek másolásának vagy írásának idejét jelöli. A helymegjelölés viszont Réti János pályájának az eddigi szakirodalomban figyelmen kívül hagyott, illetve félreértett mozzanatára derít fényt. A Petri András-énekeskönyv (régi nevén: Jancsó Benedek-kódex) korábbi leírása szerint a kézirat mindkét másolója „az erdélyi Csíksomlyó ferences kolostorának hatáskörébe tartozó székely falukban, Csíkszentkirályon és Kisasszonyfán működtek”. Ez az állítás Erdélyi Páltól ( EPhK 1893, 97; MKsz 1899, 256) származik, aki a felsorolt bejegyzésekből Réti Jánosra vonatkozólag csak az egyik helynevet idézte és azt sem azonosította. A két helynév közül a 97a lapon olvasható Leouehejsis ugyanis a Vas-megyében lévő őrségi Lovecha, Liba (ma az ausztriai Burgenlandban: Liebig) községgel azonos (vö. Ioannes Lipszky: Mappa Generalis Regni Hungariae. Pest 1806; IV. tab., S. 13.; Repertorium locorum objectorumque in XII tabulis mappae Regnorum Hungariae. Buda 1808, 379.) A 45a lapon említett kis Azoni Enssi pedig Kisasszonyfa, ugyancsak Vas-megyében, Szombathelytől északra fekszik (ma: Vasasszonyfa). Erdélyben ilyen helynév nem fordul elő.
Réti János tehát 1663–1668 között Erdélytől távol élt, és minden bizonnyal iskolamester volt, amit a mistrj (ministri) szó is elárul. A Vas-megyében töltött évek után bizonyára visszatért szülőföldjére és az általa használt, új énekekkel gyarapított kántorkönyvet is hazavitte. Ezt bizonyítja, hogy a kódex Erdélyből került mai őrzési helyére. Az is tény, hogy a Petri András által másolt darabok és Réti János énekei egyaránt megtalálhatók az erdélyi egyházi éneklés hagyományában, és a kéziratot alighanem Kájoni János is használta. A Réti János által másolt énekekről a következő táblázat nyújt áttekintést:
Petri-ék. | ||||
Cantiones Variae Anno 1663. | ||||
42b | Tekints reánk szemeddel ó szépséges Jézus | 294 | ||
43a | Mondj naponként és óránként | Nyéki Vörös Mátyás. RMKT XVII./2, 95. sz. | ||
45b | Ember, Isten alkotmánya | Hajnal Mátyás. RMKT XVII./7, 70. sz. | ||
47a | Szörnyű halál, ímé hol áll | Nyéki Vörös Mátyás. RMKT XVII./2, 96. sz. | ||
48a | Mit bízik e világ ő álnokságában | XVI. sz. | ||
48b | Kyrie qui Catherinam | |||
48b | Kyrie qui natus es nobis | |||
93a | Vedd jó néven én szívemet | 141 | Lat.: Cor tibi Jesu offero. | |
93b | Engemet miért szeretgetsz, ó édes Istenem? | 307 | Lat.: Quo me Deus amore. | |
94a | Ó titkos, ó nagy Istenség | 336 | Lat.: O magnum sacramentum. | |
94a | Üdvözlégy szent kenyér, életnek kútfeje | 364/I | ||
95a | A nap eljő nagy haraggal | XVI. sz. | ||
97a | Ó drágalátos nagy szentség | 325 | ||
97b | Az öröktől fogván való | 21 | ||
98a | Szűz által jött e világra | 211 | ||
98b | Ó Istennek szent anyja, Szépséges Mária | 388 | ||
99a | Ó egeknek királya, Dicsőséges szentség | 327 | ||
99b | Fényes mennyországban lévő | 308 | ||
99b | Örvendezz ó én lelkem testté lett igének | 342 | ||
100a | Szívem Jézus, neked adom, ó szívek jegyese | 132 | Lat.: Cor tibi Jesu offero. | |
100b | Ó csudálatos Istenség | 324 | ||
101a | Itt vagyon a lelki szépség | 312 | ||
101a | E szín alatt a kívánt jó | 303 | ||
101b | Üdvözlégy életünk teje, Gyönyörűségnek kútfeje | 350 | ||
101b | Üdvözlégy szentséges ostya | 367 | ||
102a | O magnum sacramentum | |||
102a | Ó titkos, ó mélységes csodálatos nagy Istenség | 335 | Lat.: O magnum sacramentum. | |
102b | Váltságunknak drága ára, Mi vitt téged Isten arra | 370/I | ||
103b | Üdvözlégy szép Jézus, hívek éltetője | 368/I | ||
104a | Mennynek királyné asszonya | Nyéki Vörös Mátyás. RMKT XVII./2, 69. sz. | ||
104a | Ó Istennek szent fia, ó szépséges Jézus | 292 | ||
104a | Kegyes Isten kegyelmedből nézz reánk | 577 | ||
104b | Dicsőség mennyben Istennek | 5 | ||
104b | Ó én szerelmes Jézusom | Kopcsányi Márton. RMKT XVII./7, 16. sz. | ||
113a | Hálát adjunk az Istennek (töredék) | |||
113a | Üdvözítőnknek szent anyja, Mennynek megnyílt kapuja | Nyéki Vörös Mátyás. RMKT XVII./2, 67. sz. |
A Réti János által másolt 33 magyar és 3 latin ének közül a jelen kötetben 24 magyar szöveg kerül közlésre. A többi nagyrészt Hajnal Mátyástól, Nyéki Vörös Mátyástól és főként az 1651-i Cantus catholiciből való. A 95a lapon lévő kottás Dies irae —fordítás a század első felének nyomtatott protestáns énekeskönyveiben tűnik fel (vö. RMNy 1107 /2/: 20a) és közvetlenül az 1636-i Öreg Graduál ból (RMK I, 658) való. A 104b lapon lévő, Kopcsányi Mártontól származó verses imádság pedig az erdélyi kéziratos énekeskönyveknek is kedvelt darabja volt (vö. RMKT XVII./7, 16. sz. jz.). A közlésre került énekek közül öt kizárólag csak Réti János kéziratában fordul elő (132, 292, 294, 336, 577. sz.); tizenkilenc pedig az erdélyi kéziratos hagyománnyal van szoros kapcsolatban. Két ének (308: Fényes menyországban lévő; 312: Itt vagyon a lelki szépség) Réti lejegyzésén kívül a Pálffi Márton-énekeskönyvben is megvan; a két másolat között közvetlen összefüggés nem valószínű, mindkettőnek korábbi kéziratok lehettek forrásai. Viszont közvetlen átvétel és a szövegnek alakítása, csiszolása Kájoni néhány énekén kimutatható /pl. 211, 325, 327, 335. sz.). Az erdélyi szöveghagyományozásnak többszörös elágazása a jegyzetekben közölt sztemmák alapján jól követhető. Réti János szövegei a többi forrástól elválaszthatók és más ismeretlen forrásra vezethetők vissza. (vö. 5, 21, 37, 141, 307, 324, 367, 368/I , 364. sz.). A szövegek egymástól való eltávolodása legszembetűnőbb az Ó Istennek szent anyja, szépséges Mária kezdetű verses litániánál, amelynek egy tőről származó változatai a Mihál Farkas-kódexben (389. sz.) és Kájoni nyomtatott gyűjteményében (390. sz.) már teljesen önállósodtak.
Öt ének csak Réti János másolatából ismeretes. Ilyen a két felelgetős, processziós ének Jézus nevéről (292, 294. sz.) és egy prédikáció előttre való darab (577. sz.). Feltűnő továbbá két latin cantió fordítása, mindkettőnek Rétinél egy hagyományos és egy új magyar fordítása található. A Cor tibi Iesu offero fordítása megvan a 93a lapon Vedd jó néven én szívemet kezdettel ( 141. sz.) és ez több más erdélyi forrásban is megtalálható. A másik fordítás viszont a 100a lapon Szívem Jézus, neked adom, ó szívek jegyese kezdettel ( 132. sz.) egyedül csak Rétinél van meg. Ugyanez mondható a magyarországi eredetű oltáriszentségi cantio, az O magnum sacramentum esetében is. A 102a lapon Ó titkos, ó mélységes csodálatos nagy Istenség kezdettel ( 335. sz.) Réti lemásolta az Erdélyben elterjedt fordítást, amelynek legkorábbi szövegváltozata éppen itt nála található. A 94a lapon viszont Ó titkos, ó nagy Istenség kezdettel (336. sz.) egy másik, egyedül Réti kéziratában olvasható fordítása is megvan. Az elmondottak alapján ennél az öt éneknél Réti János szerzőségét is feltételezni lehet.
A kézirat 1937-ben Erdélyben, Csíkcsobotfalván került Domokos Pál Péter tulajdonába, aki arról az Erdélyi Múzeumban (1939, 355–367; különlenyomatban: Erdélyi Tudományos Füzetek. Szerk. György Lajos. 113. sz. Cluj-Kolozsvár 1939) részletes leírást közölt. A negyvenes években az énekeskönyvnek nyomaveszett; további sorsáról lásd: Ráday Levéltár, C/181 Domokos Pál Péter iratai, 20. doboz. Papp Géza az énekeskönyvet ugyancsak látta és adatait felhasználva az egyes énekekre vonatkozó utalásokat a RMDT II.. kötetében (és kéziratos Repertoriumában) az eredeti forrás alapján gyűjtötte össze.
A Zemlény János-énekeskönyv szövegkritikai szempontból ugyan kevéssé használható, de az Erdélyi Múzeumban közölt részletes kezdősor-jegyzékből, továbbá az énekek formájára, tartalmára, terjedelmére vonatkozó adatokból keletkezési idejükre, helyükre, a körülményekre és az énekek hagyományozására vonatkozó fontos következtetések vonhatók le. A leírások szerint a kódex 105 utólag számozott levelet foglalt magában. A nagyszámú töredékből és csonka énekből arra lehet következtetni, hogy a felfedezésekor már erősen hiányos, rongált állapotban lehetett; sőt egyes kiszakadt levelek keveredését sem lehet kizárni. Az alábbi táblázatban feltüntetett szöveghiányok alapján a kéziratban tizennyolc helyen figyelhető meg hiány. Ezek a következők: a fol. 3, 8, 14, 16, 19, 38, 46, 49, 59, 60, 61, 64, 70, 72, 74, 79, 83 és 91. után. A végén pedig a 103–104. folion lévő töredékek valószínűleg az eredeti helyükről kiszakadt levelek lehettek.
Domokos Pál Péter megfigyelése szerint a kézirat jórészt egy kéz másolata; a ma már nem ellenőrizhető adatai szerint idegen kéztől valók a következő részek:
fol. 67b–69 | (helyesen 67a–69b): Nyéki Vörös Mátyás Szörnyű halál kezdetű énekének 19 versszaka. |
fol. 71 | (helyesen 71a–72b): Homonnai György búcsúztatója. |
fol. 76 | (feltehetően helyesen 75b–76a): Oh meli cudalatos Isten az te dolgod kezdettel 11 strófa, kisgyermek búcsúztatója Ungváron. |
fol. 77a–78 | (helyesen 77a–79a): Felvitetett magas mennyországban kezdettel a Nagyboldogasszony-napi ének 22 strófája. |
fol. 86–87 | (feltehetően helyesen 84b–88b): három Szenci Molnár-zsoltár. |
fol. 103–104: | a Horváth István énekét követő, ma nem azonosítható töredékek. |
A kézirat névadójára és egyben a XVII. századi tulajdonosára vonatkozó bejegyzés az első kötéstábla belső felén volt:
Dono dedit Joannes Zemlény hunc librum
R: P: P: A. K. V: L: M: Anno currente 1668.
A hátsó kötéstábla belső felén pedig egy későbbi tulajdonos, Josephus Hunyadi 1785-ben írta be nevét. Közelebbit egyik tulajdonosról sem sikerült megállapítani. Domokos Pál Péter lehetségesnek tartotta, hogy az énekeskönyv nagy részét Zemlény János írta. Az utána következő tulajdonos nevének kezdőbetűiből csupán az valószínű, hogy szerzetes lehetett; az első két betű feloldása ugyanis feltehetően: Reverendo Patri.
Az Erdélyi Múzeumban közölt leírásból összesen 95 magyar és 2 latin ének illetve töredék, továbbá 4 prózai szöveg kezdősorát ismerjük. Ezekről a következő táblázat nyújt áttekintést:
ZemlényJános-ék. | ||||
1a | …Kegyelmes asszonyom Ezterhaz Maria (töredék) | |||
1a | Ó mely csudálatos Isten a te dolgod | Vö. 75b lap. | ||
2b | Krisztushoz készülök szerelmes szüleim | Czeglédi Pál. RMKT XVII./ …Várad 1654, 53. | ||
5b | Bűnnek az ő zsoldja | XVI. sz. Várad 1654, 42. | ||
7a | Ó titkos, ó mélységes | 335 | Kájoni 1676, 314 | |
7b | Ó áldott manna | 1643. RMKT XVII./7, 155. sz. Kájoni 1676, 320. | ||
8a | Imádlak téged elrejtett Istenség | RMKT XVII/7, 172. sz. CC 1651, 94. | ||
9a | …Szűz adjad az mit fiad (töredék) | ? | ||
9a | Omni die dic Mariae | CC 1651, 157. | ||
11a | Jézus édes emlékezet | Hajnal Mátyás. RMKT XVII./7, 68. sz. CC 1651, 102. | ||
15a | [Örülj dicsőséges szép Szűz] …Szent István király első hogy meghala (töredék) | RMKT XVII./7, 81. sz. CC 1651, 255. | ||
15a | Szűz Mária kegyes anya | Szeredi Márton. RMKT XVII./7, 209. sz. CC 1651, 166. | ||
16b | Úrnak szolgái no dicsérjétek | XVI. sz. Várad 1654, 134. | ||
17a | …Uraságok fejedelemségek (töredék) | ? | ||
17b | Ó Úristen tekints hozzánk | XVI. sz. Várad 1654, 20. | ||
18b | Felséges Isten hozzád kiáltunk | XVI. sz. Várad 1654, 132. | ||
19a | Vedd el Úristen rólunk haragodat | XVI. sz. Várad 1654, 278. | ||
20a | Üdvözítőnknek szent anyja | Nyéki Vörös Mátyás. RMKT XVII./2, 67. sz. CC 1651, 21. | ||
20b | Jézus szerelmünk és üdvösségünk | RMKT XVII/7, 207. sz. CC 1651, 120. | ||
22a | Mivel már beestvéledett | RMKT XVII/7, 171. sz. CC 1651, 162. | ||
22b | Szűz Mária Krisztus anyja | RMKT XVII/7, 206. sz. CC 1651, 147. | ||
23b | Ó dicső Szűz ki szüzeket | RMKT XVII/7, 175. sz. CC 1651, 145. | ||
24a | Dicsőült helyeken mennyei paradicsomban | Kanizsai Pálfi János. RMKT XVII./8, 55. sz. Várad 1654, 149. | ||
25b | Ó Istennek szent anyja, szépséges Mária | 388 | Kájoni 1676, 356. | |
25b | Prózai szövegek: | |||
25b …Spiritus sancte Deus (Lorettói litánia) | ||||
27b Kyrie eleison (Mindenszentek litániája) | ||||
30b Kyrie eleison (Jézus neve-litánia) | ||||
32a Te Deum | ||||
ADVENTI ÉNEKEK KÖVETKEZNEK | ||||
33a | A kereszténységben igaz vallás a hitben | XVI. sz. –– CC 1651, 18. | ||
34a | Küldé az Úristen gyors és hű szolgáját | RMKT XVII/7, 190. sz. –– CC 1651, 14. | ||
35a | Az Atya Úristen Ádámot hogy teremté | Prot. Várad 1654, 152. | ||
36a | Mi Atyánk vezérönk Fiú Isten | XVI. sz. ? | ||
37a | Küldeték szűz szent leányhoz Isten erőssége | RMKT XVII/7, 110. sz. | ||
37b | Resonemus pariter (töredék) | |||
38a | [Mennyből jövök most hozzátok] …Ez lész néktek a jegy róla (csonka) | Prot. Várad 1654, 155. | ||
38b | Gyermek születék Betlehemben | Középkori. Telegdi 1577. –– CC 1651 (négyszer). | ||
39b | Jer, dicsérjük e mai napon | Batizi András. XVI. sz. –– CC 1651, 35. | ||
40a | E nap nékünk dicséretes nap | XVI. sz. –– CC 1651, 37. | ||
41a | Krisztus Urunknak áldott születésén | Pécseli Király Imre. RMKT XVII./2, 15. sz. –– Várad 1654, 335. | ||
41b | Úristen veletek keresztények | XVI. sz. –– Várad 1654, 170 | ||
42a | Úristennek szent Fia e nap nékünk születék | XVI. sz. –– Várad 1654, 174. | ||
42b | Jer, mi dicsérjük, áldjuk | XVI. sz. –– Várad 1654, 159. | ||
44b | Ah véghetetlen kegyelmű (töredék) | RMKT XVII/7, 218. sz. –– CC 1651, 256. | ||
45a | [Midőn a Szűz Magzatját] …ban ó napfény ó élet (csonka) | RMKT XVII/7, 219. sz. –– CC 1651, 257. | ||
45b | A Szűz szülé szent Fiát | 1630. RMKT XVII/7, 119. sz. –– CC 1651, 25. | ||
46a | Gyermek születék Betlehemben | Középkori. Telegdi 1577. –– CC 1651, 25. | ||
46b | Szeplőtelen Szűz Mária | RMKT XVII/7, 197. sz. –– CC 1651, 29. | ||
[…] | Szűz Mária e világra (csonka) | RMKT XVII/7, 221. sz. –– CC 1651, 262. | ||
48a | [Csordapásztorok, midőn Betlehemben] …Serkenj fel fiam (csonka) | RMKT XVII/7, 222. –– CC 1651, 265. | ||
48b | Vedd jó néven én szívemet | 141 | Kájoni 1676, 88. | |
49b | Aludj fiam így énekel (csonka) | RMKT XVII/7, 220. sz. –– CC 1651, 257. | ||
50a | …Aludjál el én szülöttem (csonka) | ? | ||
51b | Nagy örömnap ez nekünk | Középkori. Telegdi 1577. –– CC 1651, 28. | ||
BÜJTRE VALÓ ÉNEKEK | ||||
52b | Üdvözlégy világ váltója | RMKT XVII./7, 198. sz. –– CC 1651, 59. | ||
58a | Végtelen irgalmú Isten (csonka) | Papp Géza Repertorium-ában a cím: Miserere Ungarice. | ||
60a | [Álla a keserves anya] …Az ő népének vétkeiért (csonka) | Hajnal Mátyás. RMKT XVII./7, 71. sz. –– CC 1651, 50. | ||
[Húsvéti énekek] | ||||
61a | [Fénylik a nap fényességgel] …Megholt vala bűneinkért (töredék) | XVI. sz. –– CC 1651, 76. | ||
62a | …Elvevéd rólunk haragját (töredék) | ? | ||
62a | Krisztus feltámada igazságunkra | XVI. sz. –– CC 1651, 74. | ||
63a | Feltámadt Krisztus e napon, alleluia | RMKT XVII/7, 201. –– CC 1651, 71. | ||
64a | Feltámadt a mi életünk | Pécseli Király Imre. RMKT XVII./2, 14. sz. –– CC 1651, 75. | ||
[Vízkereszti énekek] | ||||
65a | [Mikor Krisztus Betlehemben] …Nagyra csudálkoznak vala (csonka) | Erdéli Máté. XVI. sz. –– Várad 1654, 184. | ||
66a | Mi dicsérjük e mai napon | 1630. RMKT XVII./7, 125. sz. –– CC 1651, 45. | ||
HALOT ÉNEKEK | ||||
67a | Szörnyű halál ímé hol áll | Nyéki Vörös Mátyás. RMKT XVII./2, 96. sz. –– CC 1651, 235. | ||
69b | Szegény gyarló ember (csonka) | Nyéki Vörös Mátyás. RMKT XVII./2, 100. sz. | ||
71a | …A német egy felől dúlja (töredék) | 1662. RMKT XVII./10, 46. sz. | ||
72b | Embernek élete mely hamar (töredék) | ? | ||
73a | [A nap nagy haragnak napja] …A trombiták megharsognak (Csonka) | Hajnal Mátyás. RMKT XVII./7, 72. sz. –– CC 1651, 251. | ||
74a | Kérlek és intlek mostan tégedet (csonka) | XVI. sz. –– Várad 1654, 312. | ||
75a | …Édes kedves anyám téged is Istennek (csonka) | ? | ||
75b | Ó mely csudálatos Isten a te dolgod | Vö. 1a lap. | ||
76a | Krisztus feltámada | XVI. sz. –– CC 1651, 71–73. | ||
76b | Zengjed nyelvem dicsőséges Úr testének | Hajnal Mátyás. RMKT XVII./7, 74. sz. –– CC 1651, 88. | ||
77a | Felvitetett magas mennyországba | RMKT XVII/7, 204. sz. –– CC 1651, 107. | ||
79a | Üdvözlégy Mária, tengernek csillaga | 1643. RMKT XVII./7, 177. sz. –– CC 1651, 115. | ||
79b | Édes Jézus szüzeknek virága (töredék) | 1642. RMKT XVII./7, 80. sz. –– CC 1651, 141 | ||
80a | …Ezen mi is örvendezzünk (töredék) | ? | ||
80a | Ne szállj perbe én velem | Kanizsai Pálfi János. RMKT XVII./8, 56. sz. –– Várad 1654, 74. | ||
81a | Hogy Jeruzsálemnek drága templomát | Skarica Máté. XVI. sz. –– Várad 1654, 93. | ||
82b | Mikor Sennacherib a Jeruzsálemet (csonka) | XVI. sz. –– Várad 1654, 63. | ||
84a | …jó lehet bűnökkel sok cselekedettel (töredék) | ? | ||
84b | Úristen az én imádságom | Szenci Molnár Albert. RMKT XVII./6, 5. sz. –– Várad 1654. | ||
85b | Haragodnak nagy voltában | Szenci Molnár Albert. RMKT XVII./6, 38. sz. –– Várad 1654. | ||
87b | Ékes dolog dicsérni, Uram, felségedet | Szenci Molnár Albert. RMKT XVII./6, 92. sz. –– Várad 1654. | ||
89b | Ó bágyadt lélek, búval gonddal | Ormáni János. 1648. RMKT XVII./8, 169. sz. | ||
[90a] | Én régen világok fénye | RMKT XVII./10, 133. sz. | ||
91a | Lásd meg Uram én ügyemet (csonka) | Tholnai Bálint. XVI. sz. –– Várad 1654, 61. | ||
92a | …es ersénietek (töredék) | ? | ||
92b | Magyarság, romlott ág, rendedben nincs jóság | 1656. RMKT XVII./9, 145. sz. | ||
93b | A tenger fövenye ki sok | 1636. RMKT XVII./9, 60. sz. | ||
95a | Sokszor Uram fohászkodom | 1648. RMKT XVII./8, 168. sz. | ||
96b | Jaj szegény Noénak bujdosó bárkája | 1630. RMKT XVII./8, 137. sz. | ||
98a | Izraelnek szent Istene, ki lakozol | RMKT XVII/8, 125. sz. | ||
99a | Forog a szerencse | Illésházy István. RMKT XVII./1, 80. sz. | ||
101a | Szerencsét próbáltam | 1660. RMKT XVII./10, 134. sz. | ||
102a | Szép nap kelet felől fénylő | Horvát István. 1661. RMKT XVII./10, 43. sz. | ||
103b | Bánatimban vigasztalj meg (töredék) | RMKT XVII/10, 135. sz. | ||
104a | Tehát kik lestünk szavadra (töredék) | |||
104a | Egek királynéja (töredék) | |||
104a | Felséges Isten (töredék) | |||
104a | Ne feledkezzél (töredék) |
v
A táblázatból megállapítható, hogy 49 darab az RMKT XVII.. századi sorozatának korábbi köteteiben már közlésre került; közöttük huszonhat a század első feléből való katolikus ének. Itt a Domokos Pál Péter leírásában megmaradt énekszövegek és töredékek is megtalálhatók. Teljes szövegében Horvát Istvánnak az 1661 őszén történt erdélyi török-tatár dúlásról szerzett éneke (102a: RMKT XVII./10, 43. sz.) és a világi-politikai célzatú, ódon hangú Szent István-ének (90a: RMKT XVII./10, 133. sz.) már kiadásra került. Ugyancsak ismerjük a fogarasi vár börtönében sínylődő névtelen ifjú énekét 1660–1661 tájáról (101a: RMKT XVII./10, 134. sz.). Töredékesen maradt meg az 1656-ban keletkezett szegénylegény ének (92b: RMKT XVII./9, 145. sz.), egy világi ének első két sora (103b: RMKT XVII./10, 135. sz.), és végül Homonnai Drugeth György halálára 1662-ben írt búcsúztató kezdősora és utolsó strófája (71a: RMKT XVII. /10, 46. sz.), amelyben feleségének Esterházy Máriának neve is olvasható.
Az eddig idézett évszámokból következtetve a kéziratnak feltehetően legnagyobb részt 1668 körül kellett keletkeznie. A táblázatból az is kiderül, hogy a másoló előtt főként két nyomtatott énekeskönyv lehetett a minta. 36 ének ugyanis az 1651-i Cantus catholiciből, 24 pedig a Váradon, Szenczi Kertész Ábrahám nyomdájában megjelent protestáns énekeskönyv 1654-i kiadásából származik. A Psalterium Ungaricum Váradon ugyancsak 1654-ben (első alkalommal az idézett protestáns énekeskönyv többi három részével együtt) megjelent kiadásából a kézirat másolója három zsoltárt ugyancsak átvett gyűjteményébe. Az 1651-i Cantus catholici közvetlen forrásként való használatára még szövegkritikai bizonyíték is van. Az énekeskönyv 73a lapján Hajnal Mátyás Dies irae—fordítása csonkán, a 7. sorral kezdődik, és ez a sor nem a Hajnalnál olvasható verzióval (A' Trombiták fel-rivadnak), hanem a Cantus Catholiciben Szőlősy Benedek módosított szövegével (A trombiták megharsognak ) egyezik.
A kézirat keletkezésének helyét Felső-Magyarországon, Ungváron és Erdélyben, a csíki ferences klastrom körzetében kereshetjük. Ungvárra négy töredékes és csonka halotti búcsúztató utal. Az első kettő Homonnai Drugeth Györgyre és feleségére Esterházy Máriára vonatkozik. A 71a lapon 1662-ből való Homonnai Györgyé, aki felső-magyarországi főkapitány volt és 1661 október 9-én Ungváron halt meg (Nagy Iván III, 404–5). Ő a Homonnán betelepített jezsuitáknak Ungváron is szervezett gimnáziumot 1640-ben; házukat azonban 1651-ben a ferenceseknek ajánlotta fel. Az épületet végül is 1663-ban már özvegye hozatta rendbe (Karácsonyi I, 465; II, 74). Esterházy Mária mellett Ungváron már korábban is a házi pap szerepét egy-egy ferences látta el. A kézirat 1a lapján a Kegielmes aszoniom Esterhaz Maria kezdetű töredék, egy búcsúztató két utolsó szakasza talán éppen az özvegy koporsójához készült; halálának idejét azonban nem tudjuk.
A másik két ungvári búcsúztatót a leírás mindkét helyen azonos Ó mely csudálatos Isten a te dolgod kezdettel idézi. Az első helyen a kezdősor után Domokos Pál Péternek ez a megjegyzése olvasható: „1a lapon kezdődő és a 2b lapon végződő 16 szakaszból álló ének. Szintén búcsúztató. A 10. szakasz Ungvarnak lakosi—hoz szól. A 13: Nagos Nemzetes Fü milig Sigmontul, szerelmes atiamtul: Tuledis bucsuzom kedves peci annam nagos Nemzetes vilagra szült aniam: Nagos Nemzetes bar koczi nemzetim.” Az idézetben a „Nagyságos Nemzetes Fü milig Sigmond” neve nem azonosítható; feltehetően hibás olvasat, mint az idézetben alkalmazott kettőspontok is a közreadótól származhatnak. A továbbiakban azonban megtudjuk az elhunyt gyermek anyjának, Pécsi Annának nevét, aki Barkóczy Lászlónak (1601–1659), Zemplén-vármegye alispánjának felesége volt (Nagy Iván I, 196–7). A 75b lapon ugyanez a sorkezdet újra szerepel ezzel a megjegyzéssel: „Búcsúztató. Ungvári kis gyermekről szól 11 szakaszban.” Az énekeskönyv leírása szerint a kéziratnak ezt a részét eltérő, a főrész másolójától különböző kéz írta. Nagyon valószínűnek látszik, hogy a kézirat elején már egyszer leírt, egy Barkóczy-gyermek koporsójánál énekelt búcsúztatót más alkalomra egy későbbi használó átalakította.
Erdélyi vonatkozású a kéziratban Mikó József nevezetes halotti búcsúztatójának másolata (93b: A tenger fövenye ki sok). A leírásban a sorkezdet után ez olvasható: „mike iosephről szóló halotti búcsúztató. 21 szakasz. Előfordul benne az 1636-os évszám és Macskasi nemes illona név”. Mikó József 1636-ban Kolozsvárott halt meg és a felesége Macskási Nemes Ilona volt (Nagy Iván VII, 219). Egykorú feljegyzések szerint Árkosi Benedek unitárius lelkész temette, aki a koporsónál másokkal együtt verses búcsúztatót mondott vagy énekelt (Herepei János: Adattár XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez III. Bp.–Szeged 1971, 513). Az ének, amelynek szerzőségét megállapítani nem lehet, Erdélyben kéziratban terjedt még a XVIII. században is. Kájoni János is bevette a Cantionale catholicumba (1676, 712) halottas énekei közé, de a neveket elhagyta, az éneket megrövidítette és átalakította. A fenti leírás alapján megállapítható, hogy a Zemlény János-énekeskönyvben még teljes terjedelmében az eredeti szöveg volt meg.
Ez a kéziratos énekeskönyv azonban aligha lehetett Kájoninak forrása, és énekei az utána következő más nyomtatott vagy kéziratos gyűjteményekre sem hathattak. (Az erre vonatkozó megkérdőjelezhető feltételezést lásd: ErdM 1939, 364). Az elmondottakból ugyanis kiderül, hogy az énekek kétharmad része, közöttük a Kájonival közösnek látszók nagy része is az 1651-i Cantus Catholiciből és az 1654-i váradi énekeskönyvből valók.
Csupán hat éneknél lehetne közvetlen összefüggésre gondolni, de ezek mindegyikénél kimutatható a szerteágazó erdélyi kéziratos hagyomány; tehát ezek is más úton kerülhettek Kájonihoz. A hat közül három a század első felének forrásaiban már megtalálható (7a: Ó áldott manna; 15a: Örülj dicsőséges szép Szűz; 37a: Küldeték szűz szent leányhoz Isten erőssége); három viszont a jelen kötetben kerül közlésre (141, 335, 388. sz.).
A Nemzeti Múzeum Könyvtára (ma: Országos Széchényi Könyvtár) részére szerezte meg Jancsó Benedek, a gyarapodási napló szerint 1889 május 10-én. A haránt nyolcadrét alakú kézirat mai állapotában 149 géppel számozott levelet tartalmaz. Kötése barnára festett, lesimított, puha marhabőr borítás, kemény tábla nélkül. Az egykori tulajdonosa az egyes füzeteket erre a bőr borítóra házi zsineggel varta rá. A füzetek terjedelme változó. Közöttük helyenként –– így a 12., 39. és 102. levél után –– kitépett lapok nyomai láthatók. A táblázatban is feltüntetett szöveghiányok, csonkulások alapján még a 32., 50., 56. levél után is hiányokra lehet következtetni.
A kódex elnevezését Mihál Farkastól nyerte, aki feltehetően a kézirat egykori tulajdonosa volt és a beírások tanúsága szerint az énekek jelentős részét másolta. Személye ismeretlen, a reá vonatkozó adatok egyedül a kéziratból gyűjthetők össze. A bejegyzések a következők:
A bőr borító elülső részének belsején:
ANO DOMYNY 1676
MYHAL FARCAS VOLFANGUS [!]
52b fol.: | Ano Domini 1678 Volfangus Mihal scripsit. |
87a: | Vale vulfgangus michael ALIA anno 1677 (Az Üdvözlégy föld, menny bölcs teremtője kezdetű ének felirata) |
96b: | ALIA Ad elevationem 1679 Volfangus mihali (Az Üdvözlégy Krisztus, Isten fia kezdetű ének felirata) |
Ezeken kívül a kézirat keletkezési idejének meghatározásához még a következő évszámos bejegyzések találhatók:
3a: | ALIA Anno Do. 1677. (Az A Szűz szülé szent fiát kezdetű ének felirata) |
4a: | Alia de eadem eod. nota 1678. |
12a: | Anno Domini 1673 Die prima maij non nusr [………] mondjj. (Az Angyaloknak nagyságos asszonya végén) |
12b: | Nagy boldog aszoni napiara 1679. (A Felvitetett magas mennyországba felirata) |
15a: | ALIA 1679. (Vásárhelyi András énekének második változata előtt) |
20b: | Anno Domini 1690 esztendöbe Derék takarodás üdein derék niarban b[..]agganal megh verik az nemetet Az erdéli hadat Tököli az török tatárral Edgiüt Teleki mihalj töb rémes emberikkel edg[iüt] [……] el viszi. |
27b: | Finis 1687. (A Comico-tragoedia végén) |
32b: | A: D: 1685 die. (Az Ember emlékezzél kezdetű ének végén) |
36b: | Anno Domini 1687 martiusnak elsö napian describaltam. (Az Ó mely félelem és rettegéssel kezdetű ének végén) |
47b: | CATIO ANNO DEJ 1768. [!?] (Az Ó te fényes kis csillag címe, nyilvánvalóan eltévesztett évszámmal) |
67b: | 1677 di marti 18. (Az Áldj meg minket Atyaisten végén) |
71a: | Cantio Anno Domini 1677. (A Hajtsd meg füleidet kezdetű ének címe) |
80b: | 1671. (Az Ó áldott manna végén) |
81a: | Ad elevationem 1678. (A Melchisedek rendin való főpap kezdetű ének címe) |
115a: | ALIA de eadem Anno Domi 1678. (Az Isten fia magát megalázá kezdetű ének felirata) |
121a: | ALIA funebralis Anno Domini 1678. (A Sok rendbéli próbák vannak kezdetű ének felirata) |
123a: | Alia de eadem […] 1683. (Az Ébredjél fel világ bűneidből kezdetű ének felirata) |
132b: | 1678. |
136a: | 1690. |
144b: | 1679 Eszten. (A Királyi zászlók lobognak kezdetű ének címében) |
145b: | Anno Domini 1680. (Az Ave Maria…így üdvözlé kezdetű ének végén) |
146a: | Cantio Stephani cadar. ANO Domini 1678. |
149b: | Anno Domini 1678. (Kádár István éneke végén). |
A felsorolt bejegyzések alapján megállapítható, hogy a kéziratot nagyrészt Mihál Farkas másolta 1673–1699 között. Az írás, a másolás időrendje nem folyamatos. Ennek oka, hogy a különféle alkalmakra szóló énekek tartalmukat sem figyelve, minden rend nélkül az üresen maradt lapokra kerültek; de az is meglehet, hogy az összefűzésnél változott a sorrendjük. A kódex első ismertetője, Erdélyi Pál ( EPhK 1893, 172–185) ezért állíthatta, hogy a gyűjtemény eredetileg magánájtatosság céljait szolgálta.
A Mihál Farkas-kódex a mai állapotában 109 teljes vagy csonka magyar és 6 latin éneket tartalmaz. Kettő kivételével valamennyi egyházi ének; világi tárgyú az 1646-ban nyomtatásban is megjelent Comico-tragoedia (fol. 25a) és a Vitéz Kádár Istvánnak históriája (fol. 146a). Az énekekről a következő táblázat nyújt áttekintést:
Mihál Farkas-kódex | ||||
1a | [Ember emlékezzél a szomorú halálról] …Azért vigyázzatok (csonka) | Batizi András. XVI. sz. | ||
1a | Jer, mindnyájan örüljünk | XVI. sz. | ||
3a | A Szűz szülé szent fiát, örvendezzünk | RMKT XVII/7, 119. sz. | ||
4a | Mely keserves legyen halálnak fullánkja | Nyéki Vörös Mátyás. RMKT XVII./2, 90. sz. (részlet) | ||
6a | Kyrie puer natus est nobis | |||
6b: Úristen mai napon a Szűznek méhéből (próza) | ||||
7a | Atya Úristen, mennybéli teremtőnk | XVI. sz. | ||
8a | Mária malasztnak anyja, Irgalmasságnak anyja, Ellenségünk | 381 | ||
8b | A pünkösd jeles napján | XVI. sz. | ||
9b | Mondjunk nagy dicséretet isteni félelemmel | RMKT XVII/7, 159. sz. | ||
10a: Mondjunk nagy dicséretet (az előző ismétlése) | ||||
11a | Angyaloknak nagyságos asszonya | Vásárhelyi András. 1508. | ||
12b | Felvitetett magas mennyországba | RMKT XVII/7, 204. sz. | ||
15a | Angyaloknak nagyságos asszonya(mint 11a lap) | |||
16a | Szűz Mária kegyes anya | RMKT XVII/7, 209. sz. | ||
18a | Hallgass meg kérünk Úristen | RMKT XVII/7, 132. sz. | ||
19a | Könyörgésünkre kegyes füleidet | 194 | ||
20a | Üdvözlégy szép szűz Mária | 59 | ||
21a | Dicséretes a gyermek, ki e nap születék | XVI. sz. | ||
22a | Mi dicsérjük e mai napon | RMKT XVII/7, 125. sz. | ||
23a | Emlékezzél Úristen, híveidről | XVI. sz. | ||
24a | Szent Márton szép isteni félelemmel | RMKT XVII/7, 100. sz. | ||
25a | O mely félelem rettegés…(egyetlen sor, vö. 32b) | |||
25a | Ó búlátott, sok kínt vallott | Comico-tragoedia. 1646. | ||
28a | Ó csodálatos Istenség | 324 | ||
29a | Jer, mi dicsérjük a szép Szűz Máriát | 29 | ||
30a | Könnyem forrási, áradási induljatok | RMKT XVII./8, 157. sz. | ||
32a | Ember, emlékezzél a szomorú halálról | Batizi András. XVI. sz. | ||
32b | Ó mely félelem és rettegéssel lesz a nagy ítélet | RMKT XVII/7, 217. sz. | ||
37a | [Ember, emlékezzel a szomorú halálról] …Azért vigyázzatok (csonka, vö. 32a) | |||
37a | Szegény gyarló ember | Nyéki Vörös Mátyás. RMKT XVII./2, 100. sz. | ||
41a | Nékünk születék mennyei király, Kit üdvözítőnek | XVI. sz. | ||
42a | Állhatatlanságát e világi jóknak | 595 | ||
46a | Ó Istennek szent anyja, Szépséges Mária | 389 | ||
47b | Ó te fényes kis csillag, ki e nap támadál | RMKT XVII/7, 124. sz. | ||
48b | Nékünk születék mennyei király, Szűz Máriának méhéből | XVI. sz. | ||
49a | Dicsőség mennyben Istennek | 5 | ||
49b | Krisztus feltámada mindennemű kínjaiból | XVI. sz. (?) | ||
50b | Ó fényességes szép hajnal, Krisztus anyja, Kit az angyal | 46 | ||
51a | [Bocsáss meg Úristen] …nagy alázatosan (csonka) | Balassi Bálint. XVI. sz. | ||
52a | Gloria, laus et honor tibi sit | |||
53a | Dicsőség és dicséret tenéked megváltó királyunk | XVI. sz. | ||
53b | Mennynek és földnek nemes teremtője | XVI. sz. | ||
54b | Imádlak téged láthatatlan Istenség | RMKT XVII./7, 6. sz. | ||
55b | Hajtsd meg Úristen, kegyes füleidet | XVI. sz. | ||
56b | Halandó emberek, kik most jelenvagytok | 604 | ||
58a | …Azért mi is mostan kik itt jelen vagyunk (csonka) | |||
58a | Izraelnek szent Istene | RMKT XVII/8, 125. sz. | ||
59b | A paradicsomnak dicső kútfeje | 429 | ||
62a | Ó én kegyelmes Istenem | Balassi Bálint. XVI. sz. | ||
63a | Ó én szerelmes Jézusom | Kopcsányi Márton. RMKT XVII./7, 16. sz. | ||
63b | Hálát adjunk mindnyájan az Úristennek | XVI. sz. | ||
64a | Mennyországnak királynéja, Angyaloknak | Nyéki Vörös Mátyás. RMKT XVII./2, 68. sz. | ||
64a | Mennynek királyné asszonya | Nyéki Vörös Mátyás. RMKT XVII./2, 69. sz. | ||
64b | Mennyországnak királynéja, Irgalmaságnak | Nyéki Vörös Mátyás. RMKT XVII./2, 66. sz. | ||
65a | Üdvözítőnknek szent anyja | Nyéki Vörös Mátyás. RMKT XVII./2, 67. sz. | ||
65b | Aki akar üdvözülni | XVI. sz. | ||
66b | Áldj meg minket, Atyaisten | RMKT XVII/7, 214. sz. | ||
67b | Szent vagy örökké Atya Úristen a magas mennyégben | XVI. sz. | ||
68a | Követi vala népnek soksága Krisztusnak csodáját | XVI. sz. | ||
69a | Kegyes szép Szűz Mária | RMKT XVII/7, 94. sz. | ||
69b | Maria mater gratiae | |||
69b | O gloriosa domina | |||
70a | Virgo Dei genitrix | |||
70b | Ó dicsőséges asszonyság | 387 | ||
71a | Hajtsd meg füleidet | Nyéki Vörös Mátyás. RMKT XVII./2, 64. sz. | ||
72a | Bizonytalan voltát világ állapotának | Prot. XVI. sz. (?); vö. RMDT II., 313. sz. | ||
73a | Atyának bölcsessége, bizony istensége | XVI. sz. | ||
74a | Mennyből jövök most hozzátok | Prot. XVII. sz.; vö. RMDT II., 85/I. sz. | ||
76a | Dicsőült helyeken, mennyei paradicsomban | Kanizsai Pálfi János. RMKT XVII./8, 55. sz. | ||
77b | Ó titkos és mélységes, Csodálatos nagy Istenség | 335 | ||
78b | Ó áldott Szűz Anya, mennyei szép rózsa | 385 | ||
79b | Ó szép Jézus reménységem | 334 | ||
80b | Ó áldott manna Istennek fia (1 versszak) | RMKT XVII/7, 155. sz. | ||
81a | Ó mi szent Atyánk, kegyes és kegyelmes | XVI. sz. | ||
81b | A Melchisedek rendin való főpap | RMKT XVII/7, 147. sz. | ||
83a | Itt jelen vagyon az Isten Fia | RMKT XVII/7, 82. sz. | ||
83b | Salve corpus gloriae | |||
83b | Üdvöz légy Istennek szent teste | Középkori; vö. RMKT I2, 218. | ||
84b | Üdvöz légy Krisztus, Istennek Fia | XVI. sz. | ||
85b | Ó áldott manna, Istennek Fia | RMKT XVII/7, 155. sz. | ||
86a | A Krisztus Jézus, Istennek Fia, itt jelen vagyon | RMKT XVII./7, 156. sz. | ||
87a | Üdvöz légy föld, menny bölcs teremtője | RMKT XVII/7, 157. sz. | ||
88a | Üdvöz légy Krisztus, Isten Fia, Szomjú lelkünk gyámola | 355 | Vö. 96b lap. | |
88b | Üdvöz légy Krisztus szent teste, Bűnösöknek reménysége | RMKT XVII/7, 148. sz. | ||
89a | Üdvöz légy szentséges ostya, Istennek tiszta anyjának fia | Középkori; vö. RMKT I2, 144. | ||
90a | Engem mért szeretgetsz, ó édes Istenem? | 307 | ||
91b | Vedd jó néven én szívemet | 141 | ||
92b | Üdvöz légy szentséges ostya, Ki az ő kegyelmét osztja | 367 | ||
93b | Üdvöz légy Krisztus, Isten Fia, Kit az ártatlan Ábel példáza | 356 | ||
95a | Üdvöz légy Krisztus szent teste, Kit ostor vérrel megfeste | 215 | ||
96b | Üdvöz légy Krisztus Isten Fia, Szomjú lelkünk gyámola | 355 | Vö. 88a lap. | |
97b | Üdvöz légy szent kenyér, életünk kútfeje | 364/I | ||
99a | Mennybéli szenteknek örök dicsősége | 544 | ||
99b | Serkenj fel álmodból, ó emberi nemzet | 633/I | ||
100a | Mit bízik e világ ő álnokságában | XVI. sz. | ||
102a | Mondjatok dicséretet keresztyének az Úristennek | XVI. sz. | ||
103a | Mennynek, földnek e világnak ura | RMKT XVII/7, 136. sz. | ||
115a | Isten Fia magát megalázá | Középkori; vö. RMKT I2, 32. (Folytatása a 131a lapon.) | ||
117a | Magas hegyén ím az olajfának | Prot. XVII. sz. | ||
120b | Dicsőséges és szentséges Isten | 376 | ||
121a | Sok rendbeli próbák vannak | Pathai István. RMKT XVII./8, 53. sz. | ||
123a | Ébredjél fel világ bűneidből | Nemes Imre (?). XVI. sz. | ||
124a | E világot lásd, mint vitézkedik | 600 | ||
126b | Dicséretet mondjunk Úristennek és az ő Fiának, Krisztusnak | XVI. sz. | ||
128a | Jézus szent szívek aranya | RMKT XVII/7, 168. sz. | ||
131a | [Isten Fia magát megalázá] …Anas küldé Jézust Kaifás-hoz | (Kezdete a 115a lapon.) | ||
131a | Jézus szerelmünk és üdvösségünk | RMKT XVII/7, 207. sz. | ||
[133a: Litániák prózában, kottával.] | ||||
144b | Királyi zászlók lobognak | RMKT XVII/7, 199. sz. | ||
145a | Ave Maria, gratia plena, így üdvözlé | RMKT XVII./7, 192. sz. | ||
146a | Szörnyű nagy romlásra készült Pannónia | Vitéz Kádár Istvánnak históriája. 1658. RMKT XVII./9, 161. sz. |
A táblázatból kitűnik, hogy e gyűjteményben a század első felének katolikus forrásaiból való 24 ének. Közülük hét Nyéki Vörös Mátyásé és Pázmány Péter imádságoskönyvének kiadásaiból származik; ezek kritikai szempontból közömbösek. A többi ének általában a Petri András-énekeskönyv szövegeivel vethető össze, és megállapítható, hogy attól független verziót képviselnek. Alszeghy Zsolt (EPhK 1916, 52) lehetségesnek tartotta, hogy Mihál Farkas az énekek egy részét, mintegy 38 darabot Kájoni 1676-i Cantionale catholicumából másolt. Az összehasonlításokból azonban kitűnik, hogy a kézirat a keletkezésénél korábban megjelent Kájoni-féle nyomtatott énekeskönyvtől független. A gyűjtemény egy korábbi kéziratos hagyományra vezethető vissza. Ez nyilvánvaló olyan esetekben, amikor az ének csak a Petri András-énekeskönyv ben és a Mihál Farkas-kódex ben található (ld. RMKT XVII/7, 94, 100, 157, 159. sz.). A Kájonitól való elkülönülés azoknál a szövegeknél is egyértelműen bizonyítható, ahol az összefüggéseket sztemmával lehet ábrázolni (ld. RMKT XVII./7, 125. és 136. sz.; a jelen kötetben az 5., 29., 367. és 633/I. sz.).
A jelen kiadásban a Mihál Farkas-kódex nek összesen 27 éneke kerül közlésre; ezek közül hétnek egyedül ez a forrása (215, 376, 389, 544, 595, 600, 604. sz.). További ötnél kimutatható az erdélyi kéziratos hagyomány. Szembeötlő ez a kétféle változatban is leírt Üdvözlégy Krisztus Isten fia kezdetű úrfelmutatási éneknél (88a és 96b, 355. sz.), amelynek a Mihál Farkasétól eltérő harmadik kéziratos változata egyedül a Pálffi Márton-énekeskönyv ben (45a) van meg. Ennél az éneknél Mihál Farkas a nevét és az 1679-i évszámot is feltüntette. Négy éneknél kikövetkeztethető a Kájonival közös, korábbi szöveghagyomány (194, 356, 381, 633. sz.); ezek között fontosnak látszik a Mária malasztnak anyja kezdetű himnusz-fordítás (381. sz.), amelynek első két sora Kájoni ma nem hozzáférhető latin-magyar hymnáriumából ismeretes; ez esetben is lehetséges a közös hagyomány, de az sem kizárható, hogy Kájoni ismerte a Mihál Farkas-kódexet és a Cantionale catholicum megjelenése után kéziratos gyűjtésébe éppen ebből a kéziratból vette át.
Az énekszerzés módja a Halandó emberek, kik most jelen vagytok kezdetű halottas éneknél (604. sz.) figyelhető meg, ahol Bornemisza Péter azonos kezdetű énekének első nyolc sorát a szerző átvette. Hasonló Kopcsányi Márton Ó én szerelmes Jézusom kezdetű verses elmélkedésének (63a) variánsa (vö. RMKT XVII/7, 16. sz.), amely Mihál Farkasnál átalakítva és három versszakkal megtoldva található.
Feltűnő, hogy a kódex énekeihez alig található nótajelzés. A közölt darabok közül az Ó titkos és mélységes kezdetű oltáriszentségi ének az O magnum sacramentum kezdetű magyarországi eredetű cantio fordítása és nótajelzése is a latin dallamára utal (77b, 335. sz.). Az Üdvözlégy szentséges ostya kezdetű darabnál ezt az éneket idézi a nótajelzés (92b, 367. sz.). Az Üdvözlégy Krisztus szent teste kezdetű nagyböjti úrfelmutatási ének (95a, 215. sz.), amely egyedül a Mihál Farkas-kódexből ismeretes, a nótajelzésben idézi az Ó áldott manna Istennek Fia kezdetű éneket, amely megvan magában a kéziratban (85b), de szövege és dallama korábbi erdélyi hagyományból való (vö. RMKT XVII./7, 155. sz.). Végül az elmúlásról szóló Serkenj fel álmodból kezdetű ének (99b, 633/I. sz.) ismét a kéziratban is meglévő A paradicsomnak dicsőült kútfeje kezdetű (59b, 429. sz.), a szentek tiszteletéről szóló énekre utal; mindkét ének szövege korábbi kéziratos hagyományból való. E megfigyelések alapján arra lehet következtetni, hogy az énekeskönyv másolója, aki egyben annak tulajdonosa is volt, megmaradt a kéziratban található és általa fejből ismert dallamok körén belül, azok jelentős részét emlékezetből ismerte, és ezért nem volt szüksége a dallamokra utaló, azokat felidéző nótajelzésekre.
A Mihál Farkas-kódex első ismertetője, Erdélyi Pál (EPhK 1893, 172–195) az énekek keveredéséből, tartalmi szempontból való rendezetlenségéből arra következtetett, hogy a kézirat magánájtatosságra készült. Látszólag ezt bizonyítják a verses imádságok, a Kopcsányitól átvett Ó én szerelmes Jézusom kezdetű (63a), a csak itt előforduló Dicsőséges és szentséges Isten (120b, 376. sz.) kezdetű darab, vagy a Jézus szent szívek aranya kezdettel Hajnal Mátyás Jesu dulcis memoria—fordításának erdélyi változata (128a). Ez utóbbi és más erdélyi egyházi énekgyűjteményekkel való párhuzamok nyomán mégis inkább arra kell gondolnunk, hogy e kézirat kis méretével inkább egy kántor vagy templomi előénekes (könnyen kezelhető formában, zsebben hordozható) egyéni gyűjteménye lehetett, amelyet minden bizonnyal a kódex névadója Mihál Farkas a saját templomi énekvezetői gyakorlatában alakíthatott ki.
A kézirat a könyvtár alapítójának, Klimó György pécsi püspöknek idejében kerülhetett a gyűjteménybe. Az sem lehetetlen azonban, hogy valamelyik pécsi vagy Pécs-környéki kolostor (jezsuiták, jakabhegyi remeték) 1773-ban történt feloszlatása után az államosított könyvanyagból származik. Vö.: Szarvasi Margit: Magánkönyvtáraink a XVIII. században. Bp. 1939, 26–29, 124; A könyv és könyvtár a magyar társadalom életében I. Szerk. Kovács Máté. Bp. 1963, 527–530.
A kéziratot mai állapotában egyszerű, vaknyomásos, vonalas diszítésű, egykorúnak látszó bőrkötés fedi és 148 utólag számozott, 175 x 145 mm nagyságú levelet tartalmaz. Az 1a lap alsó szegélyén XIX. századi írással az 1674-es évszám olvasható. A kötet könyvtári besorolásakor a 97a lapról a karácsonyi énekek latin fejezetcímében olvasható egykorú évszámot másolták ide. Ennek alapján a kéziratban található énekek jelentős részének másolása 1674-re vagy egy-két évvel korábbra tehető.
Az első kötéstábla belső oldalán erősen rongált állapotban leragasztott szennylap van, amelyen XVIII. századi írással egy máshonnan nem ismert és nem azonosítható Szent Lőrinc-ének vagy verses legenda töredékei olvashatók. A nehezen kibetűzhető sorok a következők:
|
A hátsó kötéstábla belső oldalán XVII. századi írással tollpróbák (úrnapi latin versiculus és responsorium ismétlődő részlete) után elmosódott évszám és egy latinosan elválasztott magyar név olvasható: 1864 [?] Foro Maty
as A levelek ma látható számozása utólag történt, és sok helyen egy korábbinak nyomai is felfedezhetők. A szövegek összetartozásából és főként a lapalji őrszavakból a kézirat csonkaságára lehet következtetni. Két esetben egy-egy kiszakadt levél az eredeti helyéről elkeveredett. Így a mai számozás szerinti 12. folio a kézirat legelejére tartozik és egy csonka Szent Adalbert-ének része (452. sz.). Ugyancsak elkerült az eredeti helyéről a mai számozás szerinti 62. folio is, amelyen egy ismeretlen, az elején csonka Szűz Mária-ének kilenc versszakos befejezése olvasható (428A. sz.). Az előtte lévő, Magyarországnak szép nemes csillaga kezdetű Szent Erzsébet-ének (RMKT XVII./7, 78. sz.) a 42. sorral „Őse” őrszóval a 61b lap alján megszakad, és a következő lapon az ismeretlen Mária-ének csonka része olvasható. Ez viszont a 62b lap alján a „De” őrszóval végződik, amelynek a 63a lapon már nincs folytatása.
Az őrszavak megfigyelésével még a következő hiányok mutathatók ki:
Egy levél a 7–8. levél között; ezen volt a 7a lapon kezdődő Jer mi dicsérjük kezdetű XVI. századi Szent Kereszt-ének négy utolsó versszaka.
Ugyancsak egy-egy levél hiányzik a 9–10., a 12–13., a 64–65. és a 105–106. levelek között. Ezek a hiányok a 139., 474., 476., 522. és 526. sz. ének szövegében mutathatók ki.
A kézirat mai állapotában 67 darab (közöttük 5 csonka vagy töredék) XVII. századi és 41 darab XVIII. századi írással másolt éneket tartalmaz. Ezekről a következő táblázat nyújt áttekintést:
Pécsi-ék. | |||||
[A DICSŐÜLT SZENTEKRŐL.] | |||||
1a | …menyekbe viteték [a 12. levélen lévő csonka ének befejező sorai] | ||||
1a | Az Atya Istennek ártatlan egy fia | 454 | |||
5a | Mindenható Atya dicsőséges Isten | 457 | |||
7a | Jer, mi dicsérjük urunknak dicsőséges bajvívását | XVI. sz. | |||
8a | Szent seregeknek ura és Istene | 473 | Kájoni 1676, 457. | ||
9b | Dicsőséges… | 476 | |||
10a | Kegyes Atyaisten szerelmünknek célja | 478 | |||
11b | Mennynek és földnek dicső teremtője | 474 | Kájoni 1676, 472. | ||
12a | A Szentlélektől aki indíttaték [csonka, befejező sorai az 1a lapon] | 452 | |||
13b | Az Atya Istennek szerelmes szent fia | RMKT XVII/7, 96. sz. | |||
15b | Vigad mostan az ég sok dicséretekkel | RMKT XVII/7, 210/II. sz. | |||
16b | Mennynek és földnek nemes teremtője | 431 | |||
17b | Az igaz hitben végig megmaradjunk | RMKT XVII/7, 83/IV. sz. | |||
20a | Ó nagy szeretetnek felgerjedt tüzes lángja | Hajnal Mátyás 1642. RMKT XVII./7, 77. sz. | |||
23a | Dicsőséges Isten életnek kútfeje | 480 | Kájoni 1676, 496. | ||
25a | Dicsérd Krisztus szent kegyelmét | 479 | |||
26a | Szerelmes szent atyánk életnek kútfeje | 482 /I | |||
27b | Az Úr Jézus Krisztus egy nagy magas hegyre | 487 | |||
29b | Örök mindenható irgalmasság atyja | 491 | |||
31b | Felvitetett magas mennyországba | RMKT XVII/7, 204. sz. | |||
34a | Irgalmas Úristen szerelmes királyunk | 494 | |||
37a | Szent és hatalmas igazság Istene | 498 | |||
38b | Feltámadt az új öröm napfénye | RMKT XVII./7, 205. sz. | |||
41a | Királyi zászlók lobognak | RMKT XVII/7, 199. sz. | |||
42a | Felséges Úristen szenteknek királya | 502/I | (vö.: 138a) | ||
43b | Szent Mihály arkangyal Isten hadnagya | RMKT XVII/7, 212. sz. | |||
45a | Úristen téged dicsérünk | XVII. sz. prot. | CC 1651, 152. | ||
46b | Mindenható Isten életnek kútfeje | 508 | |||
47b | Örök Atya Isten bölcsességnek ura | 509/I | |||
49b | Követi vala Krisztus csodáit | XVI. sz. | CC 1651, 140. | ||
50b | Felséges Isten irgalmas szent atyánk | 511 | |||
52a | A nap nagy haragnak napja | Hajnal Mátyás 1642. RMKT XVII./7, 72. sz. | |||
53b | Kegyelmes teremtő Istennek szent fia | 514 | |||
55b | Boldog az oly ember bizonnyal Istenben | 515 | |||
57b | Szent Márton Isten szolgája | 516 | |||
58b | Atya Úristennek szerelmes szent fia | 519 | |||
60b | Magyarország szép nemes csillaga | Hajnal Mátyás 1642. RMKT XVII./7, 78. sz. | |||
62a | …Óhajtókat s hozzád kiáltókat [a kezdete hiányzik] | 428A | |||
63a | Élő Istennek ártatlan fia | 522 | |||
65a | Dicsőségnek szent Istene | 526 | |||
67b | Drága színbe öltözött menyasszonyság | Hajnal Mátyás 1642. RMKT XVII. /7, 79. sz. | |||
70a | Szent Miklós püspök Istennek szent papja | 537 | |||
71a | Mennyei nagy udvar magas mennyországban | 535 | |||
72a | Áldott az oly ember mindenkor Istenben | 534 | |||
75b | Méltóságos Istennekszent anyja | 406 | |||
77b | Kérünk mi tégedet kegyelmes Istenünk | 539 | |||
80b | Dicsőséges szent Úristen | 443 | |||
94a | Az a szűz mint egy köz asszony | 415 | |||
85b | Nagy hálákat adjunk az Atya Istennek | 448 | |||
88b | Felséges Isten mindenható Atya | 449 | |||
92b | Ez az Istennek kedves szent szolgája | RMKT XVII/7, 97. sz. | |||
93b | Fölséges Úristen irgalmasság Atyja [későbbi kézzel] | ||||
96a | Magyar Királytól származván [későbbi kézzel] | ||||
DE NATIVITATE SALVATORIS JESV CHRI- STI ANNO DNI 1674. | |||||
97a | Teljes ez széles világon | XVI. sz. | |||
98a | Úristennek szent Fia ez nap nékünk születék | XVI. sz. | |||
99a | Egy szép kisded gyermecske született minékünk | 84 | |||
100a | Ez nap olyan dicséretes nap | 88 | |||
101a | Nagy örömet mostan jelentem tinéktek | 113 | |||
102a | Mennyből jövök most hozzátok | XVII. sz. prot. | |||
103a | Örüljön és vigadjon | 122 | |||
104a | Hiszünk mi az egy Istenben, menny föld teremtőjében | 562 | |||
104b | Hiszünk mi az egy Istenben, a mindenható Atyában, A… | 557 | |||
105b | Szent az Isten, szent az Isten magas mennyben | 564 | |||
106a | …Üdvözlégy Atyaisten szentséges báránya [kezdete hiányzik] | 139 | |||
107a | Üdvözlégy Jézus Krisztus szent teste, A ki | 353 | |||
108a | Nap csillagból támada örül kereszténység | 114 | |||
108b | Halljátok keresztények ami történék | 92 | |||
110a | A három szent király naptámadatról | 154 | |||
111a | A paradicsomnak dicsőült kútfeje | 429 | |||
[1710 utáni bejegyzés:] | |||||
114a | Gloria, laus et honor | ||||
114b | Dicsőség és dicséret | ||||
115a | Ó ki kiált oly igen | ||||
115b | Tiszteljük örömmel | ||||
117a | Atya, Fiú, Szentlélek | ||||
119b | Dicső szent János | ||||
120b | Szent Katalin görög földön | 524 | CC 1674, 533. | ||
122a | Drágalátos Isten anyja [az énekeskönyv eredeti írójának kezével] | 179 | |||
[1710 utáni bejegyzés valamennyi továbbiének:] | |||||
126b | Szent Erzsébet egek fénye | ||||
127a | Sok csudákkal, mennyei jókkal | ||||
128a | Vagyon Cseh országban egy szép zöldellő hegy | ||||
129b | Az nepomucenyi szent János ünnepit | ||||
130a | Keresztelő Sz. Jánost dicsérjük | ||||
130b | A keresztelő Szent János napja | ||||
131a | Gonosz Júdásnak helyében | 447 | CC 1674, 505. | ||
131b | Megromlott Júdás az szent oskolában | ||||
132a | Hamis Júdásnak helyibe Szent Mátyás | 447 | CC 1674, 505. | ||
132b | Dicsőséges Isten, mindeneknek ura | 446 | Kájoni 1676, 436. | ||
133b | Gonosz Júdásnak helyében | ||||
134b | Az paradicsomnak dicső kútforrása | ||||
136a | Szent Filep, szent Jakab, Krisztus tanítványi | 459 | Kájoni 1676, 437. | ||
137a | Szent Jakab apostol szent emlékezete | ||||
138a | Kegyes Úr Krisztus | 502/II | Kájoni 1676, 440. | (vö.: 42a) | |
138b | József mennybéli szentek dicsősége | ||||
139b | József az Dávid házából születtél | ||||
140b | Szent József Krisztus dajkája | ||||
141a | Szent József éltünk formája | 451 | CC 1674, 506. | ||
141b | Első Jakab egy Józsefet szerze | ||||
142a | Szent József Krisztusnak ő fogadott atyja | ||||
143a | Szent Albert püspök és | 453 | CC 1674, 507. | ||
143b | Szent Filep és Jakab apostol | 458 | CC 1674, 509. | ||
143b | Szent Kereszt pogány kezében | 501 | CC 1574, 524. | ||
144a | Szent Ilona boldog lettél | 460 | CC 1674, 509. | ||
144b | Szent Keresztnek dicséretéről | 500 | Kájoni 1676, 445. | ||
145b | Gyönyörködhetünk nyilván magyar népek | ||||
147a | Két oszlopa igazságnak | 447 | CC 1674, 512. | ||
147b | Jézus Krisztus kedves tanítványi | ||||
148b | Vivat, vivat | ||||
148b | Éljen, éljen én szerelmem |
A kéziratban 1674 táján tehát ugyanaz a kéz három helyre (1–92b, 97a–113b, 122a–126a) összesen 67 éneket másolt. Ez a Pécsi énekeskönyv törzse, amelyből 49 ének e kötetben kerül közlésre, 12 pedig már korábban a RMKT XVII./7. kötetének jegyzeteiben szerepelt. Az 1674-i évszám a kézirat utolsó harmadában, a 97a lapon a karácsonyi énekek címében olvasható. Az énekek nagyobbik részét tehát ez időpont előtt, de az 1651-i Cantus catholici megjelenése után másolta. A gyűjteményben három helyen a XVIII. század első felében különböző kezek további 41 éneket írtak. Ezek közül a legtöbb éneket a harmadik csoportban (126b–148b) találjuk. Ennek másolási ideje a három nepomuki Szent Jánosról szóló ének (127a–129b) alapján meghatározható. A szent kultusza ugyanis az 1710-ben történt kanonizációval terjedt el, és ettől kezdve magyar nyelven is szerkesztettek a tiszteletére énekeket (vö. Bálint 1977, 370–384, 418–420).
A szövegösszehasonlításokból kitűnik, hogy a törzsrész másolója használhatta Hajnal Mátyás elmélkedő könyvének 1642-i és a Cantus catholici 1651-i kiadását; ezt jelzik a táblázatban e két kiadványra történő utalások. Ugyanitt Kájoni János Cantionale catholicumának 1676-i kiadására való hivatkozások is találhatók, ezek azonban nem a szöveg eredetét vagy egyezését jelzik. Kájoni gyűjteménye ugyanis a Pécsi énekeskönyv keletkezése után jelent meg. A kéziratot Kájoni aligha ismerhette, amit a szövegvariánsok is kizárnak. A fenti táblázatban tehát a Cantionale catholicumra történő utalások azt jelentik, hogy a Pécsi énekeskönyv XVII. századi másolója és Kájoni János egyaránt korábbi kéziratos hagyományból merítettek. A korábbi, feltehetően erdélyi kéziratos hagyomány a szövegkritikai megfigyelések alapján tizenegy, e kötetben közölt éneknél kimutatható és erre az egyes énekek jegyzeteiben utalás történik (vö. 429, 448 , 473, 474, 480, 482/I, 491, 519, 522. sz.).
A Pécsi énekeskönyv nótajelzéseinek egy része folió- vagy lapszámra utal, és ezek közül csak kevés azonosítható. Néhány már a század első felében közölt énekeknél szerepelt (vö. RMKT XVII./7, 83, 199, 205, 210. sz. jz.). Lapszámra történő utalást találunk a Cantus Catholici 1651-i kiadásából átvett protestáns éneknél: az Úristen téged dicsérünk (45a) kezdetű darab nótajelzése: Notam Folio 61. Vel Aki akar üdvözülni. Ugyancsak ilyen a közölt énekek közül tizenkilencnek dallamutalása. Néhány esetben azonban négyjegyű folió-szám is szerepel. Ezek a számok nem ezresek, hanem a korabeli sajátos írásgyakorlatnak felelnek meg: 1004 például 104—et jelent. E számokat nem sikerült azonosítani. A Pécsi énekeskönyv énekeire aligha vonatkozhatnak, sokkal inkább egy ismeretlen kottás kántorkönyvre vagy az orgonakíséretet szolgáló tabulatúra-gyűjteményre, amely a másolónak kezeügyében lehetett. Később azonban már ugyanő a legtöbb énekhez a kezdőszavakat is utólag odaírta, nyilván mert a folióra való nótautalás nehézkesnek bizonyult; a kezdőszavak viszont inkább emlékeztették a megfelelő dallammintára. Néhány esetben a versforma és a dallamutalás segítségével a korábban hibásnak tartott nótajelzés megfejtésére is kísérletet tehettünk (ld. 448. sz. jz.). Cseh eredetű dallamra utaló jelzés szerepel a század első feléből származó Borbála-éneknél (67b: Drága színben öltözött menyasszonyság; RMKT XVII/7, 79. sz.) és három, e kötetben közölt éneknél ( 92, 114, 443 . sz.); ezek eredetét csak részben sikerült tisztázni.
Megfigyelhető az is, hogy a Pécsi énekeskönyvet valószínűleg a Dunántúlon használhatták. Több éneke ugyanis később három XVIII. századi kéziratos kántorkönyvben fordul elő: a Pannonhalmáról (Győrszentmárton) származó Szoszna Demeter-énekeskönyv ben (1714–1715) tizenhárom, a győrmegyei, de a bencés főmonostor vonzáskörébe tartozó Öttevényből való Paksi Márton György-énekeskönyvben (1760–1761) tizenhárom, a Csorna közeléből előkerült Dőri-énekeskönyvben (1763–1774) pedig tíz ének szövegvariánsa található. Ezek közül nyolc olyan, amelynek szövege a Pécsi énekeskönyvön kívül csak kéziratokban terjedt, és XVII–XVIII. századi nyomtatott forrásból nem ismeretes (406 , 478, 498, 502/I, 508, 509/I, 526, 539).
Végül külön kell említenünk a Pécsi énekeskönyv egy jellegzetes énektípusát, amelyet a tanító vagy históriás-epikus énekek műfajába sorolhatunk. Az egyes darabok jegyzetében is ez a meghatározás olvasható. Terjedelmük, elbeszélő jellegük miatt nem tekinthetők egyszerű népéneknek, templomi éneknek. Nem a nép énekelte, hanem a kántor adhatta elő. Tartalmuk szerint egyrészt a vasárnapi, ünnepnapi mise bibliai olvasmányát, a perikopákat foglalják versbe, és fűznek hozzá tanítást; ezek a következők: 443, 448, 487, 511, 514, 515 , 522, 526, 534. sz. Másrészt a szentek ünnepeire a breviárium életrajzi olvasmányai vagy valamely legendagyűjtemény nyomán versbe foglalt történet; ilyenek: 406, 449, 454 , 457, 473, 478, 480, 482/I, 491, 494, 498, 502 /I, 508, 509 /I, 519, 539 . sz.
E tanító, históriás-epikus énektípusnak jelentős szerepe lehetett a Pécsi énekeskönyv összeírójának munkájában. Ez a kántor feltevésünk szerint olyan laikus tanítómester, úgynevezett „licenciátus” lehetett, aki a nagy paphiány miatt a szenteléshez nem kötött egyházi cselekményeket is elvégezhette. A XVII. század elejétől (talán már az előző végétől) a püspökök kisegítőként alkalmazták őket, főként a töröktől megszállott területeken. Feladatukat egyházi engedély (licentia) szabályozta. Pázmány Péter az 1629-i érsekmegyei zsinaton nevezte őket először licenciátusoknak. Különleges magyar intézmény volt ez. A papi ordóhoz nem kötött funkciókat (keresztelés, esketés, temetés, körmenet), a hitoktatást végezték, a templomban előimádkoztak, vezették az éneket, a mise olvasmányait (lecke, evangélium) és leírt, kinyomtatott prédikációkat, posztillákat (Telegdi, Pázmány) olvastak a híveknek. Számuk és tevékenységük a töröktől megszállt területeken, de a nagy paphiány miatt a királyi Magyarországon és Erdélyben is jelentős volt. Az esztergomi egyházmegyében a XVII. század közepén hatvannyolc helyen működött licenciátus. A püspökök a felszabadult országrészekben még a XVIII. század első felében sem tudták nélkülözni őket. (Vö.: Hermann Egyed: A katolikus egyház története Magyarországon 1914-ig. München 1973, 255–256; Juhász Kálmán: A licenciátusi intézmény Magyarországon. Bp. 1921.; uő. Dienst der Seelsorge während der Türkenherrschaft in Ungarn. Münster 1960.) Ilyen kántor-tanító licenciátus működésének eredménye a Pécsi énekeskönyv ben található tanító-epikus típusú énekek gazdag sorozata.
Negyedrét papír kézirat. A füzeteket egykori tulajdonosa házilag durva zsákvászonra fűzte és az egészet barna, mai állapotában töredezett marhabőrrel borította. A Nemzeti Múzeum Könyvtára 1911 május 15-én vásárolta Ráduly Sándortól 8 koronáért; ma az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárában őrzik.
Mai állapotában 50 levelet tartalmaz, amelyből 49-et gépszámozással láttak el; a 14–15. levél között egy számozatlan. A kötet különböző kezek által másolt több önálló rész kolligátumának látszik. A legszembeötlőbb a 28–35. folión egy terjedelmesebb kéziratból átkerült füzet, amelyen egykorú írással 67–85. levélszámozás látszik. Ez a füzet a lapok vonalas keretezésével is elüt az énekeskönyv többi részétől; előtte és utána pedig kitépett lapok vagy ívek nyomai láthatók. A Pálffi Márton-énekeskönyv ben ezen kívül még jelentősebb rész hiányzik a 18–19. levél között. A 3–4., 7–8., 35–36. és a 48–49. levél közötti hiány miatt négy ének csonka.
A másolókra és a keletkezési időre vonatkozó bejegyzések a következők:
21b: | Az Álla az keserves Anya kezdetű ének végén: Finis per me Fran: Janosfi Mgr. in Ditro. Ez a kéz másolta az énekeskönyv 2b–27b lapjain lévő szövegeket. |
15a: | Tollpróbák, amelyek között többször olvasható: Martinus Palffi. |
36b: | A Váltásunknak drága ára kezdetű ének fölött a másoló írásától eltérő kéz: Szép Martinus Palffi. |
27a: | Az előbbi ének Secunda pars—al jelzett része fölött ugyancsak a másolóétől eltérő írással: Per Me Mar. palffi. |
37a: | A levél eredeti helyéről kiszakadt és az énekeskönyv többi részével ma már tartalmilag sem hozható összefüggésbe; ennek verzóján, a felső szegélyen talán Pálffi Márton írásával dátum olvasható: Anno 1694 Die 8 Augusti. Alatta más kézzel: 1698. |
A hátsó bőr borítóra belülről felragasztott, erősen töredezett papírlapon kibetűzhető:
Anno Dni 1..0 die 3 Augusti
[…]
Szöttem megh Remetej Po[…] leányával Ilonával
felsö inget […] inget gyapjú […] elö raka.
Az énekeskönyvben megkülönböztethető kézírásokat figyelve megállapítható, hogy Jánosfi Ferenc gyergyóditrói iskolamester (magister in Ditro) másolta a legterjedelmesebb részt (2b–27b). Pálffi Márton viszont éneket egyáltalán nem írt, ő csupán a gyűjtemény birtokosa lehetett. A kézirat végén (49b) a tőle származó 1694-es évszám sem lehet a gyűjtemény keletkezési ideje (amint ezt a korábbi szakirodalomban gondolták; vö. Stoll 129; RMDT II., 71. lap 109. jz.). Az énekek jelentős része a Kájoni János 1676-ban megjelent Cantionale catholicumánál korábbi, attól független kéziratos hagyományt tükröz. A Pálffi Márton-énekeskönyv tehát 1676 előtt keletkezett.
Mai állapotában 91 magyar és 2 latin szöveget tartalmaz. Ezekről a következő táblázat nyújt áttekintést:
Pálffi Márton-ék. | ||||
1a | Hiszek egy mindenható Istenben | 373 | Kájoni 1676, 514. | |
1b | Hiszek egy Atya Istenben, Menny és föld | 6 | Kájoni 1676, 516. | |
2a | Hiszek egy Atya Istenben, Mennynek | 551 | Kájoni 1676, 515. | |
[A megholtakról való énekek] | ||||
2b | Im látod, a halál mindeneket lekaszál | 607 | Kájoni 1676, 661. | |
3a | Véletlen embernek utolsó órája | Úz Bálint (?) 1595. Kájoni 1676, 682. | ||
3b | Harc ember élete, teljes életében (csonka) | 605 | Kájoni 1676, 667. | |
[Adventi és karácsonyi énekek] | ||||
4a | [Az Úristennek csuda hatalma] | RMKT XVII/7, 191. sz. Kájoni 1676, 11. | ||
4a | A Szűz szülé szent fiát, örvendezzünk | RMKT XVII/7, 119. sz. Kájoni 1676, 45. | ||
4a | A véghetetlen kegyelmű | RMKT XVII/7, 218. sz. Kájoni 1676, 49. | ||
4b | Csordapásztorok midőn Betlehemben | RMKT XVII/7, 222. sz. Kájoni 1676, 83. | ||
5a | Fényességén e mai napnak | RMKT XVII/7, 125/III. sz. Vö: 18a lapon: Mi dicsérjük e mai napon. | ||
5b | Földön lévő nemzetek, mind ifjak, s mind vének | 9 | Kájoni 1676, 5. | |
6a | Felvitetett magas mennyországba | RMKT XVII/7, 204. sz. Kájoni 1676, 414. | ||
7b | Angyaloknak nagyságos asszonya | Vásárhelyi András. 1508. Kájoni 1676, 350. | ||
8a | [Siralmunknak oka lőn mindnyájunknak Éva] (eleje hiányzik) | 52/I | Kájoni 1676, 8 (52/II. sz.). | |
8b | Énekeljünk mindnyájan víg szóval s nagy örömmel | 8 | Kájoni 1676, 6. | |
9a | Küldé az Úristen gyors és hű szolgáját | RMKT XVII/7, 190. sz. Kájoni 1676, 2. | ||
10a | Üdvözítőnknek szent anyja | Nyéki Vörös Mátyás. RMKT XVII./2, 67. sz. Kájoni 1676, 12. | ||
10a | Ave Maria, gratia plena, így üdvözlé | RMKT XVII./7, 192. sz. Kájoni 1676, 12. | ||
10b | Ó fényességes szép hajnal Krisztus anyja, Kit | RMKT XVII/7, 192. sz. | ||
10b | Jer, mi dicsérjük a szép Szűz Máriát | 29 | Kájoni 1676, 17. | |
11a | Jézus Krisztus szép fényes hajnal | XVI. sz. | ||
11b | Az Úristennek csoda hatalma ím mint cselekede | RMKT XVII./7, 191. sz. Kájoni 1676, 11. | ||
DE NATIVITATE DOMINI. | ||||
12a | Dicséretes a gyermek, ki e nap születék | Középkori. Telegdi 1577. Kájoni 1676, 36. | ||
12a | Jer, mindnyájan örüljünk és szívünkben vigadjunk | XVI. sz. Kájoni 1676, 42. | ||
12b | Jer, dicsérjük e mai napon a mi Urunkat | Batizi András. XVI. sz. Kájoni 1676, 40. | ||
13b | Jer, mi dicsérjük, áldjuk és felmagasztaljuk | XVI. sz. Kájoni 1676, 38. | ||
14b | Mennyből jövök most hozzátok | Prot. XVII. sz. | ||
[...] | Szűz Mária e világra | RMKT XVII/7, 221. sz. | ||
[...] | E nap nekünk dicséretes nap | XVI. sz. | ||
[...] | Mennyországnak királynéja, Angyaloknak | Nyéki Vörös Mátyás. RMKT XVII./2, 68. sz. | ||
15a | Mivel már beestvéledett | RMKT XVII/7, 171. sz. | ||
15b | Vedd jó néven én szívemet | 141 | Kájoni 1676, 88. | |
16a | Gyermek születék Betlehemben, Mostani örömben | Középkori. Telegdi 1577. | ||
(A karácsonyi trópus első szakaszának itt további három szövegváltozata található a latin mintával együtt: | ||||
16a: Puer natus in Betlehem, in Betlehem, unde | ||||
16a: Gyermek születék Betlehemben, Betlehemben, kin örül | ||||
16a: Puer natus in Betlehem hoc in anno | ||||
16a: Gyermek születék Betlehemben az időben | ||||
16b: Gyermek születék Betlehemben fénylik a nap) | ||||
16b | Puer nobis nascitur de pura virgine | |||
16b | Gyermek nékünk születék tiszta nemes Szűztől | 90 | ||
17a | Teljes e széles világon | XVI. sz. | ||
17a | Parancsolá az Augustus császár | RMKT XVII/7, 120. sz. | ||
17a | Krisztus Jézus születék | XVI. sz. | ||
17b | Hálát adjunk mindnyájan az Úristennek | XVI. sz. | ||
DE NOVO ANNO. | ||||
18a | Nékünk születék mennyei király, kit üdvözítőnek | XVI. sz. | ||
18a | Mi dicsérjük e mai napon [nagy] tiszta szívvel a mi | RMKT XVII/7, 125. sz. | ||
18b | Ó te fényes kis csillag, ki e nap támadál | RMKT XVII/7, 124. sz. | ||
(Nagyböjtre való énekek) | ||||
19a | Magas hegyén ím az olajfáknak | Prot. XVII. sz. | ||
20b | Jézus tanítványinak lábokat megmosogatá | RMKT XVII./7, 5. sz. | ||
21a | Könyörgésünkre kegyes füleidet | 194 | Kájoni 1676, 154. | |
21a | Álla a keserves anya | Hajnal Mátyás. RMKT XVII./7, 71. sz. | ||
21b | Ó te dicső [boldog] Szentháromság | Prot. XVII. sz. | ||
22a | Mostan ó Szentlélek Isten | Prot. XVII. sz. | ||
22b | Hymnum dicamus Domino | |||
23b | Mennynek földnek e világnak ura | RMKT XVII/7, 136. sz. | ||
27a: Máté-passió (próza, csonka) | ||||
28a | Dicséret és dicsőség tenéked megváltó királyunk | XVI. sz. | ||
29a | Dicséretet mondjunk Úristennek és ő fiának, Krisztusnak | XVI. sz. | ||
30a | Atyának bölcsessége, bizony Istensége | XVI. sz. | ||
31a | Álla a keserves anya | Hajnal Mátyás. RMKT XVII./7, 71. sz. | ||
32a | Igazságnak ruhájától megfosztatott lélek | 184 | ||
34a | Jézus szent szívek aranya | RMKT XVII/7, 168. sz. | ||
(Az Oltáriszentségről való énekek) | ||||
36a | Üdvözlégy szent kenyér, életünk kútfeje (eleje hiányzik) | 364/I | Kájoni 1676, 314. | |
36a | Üdvözlégy Krisztus szent teste, Bűnösöknek reménysége | RMKT XVII/7, 148. sz. | ||
36a | Üdvöz légy szent test, szűztől ki születél (vö. 41b) | RMKT XVII/7, 82/V. sz. | ||
36b | Üdvöz légy szent kenyér, emberek élete | 365 | Kájoni 1676, 322. | |
36b | Váltságunknak drága ára | 370/I | Kájoni 1676, 324. | |
38a | Atya Úristen öröktől fogva való szent Fiadnak | 302 | Kájoni 1676, 326. | |
38a | Üdvöz légy szép Jézus, híveknek éltetője | 368/I | Kájoni 1676, 327. | |
38b | E szín alatt a kívánt jó | 303 | Kájoni 1676, 328. | |
39a | Üdvöz légy ó manna, égi majoranna | 363/I | Kájoni 1676, 329. | |
39b | Ó szabadságomnak díja | 333. | Kájoni 1676, 331. | |
39b | Üdvöz légy Krisztus, Istennek Fia, Kit az ártatlan Ábel | 356 | Kájoni 1676, 331. | |
40a | Üdvöz légy felség, Oltáriszentség | 352 | Kájoni 1676, 348. | |
40b | Szent, szent, szent Isten, Ki Atya mennyben | 345 | Kájoni 1676, 340. | |
41a | Engemet miért szeretgetsz, ó édes Istenem? | 307 | Kájoni 1676, 347. | |
41b | Itt jelen vagyon az Istennek Fia (vö. 36a) | RMKT XVII/7, 82. sz. | ||
41b | Ó áldott manna, Istennek teste | RMKT XVII/7, 155/II. sz. | ||
42a | Üdvöz légy Istennek szent teste | Középkori; vö. RMKT I2, 218. | ||
42a | Üdvöz légy Krisztus, Istennek Fia | XVI. sz. | ||
42b | Ó kegyelmes szívű Jézus | 331/I | Kájoni 1676, 323. | |
43a | A Krisztus Jézus, Istennek Fia, itt jelen vagyon | RMKT XVII./7, 156. sz. | ||
43a | [Ó] véghetetlen kegyelmű | 338/I | Kájoni 1676, 334. | |
43b | A Melchizedek rendin való főpap | RMKT XVII/7, 147. sz. | ||
44a | Az öröktől fogván való | 21 | Kájoni 1676, 17. | |
44b | Itt vagyon Istennek kegyes Istensége | 313 | ||
45a | Üdvöz légy Krisztus, Isten Fia, szomjú lelkünk gyámola | 355 | ||
45a | Fényes menyországban lakó | 308 | ||
45b | Itt vagyon a lelki szépség | 312 | ||
[Vegyes énekek ] | ||||
46a: Latin temetési antifona gregorián kottával. | ||||
47a | Ó mennyei nagy boldogság | XVI. sz. | ||
47a | Emlékezzél Úristen híveidről | XVI. sz. | ||
47b | Mit bízik e világ ő álnokságában | XVI. sz. | ||
48a | Vedd el Úristen rólunk haragodat | XVI. sz. | ||
48b | Szent vagy örökké Atya Úristen | XVII. sz. prot. Vö. Petri-ék. 70b. | ||
48b | Járuljunk mi az Istennek szent fiához | Huszár Gál (?). XVI. sz. | ||
49a | [Dicsőült helyeken mennyei paradicsomban] | Kanizsai Pálfi János. RMKT XVII./8, 55. sz. | ||
49b | Mennyországnak királynéja, Irgalmasságnak | Nyéki Vörös Mátyás. RMKT XVII./2, 66. sz. |
Az énekek jelentős része a XVI. és a XVII. század első feléből való katolikus vagy protestáns forrásokból származik. A jelen kötetben 32 ének szövege kerül közlésre közülük, tíz főszövegben. A kézirat sajátos darabjának hat tekinthető. Három csak itt fordul elő (90, 184, 313. sz.). Másik három pedig a Pálffi Márton-énekeskönyv mellett kizárólag csak erdélyi kéziratos gyűjteményekben (Réti János, Mihál Farkas) található, és nyomtatott énekeskönyvekbe nem került bele (308, 312, 355. sz.). A Gyermek nekünk születék tiszta, nemes szűztől kezdetű karácsonyi ének (16b, 90. sz.) az eredeti latin mintájával együtt belekerült Kájoni latin-magyar hymnariumába is (73. l.). Ezt tehát Kájoni csak a Cantionale catholicum megjelenése után ismerhette meg, feltehetően kéziratos gyűjteményből. Ezeken kívül még további huszonhat éneknek van megfelelője Kájoni 1676-i nyomtatott énekeskönyvében. Közülük másolatnak csupán az 1a–2a lapokon lévő három Credo-parafrázis, a Pétsi Patrem (393. sz.), a Cunctipotens (551. sz.) és az Adventre-való Patrem (6. sz.) minősül. Ez a rész azonban a kézirat törzsétől, a Jánosfi Ferencnek a 2b–27b lapokon lévő írásától elüt, későbbi kéz másolhatta. Közvetlen utána a 2b–3b lapokon lévő két halotti ének (607. és 605. sz.) ugyan Kájoninál és a Pálffi Márton-énekeskönyvben is megtalálható, de a szövegeltérésekből korábbi közös forrás feltételezhető. Egyezik a 38a–40b lapokon néhány ének (303, 333, 345, 363/I. sz.), itt azonban több közbeiktatott éneknél ( 345, 352, 356 . sz.) a szövegvariánsok alapján a másolás nem feltételezhető; így tehát ezt a részt is korábbi szöveghagyományra lehet visszavezetni. Ugyanez mondható a többi, Kájonival közös énekek nagyrészéről is (vö. 8, 21, 29, 52/I, 141, 194, 302, 307 , 331/I, 338 , 352, 356 , 364/I, 365 , 370/I, 605 , 607. sz.). Nagyon valószínűnek látszik tehát, hogy a Pálffi Márton-énekeskönyv a korábbi feltevéstől eltérően még az 1676-i Cantionale catholicum megjelenése előtt keletkezett és a gyergyói templomi énekhagyományt képviseli.
A kézirat, amely ma hozzáférhetetlen, egy nyomtatott jogi kézikönyv elejére és végére bekötött üres lapokon maradt fenn. Leírását Szabó T. Attila közölte ( ItK 1930, 353–355). Eszerint azt 1909 táján Kelemen Lajos fedezte fel és kölcsönözte ki a báró Apor-család abosfalvi könyvtárából, amely 1944-ben elégett; benne pusztultak a történetíró Apor Péternek (1676–1752) iratai és huszonöt, tulajdonos-bejegyzéssel ellátott könyve. Közülük csupán a Formularium maradt meg és került a kolozsvári Akadémiai Könyvtárba. A toldalékot magában foglaló barna, bőrkötésű, aranyos arabeszkekkel díszített, piros metszésű, negyedrét nagyságú könyv címleírása a következő:
Formularium Variarum Comiss. Artic. Except. Interrog. Petit. Senten. et Appelat. una cum practica Signaturae iustitiae circa comissionem causarum quae in eadem Cu. committuntur illustratum. Nec non de devolvtione cavsarvm ac ordinis iudiciarii tractatvs. Omnibvs advocatis et procvratoribus causas exercere cupientibus maxime profuturum. Cum privilegio Pontificis Julij III. et illsutrissimi Senatus Veneti ad annos X.
A könyv végén lévő kolofonban: Venetiis apud Michaelem Tramezzinum MDLII.
A címlapon a leírás szerint két possessor-bejegyzés volt olvasható. A régebbi: Ex bibliotheca Welegraden.; a másik XVIII. század első feléből származó kézírással: Ex lib. B. Petri Apor. A kötet eredetileg tehát a morvaországi Velehrad cisztercita kolostorának könyvtárába tartozott. Onnan ismeretlen úton juthatott Apor Péter könyvtárába.
Feltevésünk szerint a könyvhöz már a bekötésekor tiszta lapokat fűzhettek, nyilván azzal a céllal, hogy az irodai, ügyvédi, bírói ügyvitelre vonatkozó példákat a tulajdonos tovább gyűjthesse a saját gyakorlata nyomán. A toldalékok felfedezésekor a kötet elején 43, a végén 44 levél volt, és néhány levélnyi hiányt lehetett megállapítani. Szabó T. Attila –– Kelemen Lajos jegyzeteinek felhasználásával –– ismertette az üres lapokra XVII. századi írással bejegyzett szövegeket. Ezt és a hiányos mikrofilmet alapul véve az Apor Formularium toldaléká nak tartalmi leírását a következőkben állíthatjuk össze:
Elöl:
(1) 1a–5a: | Magyar prédikációk: Elseö aduent Vasarnap, homilia a perikopa leckéje (Róm 13) nyomán. Euangelium in Dominica Palmarum. |
(2) 5a–8b: | Jesu filij Mariae. Misztérium dráma. Kiad. Dömötör Tekla, Régi Magyar Drámai Emlékek. Bp. 1960. II, 192–99; vö. Klaniczay Tibor, A MTA nyelv- és irodalomtudományi Osztályának Közleményei V. 1964, 351. |
(3) 8b–11b: | De Assumptione BMV. Kezdősor: Drága amtetistus Indiában termik. Jelen kiadásban: 422. sz. |
(4) 12a: | Cantio de Beata Virgine. Kezdősor: Élesztője s ébresztője ki vagy kétes szüveknek. Nyéki Vörös Mátyásnak az (5) alatt következő énekének harmadik része. |
(5) 13a: | Continuatio. Kezdősor: Mondj naponként és óránként. Nyéki Vörös Mátyás, RMKT XVII./2, 95. sz. |
(6) 16b–19a: | De Sancta Catharina. Kezdősor: Kiterjedett szép ég, ragyogó csillagok. Jelen kiadásban: 523. sz. |
(7) 19a–19b: | De Epiphania. Kezdősor: Láttaték minékünk új csillag az égen. Jelen kiadásban: 160. sz. |
(8) 20a-b: | Vegyes magyar-latin üdvözlő versek a Petky- és Lázár-nemzetségre. |
(9) 21a–23b: | Lupuj uajdanak romlasarol…ualo enek. Kiad. Szabó T. Attila: ItK 1930, 355–7. és Varga Imre, RMKT XVII./9, 131. sz. |
(10) 24a–43a: | Rosa Aurea (latin próza). |
(11) 43a–43b: | Funebrales (magyar sirató énekek). |
Hátul:
(12) 1a–5b: | Humillima quadragesima in commemoratione Sancti Pauli (magyar próza). |
(13) 6a–9b: | Constructio furni (magyar alchimista szöveg a kemence, retorta készítéséről). |
(14) 9b–20a: | Incipit liber magni magistri Joannis de rupe scissa 1534. |
[Ioannes de Rupescissa, a XIV. században élt francia ferences, akinek a bölcsek kövéről, a quinta essentiaról írt értekezéseit a XVI. században többször is kiadták.] | |
(15) 20a–38a: | Liber Alphidij philosophi qui dicitur clauis philosophorum. |
[Alphidius vagy Artephius középkori alkimista Clavis sapientiae című traktátusa először 1609-ben Parisban jelent meg nyomtatásban.] | |
(16) 38b–43b: | Üdvözlő költemény a Petky és Lázár család tagjaira 64 versszakban. |
(17) 43b–44a: | Notationes (ékkövek latin betűsoros jegyzéke.). |
A Formularium Morvaországból került Erdélybe. Feltehetően még az első tulajdonos köttetett az elejére és végére tiszta leveleket, hogy ezekre jogászi, bírói vagy kancelláriai munkája közben az iratok, oklevelek készítéséhez mintákat, jegyzeteket írjon. A kötet idővel Erdélybe került, ahol az üres lapokra a katolikus Petki és Lázár családokkal kapcsolatban, azok szolgálatában állt, latinul is jól tudó későbbi tulajdonosa más természetű szövegeket írt.
A fenti leírásból a jelen kötetben (mikrofilm alapján) a (3), (6) és (7) jelzésű tétel kerül közlésre. Ezek az énekek a vízkereszti áldás-formulán kívül más forrásból nem ismeretesek. A toldalék második része, a Formularium végére kötött 44 levélen lévő szövegeket csupán Szabó T. Attila idézett ismertetéséből közölhetjük. Közülük azonban több is a három közölt ének forrását, tartalmát magyarázza. A toldalék egykori írójának az alkímia, a titkos tudományok és főként az ékkövek iránti érdeklődése ugyanis nyilvánvalóan összefügg a De Assumptione BMV. (422. sz.) és a De Sancta Catharina (160. sz.) című énekek drágakő-szimbolikájával.
Az Apor Formularium toldaléka a korábbi kutatókat elsősorban a Lupuj vajda versbe foglalt történetének ismeretlen változata miatt érdekelte. Ezt a magát meg nem nevező szerző az utolsó versszak szerint 1654-ben szerezte. A toldalék szövegei tehát nem sokkal ezután kerülhettek a Formularium elejére és végére. Szabó T. Attila feltételezte, hogy a verses história e változatának szerzője talán Kájoni János lehetett; érvei azonban további bizonyításra szorulnak. Annyi azonban bizonyos, hogy az ének szerzője és a toldalék szövegek írója a Petki és Lázár családokkal kapcsolatot tartott, talán a szolgálatukban álló pap vagy ferences lehetett. Ebben a környezetben hiteles értesülései lehettek II. Rákóczi György fejedelemnek 1653. októberében Lupu Vasile moldvai vajda elleni büntető hadjáratáról. A drágakövek iránti érdeklődése alapján egyben az is feltételezhető, hogy ugyanő a három templomi-gyülekezeti használatra szánt éneknek is szerzője volt. %
Az 1651-ben megjelent Cantus catholici (RMK I, 856; vö. RMKT XVII./7) bővített kiadására szánt kéziratos gyűjtemény.
Terjedelme 82 + 117 lap, egykorú számozással. Az 1. levél számozatlan; ezen olvasható a kötet címe: Cantionale et Passionale Hung[aricum], amit egy másik, de egykorú kéz kiegészített: Societatis Jesv Residentiae Turociensis.
A címlap hátán a kézirat szerkesztőjének következő bevezető megjegyzései olvashatók: NB. Multorum desiderio, et publicae etiam necessitati satisfacere uolens; formaui linguâ Vngaricâ, Kyrie, Gloria, Credo, pro omnibus sollemnioribus Festis, et pro communi etiam tempore, additis multis alijs novis Cantionibus.
In hoc quidem libro, sunt Duo opuscula.
Primum est uariar[um] Cantionum, pro uario tempore nouiter factarum: quae sunt integrè de- scriptae, ac projnde illae solum reuidendae.
Additae sunt aliquae antiquae usitatae, necdum approbatae, quae etiam reuideri debent.
Cantiones uero quae citantur, illae sunt jam impressae, et app[ro]batae, pro notitia solum Typographi propositae.
In Altero Opusculo.
Est Passio Christi Domini, a 4 Euangelistis descripta. Textus ejusdem est ex Biblijs Kaldi desumptus. Notae uero ad impressum quoddam opus antiquum accommodabat.
Additae sunt Lamentationes Jeremiae Prophetae juxta Breui[arii] Rom[ani]. Textus etiam earumdem est ex Biblijs Kaldj desumptus, et ad notas Romanas accommodatus.
Cum uero hujus operis Author non sit perfectus Vngarus: si quid in eo deprehendetur, quod poliri debeat; Licebit reuisoribus addere, demere, et debilem Authorem ad gloriam Dei promouendam, juuare.
Si quae Cantiones inuenientur excludendae, notendum signo aliquo ad marginem: ne propter exiguum defectum, totum opus reprobetur. E megjegyzésekből kitűnik, hogy a gyűjtemény nyomdai kéziratnak készült. Az első részben (Cantionale) vannak régi, a templomokban használt és jóváhagyott énekek, és vannak újak, amelyek még ellenőrzést és jóváhagyást (approbatio) kívánnak. A régi énekeknek a szerkesztő csupán a kezdősorát idézte és utalt az 1651-i Cantus catholici lapszámára; a nyomdásznak a szöveget és dallamot innen kellett volna az új gyűjteménybe átvennie. A kéziratban 97 magyar és 55 latin, összesen 157 ének kezdősora található Szőlősy Benedek gyűjteményéből, amelynek egyébként a szerkesztő a beosztását is hűen követte.
A második részben (Passionale) Krisztus szenvedéstörténete és Jeremiás próféta siralmainak szövege található Káldi György bibliafordításából, a jóváhagyott római liturgikus könyvek beosztásával, dallamával.
A szerkesztő önmagát „szerző”-nek (author) mondja és mentegetőzik tökéletlen magyar nyelvtudása miatt; ezért a revizorokat arra kéri, hogy az észlelt hibákat a lapszéleken jelöljék meg, és egyetlen kiragadott hibáért ne vessék el az egész művet. A szerkesztő-szerző személye egyébként ismeretlen. Nem valószínű, hogy jezsuita, a kislétszámú, 4–5 rendtagot számláló turóci (Znióváralja, Varallia) rezidencia tagja volt; sokkal inkább lehetett a templom laikus kántora, aki egyaránt értett a magyar és szlovák anyanyelvű lakosság nyelvén. A vegyesajkú hívek jelenlétét sejtetik az egykorú rendi névsorok is, amelyekben a XVII. századi elöljárók, hitszónokok között mindkét nyelv tudása képviselve volt. Nyilván az éneklés is két nyelven folyt és szükség volt a magyar cantionalera is. A szerkesztő pedig nem véletlenül választotta mintának az 1651-i Cantus catholicit, amelynek szerzője, Szőlősy Benedek a megjelenés utáni években, 1652–53-ban a turóci rezidenciában volt hitszónok. Szőlősy ezekben az években szerkesztette a szlovák anyanyelvű hívek részére a másik gyűjteményének, az 1655-i Cantus catholici nek kéziratát, ami azután a Turóci cantionale „új énekeinek” egyik fő forrása lett. Szőlősy 1654–55-ben a szepesi misszió tagja és innen végezhette a lőcsei Brewer-nyomdában a kiadás munkáját. A szlovák Cantus catholici megjelenése után visszatért a turóci rezidenciába, ahol rövidesen, 1656. december 10-én halt meg. Emléke, énekgyűjtésének és könyvszerkesztésének hagyománya tehát e helyen elevenen élhetett a XVII. század második felében a ház tagjai, munkatársai között.
A Turóci cantionaleban a jóváhagyáshoz szükséges átvizsgálásnak vagy a nyomdai előkészületeknek nincsen nyoma. De nem fedezhető fel összefüggés az 1674-ben Kassán megjelent és teljesen átdolgozott Cantus catholici—vel (RMK I, 1159) sem, pedig mindkettőnek lényegesen új vonása a csoportosan szerzett mise-énekek (Kyrie, Gloria, Credo, Agnus). Lehetséges, hogy a kassai gyűjtemény megjelenése tette feleslegessé a nyelvileg amúgy is kifogásolható turóci kézirat kinyomtatását. Ez esetben a Turóci cantionale keletkezése az 1656–1674 közötti évekre tehető.
A kéziratban található énekekről a következő táblázat nyújt áttekintést:
Turóci cant. | ||||
[Első rész: CANTIONALE] | ||||
ADVENTI ÉNEKEK. CANTUS DE ADVENTU DOMINI. | ||||
1 | Ó felséges mindenható Atya | 3 | CC 1655, 83: Hospodine Otče. | |
2 | Dicsőség mennyben Istennek | 549 | CC 1655, 201: A na Zemi budiz lidem. Vö.: 29, 44, 63. lap. | |
2 | Küldeték arkangyal mennyből | 36 | CC 1655, 10: Poslan gest. | |
4 | Küldeték Szűz Máriához | 38 | CC 1655, 13: Angel k Panny. | |
5 | Az Úristen Ádám atyánknak, kezdetin e világnak | 22 | ||
5 | Ave hierarchia | |||
7 | A keresztyénségben igaz vallás | XVI. sz. CC 1651, 3. | ||
8 | Az Úristennek csuda hatalma | CC 1651, 4. RMKT XVII./7, 191. sz. | ||
9 | Üdvözítőnknek szent anyja | Nyéki Vörös Mátyás. RMKT XVII./2, 67. sz. | ||
9 | Ave Maria…Így üdvözlé angyal | CC 1651, 7. RMKT XVII./7, 192. sz. | ||
10 | Ó fényességes szép hajnal | CC 1651, 7. RMKT XVII./7, 193. sz. | ||
KARÁCSONYI ÉNEKEK | ||||
11 | Puer natus | |||
11 | Gyermek születék | Középkori. Telegdi 1577. | ||
11 | Grates nunc omnes | |||
12 | Hálát adjunk mindnyájan | Középkori. Telegdi 1577. | ||
12 | Nagy örömnap | Középkori. Telegdi 1577. | ||
13 | Dies est laetitiae | |||
13 | Dicséretes a gyermek | Középkori. Telegdi 1577. | ||
14 | Magnum nomen Domini | |||
15 | Úrnak nagy nevezeti | CC 1651, 16. RMKT XVII./7, 7. sz. | ||
15 | Jer, mi dicsérjük, áldjuk és felmagasztaljuk | XVI. sz. | ||
17 | Jer dicsérjük ez mai | XVI. sz. Batizi András. | ||
18 | Ez nap nékünk | XVI. sz. | ||
19 | Jer mindnyájan | XVI. sz. | ||
20 | En nagy vigasságos örömet hirdetek | CC 1651, 26. RMKT XVII./7, 195. sz. | ||
21 | Ez nap nékünk | CC 1651, 27. RMKT XVII./7, 196. sz. | ||
23 | Küldé az Úristen | CC 1651, 2. RMKT XVII./7, 190. sz. | ||
24 | Mittit ad virginem | |||
25 | Atya Isten, életnek kútfeje | 64 | Cithara sanctorum 1636, 25: Hospodine studnice dobroty. | |
28 | Kyrie fons bonitatis | |||
29 | Dicsőség mennyben Istennek | 549 | Vö.: 2, 44, 63. lap. | |
29 | Hiszünk mi egy Istenben, mennyei Atyában | 67 | CC 1655, 24: Wermež w Boha | |
30 | Szent, szent, szent, mindenható Atya Isten | 70 | ||
30 | Isten Báránya, ki a bűnt elvészed | 71 | ||
31 | Krisztus születék Bethlemben | 103 | CC 1655, 32: W meste Bethleme. | |
31 | Halljátok keresztyének | 93 | CC 1655, 34: Posluchagte krestiané. | |
32 | Zengedezzünk új énekkel | 145 | CC 1655, 36: Spýwagmež wssychny. | |
33 | Mennyei udvarból, derék dolog, földre izentetik | 109 | CC 1655, 38: Radostná nowina | |
33 | Az Augustus császár idejében | 78 | ||
34 | Egy szép gyermek most született | 83 | CC 1655, 45: Dyte milé. | |
35 | Megváltónk nékünk születék | 108 | Lat.: Redemptor orbis natus est. | |
35 | Ma született ez világra | 105 | Lat.: Nobis est natus hodie. | |
36 | Ez nap a Krisztus jegyese | 86 | Lat.: Fit porta Christi pervia. | |
37 | Psallite unigenito | |||
37 | Zengjetek egyetlen egynek | 146 | Lat.: Psallite unigenito. | |
37 | Omnis mundus | |||
37 | Mind e világ örvendezzen | 111 | Lat.: Omnis mundus. | |
[38] | [VJ ESZTENDÖRE VALÓ ÉNEKEK] | [Csupán sorkezdetek.] | ||
NAGYBÖJTRE VALÓ ÉNEKEK. | ||||
KRISZTUS KÍNSZENVEDÉSÉRŐL. | ||||
39 | Ó felséges teremtő Isten | 163 | Cithara sanctorum 1636, 91: Hospodine otče žáducj. | |
40 | Hiszünk mi egy Istenben | 167 | CC 1655, 84: Wermež w Boha. | |
41 | Passionem Domini | |||
HÚSVÉTI ÉNEKEK. | ||||
43 | Atya Isten, mennyen földön | 227 | ||
44 | Dicsőség mennyben Istennek | 549 | Vö.: 2, 29, 63. lap. | |
44 | Hiszünk mi egy Atya Istenben | 229 | CC 1655, 124: Otce naýmilostiwegssýho. | |
ÚR MENNYBEMENETELE NAPJÁRA. | ||||
47 | Ó felséges Atya Isten | 250 | ||
48 | A Krisztus mennybe felméne, szent dicsőségébe | 254 | Cithara sanctorum 1636, 183: Wstúpil gest Krystus na nebe. | |
PÜNKÖSDI ÉNEKEK. | ||||
49 | Ó Szentlélek teremtő nagy Isten | 261 | Stvoriteli, Boze Dusse Svaty. | |
A SZENTHÁROMSÁGRÓL. | ||||
51 | Mennybéli Atya teremtő szent Isten | 276 | CC 1655, 164: O Boze. | |
A SZENT OLTÁRISZENTSÉGRŐL. | ||||
52 | Örvendetes keresztyén lélek | 341 | CC 1655, 175: Radugme. | |
52 | O salutaris hostia | |||
53 | Ó üdvösséges áldozat | 337 | Lat.: O salutaris hostia. | |
BOLDOGSÁGOS SZŰZ MÁRIÁRÓL | ||||
55 | Atya Isten szüzességnek ura | 371 | CC 1655, 22: Kyrie fons bonitatis. | |
56 | Kyrie virginitatis amator | |||
56 | Üdvözlégy szép Szűz Mária | 405 | Lat.: Ave Maria. | |
58 | O stellula Maria fulgida | |||
[59] | [A SZENT APOSTOLOKRUL. IN FESTIS APOSTOLORUM ET ALIORUM SANCTORUM CELEBRIUM.] | [Csupán sorkezdetek.] | ||
CANTUS COMMUNES. KÖZÖNSÉGES IDŐRE VALO ÉNEKEK. | ||||
61 | Mindenható Atya Isten, ki uralkodol mennyégben | 546 | ||
61 | Kyrie magne Deus | |||
62 | Mennybéli Atya Úristen | 547 | CC 1655, 199: Bože nass. | |
62 | Mennybéli szent urunk, te vagy a mi teremtőnk | 543 | CC 1655, 200: Otce nass. | |
63 | Dicsőség mennyben Istennek | 549 | Vö.: 2, 29, 44. lap. | |
64 | Hiszünk egy Atya Istenben | 558 | CC 1655, 203: Wergme. | |
64 | Hiszünk mi egy Istenben, mennyei Atyában | 563 | ||
65 | Hiszünk mi egy Atya Istenben | 559 | ||
65 | Hiszünk egy Istenben, mennyei Atyában | 561 | CC 1655, 204: Wermez. | |
PRÉDIKÁCIÓ ELŐTT VALÓ ÉNEKEK. | ||||
66 | Mennybéli Atya Isten, könyörülj híveiden | 578 | ||
PRÉDIKÁCIÓ UTÁN VALÓ ÉNEKEK. | ||||
67 | Adjunk hálát az Úrnak, mert érdemli | XVI. sz. | ||
67 | Boldog az olyan ember az Istenben | XVI. sz. | ||
68 | Megbántunk, Isten szüntelen | XVI. sz. | ||
68 | Vedd el Úristen, rólunk haragodat | XVI. sz. | ||
69 | Emlékezzél Úristen, híveidről | XVI. sz. | ||
69 | Az Úr énnékem őriző | Szenci Molnár Albert. RMKT XVII./6, 23. sz. | ||
REGGELI ÉNEKEK. | ||||
70 | Emlékezzél meg te gyarló | XVI. sz. Szerémi Illés. | ||
70 | Krisztus ki vagy nap és világ …minket | XVI. sz. | ||
71a | Ó felséges Atya Isten ki uralkodol mennyégben | Prot. XVII. sz. | ||
CANTUS FUNEBRES. | ||||
73 | Jézus Krisztus Isten fia | XVI. sz. Siderius János | ||
74 | Kelj fel, drága lélek | 616 | ||
75 | Kérlek és intlek | Prot. XVI. sz. | ||
76 | Figyelmezz keresztény lélek | 601 | ||
77 | Úristen, irgalmazz nékem | 638 | ||
77 | Jer, elmélkedjünk keresztyén népek | 613 | ||
78 | Szükség végső dolgainkról, sokszor elmélkednünk | 637 | ||
80 | Jer, temessük el a testet | XVI. sz. Prot. | ||
[Második rész: PASSIONALE] | ||||
1 | [Passiók prózában] | |||
93 | Dicséretet mondjunk Úristennek | XVI. sz. | ||
95 | [Jeremiás próféta siralmai prózában] | |||
111 | Halljátok panaszát mennyei szerelmes szent Atyának | 225 | ||
114 | Atya Úristen az ő egyetlen egy Fiát | 226 | ||
116 | Ah, ah, ah, jaj nékem szomorúnak | CC 1651, 67. RMKT XVII./7, 200. sz. | ||
117 | Oratio Jeremiae prophetae…Jeremias Profeta Imádsága [prózában]. |
A Turóci cantionale összesen 78 magyar és 14 latin ének szövegét tartalmazza. Beosztásában, fejezetcímeivel az 1651-i Cantus catholicit követi. A szerkesztő az új énekszövegeken kívül még ebből is 157 éneket szándékozott kiadásába átvenni, ezeknek azonban csupán a sorkezdetét és az 1651-i nyomtatott kiadás lapszámát idézte az egyes fejezetek, csoportok elején. Az incipitek a táblázatban nincsenek feltüntetve; néhány fejezetcím viszont, ahol új énekszöveg nem található, szögletes zárójelbe került. A táblázatban felsorolt énekek közül 47 magyar ének szövege a jelen kiadásban a Turóci cantionale alapján kerül közlésre. Közülük 8 latin, 24 pedig cseh vagy szlovák nyelvű minta fordítása vagy parafrázisa; 15 ének forrása ismeretlen.
Irodalom: Bogisich Mihály: Cantionale et Passionale Hungaricum Societatis Jesu, Resid. Turociensis. Bp. 1882. – Papp Géza: A XVII. század énekelt dallamai (= RMDT II..), Bp. 1970, 49–51, 188. l.
Páduai Szent Antal zsolozsmájaMa öt XVII. és három XVIII. századi kiadása ismeretes. Ezek a következők: 1. (Nagyszombat 1662). Nyomtatási évére és a valószínű nyomdahelyre az 1674-i kiadás címlapja nyomán lehet következtetni; eszerint „ez előtt tizenkét esztendővel deákból magyarrá fordíttatott”. Példánya nem került elő. (Vö.: RMK I, 1583) 2. Padvai Szent Antal Solosmaja. Cassan, (1669–1674) Ericus Erich. 192 lap. 12r. (RMK I, 1583). Egyetlen ma nem hozzáférhető példányát Szabó Károly a körmöcbányai ferences könyvtárban látta. A svéd származású Erich Erichson kassai nyomdász kiadványai 1669–1674 között jelentek meg. (Vö.: Gulyás Pál: A könyv sorsa Magyarországon II. Bp. 1961, 124.) 3. (Nagyszombat 1672). E kiadás adata Dézsi Lajosnak Ballagi Aladár ra utaló feljegyzéseiből ismert. (Kéziratos hagyaték a szegedi Egyetemi Könyvtárban). 4. PADUAI SZENT ANTAL SOLOSMAJA ELETE-nek és csuda tetelenek Rövid Sommaban Foglaltatott Le-irasaval, sok szép imadsagokkal, es soltarokkal, ugyan azon Sz. Antalhoz, es a' Boldogsagos Szüz Mariahoz, Ez elött tizen-két esztendövel Deákbúl Magyarrá fordíttatott és most úijonnan ki nyomtattatott. Nagy-Szombatban az Academiaj Bötükkel, Año 1675. 8 + 233 lap. 12r. (RMK I, 1194.) A Páduai Szent Antal életének egy-egy jelenetét ábrázoló, hat soros versekkel ellátott rézmetszetű képeken lapszámokra való utalás látható; ezek a könyvkötőnek a beillesztés megfelelő helyét jelzik. A képsorozat tehát eredetileg ehhez a kiadáshoz készült (vö. 464. sz. jz.). A címlap hátán nemesi címer. Ezt követi a nagyszombati könyvnyomtató ajánlása Boka Annának, az 1670-ben meghalt Esterházy Farkas királyi személynök özvegyének (vö. Nagy Iván II 156, IV 82.). Szövege a következő: Az Tekintetes, Es Nagysagos Boka Anna Aszszonynak, A' Néhai, Tekintetes, és Nagyságos Galanthai Esterhasy Farkas, Magyar Ország Personalissa megh hagyot özvegyének. Nékem Böcsülletes Aszszonyomnak, Patronámnak Boldog hoszszú életet, és üdvösséget. Nem szereti szerével az Istent, valaki ennek öröktül fogua kedvelt fő barátit, és választott szenteit, érdemek szerént, illendö böczülettel nem tiszteli, 's böczüllj; kivánvan minnyájunktúl, az ötet dücsöjtöket az meg-döcsüito Isteni Felségh, hogy más több tiszteletinek rendes módgyai között, tiszteltetnék, 's-dücsöitetnék az meg-dicsöült szenteknek méltó tisztelésekben is: Söt önnön maga elömenetelét, 's hasznát-is foganatosban keresi az, ki-minekelötte szorgos ügyét, és szükségét, Urának kegyes jámbor, és kegyelmes szemei eleiben terjessze, magát elsöben az ö fö Barátinak, titkos Tanácsinak, es Udvara Elejnek kedvében bé szerzi; mintsem a' ki ezek mellett el menvén, és senkit szószóllójúl maga mellé nem vévén, nagyob mérészséggel, mint alázatos diszességgel, az hatalmas, s' mint-egy rettentö méltóságos Rendek székein maga dolgát vitattya: S' erre tekintett talám Nagyságodnak az elmúlt napokban, Düczöséges Padvai sz: Antalhoz mutatott buzgó szeretete, midön meg nem elegedvén azzal, hogy vagy csak igen köz, és már jobbára meg hült ahitatossággal, vagy czak igen kevés lélek által dicsirtetnék Isten, az ö meg-boldogúlt szentejben, annyira gyúlladott, és olly üdvösséges, s' Istenes erre való eszköszt készittetett, mikor az Officiumnak ki nyomtatására bövkezü segitségét nújytotta, ki mind az mindenható Istennek az szentekben helyhesztetett dücsösége fel-magasztalására, mind azon mennyei, Dücsö szent Lelkeknek tisztelete nevekedésére; s' Nagyságodnak-is annak fölötte, és minden azzal élö, s' Isten félö keresztyén lelkeknek kiváltképpen való hasznára, és elömenetelére léend, hazánknak ('a-mint méltán reménlyünk) jobb darabján minden rendbéli Férfiú, és Asszony-embereknek keze közé jutván, és ki terjedvén. Mellyet ez okáért, méltán nyúitunk elsöben-is az Nagyságod adakozó kezeihez, hogy szokott buzgósága szerént, elsöben-is Nagyságod éleszthesse tulajdon ahitatosságiban fel-gyúllat lelki indúlatit ez üduösséges eszközzel, melyben hogy más töb felebarátinknak-is része lehetne, az Nagyságod kiváltkeppen való bövkezüsége czelekedte. Kjért a' Fölséges, mindeható Isten s' annak minden Szentei, de föképpen Padvai Düczö-szent Antal, kinek hire, s' dicziretes Neve, s' tisztelete már e' tellyes keresztyén világ kerekségére ki terjedett, Nagyságodat áldgya, és szerenczés, bóldog állapotban mind végig tarcza meg, s' vigasztallya a' mennyeiek düczösége naprúl napra tapasztalható öregbülésével, és el válhatatlanúl az földieknekis lelki haszna, és üdvössége nyilván való gyarapodásával. Nagysagodnak Alázatos Szolgája A' Nagy-szombati Academia-béli Könyv-nyomtató. A könyvecske tartalma a következő:
5. PADVAI Szent Antal Solosmaja, es Congregatiojanak Regulai, Rendi, és Búcsúi; Csudatételinec rövid Summában foglaltatott le-írásával, Mellyet Szent Ferentz Szerzetin lévö Idvözitönk Provinciája, Gyöngyösön, a' Bóldog Aszszony látogatása Templomában, 1671. esztendöben kezdett, a' Tizedik KELEMEN Pápa engedelmébül, és javallásábúl. Most újobban ki-nyomtattatott, a Regulak némellj Punctuminak világosabb magyarázattyával; Nemes, és Nemzetes, Vitézlö MARIN ISTVAN Költsegen. Emlekezzel-meg Ur, a' te Gyülekezetedrül, mellyet birtál eleitül fogva. Psal. 37. Cassan. Nyomtatt. Bosytz Istvan által. 1684. esztendöben. 24 + 158 lap. 12r. (RMK II, 1318.) Szabó Károly e kiadásból példányt még nem ismert, meglétére az 1747-i (kolozsvári) kiadás címlapjának megjegyzése nyomán következtetett. A gyöngyösi ferencesek államosított könyvtárából néhány évtizede 18 példány krúdában került elő; ezek nagy része ma jelentős régi magyar gyűjteménnyel rendelkező könyvtáraink állományában találhatók. A címlap szerint e kiadás a gyöngyösi ferences zárda Páduai Sz. Antal kongregációjának tagjai számára készült. Az ajánlást a költségeket vállaló Marin István gyöngyösi polgár írta, akinek családja 1668-ban szerzett nemességet (vö. Nagy Iván VII 321). Szövege a következő: Ajanlo Level. Az Isteni Bölcsesség alkotmányiban faradhatatlanúl múnkálkodó gondviselése által, valamint a' Tengernek mélységes örvényébül, belsö és titkos folyamási átal, mint-egy emlöjébül, az egész földet szoptattya, legelteti, és zöldellö füveknek, s' fáknac nemzöjévé tészi: Ugy a' mennyei áldásoknak mélységes tengerébül, érdemeknek folyamási által, Csudatételeckel tündöklö PADUAI Sz. ANTAL, minden hozzád folyamodó, s' téged óhajtó lelkeket táplálni, és legeltetni láttatol. Midön a' bünösöknek kegyelmet, lankadt betegeknek egésséget, háború és félelmes sziveknek erösséget, nyomorultaknak vigasztalást, veszedelmekben lévöknek segedelmet, és szabadulást, esedezésed által szüntelen nyersz Istentül. En-is azért, Dicsöséges Patronusom, tudván, hogy (az helyre, mellyböl ki-jönek a folyo vizek, viszsza mennek, hogy ismét follyanak, Eccli. c. 1. 7.) általad Istentül javaimbúl, Zászlód alatt vitézkedö Gyülekezetednek hozzád áîtatosságát hogy nevelhessem; ez, tiszteletedre szenteltetett SOLYOSMADOT, újjobban ki-nyomtattatván, nagy hálá-adással néked ajánlom, bé-mutatom. Légyen azért kellemetes nálad alázatos Szólgádnak kisded ajándéka, hogy újjobban továb-is, szent érdemed által, follyaon reám Istennek malasztya, s' meñyei áldása. Igy kivánnya tölled Alázatos Szolgád MARIN ISTVAN.
A könyvecske tartalma az 1675-i kiadáshoz hasonlítva a következő részekkel bővült: A4a-A11b fol.: Regvlak, avagy Rendtartasok. 1–154. lap: Páduai Sz. Antal kisofficiuma. 155–158: Czeli alázatos Imádsag az Bóldogságos Szűz MARIA-hoz mindeneknek segedelméhez. 6. A ma ismert XVIII. századi kiadások a következők: Nagyszombat 1703 (RMK I, 1682), Kolozsvár 1747, Nagykároly 1758. A népszerű ferences ájtatossági könyvecskének a 464–467 . sz. alatt közölt verses részei a két ismert XVII. századi kiadásból valók. Két égő lámpásLoyolai Szent Ignác és Xavéri Szent Ferenc tiszteletére világiak számára szerkesztett zsolozsmáskönyvnek csak egyetlen kiadása ismeretes. A címlapján ez olvasható: Két Egö Lampas Szent Loyola Ignatz, Iesus Tarsasaganak Kezdöje, Es szent Xaverius Ferencz, Azon Jesus Tarsasagabol Indiai Apostol, Tiszteségére Deákbúl magyarra forditattatot áitatosságok, és imadságok. Mellyeket maga költségén leg-elsöb ki-nyomtattatott Tekéntetes és Nag: Groff Monyorókeréki Erdödi Borbala Aszszony, Tekéntetes és Nagyságos Groff Czobor Adam, Kedves házas társa, maga es több ájtatos szivek lélki vigasztalásokra. Nyomtatta Nagyszombatban az Academia bötüivel Byller Mátthé. 1669. 8 + 205 lap 12r. (RMK I, 1090). A második levélen kezdődő ajánlás a kiadás költségeit adó Erdődy Borbálának, Czobor Ádám tábornok feleségének (vö. Nagy Iván III, 209; IV, 67) szól és szövege a következő: Az Tekintetes És Nagyságos Groff Erdödi Borbala Aszszonynak, Az Tekintetes És Nagyságos Groff Czobor Adam Uram Ö Nagysaga Kedves Hazas-Tarsanak, Nekem bizodalmas Aszszonyomnak Patronámnak. Hogy e' világi életnek minden napi fogyatkozásoktul, mint setét felyhöktül reá borúlt homályában, minden veszedelem félelme nélkül bátorságossan járna a keresztyén ember, tanácsul adta üdvözitönk, hogy két égö lámpást venne kezébe: Lucernae ardentes in manibus vestris Luc. 11. Egö lámpások legyenek, ugy mond kezetekben: kétség nélkül, hogy elegendö világossága kezében lévén, mind magának, mind az utánna valóknak lenne vezérlésekre. Es imé, vagy fogatta más ezt à tanácsot, vagy sem; de à mint látom Nagyságod szivessen fogadta, midön régi kivánságának hogy eleget tehetne, nem csak magának, hanem másoknak-is úgy juttattya kezében à két égö lámpást Szent Loyola Ignátzot és Szent Xaverius Ferenczet, hogy kezekben tartván, mind nappal, az-az ártatlan életekben: mind éyel, azaz, bünben esettekkor merre kellene lépniek, elöttök láthatnák életekböl, és érdemek által eröt-is nyerhetnének az üdvösség utára valo térésekre. Két égö lámpásnak mondom pedig ezt a' két dicsöséges szentet s-nemis akár melly két égö lámpásnak, hanem ahoz hasonlónak, a' mellyet a' teremptes idején dicsöségesen alkota Isten: luminare majus, et luminare minus: nagyobb és kissebb világositot, ugy mint a' mellynek egyike nappal, a' másika eyel szolgálna; egyik Istentül, a' másik Isten után à nagyobbiktul venné világosságat: mert ugyan-is valamint a' veröfény nappal táplal világával, ugy Szent Ignátz az igaz hitben lévök között Europában, Romábul magassab tetejerül az igaz hitnek kezdé terjeszteni szent élete sugárit: Szent Xaverius Ferencz pedig Isten után Szent Ignátz tüzétül meg gyuladván a setétségben lévő Indiai Pogányok közzé ugy siete világosságával, hogy nyilván valo veszedelmekböl, az örök kárhozatbol, valakik hallanák beszédit, és látnák életet, ki mentettnének, az igasság utára töle vezéreltetvén. Mert ha a' mint Sz. Cyril. Alexand. in Cate. S. Tho. soll: Lucernae accensio significat, ut non patiamur aliquem in tenebris ignorantiae vivere, a' világosito lámpásnak meg gyuitása nem egyéb, hanem a' felebarátunknak tudatlansága setétségéböl ki vezetése; nem mondhattya senki, hogy nem világosito lámpás Szent Ignátz, és Szent Xaverius, a' kik nap kelettül nap nyugottig minden nemzetségeknek üdvössége keresésében, és oktatásában végezték el életeket: a' kik hóltok-után-is ugy fénlenek csuda-tételekkel, hogy csak az ne érezze segitségeket nyavalyájában, a' ki nem kivánnya. Szent Ignátzot, (a' ki Szent Pállal, nagyob részét e' világnak faidalommal szülte Istennek) tisztelik a' szülö Anyák: Szent Ferenczet böcsüllik az halálos ágyokban nyomorgottak: mind a' kettöt valaki szorongattatik, hasznoson hija segitségül. Kik hogy többeknek lennének hasznokra ugy látom én Nagyságos Aszszonyom, hogy magad költségével magassab helyre, czimmered tornyára, arra a' végre emelted fel, hogy a sanyaruságok vizen avagy tengerén evezö lelkek, mint Pharos névü világos torony világosságánal látnák hová kell szemeket fel emelni; és nyavalyájokban folyamodni; midön életeket áitatos imádságokkal ugy rendeltetted, hogy egyik felöl elméjek, másik felöl akarattyok gyuladna és világosittattnék: elmélyek világosittassék az igaz Isten isméretségére, akarattyok gyuladgyon annak szeretetére, a' ki szenteinek dicsöittetik szentségében. Elly azért Nagyságos Aszszonyom, kezedben vett égö lámpásid világossági között, és mind addig álhatatossan vélek fényeskedgyel, meddig a' szerelmes Jesusod el jövetelekor, mint örök jegyesed bé késérésére e' világ setétéségebül ki nem szóllittatol az örökké valo dicsöségnek meg maradando lakásában
A szerző nevének feltüntetése nélkül megjelent könyvecske tartalma a következő:
A kisofficiumok verses részei és egy-egy verses könyörgés a két jezsuita szent közbenjárásáért a 485–486. és 530–531. sz. alatt találhatók. Cantus catholici Latino-HungariciAz énekeskönyv címe Szőlősy Benedek 1651-i kiadványára utal, tartalmában azonban attól eltér. Szegedi Ferenc Lénárd egri püspök költségén nyomtatták; ezért a mecénás nevével is idézik; helyesebb így: „1674-i” vagy „kassai Cantus catholici”. Leírása a következő:
Az ismert példányokban az Fff, a Ggg és a Hhh íveken, vagyis a 409–432. lapon variáns szedés figyelhető meg. Ennek alapján az Országos Széchényi Könyvtár példánya A-variánsnak, a budapesti Egyetemi Könyvtár és a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára példányai B-variánsnak minősülnek. A kétféle szedés oka ismeretlen. Az apró változtatások helyesírási jellegűek és az ékezetek helyes használatát célozzák. A kritikai szövegközlés, amelyet a variáns szedés nem módosít, az A-variáns alapján történik. A címlap hátán Szegedi Lénárd Ferenc liliomot tartó oroszlánokat ábrázoló címere van latin feliratokkal. A címer fölött: Illustrissimo ac reverendissimo domino episcopo Agriensi; comitatuum Hevesiensis et utriusque Szólnok perpetuo supremo comiti, ac sac. caes. regiaeque majestatis consiliario. Etc. A címer alatt a következő disztichonok annak allegorikus jelentését magyarázzák:
A kiadvány elején olvasható a kassai jezsuita akadémia könyvnyomtatóinak következő ajánlása: Meltosagos Urunk, Patronusunk. Az Ngd Tekéntetes Püspöki Méltósága, ezt az mi múnkánkat magához vonta, nem csak azért, hogy ehez nem-is kezdhettünk vólna, ha az Ngd böv-kezü segitsége reá nem vitt vólna; de leg-inkáb azért, mert Ngd, Felsö Magyar Országban Fö Lelki Atya lévén, és minden féle Lelki Eszközökhöz buzgólkodván; à tulajdon ahittatosságibanis, nagy Lelki indúlatit mutattya Ngd: ezt azért, az áhíttatosságra igen indíto Eszközt, méltán nyújtyuk elsöbenis az Ngd méltóságos kezeinek; s' azok által, az egész Magyar-Ország-bélieknek: kiknek nagyob részét, mivel hogy à Romai Sz. Hit-töl, az éneklés-béli zengésnek édesgetése vonta vala-el; mint egy mézes madzaggal rájok kötvén à sok féle tévelygést; ez okon méltónak itilte Ngd Sz. Agostonnal edgyüt, az igasságnak fontosságátis az éneklés szárnyaival édesdebben röpitetni az el-hült elmékbe: Ut dum svavitate Carminis, et delectabilibus modulis Cantilenae, mulcetur auditus; Divini Sermonis pariter utilitas inseratur. S. Augustinus in Prologo super Psalmos. Hogy, ugy mond, à midön az ének szónak gyönyörköttetö zengésével à hallás simogattatik; s' azzal az Isten igéinek haszna-is bé-óltassék. A' melly ugy lészen, hogy ha az ének zengésével, az éneknek szavaitis meg-értik à Népek; a' mint azon Sz. Agoston kéványa: Lib. 10. Confess. Cap. 33 s' ez végre jóvallotta Ngdis, hogy az ének verseit elöl mondván egy, avagy két Kántor, viszont mondgyák à többi-is utánna: kévánván Isteni buzgóságából Ngd Sz. Agostonnal; Ut svavesonantibus vocibus, eliquetur Dei veritas in corda hominum. Lib. 9. Confess. Cap. 6. hogy az éneklö szép zengéssel, az Istennek igassága mint egy beléjek olvadgyon az emberekbe: kiért, à Vigasztaló Sz. Lélek Isten, (elsöbenis zengéssel à szomoru Apostolokat vigasztalván) egész Országostól vigasztallya-meg Ngdat, az egy igaz régi szent Hitnek tellyeséges el-terjedésével. Amen.
Szegedi Ferenc Lénárd (Nagyszombat 1614 –– Kassa 1675 szeptember 23) a bécsi Pazmaneumban és a római Collegium Germanico-Hungaricumban a jezsuiták neveltje volt. Pályájának főbb állomásai: 1644-től esztergomi kanonok; 1660-ban erdélyi, 1663-ban váci és 1669-ben egri püspök, 1666–1669 között királyi kancellár. 1671-ben a protestánsoktól visszavette a kassai ősi katolikus templomot és székhelyét Nagyszombatból Kassára helyezte. Itt élt haláláig. Temetésén az egyik búcsúztatót, „A' Ház előtt való Predikaczio”-t Sámbár Mátyás jezsuita mondta. A XVII. században a jezsuiták kiadásában Cantus catholici címmel megjelent mindhárom énekeskönyv (1651, 1674, 1675) kottás volt; mozgatható, összerakható elemekből álló, öntött hangjegy-dúcok felhasználásával készült. Ez a jezsuita énekeskönyvek kiadásánál külföldön is lényeges mozzanat volt. A felszerelés a hazai kollégiumokban hiányzott, és a költséges készlet beszerzésére kezdetben aligha gondolhattak. Ezért esett a választás 1651-ben a kotta nyomtatására is berendezett lőcsei Brewer-műhelyre, amely protestáns volt és ezért a címlapon a kiadás helye és a nyomdász neve sem volt feltüntetve. A hiányt a század második felében a kassai és a nagyszombati kollégiumban gazdag mecénások, Szegedi Ferenc Lénárd egri püspök és Szelepcsényi György esztergomi érsek költségével pótolták. Pavercsik Ilona nyomdatörténeti kutatásaiból tudjuk, hogy Kassán a jezsuiták 1673. márciusában egy ismeretlen vándornyomdász elhagyott felszerelésének birtokába jutottak. Ezzel kezdték el nyomtatni a nagy terjedelmű, több mint hetven íves katolikus énekeskönyvet, amit 1674-ben fejeztek be. Még ez év márciusában, majd újra augusztus 27-én a tipográfiát tűz pusztította el. A címlapon szereplő két nyomdász, a lengyel Franciscus Lubovienski és a német Georgius Pilgram már a kollégium alkalmazottai voltak. A nyomda betűkészlete kopott, leromlott állapotban volt; az ismeretlen eredetű hangjegy-dúcokat egyetlen alkalommal, az énekeskönyv kinyomtatásához használták. A Cantus catholici Latino-Hungarici név nélkül jelent meg és szerkesztőjének személyére vonatkozóan csupán feltételezésekre hagyatkozhatunk. Az évenként összeírt rendi katalógusokban a kassai kollégiumban 1669–1676 között tűnik fel Sámbár Mátyás neve, akit az irodalomtörténetben általában szenvedélyes, személyes hangvételű hitvitázóként szokás emlegetni. A jelzett években 1673-ban rövid időre a szatmári misszióba került, a jezsuiták nyomdájának működése idején azonban újra Kassán találjuk. Sámbárnak egy kancionáléjára Kájoni János a kéziratos latin-magyar versgyűjteményének végén, az 1046. lapon mint egyik forrására hivatkozott a következő formában: „…Ex Cantionali Patris Zámbár, quae pulchra sunt accipere”. (Az adatot idézi Papp Géza, RMDT I., 69. l.) Eszerint Sámbár Mátyás, aki 1651–1658 között az erdélyi misszióban (Udvarhely, Gyulafehérvár) is működött, foglalkozott templomi énekekkel is és volt valamilyen, feltehetően kéziratos énekeskönyve, amiről Kájoni tudomást szerezhetett és hozzájuthatott. Ezt azonban adatok híján azonosítani nem lehet. Másik körülmény, ami Sámbár kiadói közreműködését valószínűvé teszi, hogy kassai tartózkodása alatt kapcsolatban volt Szegedi Ferenc Lénárd püspökkel, akinek halotti búcsúztatóját is mondotta. A magyar prédikáció Lilium inter spinas címmel nyomtatásban is megjelent (Kassa 1676, RMK I, 1191). Mondanivalóját az elhunytnak az énekeskönyv elején is látható, két oroszlán között liliomot ábrázoló címeréhez fűzte. A beszéd személyes vonatkozású megjegyzéseiből kitűnik, hogy Sámbár a püspöknek bizalmasa és gyóntatója volt. Az énekeskönyvre ugyan semmi utalás sem található, mégis meglehet, hogy a támogatást ő eszközölte ki. Sámbár kassai tartózkodása idején a papnevelő régense volt és az akadémián a kontroverz teológiát tanította. Ezenkívül az 1676-i Catalogus personarum a hitszónoki és gyóntatói beosztása mellett feltünteti a „praefectus tonorum” elnevezésű feladatkörét is. (Pannonhalmi Főapátsági Könyvtár, 118. J. 1.) Ez a tisztség a jezsuita Provincia Austriae kollégiumaiban, köztük a magyarországi házak XVII–XVIII. századi névsoraiban, ha nem is mindig következetesen, de megtalálható. A feladatkört a rendi iskolai előírásokban, a Ratio Studiorum-okban nem határozták meg. Jól elkülöníthető azonban más praefectusi feladatköröktől, többek között a retorikai gyakorlatokat, szónoklatokat vagy az asztali felolvasást felügyelő praefectus concionum, corrector mensae szerepétől; de nem azonos a ritkábban előforduló praefectus chori-val, az énekkar vezetőjével. Feltételezésünk szerint a praefectus tonorum a templomi közös éneklést irányító, az énekek rendjét beosztó iskolai elöljáró tisztsége lehetett. A névsorok elszórt adataiból arra is lehet következtetni, hogy e feladatkör betöltőinek a jezsuita énekeskönyvek szerkesztéséhez, kiadásához is köze lehetett. Így Szőlősy Benedek is Nagyszombatban 1638–1641 között viselte e tisztséget. Nagyszombatban és Kassán 1669–1684 között e feladatkörben ketten egymást váltották. Sámbárnak Kassán 1670–1673 között Toposs Ferenc (1613–1683) volt a prefektus-elődje. A kassai Cantus catholici megjelenésének évére azonban váltották egymást, Toposs Nagyszombatba került és neve mellett 1674–1683 között az általános tanulmányi felügyelői (cancellar) tisztség mellett legtöbbször a „praefectus tonorum et concionum” is olvasható. Így az is feltételezhető, hogy az 1675-ben megjelent másik Cantus catholici nek, Szőlősy Benedek második kiadásának talán ő volt a sajtó alá rendezője. Feltevésünk szerint a kassai jezsuita nyomda rövid működésének és az azzal egy időbe eső személycserének oka a két énekeskönyv kiadásának ügye lehetett. A Cantus catholici Latino-Hungarici beosztását, az énekek eredetét, a szerkesztőnek a dallamokra és alkalmazásukra vonatkozó megjegyzéseit a következő táblázat mutatja be:
Az énekeskönyv 465 magyar és 94 latin énekszöveget tartalmaz. A magyar énekek közül 30 már a XVII. század első felének katolikus énekei között, főként Szőlősy Benedek 1651-i Cantus catholici—jének kritikai jegyzeteiben található (vö. RMKT XVII./7); 325 ének ebben a kötetben kerül közlésre. Az énekek közül 101 kottás, a többinél nótajelzés vagy lapszám a kiadvány kottás darabjaira utal; az utalások a kritikai jegyzetekben feloldva találhatók. A dallamok közül 54 az 1651-i Cantus catholiciből származik. Az énekek egy jelentős része XVI–XVII. századi protestáns eredetű. Ezeket a kassai szerkesztő alaposan átdolgozta, főként az egyházi tanítástól eltérő tartalmúakat tudatosan átalakította. Ez különösen feltűnő Rimay János harmincöt énekénél, ahol az átfogalmazott szövegek még megoldandó forráskritikai kérdéseket is rejtenek; a szerkesztő valószínűleg ma már hozzá nem férhető forrást is használt. Kevés egyezés mutatható ki a kassai énekeskönyv darabjai és a közel egy időben megjelent nyomtatott gyűjteményekkel. Szőlősy Benedek Cantus catholici—jének 1675-ben megjelent második kiadásában kilenc olyan közös ének található, amely az első kiadásban még nem volt meg. Ezeknek a kassai énekeskönyvvel való közvetlen szövegösszefüggését nem lehet kimutatni; nem zárható ki az egymástól független kéziratos hagyomány vagy a közös forrás használata (24, 119, 152, 156, 202, 277, 434 , 435, 439. sz.). Kájoni énekeskönyvével közös énekek nagyrészt egymástól független forrásból származnak (biztosan: 61, 100, 116, 400. sz.; valószínűen: 245, 298, 357. sz.). Három esetben a korábbi kéziratos forrás is bizonyítható (Csíkcsobotfalvi kéziratban: 300, 152. sz.; Cserey-énekeskönyvben: 614. sz.). Öt énekszöveg variánsa Kájoni János 1676-ban nyomtatott Cantionale catholicum-ában és az 1675-i nagyszombati énekeskönyvben is megvan. Három eredete bizonytalan (96, 125, 131. sz.); kettőnél kimutatható a korábbi és egymástól független szöveghagyomány (153, 162. sz.). A Cantus catholici Latino-Hungarici újdonsága volt, hogy a nép számára az egyházi év fő ünnepeire miseénekeket (Kyrie, Gloria, Credo, stb.) és minden ismert szentnek, patrónusnak napjára külön éneket közölt. A szerkesztő a kiadványt az „egész Magyar-ország-bélieknek” szánta. Fontosnak tartotta, hogy „az éneklő szép zengéssel az Istennek igassága mint egy beléjek olvadgyon az emberekbe”. A híveknek az istentiszteleteken való tevékeny részvételét szolgálták a tudatosan szerkesztett, egy vagy két kántor közreműködését előíró felelgetős, válaszos énekek. Az énekeskönyvnek mégsem volt igazi sikere. Ennek oka az lehetett, hogy hiányoztak belőle a hagyományos, megszokott énekek, és a régieknek is szövegét, versformáját, dallamát a nyilvánvaló újítás szándékával átalakították. Ezért nem volt újabb kiadása sem. A kántorok a XVIII–XIX. században a hétköznapokra való énekek nagy választékából sokat lemásoltak kéziratos gyűjteményeikbe. Egyes darabok a templomi használatból az esztendő jeles ünnepeinek népszokásaiba is átkerültek. Minderre az egyes énekek jegyzeteiben utalás történik. Irodalom: Bartalus István: A magyar egyházak szertartási énekei a XVI. és XVII. században. Pest 1869. – Bogisich Mihály: Szegedi Ferenc Lénárt egri püspök énekeskönyve 1674. Bp. 1886. – Chobot Ferenc: A váczi egyházmegye történeti névtára. Második rész: A papság életadatai. Vác 1917, 583–585 (Szegedi Ferenc Lénártról). – Gulyás Pál: A könyv sorsa Magyarországon II. Bp. 1961, 124–127 (a kassai nyomdáról). – Galli Katalin – Pavercsik Ilona : Fejezetek a kassai könyvnyomtatás történetéből. In: Az OSzK 1981. évi évkönyve. Bp. 1983 360–365. – Catalogi personarum II (Szőlősy Benedek, Sámbár Mátyás, Toposs Ferenc). Cantus catholiciSzőlősy Benedek jezsuita először 1651-ben megjelent kancionáléjának új, részben bővített kiadása Szelepcsényi György esztergomi érsek pártfogásával és költségével jelent meg. A gyűjtemény azonos voltát a címlap majdnem változtatás nélkül átvett szövege is jelzi. Leírása a következő:
A kiadvány elején olvasható a nagyszombati nyomdász ajánlása Szelepcsényi György esztergomi érsekhez, aki e kiadást szorgalmazta és költségeit fizette. Szövege a következő: Reverendissimo, ac Celsissimo Principi, domino, domino Georgio Szelepcheni, metropolitanae ecclesiae Strigoniensis archi-episcopo, locique ac comitatus ejusdem supremo, ac perpetuo comiti, primati Hungariae, summo, et secretario cancellario, sacrae caesareae, Regiaeque Majestatis intimo consiliario, et per Regnum Hungariae in judiciis locumtenenti. D. D. et patrono suo gratiosissimo vitam, et felicitatem. Quod in Hungaria calamitosis jam dudum difficultatibus involuta, à saeculo vix optari, nedum sperari satis poterat, summa cum admiratione, ac laetitia singulari confectum ex integro fere cernimus Reverendissime, et Celsissime Princeps. Quippe ad malum tam atrox, tam altè radicatum, tam latè diffusum, tantâ audaciâ, temeritate, pervicaciâ, et violentiâ propagatum, vel mediocriter coërcendum, gladio Gedeonis, et praevalidi cujusdam Exercitus robore opus esse existimabatur. At heu sine ferro, et igne, sine tonitru, et fulgure, sine strepitu machinarum, sine discrimine praeliorum, ultra spes etiam Bonorum, felicissimè debellatum est. Consilium hoc fuit Altissimi, ut ex curatione vulneris manifesti, occulta simul etiam plaga sanaretur: dumque luxata membra in ordinem Justitiae rediguntur, simul etiam maligna febris, quasi aliud agente Medico, misericorditer curaretur. Divinissimum hoc planè operandi genus est, verbo uno Fiat, mund condere; volo dicere, paucis multa, et summa agere. Quam Altissimi dexteram tam ingentia, et tam multa suaviter, fortiterque velociter, ac feliciter in Capite Cleri Hungarici, Praesule videlicet Reverendissimo, et Celsissimo operante, dum omnium Fidelium singulari cum jubilo contemplamur; aliud quodammodo superesse non videtur, quàm ut ex Canticis Sion, quae nuper in terra, quasi aliena, cantare non licebat, cantemus nunc, et exultemus in terra nostra. Quoniam humilitatis inimicis Dei, instauratum est templum in Jerusalem, reposita candelabra, reaccensae Lucernae in Sanctuario, adornatae mensae benedicto pane propositionis, et emundatâ abominatione desolationis, resplenduit in Regno Apostolico juge Sacrificium, et memoria temporis illius ter beati, quo uno corde, unoque labio, Sacrae hujus Coronae clientes populi, laudabant, et glorificabant mirabilia Dei, quae operabatur per manus fidelium Servorum, ad terrorem inimicorum Crucis Christi. Et ecce Providentiae Divinae non levi argumento, quasi pridem praevisâ hac jubilandi necessitate, quem libell Cantionu ad usum Ecclesiarae Hungariae recudi mandaverat vigiltissimus Archi-Praesul; is ipse non priùs lucem videre, non priùs munificio impensae novae lucis Largitor salutare ausus est, quàm, postquam tot centuriis Ecclesiarum receptis, canendi, et jubilandi tempus omnino adesset. Parces igitur Reverendissime, et Celsissime Princeps, si tardiusculè compareat, dudum vocatus et citatus ex praelo nostro hic libellus; nam si ad feliciora haec tempora venire distulit, quo nimirum usus, et necessitas longè manifestior appareret, quàm unqu antea, facilem sperabit veniam tarditatis. Ut verò carmen hoc Laudis, et Exultationis resonet in Aula Sancta Dei, in Ecclesia tanto Capiti commissa, et in Regno hoc Apostolico universo in generationes et generationes: Sitque hoc memoriale quoddam sempiternum Vigilantissimi Archi-Praesulis Georgii, cujus operâ, et Consilio, Fecit nobis magna, qui potens est, cum omnibus voveo.
Szelepcsényi György (Nagyszombat 1595 –– Litovica 1685) az esztergomi érseki székben Pázmány Péter harmadik utóda volt. A papi pályára is nagy elődje indította el. A hierarchia különböző lépcsőit bejárva jelentős szerepe volt a XVII. század második felében a katolikus megújulás és az ellenreformáció kibontakozásában. Támogatta a papnevelést, szerzetesrendeket telepített le, intézményeket alapított. Kora legjobb magyar rézmetszőjének tartják. Műpártolásával, könyvgyűjtésével is kitűnt. A bécsi udvarban képviselte az aulikus rendiséget, betöltött jelentős kormányzati hivatalokat, volt kancellár és királyi helytartó. Vállalta fontos könyvkiadások költségeit; többek között támogatásával jelent meg új kiadásban a XVI. századi pálos rendfőnöknek, Gyöngyösi Gergelynek külföldön nagy tekintélyt szerzett Apocalypsis-kommentárja (Nagyszombat 1682). Nemzetközi vonatkozásban is az elsők között figyelt fel a pápai tekintélyt támadó francia gallikanizmus 1682-ben kihirdetett négy artikulusára és még az év október 24-én a magyar papság nemzeti zsinata nevében Nagyszombatban nyomtatásba kiadott pásztorlevélben kárhoztatta azt. E megnyilatkozásáért korának legnagyobb francia egyházi szónoka, J. B. Bossuet, sőt 1683 június 23-án a párizsi parlament is tiltakozott. Szelepcsényi szorgalmazására és anyagi segítségével látott napvilágot Szőlősy Benedek név nélkül megjelent Cantus catholicijének második kiadása is. Pártfogói szerepe a nagyszombati akadémiai nyomda számára jelentős volt. Szőlősy énekeskönyvét 1651-ben még Lőcsén, a kották nyomtatására is felszerelt Brewer nyomdában kellett kinyomatni. A nagyszombati jezsuita nyomda az 1675-i második kiadáshoz szerezte be az öntött és összerakható, variálható hangjegyekből álló dúcait. Ettől kezdve ezzel a felszereléssel nyomtathatták a kottás énekeskönyveket; és használták a XIX. századi betűmintakönyvek tanúsága szerint még Budán is az Egyetemi Nyomdában. A Cantus catholici 1675-i kiadását a kortársak „Editio Szelepcsenyiana”-nak nevezték, amint erre már a Nagyszombatban 1703-ban megjelent harmadik kiadás (RMK I, 1679) címlapja is utalt. A második kiadás énekeiről, az első kiadáshoz hasonlított gyarapodásról a következő táblázat nyújt áttekintést:
A Cantus catholici 1675-i kiadása 145 magyar, 104 latin éneket tartalmaz, 155 dallammal. Az ismeretlen szerkesztő az első kiadás énekeit nagyrészt átvette. Csupán kettőt hagyott el (192: Atya, Fiú, Szentlélek egy Isten, vö. RMKT XVII./7, 142. sz.; 214: Nyújtunk Szent Szűz olvasót, vö. RMKT XVII./7, 215. sz.). Változtatott az énekek eredeti sorrendjén, átcsoportosította azokat. És az új kiadást 21 új darabbal bővítette, amelyek e kötetben kerülnek közlésre. 16 énekszöveg, amely az első kiadásban nem volt meg, közös az 1674-i kassai Cantus catholicivel. A szövegekből azonban nem lehet közvetlen átvételre következtetni. Papp Géza (RMDT II., 43. lap) ugyanezt állapította meg a dallamokra. Nagyon valószínű, hogy a kassai Cantus catholici szerkesztője is ismerte és használta azt a kéziratot, amely a nagyszombati második kiadás szerkesztője előtt is volt. A kassai szerkesztő az átvett darabokat a szokásának megfelelően alaposan átalakította. Irodalom: Kéri, Iohannes: Georgii Szelepcheny…vita, opera et virtutes. Posonii 1676; Meszlényi Antal: Szelepcsényi prímás és Északmagyarország rekatolizálása 1671–1675. Theologia 1935, 215–225, 325–337; Zolnai Béla: A gallikanizmus magyarországi visszhangja, Bp. 1935, 8–11; Vayer Lajos: Szelepcsényi György a művész. Domanovszky-emlékkönyv, Bp. 1937, 643–663; Hermann Egyed: A katolikus egyház története Magyarországon 1914-ig, München 1973, 252, 287, 538. Liliom KertecskeE vegyes tartalmú imádságoskönyv a középkor végén divatos Hortulus animae-műfajba tartozik. Benne hét verses szöveg is található, amelyek közül kettő jelen kötetben kerül közlésre (374., 409. sz.). Tartalma ferences eredetre vall, mivel benne több imádság-szöveg és litánia olvasható Assisi Szent Ferenc, Páduai Szent Antal és Assisi Szent Klára tiszteletére. A XVII. századból két kiadását ismerjük, közülük az első 1675-ben Pozsonyban jelent meg. A címlapon magát „Egy aétatos szerzetes lélek”-nek, az ajánlásban pedig „leg-kisebb szólgáló”-nak mondó névtelen szerző-szerkesztő feltehetően klarissza apáca volt. Az is lehetséges, hogy azonos Fodor János kassai főbíró leányával, akiről Tarnóczy István a Titkos értelmű Rósa (Nagyszombat 1676) ajánlásában ezt írja: „…a' Kegyelmed kertéből messze földre-is által ültettetett Rósája, a' melly a' Nagy-szombati Szent Clára Szerzetiben ártatlan Szüzessége mellett, példás áitatosságával hely tart a' több Virágok között…” (vö. …1.). Ezt a feltételezést megerősíteni látszik az is, hogy Tarnóczy az idézett elmélkedő könyvébe a Liliom kertecskéből vette át a Boldog Asszony Macula nélkül való fogantatásáról szóló kis officiumot és formálta azt kevés változtatással verses imádsággá (vö. 409. sz. jz.). Az első kiadás leírása a következő:
A címlap után az ajánlás olvasható: Eleöl Járo Levél. Hogy ezen buzgóságos Imádságokbul, és Littaniákbul, plántaltatot kis könyveczkémet Liliom Kertecskének nevezem, és annak jó-illatú Liliomit, az aitatos Szüveknek agyában hathátóssabban bé-gyökerezzem. Magad útat mutatsz ó Szépségek szépsége, illatok illattya, virágok virága szép Jesus! ki magad felöl az Bölcznél azt mondod Cant. 2. Ego sum Flos campi, et Lilium convallium. En az mezö virágia vagyok, és gyöngy virágh: És továbba. Fulcite me floribus. Támogassatok-meg-engem az Viragokkal. De minémü virágokkal? jelented azt-is enyihány versel elötte, mondvan: Sicut lilium inter spinas, sic amica mea inter filias. Mint az Liliom a' tövissek közöt, ugy az én Szeretöm az léányok közöt. Hádd mondgyam tehat énis nagy alázatos bizodalommal. Dilectus meus mihi et ego illi, qui pascitur inter lilia. Cant. 2. Az én szeretöm enyim, és en övé, ki az Liliomok közöt legeltetik. Vegyed azert szókot kegyességgel leg-kisebb-szolgálodtúl ezen Liliom Kertecskemet: és ha merek szóllani. Descendat dilectus meus in Hortum suum. Cant. 5. jöjön az én szeretöm az ö kertiben, hogy annak jelen-létével örökkén legeltethessünk az Liliomok között. Az imádságoskönyv napi használatra szánt, középkori gyökerekre visszavezethető és korábban megjelent nyomtatott imádságoskönyvekből átvett népszerű szövegek gyűjteménye. Tartalmilag három részre osztható: Istenhez, Jézushoz, Máriához szóló imádságok; külön csoportban a szentek tiszteletére, és végül a különféle alkalmakra való könyörgések. Irodalom: Gajtkó 1936, 42–44; Takács 1942, 75. A másik XVII. századi ismert kiadásának egyetlen csonka példánya a kalocsai Főszékesegyházi Könyvtárban található (fénymásolata az Országos Széchényi Könyvtárban: RMK I, 1394/a). Ennek hiányzik a címlapja és közben még nyolc lap. Terjedelme: 2 + 429 + 3 lap. 8r. Az ajánlás tanúsága szerint Nagyszombatban nyomtatták, a betűtípusvizsgálatok szerint 1690 körül (Pavercsik Ilona meghatározása). Az elején a következő ajánlás olvasható:
Ez nyomorult világon kesergő, s' kivánt szabadulásokat ohajtó áhétatos lelkek, hogy hosszu szarándokságoknak siralmát engesztellyék, az testnek, melyben gyötrödnek terhétül el-felejtkezvén, az szeretetnek szárnyai által e földrül fel emelkednek, és mindennémü gyönyörüségeket az Mennyei Vőlegénnyel való nyájaskodásokban helyheztetik. Ugy annyira, hogy annak szeretetiben éppen el merülvén, egyedül amaz szókat forgattyák szivekben, és szájokban. Cat. 2. Dilectus meus et ego illi. Az én szerelmesem enyim, és én övé. De azt-is jól által látván, hogy ugyan azon Mennyei Vőlegény igen utállya legyen az gazos bojtorjánt, és mérges tövisset termő posványos helyeket, őtet nem másut keresik, hanem az jó illatu, és kedvessen fényeskedő Liliom Kertben: a' hol nem csak kedve szerént mulatozik, hanem még az néki szentelt lelkek buzgó Imátságoknak, s' szivbéli foházkodásoknak láthatatlan eledelével-is édesdeden legeltetik. Qui pascitur inter lilia. Can. 2. Ne csudállyad immár Tekéntetes, és Nagyságos JAKUSICH KATALIN Aszszonyom, hogy ez kisded imádságos könyvetskét, mely LILIOM KERTNEK neveztetik az te Méltóságos nevednek alat ereztem-ki kezeim közül. Meg érdemlette azt az Mennyei Vőlegényhez való áhétatos szereteted, és buzgo imádságid által véle való kedves nyájaskodásod. Mely hogy szüntelen lángodozzék szivedben, kivánom Istentül hogy ez kisded LILIOM KERTBEN foglalt buzgó fohászkodásokkal sok számos esztendeig jó egésségben élhessen Nagyságod. Nagyságodnak Alázatos szolgája Nagyszombati Könyvnyomtató. A nagyszombati kiadásban az 1675-i pozsonyi kiadás szövegének némely értelmetlenségét, sajtóhibáit kijavítva találjuk. Ezenkívül még néhány apróbb, az eredeti szövegekkel rokon jellegű, archaikus imádságot iktatott az ismeretlen szerkesztő a könyvecske végére. A Liliom kertecske a XVIII. században is népszerű volt; a mai ismereteink szerint még a következő kiadásokról tudunk: Lőcse 1701 ( RMK I, 1634a); Nagyszombat 1720, 1740, 1767; Nagyszombat–Buda 1779; Pozsony 1819. A benne található verses antifónák, imádságok, a pestisjárvány idején mondandó Szűz Mária-kisofficium részben a RMKT XVII./7. kötetében, részben pedig itt kerülnek közlésre az alábbi táblázat szerint:
Tarnóczy István: Titkos értelmű rózsaE kötetben közölt nyolc verses imádság Szűz Mária nyolc ünnepére együtt az 1676-ban Nagyszombatban megjelent Titkos értelmü Rosa című elmélkedő könyvben található. A könyv szerzője Tarnóczy István jezsuita. Pályája a rendi katalógusokból, a halálakor kiadott elogiumból állítható össze. Források: Elogia defunctorum (Budapesti Egyetemi Könyvtár kézirattár, Ab 145). – Catalogi personarum. – Lukács, Ladislaus: Catalogus generalis. Pars III. Romae 1988, 1688. p. Tarnóczy István 1626. augusztus 20-án született Nyitranovákon. Az alsóbb iskolákat a nagyszombati jezsuita kollégiumban végezte. 1647. november 18-án Bécsben belépett a jezsuita rendbe. A filozófiát 1651–1653-ban Grácban, a teológiát 1656–1659-ben Nagyszombatban végezte. Közben a rendi gyakorlatnak megfelelően Győrben és Sopronban tanított alsóbb osztályokban. Pappá szentelése után 1660-ban Judenburgban töltötte harmadik próbaévét, majd 1661-ben Ungvárott a retorikai és poétikai osztályokban tanított. A következő tizenhét esztendőben teológiai tárgyakat tanított: 1662–1666-ban Kassán, 1667–1668-ban Nagyszombatban. 1669–1671-ben a győri kollégium rektora, majd 1673–1677 között ismét a nagyszombati akadémia professzora, majd 1678-ban a klagenfurti kollégiumban tanít. Életének e legtermékenyebb korszakában Kassán és Nagyszombatban a filozófiai és teológiai stúdiumok teljes sorát végig tanította (logika, metafizika, etika, kontroverz és skolasztikus teológia, kánonjog, kazuisztika). Fontos szerepe volt a világi papképzésben; ismételten állott szemináriumok élén: 1666-ban Kassán „regens seminarii Kisdiani”, 1667–1668-ban és 1687-ben Nagyszombatban „regens seminarii S. Adalberti”, illetve „regens seminarii Szelepcheniani”. Élete utolsó szakaszában sokat betegeskedett; valószínűleg ezért nem folytathatta az akadémiai tanítást sem. 1679-től lelkipásztori és elöljárói beosztásokban működött: 1679–1680-ban Sopronban, 1681-ben Lőcsén, 1682–1683-ban Pozsonyban, 1684-ben Leobenban, 1685-ben ismét Sopronban. A következő két évre újra visszakerült ugyan a nagyszombati akadémiára, de 1689-ben betegen (valetudinarius) került életének utolsó állomására, Győrbe, ahol szeptember 30-án hatvanhárom éves korában halt meg. A halálakor írt elogiumban a győri kollégium rektora jellemzésként szelídségét, jámborságát, a szegény tanulók iránti gondoskodását és a betegségben, szenvedésben tanúsított türelmét emelte ki. Tarnóczy István irodalmi munkássága figyelemre méltó. Hangja, stílusa távol áll korának szokásos hitvitáitól és a XVII. századi hazai jezsuita aszkétikus irodalom java terméséhez tartozik. Bölcseleti, erkölcstanító műveinek irodalmi, nyelvi, eszmetörténeti vizsgálata azonban még a jövő feladata. Az 1662–1685 között megjelent, fordított és önálló műveinek tárgya, ajánlásainak címzettjei Tarnóczy pályájának az életrajzi vázlatból megismert állomásaihoz kapcsolhatók és puszta felsorolásukkal is tükrözik szerzőjük szellemi hovatartozását. Ezek a következők: 1. Oratio in funere…Georgii Drugeth de Homonna. Kassa 1662. (RMK II, 985.) – Az ungvári jezsuita kollégium alapítója, Homonnai Drugeth László 28 évesen elhunyt György fiának temetésén mondott beszéd. 2. Philosophia. Kassa 1665. (RMK II, 1046.) – Az akadémia filozófiai kurzusán előadott és nyilvános vitára kitűzött vizsgatételek I. Rákóczi Ferencnek, Báthori Zsófia fiának szóló ajánlással. 3. Menyben vezető kalauz. Nagyszombat 1675. (RMK I, 1185.) – G. Bona Manuductio ad coelum (Roma 1658) c. művének fordítása Báthori Zsófiának szóló ajánlással. 4. Titkos értelmü rosa. Nagyszombat 1676. (RMK I, 1206.) – (Részletes leírása alább.) 5. Holtig való baratsag. Nagyszombat (1679–1682 között). (RMK I, 1606.) – Ajánlása Matusek András „Pápai Esperestnek, Győri Nemes Káptalanbéli Canonok Urnak és Sopronyi Beneficiátusnak mint jó-akaró Uramnak, s Baratomnak”. 6. Nagy mesterseg a jo elet. Nagyszombat 1679. (RMK I, 1252.) – R. Bellarmino De arte bene moriendi (Antwerpen 1620) c. művének fordítása Bercsényi Miklós vicegenerálisnak szóló ajánlással (vö. Nagy Iván II, 11). 7. Idea coronata sive vita S. Stephani. Bécs 1680. (RMK III, 3036.) – Terjedelmes latin poéma Szent István életéről Esterházy Pál hercegnek, dunántúli főkapitánynak és Sopron megyei főispánnak szóló ajánlással (vö. Nagy Iván IV, 85). 8. Princeps angelicus, sive vita S. Emerici ducis Hungariae. Bécs 1680. (RMK III, 3037.) – Latin poéma Esterházy Pálnak szóló ajánlással. 9. Rex admirabilis, sive vita S. Ladislai regis Hungarico historica politica. Bécs 1681. ( RMK III, 3098.) – Latin poéma Joannelli Sylvester felvidéki nemesnek szóló ajánlással, amely a lőcsei rezidenciában 1681 június 27-én kelt. 10. Jó akarat, melly által az ember Istennel egy értelmüvé válik. Bécs 1685. (RMK I, 1325.) – Elmélkedések Bercsényi Miklósnak szóló ajánlással. 11. Választott nyíl. Bécs 1685. (RMK I, 1326.) – Elmélkedések Lomniczai Kissevith Horváth György pozsonyi kamarai tanácsosnak szóló ajánlással (vö. Nagy IváN V, 152). 12. Vigyazo szem, avagy Istennek mindenütt ielen lete. Bécs 1685. (RMK I, 1327.) – Elmélkedések Erdődy Kristóf koronaőr, tábornoknak szóló ajánlással.
Tarnóczy nyolc verses Mária-imádságot tartalmazó könyvének címlapján ez áll:
A címlap után a szerző ajánlása a kiadvány mecénásának szól: Nemes, nemzetes, es vitezlö, FODOR János, koronas kiralyunk ö felsege hadi, és Kassa Várossának érdemes Birájának, nékem kedves jó akaró Uramnak, s' Patronusomnak. Istentöl minden jókat kivánok. Minden alkotmányok között, nemek szerént rendes különbözést, és felsöséget, úgy szerzett a' gondos Természet, hogy edgyik a' másiknál elöb járjon: reá tartyák a' Cedrust, a' Libánus fái, s' akár mit példázzon a' Csipke-bokornak választott méltósága, de ugyan amannak hajlanak-meg tisztes magassága elött. A' Carbunculus, és Gyémánt kövekkel nem vetekedik a' Márvány, mert amazoknak csak az apraja-is töbre böcsültetnek ennek nagygyánál. A' kerti virágok között Királyné a' Rósa s' azért illatos szépségét, mint egy Udvar-néppel a' sürü levéllel, és fegyveres darabontival a' hegyes tövisekkel örzi, és óltalmazza a' Természet; de ugyan felsöb még ennél-is a' titkos értelmü Rosa, a' melly eleitöl fogva tetszet Mennyégben az Atyának, kedvellette a' Fiú, szerette a' Szent Lélek, a' tellyes Szent Háromság úgy meg-böcsüllette, hogy minden Virágoknak ékességet, és illattyát egyben ebben foglalná: benne vagyon ebben a' Violák alázatossága, benne a' Liliomok tisztasága, benne a' Rosáknak jó illatu hire, neve, s' valamit mást jót példázhatunk à Virágokban, ebben fel-talállyuk; mert úgy alkottatott szépségében, hogy Királynéja volna minden alkotmánynak. Mivel azért, a' kedvetlen Télnek el-költözése után, a' nyájas kerteket meg-vidámitó Tavasz a' Virágoknak meg-elevenitett szépségével kedveskedik; En-is igaz Jó-akaratomnak bizonyitására a' szépiben szakasztván-le, olly titkos értelmü Rósát nyújtok Kegyelmednek, a' mellyet mennél továb forgat keze között, annál jobban érzi illattyát, nyilvábban láttya szépségét, s' továb neveli belöle vett el-fogyhatatlan gyönyörüségét. Igaz ugyan, hogy Ellenségén gyözedelmet vévö Vitéznek (a' mint eztet Kigyelmednek valóságos tulajdon cselekedete hirdeti Nemes czimerében) mind karját, s' mind fejét, el-hervathatatlan zöld Laurus illetné; de ugyan tudom azt-is, hogy a' jó hírnek, mint jó illatnak ki-terjesztése jelenségére, Romai Vitézeknek-is adtak rósábul kötött Koronát, mert valamint a' rósának el-hervadása után-is meg-marad illattya, úgy a' vitéz Embernek hólta után-is eleven az hire, ama régi Romaiak beszéde szerént, vivit post funera virtus. A' mellyet Kegyelmed, mind Felséges Királlya hivsége mellet, mind igaz hitinek álhatatos meg-tartásával, sok üldözések közöt-is fáratságos tiszteiben meg-mútatta: és noha kevés igasságot talált fel eddig a' Bölcsek tanácsa a' vitézkedök táborában, de ugyan annyira ment a' Kegyelmed tökélletességének hire, hogy mind a' vitézlö, s' mind a' Nemes Cassa Várossa Rendeinek törvényt tenne, igasságot szabna, személy válogatás-nélkül igaz Birája vólna, mind szegénynek, s' mind gazdagnak; Ebböl-is Rósa viselésre méltó, mert mind lágy, s' mind sanyaruab itéletit, ki ki érdeme szerént vette-ki az igasságnak mértékéböl. Jút azon fellyül az-is eszemben, hogy a' Kegyelmed kertéböl meszsze földre-is által ültettetett Rósája, a' melly a' Nagy-szombati Szent Clára Szerzetiben ártatlan Szüzessége mellet, példás áitatosságával helyt tart a' több Virágok között, olly dicséretes életének illattyával, hogy annak érdeméböl jövendöben-is nem kicsiny dücsösségét várhassa Kegyelmed. De mivel életében tiltya Embert dicsirnem a' Szent Lélek: Ante mortem ne laudes hominem, Eccl. II. ezek-is sub Rosa legyenek mondva. Azomban úgy ajánlom Rósás Könyvetskémet, hogy midön aztot forgattya Kegyelmed felölem-is emlekezzek. Kegyelmednek Alázatos Káplánnya P. Tarnoczi Istvan Jesuvita
Az előszóban utalás történik Fodor János kassai bíró címerére és a pozsonyi klarisszák kolostorában élő leányára. A címert Nagy Iván (i.m. IV, 184) így írta le: „E nemes család czimere: a paizs mezejében egy magyar vitéz, jobb kezében levágott törökfejet tartva. A paizs fölötti sisak koronáján kiterjesztett szárnyakkal egyfejű sas áll. E családbol élt 1676-ban nemes Fodor János 'király ő felsége hadi és Kassa város birája', mint őt Tarnóczy István jesuita egy neki ajánlott 'Titkos értelmü Rósa' czimü könyvében nevezi, hol leirt czimere is közölve van”. Eszerint a nemesi címer a könyvben, feltehetően az elején, a címlap előtt volt látható; ez a ma ismert példányokból hiányzik. Tarnóczy könyvének a klarisszákhoz való vonatkozását az első verses imádság is sejteti, amelynek forrása az először 1675-ben Pozsonyban megjelent Liliom kertecske című imádságoskönyv volt (vö. 409. sz. jz.). Az ajánlás után rövid előszóban a könyv használatára vonatkozó útmutatás található. Ennek szövege a következő: A' Kegyes Olvasohoz Oktatas. Jol-lehet sokan bölcsen és szentül a' Bóldogságos Szent Szüznek Koronáján való tiszteletit, ki-nyilatkoztatták; de mivel hogy hoszszú a' Parancsolatnak úttya, rövid pedig a' példának ösvenye, imé nyilvábban ki-terjesztem a' buzgó sziveknek kedvekért. Az egész Olvasó tizen öt Mi-Atyánkbúl, és száz ötven Üdvözletbül áll, a' Sz. Dávid Soltára száma szerént. Ez az hitünk Titkai szerént, három részre osztatik: úgy mint a' Bóldog Aszszony Öröminek, Christus Urunk Fájdalminak, és az ö Dücsösségének emlekezetire. Hogy pedig a' kis Olvasón 63. Üdvezletet mondunk azzal a' Bóldogságos Sz. Szüznek élete Esztendeit üllyük. Mivel azért mindenik Üdvezlet után egy egy áitatos Imádságot, a' Sz. Atyákbúl hozzá töttem, minden napra csak egy Tizedet rendeltem, hogy annál könnyebben és áitatosabban azt el-mondván, ki ki a' Belsö indúlatok által, Isteni szeretetben foglalhassa magát. A' ki pedig minden nap mind a hat Tizedet, avagy a' közönséges Bóldog Aszszony Koronáját el-akarja mondani, tehát el hagyván a tizedik után való áitatosságokat, el-mondhattya, mellyek a' következendö napokra vannak elrendelve. Azomba az idöhez-is alkalmaztassa magát, a' kikre el-rendelte az Anyaszent-egy-ház üdvösségünknek titkait. A' mint ez Könyvetskének végén meg-vagyon irva.
A 383. lapon pedig ez olvasható: Utólszor Intes. A' ki magát Istenhez való Belsö indúlatokban akarja gyakorlani, arra vigyázzon, hogy fogadást ne tégyen, és azoknak meg-tartására új parancsolattal ne kötelezze magát, hanem szabadon éllyen vélle: és bizonyos lévén, hogy mennél gyakrabban cselekszi, annál hasznosabb lészen, és rövid üdö alatt Istenhez el-válhatatlanúl, ki néki elsö és leg nagyobb bóldogsága, hozzája kapcsollya magát. A Titkos értelmü rosa tehát az olvasónak (rosarium, rózsafüzér) nevezett, a megváltás titkait idéző és a középkorban elterjedt népies imádságsorozathoz fűzött magyarázatoknak, elmélkedéseknek gyűjteménye. Az olvasó mondásának az évszázadok során egyes szerzetesrendeknél, jámbor társulatoknál többféle módja is elterjedt. A ma általánosan ismert formája, a nagy vagy teljes olvasó a papi zsolozsmában mondott 150 zsoltár mintájára 15 Miatyánk, 150 Üdvözlégy és 15 Dicsőség elmondásából áll. Ezt a füzért tizenöt részre, tizedre osztják, amelyek mindegyikéhez a megváltás történetének más-más titka az elmélkedés tárgya. E titkok három csoportban a Megváltó születéséhez (örvendetes olvasó), szenvedéséhez és halálához (fájdalmas), végül a feltámadásához és mennybemeneteléhez (örvendetes) kapcsolódnak. Az imák számlálására a középkorban elterjedt a gyöngyfüzérek használata. A bevezető utal még az ún. kis olvasóra, amely hat tizedes és a kezdéshez mondott három Üdvözlet után még hatvan Üdvözletet tartalmaz' emlékeztetve Szűz Mária életkorának legendás számára. Végül a 383. lapon olvasható Intés voltaképpen okos józanságot ajánl és a felesleges fogadalommal okozott túlzástól óv. Tarnóczy elmélkedő könyve nyolc részből, fejezetből áll. Az első hét fejezetben vasárnaptól szombatig a hét napjaira elosztva található a kétféle olvasó titkai nyomán Szűz Mária tiszteletére szerkesztett elmélkedés sorozat, a titkok magyarázata, imádság-parafrázisok és tanácsok különféle erények, „belső jószágos cselekedeteknek” gyakorlására. Mindezt egy nyolcadik fejezetben a Mária-litániáról és életéről szóló elmélkedések, továbbá a „Szent gyónáshoz és Úr vacsorájához járuló embernek imádsági” egészítik ki. Mind a nyolc részben egy-egy hosszabb, a Szűz Mária fő ünnepeire szóló verses imádság található. Ezek eredetileg verses kisofficiumok voltak. Ezek kiadásairól, változatairól a táblázat ad áttekintést. A nyolc verses imádság, amint az az egyes darabok jegyzeteihez fűzött érvekből is kitűnik, egy Szűz Mária ünnepeire szerkesztett kisofficium gyűjtemény darabjai. Kettő közülük az eredeti zsolozsma formájában nyomtatott kiadásból ismert (409. és 423. sz.). Kettőnek pedig a Tarnóczy István által közölt szövegében utalás van a kisofficium esti hórájára ( 412. sz. 63. sor, 413. sz. 31. és 37. sor). Hat versnek viszont a rövidített és átalakított változata már két évvel korábban, 1674-ben nyomtatásban jelent meg a kassai Cantus catholiciben. Mindebből feltehető, hogy ezek a hórás énekek már 1674 előtt kéziratban közkézen forogtak. Az sem lehetetlen, hogy a gyűjtemény szerzője egy névtelen jezsuita volt. Lelki FegyverházMindennapi használatra szánt imádságoskönyv. A XVII. századból három kiadása ismeretes. Ezek a következők: 1. Az első kiadásra az 1693-i második kiadás címlapján olvasható utalás. Példánya nem került elő. Feltehetően Nagyszombatban nyomtatták. Mivel a következő kiadásokban meglévő Makula nélkül fogantatott Szűz Máriának solosmája 1674 előtt keletkezett (vö. 409. sz. jz.), nagy valószínűséggel állítható, hogy az első kiadás a XVII. század utolsó harmadában, de biztosan 1693 előtt készült. A harmadik ismert, 1700-ban nyomtatott kiadás ajánlása szerint „Fénlett midön elöször ki-nyomtattatott ez Könyv, abban a' Méltoságos Czobor név, mert …Czobor Maria nevével dicsekedett”. Ami azt jelenti, hogy az első kiadás Czobor Máriának szóló ajánlással és az ő költségével jelent meg. A címzett valószínűleg Csáky Ferenc (megh. 1670) felsőmagyarországi főkapitány felesége és a harmadik kiadás költségeit adó Kollonics Ádámné Czobor Krisztinának rokona volt. 2. A második kiadást Melczer Annának költségével, neki szóló ajánlással 1693-ban Nagyszombatban nyomtatták. Melczer Anna férje Szentiványi László volt, aki a protestánsokat üldöző katolikus hírében állott; Bártfa, Szeben és Eperjes kapitánya, majd 1690-től gróf és Kraszna vármegye főispánja, a pozsonyi kamara tanácsosa volt. Rokonságban állott Szentiványi Mártonnal, a neves jezsuita professzorral és a nagyszombati nyomda prefektusával; bizonyára ez a kapcsolata is közrejátszhatott a népszerű magyar imádságoskönyvnek felesége nevével való kinyomtatásában. (vö. Nagy Iván X, 637). E kiadásnak ma egyetlen példánya sem hozzáférhető. Leírását Szabó Károly (MKsz 1879, 123–124) a lontói Rakovszky-könyvtár példánya alapján közölte a következő formában:
3. A legkorábbi példányból ismert kiadás a harmadik, amely Czobor Krisztinának, Kollonics Ádám generális feleségének költségével Nagyszombatban 1700-ban jelent meg. Az egyetlen hozzáférhető példány csonka; hiányzik a címlapja és a végén néhány levél, a meglévő részek is helyenként erősen sérültek. A verses részek ebben jól olvashatók és a jelen szövegközlésnek is alapjául szolgálnak. Címleírását ugyancsak a lontói Rakovszky könyvtár ma nem hozzáférhető példánya alapján Kudora Károly írta le (MKsz 1879, 213–214) a következő formában:
(Az Országos Széchényi Könyvtárban RMK I, 1602/a) jelzettel található még egy csonka példány, amely a kalocsai jezsuita kollégiumból származik. Címlapja és a vége hiányzik, megvan az 1–198. lapja. A könyvtári leírás szerint a nyomtatás helye és ideje: „Nagyszombat 1700 körül”. Tipográfiai jellege a nagyszombati műhely XVII. századi kiadványaira vall és jól elkülöníthető a Lelki Fegyverház XVIII. századi kiadásaitól is. Lapszámozása kevéssé eltér a Czobor Krisztina költségével megjelent 1700-i harmadik kiadástól is. Nem lehetetlen tehát, hogy ez a csonka kiadás az elveszett első vagy a példányból nem ismert 1693-i második kiadással azonos. A benne lévő verses szövegek az 1700-i kiadáséval azonosak és a kritikai közlés szempontjából közömbösek. A Lelki fegyverház kiadástörténete különben csak a teljes példányok előkerülése után tisztázható véglegesen.) Az 1700-ban megjelent kiadást a nagyszombati akadémiai nyomda vezetője Kollonics Ádám generális feleségének, Czobor Krisztinának ajánlotta, akinek apja ugyancsak katona, Czobor Ádám generális volt (vö. Nagy Iván III, 207, 209–210). Az imádságoskönyv címének is megfelelő „katonás” jelleg az ajánlás gondolataiból is kitűnik. Szövege a következő: Meltosagos Czobor Szent Mihályi GROFF CZOBOR CHRISTINA aszszonynak, a' meltosagos KOLLOGRADI GROFF KOLLONICS ADAM Uram ö Nagysága kedves Házas Társának, nékem nagy Aszszonyomnak Ö Nagyságának, Istentöl minden jókat kivánok. Nem csak régenten minden féle nemzetség alázatossan tisztelte 's illendö keppen nagyra magasztalta a' bátor s […] vitéz Aszszonyokat, hanem még e' jelen való, […] békességesen folyó világ-is ugyan azokat kivált képpen való dicsiretekkel szokta böcsülleni, 's tisz[…] Innen vagyon, hogy majd mindeneknél fe[…] […]csoséges emlekezete Judith Aszszonnak, kinek erös karjai az el-veszendö Bethulia Várasát Holofernes haragjátúl meg-menték. Ugyan innen esett az-is, hogy mind eddig nem homályosodott-bé ama Amazon Aszszonyoknak hirének fényessége, melyeknek roppant táborát csudállyák sokan, dicsirik többen merész hadakozásit; az kik a' Scythia béli, 's Görög népekkel meg-ütközvén nem egyszer öket meg-szégyenitették, és gyözedelmet vettek. Es noha a' Keresztyén Tartományokban meg-szünt légyen immár e' féle fejér gyenge népnek táborozása, vannak mind azon által, nem kevesen találtatnak, az kik ez Amazon Aszszonyokat, nem csak más dicsiretes erkölcsökkel, hanem vitézségekkel is, elöl haladgyák; midön tudni illik az ö Nazaretbéli Fejedelmektöl fel-emelet Kereszt Zászló […]t lelki vitézek harczolnak erössen, vitézked- […] dicsöségessen. Ezek között egyik 's elsö vagy Méltóságos Grófné Czobor Christina Aszszony! kinek bátor szivét, szép, nagy elméjét, Istenhez való szeretetét, buzgó áitatosságát ki ki el-gondollya, méltán azt állittya, hogy ha minden gyenge 's gyarló személy ebbe a' Lelki hadba vitéznek tetszik lenni, Te mint egy Keresztyéni erösséggel tündöklö Elöl járó Hadnagygya 's Generálissa légy, dicsirtessél sokaknak, söt, csak nem minnyájoknak. Es nem kevesen csudállyák ugyan a' Te illy gyönyörü szép erkölcsidet, De nem csudálom én, a' ki jól tudom, hogy a' régi Poëta igaz mondása szerént: Non imbellem progenerant Aquilae Columbam, nem félö 's rettegö, noha szelid Galambok, hanem az vitéz Sasoktúl, csak hansoló Sasok származni szoktak. Söt inkább, azt csudálhatnám, ha illy dicsiretes nem vólnál, a' kiben ama Méltóságos Czobor vér ollyan hathatóssá vált, hogy Te felöled mondhassam: Tu supergressa es universas. Nem-is lehetne más képpen; mert minden Isteni erkölcsre nevekedvén, olly Fö 's Méltóságos Férfiúnak Házas Társa lévél, a' melly az ö Vitéz erkölcsi 's cselekedeti által, méltó vala hogy Czobor Ádám Istenben el-nyugodott Atyádnak Generálisságát hordozná, és magában ugyan azt a' nagy Dücsösséges Urat mint egy fel-támasztaná ujobban, midön már más Czobor Ádám vála-ki belöle, akár tudományát, és elméjét, akár nyájasságát, és áitatosságát, akár vitezségét szemléllyed. De vallyon mi szükség mind Méltóságos Házas Társodat, mind Tégedet ennyire dicsirni Méltóságos Groffné nagy Aszszonyom, a' kit az egész Hazánk dicsir, tisztel, szeret; Tudom hogy ezeket a' dicsireteket-is, alig szenvedi el a' Nagyságod alázatossága; Azért inkább tisztelnem akarom Nagyságodat; ha meg-engedi. De vallyon micsoda Tisztelettel imadom én Méltoságodat? Ha meg nem csalatkoztam megvallom olly ajándékra akadtam, az melly hogy kedves légyen, nem kétlem. Hogy áitatos, örök emlekezetre méltó Lelki Fegyver-Házt épéttetett. A' munkás, a' mester-ember én valék. Fel-is épült már ez a' meg gyözhetetlen fegyvereknek erös 's dicsöséges háza, a' melyben a' lelki fegyverek, az az a' szépséges szep Imádságoknak rendi olly ékessen tündöklik, hogy még az magas Egek vitézit-is, sőt a' seregeknek Urát-is az ö gyönyörködtetö ékességével mint egy maga nézésére s' dicsiretire hija-le magához. Igen-is illendö tehát hogy illy rendes, Lelki Fegyver-Házt nagy alázatossan Méltóságodhoz járúlván, nem egyéb gondviselése alá adgyam, hanem egyedül az Méltóságos Aszszonyságnak, a' ki eggyik, és az egyedül oka vala az Lelki Fegyver-Ház épületinek, az az ki-nyomtatásának. Az vagy Méltoságos Gróffné nagy Aszszonyom, ki meg nem elégedvén avval, hogy Istenedet minden féle áitatosságoknak gyakorlásival, szorgalmatossan tisztelnéd, azt cselekedted, hogy ez Könyv ki-nyomtatása által többeknek módot, alkalmatosságot mutatnál az áitatosságra. Fénlett mindön elöször ki-nyomtattatott ez Könyv, abban a' Méltoságos Czobor név, mert a' Tekéntetes és Nagyságos Gróff Czobor Maria nevével dicsekedett, engedgyed hogy most-is ugyan azon név ékesitse ötet, az az a' te szép dicsiretes Méltóságos neved. Mellyet midön nagy alázatossággal kérek, hogy Méltoságodat hazánk ékességére, Férjének örömére, hiv és Isteni Lelkeknek vigasztalására, a' jó Isten Békességnek és hadaknak Ura, a' szép nevekedö magzatival egyetemben, éltesse sokáig kivánom.
A negyedrét formájával a kor szokásos imádságoskönyv-típusától eltérő könyvben a különféle imádságok nyolc részre (fejezetre) osztva találhatók. Ezek a következő:
Bár a Lelki Fegyverház megjelenési ideje túl van kötetünk időkörén, mégis részletes leírását adtuk, egyrészt azért, mert a 499. sz. himnusz kiadásához alapszövegül szolgált, másrészt meg azért, mert lehetséges, hogy elveszett első kiadása 1674 előttről való. (Ld. a 499. sz. ének jegyzetét.) Ugyanezért közzétesszük itt két másik, korábbi forrásokban nem szereplő darabját is. Az első a 16. lapon levő himnusz, amely az imádságoskönyv XVIII–XIX. századi kiadásaiban is változatlan szöveggel megtalálható:
Ez az esti verses imádság a Te lucis ante terminum kezdetű breviáriumi completorium-himnusz (Chevalier 20138; AH 51, 42) parafrázisa, a szokásos harmadik versszak, a doxológia nélkül. Ismeretes egy négy strófás változata is a Manuale Marianumból (Nagyszombat 1700, 16), mely a Lelki Fegyverház szabadon átalakított szövegéhez hozzákapcsolja a több Mária-himnuszban is előforduló Maria mater gratiae kezdetű strófának fordítását. Ez a század első felében az Officium B. M. Virginis (Pozsony 1643) és a Cantus catholici első kiadásában (Lőcse 1651) már megtalálható; ld. RMKT XVII. /7, 175. és 176. sz. (jegyzetben a latin szövege). –– A Manuale Marianum csak itt előforduló szövege a következő:
A Manuale Marianumban a Te lucis ante terminum régebbi, szóról szóra történt fordítása is megtalálható, Mivel már beestvéledett kezdettel; ld. RMKT XVII/7, 171. sz. Versformája: 8-8-8-8 (a-a-b-b illetőleg a-a-a-a rímképlettel). –– Dallama ismeretlen.
Másik itt közlendő szövegünk a Lelki Fegyverház 148–54. lapján található kisofficium Szent Józsefről. Prózai részeivel együtt közöljük: OFFICIUM Szent Josefröl, a' Boldogságos szüz MARIANAK iegyesséröl. A' MATUTINUMRA. JESUS, MARIA, JOSEF. V. Uram nyiszd meg az én ajakimat. R. Es az én szám a' te dicsiretedet hirdeti. V. Istenem figyelmez segétségemre. R. Uram siess segétségemre. Dicsőség Atyának …
Antifóna. Üdvöz Légy Pátriárkáknak dicsösége, és az Isten Anya szent egy házának sáfára, mellynek az életnek kenyerét, és az valasztottaknak gabonáját meg tartottad. V. Imádkozzál érettünk boldogsagos szent Josef. R. Hogy méltük legyünk a' Christus igiretire. Könyörögjünk. A' Te szentseges szüléd Jegyessének érdemi, Uram, ségétsenek minket: hogy a' mit meg nem nyerhetünk, a' mi tehetségünkkel, a' nékünk az ö közben-járása-által adattassék. Ki-élsz és uralkodol mind örökkön örökké. Amen. V. Uram halgasd-meg az én könyörgésemet. R. Es az én kiáltásom jusson elödbe. V. Aldást mondgyunk az Urnak: R. Halákat az Istenne. A' Hivek Lelkei, Isten irgalmasságából békességben nyugodgyanak Amen. A' PRIMARA. JESUS, MARIA, JOSEF. V. Istenem figyelmezz segétségemre. R. Uram siess segétségemre. Dicsőség Atyának …
[Ezzel a bevezetővel kezdődik a Tertia, Sexta, Nona és a Vecernye, majd a Matutinum antifónája, és záradéka következik a könyörgéssel.]
A kisofficium feltehetően megvolt a Lelki Fegyverház elveszett korábbi kiadásaiban is. Változatlan szöveggel megtalálható a XVIII–XIX. századi kiadásokban, valamint a Lelki utiköltség ben (Lőcse 1693, 112–18). A Manuale Marianumban olvasható változat (Nagyszombat 1700, 119–30), a completára szóló himnusz negyedik sora után egy ötödiket is fűz: Ennékem-is szegény szolgálódnak. (A régiségben ugyanis a szolga férfit, a szolgáló nőt jelentett, ez a sor tehát vagylagosan volt alkalmazható.) A teljes kisofficium megvan Pongrácz Eszter Arany korona (Nagyszombat 1719, 304–307) című imádságoskönyvében. A verses részekből szerkesztett, rövidített ének (az Angyaloknak nagyságos asszonya dallamára a XVIII. századi kéziratos források közül megvan a következőkben: Paksi Márton György-ék. (1760, 474); Dőri-ék. (1763–74, 295). Szent József ünnepéről: 451. sz. jz.; a vers műfajáról: 409. sz. jz. A vers eredetije a Joseph David filius, Clara stirpe natus kezdetű hórásének (Chevalier 9771), amely kisofficiumba foglalva több XVII. századi magyarországi latin imádságoskönyvben is megtalálható. Szövegét a Varia Pietatis ac Sanctarum Precum Exercitia című kiadványból (Tyrnaviae 1674, 251–57) közöljük:
AD MATUTINUM. JESUS, MARIA, JOSEPH. Domine labia etc. Deus in Adjutorium etc. Gloria Patri, etc.
A. Salve Patriarcharum decus, et Ecclesiae Sanctae DEI oeconome, qui panem vitae, et frumentum Electorum conservasti. V. Ora pro nobis beatissime Joseph, R. Ut digni efficiamur promissionibus Christi. Oremus. Sanctissimae Gentiricis tuae sponsi, quaesumus Domine meritis adjuvemur, ut quod possibilitas nostra non obtinet, ejus nobis intercessione donetur. Qui vivis. AD PRIMAM. JESUS, MARIA, JOSEPH. Deus in adjutorium etc. Gloria Patri, etc. Sic per omnes horas.
Antiphona. Salve Patriarcharum. Versus. Oratio, etc.
AD COMPLETORIUM. JESUS, MARIA, JOSEPH. Converte nos DEUS salutaris noster. Et averte iram tuam a nobis. Deus in adjutorium etc. Gloria Patri, etc.
Antiphona. Vers. Oratio. Ut in Matutino.
A magyar fordításban Oh Jesus! Szüz Anyád jegyessének kezdetű, minden hórában második versszakként ismétlődő strófának a latinban nincsen megfelelője. Ez valószínűleg a névtelen fordító leleménye. Versforma: 10-10-10-10 (a-a-a-a), az Ajánlás: 7-6-7-7-7-7 (x-a-x-a-x-a). –– Dallama ismeretlen.
A Lelki Fegyverház verses szövegeiről az alábbi táblázat nyújt áttekintést:
Két versnek az 1674-i kassai Cantus Catholiciben átalakított formájú előfordulása a szövegeknek korábbi, esetleg kéziratos hagyományban való terjedésére enged következtetni. A Lelki Fegyverház népszerűségét mutatja, hogy 1856-ig további tizenhat kiadása jelent meg Nagyszombatban, Budán, Egerben, Komáromban, Pesten, Pozsonyban és Vácott. Irodalom: Gajtkó 1939, 45–46. Lelki UtiköltségKongregációs kézikönyv a kereszten haldokló Krisztus tiszteletére, a rozsnyói jezsuita rezidenciában 1693-ban alapított jámbor társulat tagjai számára. A könyvecskének egyetlen kiadása ismeretes. Leírása a következő:
A címlap után az ajánlás olvasható: Elöl járo Oktato Rende ennek à Gyülekezetnek. Buidosok vagyunk ez számkivetésnek helyén mind addig, mig az örökké-valoságnak kapuján által lépvén örökös hazánkban nem jutunk: minnyájan elöb vagy utób nagy lépésekkel egy czélhoz közelgetünk; s' boldogok, ha végső lépésünket olly vigyázó készülettel ujtyuk, hogy az elök tartományában meg nyugodgyunk. Az Egböl hallotta aszt Szent János: Boldogok az halottak, a' kik az Urban halnak meg. Már mostantúl fogva mondgya a' Lélek, hogy meg nyugodgyanak az ö munkajoktúl: mert az ö cselekedetek követek öket. [Jel 14, 13] Ennek az egyedül kivánatos Boldogságnak ugy mint üdvösseges boldog halálnak el nyeréséert, a' Jesus Társaságának szerzeti egy bizonyos Gyülekezetet inditot, melly Halálra vált Kristus Congregátiojának, vagy Társaságnak neveztetnék; kit is szép butsukkal, és lelki ajándékokkal böven fel ékesétettek a' Romai Papak, hogy bé iratván magát ki ki e' Társaságban, annak Regulái szerént, ugy kiszülnének a' boldog kimulásra, hogy halálok oráján a' keresztfán halálra vált Ur Jesussal bizodalmasan mondhassák: Atyám a' te kezeidben ajánlom az én lelkemet. Lucae 23. Aszt minden hiveknek atyafiui szeretettel kivannya
A címlapon megnevezett Posgai Gáspár az esztergomi érsekség provizora, a jezsuiták barátja és jótevője és 1693-ban Rozsnyó város bírája (polgármestere) volt. Neve a rozsnyói rezidencia történetében ismételten olvasható. 1689-ben a templomnak egy Borgia Szt. Ferenc megtérését ábrázoló nagyméretű képet ajándékozott. Az 1690–1692. években az atyáknak egy-egy hordó bort adott. 1693-ban, a kongregáció alapításának évében a rozsnyói háznak négy tagja volt: Gazdagh György rektor és Balogh Tamás magyarok, Sipski Dániel cseh atya és Rajmanus Mihály magyar klerikus. A magyar páterek egyike lehetett a fenti ajánlás írója és a könyvecske szerkesztője. A kongregáció alapításáról pedig nyilván a rektor jegyezhette be a háztörténetbe az 1693. esztendő emlékezetre méltó eseményei közé a következőket:
Az alábbi himnusz A reggeli és estvéli ájtatosságról című részben, a 31. lapon található, és ez az egyetlen előfordulási helye:
Reggeli verses imádság, a zsolozsma első kis hórája (prima) Jam lucis orto sidere kezdetű himnuszának ( Chevalier 9272; AH 51, 40) fordítása. Szerzője ismeretlen. A latin himnusz korábbi, XVII. századi fordítása Hajnali csillagnak kezdettel Hajnal Mátyás elmélkedő könyvéből (1629, 1642) ismeretes; ld. RMKT XVII./7, 75. sz., jegyzetben a latin eredeti szövege. Versformája: 8-8-8-8 (a-a-a-a). –– Dallama ismeretlen.
Az alábbi három kisofficiumot a himnuszokat kísérő prózai szövegekkel (versiculus, responsorium, antiphona, könyörgés) együtt közöljük. (A műfajról ld. 409. sz. jz.) A 119–30. lapon olvasható kisofficium Xavéri Szent Ferenc tiszteletére mondandó:
Antifona. Gen: 12. v. 1. Meny-ki földedböl, és rokonságod közzül, és az Atyád házából, és jöj a' foldre, mellyet néked mutatok. V. Meg-találtam az Jesse fiát az én szivem szerint valo férfiat: Act: 13. v. 22. R. A' ki meg cselekszi minden akaratimat. Könyörögjünk. Ur Isten, ki indiának [!] Nemzetcségét, Xaverius Szent Ferencz praedikállasa, és csuda-tételi által, a' te Anya szentegy házadban [!] hoztad: Engedel kegyelmessen, hogy a' kinek dicsöséges érdemit tisztellyük, jószágos cselekedetinek-is kövessük példait. A' mi Urunk Jesus Christus-által, ki te veled, és a' te szent Lélekkel él, és uralkodik örökkön örökké. Amen. V. Uram halgasd-meg az én könyörgésemet. R. Es az én kiáltásom jusson elödbe. V. Aldást mondgyunk az Urnak: R. Halákat az Istennek, A' Hivek Lelkei Isten irgalmasságáböl [!] békességben nyugodgyanak Amen. A' PRIMARA. V. Istenem figyelmezz segétségemre. R. Uram siess segétségemre. Dicsöseg Atyának, és Fiúnak, és Sz. Léleknek etc.
Antifona. Isa. 18. v. 2. ERedgyetek gyors Angyalok, a' meg-romlott, és meg-szaggattatott, a' várakozó, és el tapodtatott Nemzetséghez, mellynek földét el-ragadozták a' follyo vizei. V. Adtalak [!] téged a' Pogányoknak. Isa: 49. v. 6. R. Hogy Üdvözitöm légy a' foldnek végsö határaig. Könyörögjünk. Ur Isten, ki Indiának etc. mint fol 120. A' TERTIARA. [A bevezetés mint a Primánál.]
Antifona 2. Reg: 6. v. 21. AZ Ur elött, ki el-valasztott engem, aláb-való lészek inkáb hogy sem vóltam és alázatos lészek szemeim elött, és dicsöségesbnek láttatom. V. Hogy mindeneket üdvözétenék. Könyörögjünk. Ur Isten, ki Indianak, etc. fol 120.
Antifóna. Sap: 4. v. 1. OH melly szép a' tiszta nemzetség a' fényességgel! Mert halhatatlan annak emlekezete; Mert mind az Istennél, s' mind az embereknél isméretes. V. Ezek követik a' Báránt valáhová mégyen Apoc. 14. v. 4. R. Mert macula nélkül valük az Istennek Királyi szeki elött. Könyörögjünk. Ur Isten ki Indiának etc. fol 120.
Antifona. Prov: 1. v. 8. HAlgasd Fiam az Atyád oktatását, és el ne hadgyad az Anyad törvényét hogy kedvesség adassék a' fejednek, és arany láncz a' nyakadban. V. A' könyvnek summájában irva vagyon felölem. Psal. 39. v. 9. R. Hogy a' te akaratodat cselekedgyem. Könyörögjünk. Ur Isten ki Indiának etc. fol 120.
Antifona. Psal. 3. 90. v. 15. VÉle vagyok a' háborúságban, meg mentem ötet hoszszú napokkal betöltöm ötet, és meg-mutatom neki az én szabaditásómat. V. Igen tiszteltesek a' te barátid Ur, Isten. R. Es igen meg-erösödött az ö Fejedelemségék. Könyörögjünk. Ur Isten, ki Indiának etc. fol 120. A' COMPLETARA. V. Térjcs-meg minket mi szabadittó Istenünk. R. Es fordicsd-el róllunk a' te haragodat. V. Istenem figyelmezz segétségemre. R. Uram siess segétségemre. Dicsöség Atyának, és Fiúnak, és Sz. Léleknek etc.
Antifona. 2. Mach: 15. v. 14. EZ az Atya-fiaknak, és az Izraël népének szeretöje: ez a' ki sokat imádkozik a' népért és az egész szent Varasért. V. Imádkozzál érettünk szentséges Xaverius Ferencz. R. Hogy méltok legyünk a' Christus igiretire. Konyörögjünk. [!] Ur Isten, ki Indiának etc. 120. Kisofficium Xavéri Szent Ferenc tiszteletére. Ld. 528. sz. jz. Szerzője, forrása vagy más szövegváltozata nem ismeretes. A hét hóra három-három strófás himnusza a szent élettörténetét idézi. Versforma: 8-8-8-8 (a-a-a-a). Dallama ismeretlen. A 14. sor a nyomtatásból kimaradt.
A Lelki Utiköltség 131–40. lapján az alábbi kisofficium olvasható: OFFICIUM Szüz Sz. Borbára Mártirról. A' MATUTINUMRA. V. Uram nyiszd-meg az én ajakimat. R. Es az én szám a' te dicsiretedet hirdeti: V. Istenem figyelmezz segétségemre. R. Uram siess segétségemre. Dicsőség Atyának, és Fiúnak, és Sz. Léleknek etc. Miképpen kezdetben vala, és most, és mindenkoron, és örökkön örökké. Amen.
Antifóna. Sap. 4. OH melly szép a' tiszta Nemzetség a' fényességgel! Mert meg-halhatatlan annak emlekezete: Mert mint az Istenél s' mind az embereknél isméretes. V. Imádkozzál érettünk késedelem nélkül szüz Sz. Borbára. R. Hogy méltók legyünk ez orától fogva mindenkor Christus malasztyára. V. Uram halgasd-meg az én könyörgésemet. R. Es az én kiáltásom jusson elödbe. Könyörögjünk. MUtasd-meg nékünk kérünk Uram, a' te kegyelmességednek irgalmasságát, mellyet a' te Martirodban, szüz szent Borbárában, kegyessen, és irgalmassan meg-mutattál; Hogy az ö könyörgése, és érdeme-által, az hertelen és véletlen haláltól meg-szabadollyunk: és halalunk napja, és orája elött, a' te Sz. Testednek, és szent vérednek, és az utolso Sz. Kenetnek szentségivel, üdvösségessen meg-erösitessünk, és az ö esedezése által, minden ellenséginknek incselkedésétöl meg oltalmaztassunk és te hozzád kegyes ájtatossággal, és vigassággal juthassunk. A' te Sz. Fiad, a' mi Urunk Jesus Christus által, ki te veled, és a' szent Lélekkel egyetemben, él és uralkodék örökkön örökké. Amen. V. Uram halgasd-meg az én könyörgésemet. R. Es az én kiáltásom jusson elödbe. V. Aldást mondgyunk az Urnak. R. Halákat az Istennek. A' Hivek Lelkei Isten Irgalmasságából békességben nyúgódgyanak Amen. A' PRIMARA. V. Istenem figyelmezz segétségemre: R. Uram siess segétségemre. Dicsőség Atyának…[Valamennyi hóra ugyanigy kezdődik.]
[Valamennyi hóra befejezése azonos a Matutinuméval.]
A kisofficium Szent Borbála ünnepére (ld. 533. sz. jz.) készült. Változatlan szöveggel megvan még a Manuale Marianumban (Nagyszombat 1700, 104–18), itt a Lelki Utiköltség néhány sajtóhibája ki van javítva. (Ld. alább a 45., 55. és 62. sorhoz írt jegyzetet!) A hórás ének latin eredetije a hozzátartozó prózai részekkel együtt megtalálható több XVII. századi hazai latin imádságoskönyvben. Szövegét a Varia pietatis ac sacrarum precum exercitia (Tyrnaviae 1674, 236–244) c. gyűjteményből közöljük:
Ant. O quam pulchra est casta generatio cum claritate! immortalis enim est memoria illius, quoniam apud Deum nota est, et apud homines. Ora pro nobis sine mora S. Virgo Barbara. Ut simus digni ex hac hora semper Christi gratia. Domine exaudi orationem meam. Et clamor meus ad Te veniat. Oremus. Ostende nobis Domine quaesumus tuae pietatis misericordiam, quam in Sancta Virgine et Martyre tua Barbara, pie et misericorditer ostendisti, ut ipsius precibus, et meritis, a subitanea et improvisa morte liberemur, et ante diem et horam exitus nostri, tui sacratissimi Corporis et Sanguinis, Sacraeque Unctionis Sacramentis salubribus muniamur, eaque intercedente ab omni hostium incursu protegamur, et ad te pia devotione et laetitia perducamur. Per Dominum nostrum JEsum Christum, etc. Amen.
Antiph. Oratio. etc.
Antiph. O quam pulchra, etc. Versus. Oratio. Ut sup. AD COMPLETORIUM. V. Converte nos etc. V. Deus in adjutorium etc. Gloria Patri etc.
A kisofficium a maga egészében XVII. századi szerkesztmény. A vers a Coeperat solis jubar albicare kezdetű matutinumhimnusz kezdősorával az Officium Rákoczianum 1763-i kiadása nyomán került bele a nemzetközi himnológiai irodalomba (Chevalier 36293), ahol összesen tizennégy versszaknyi terjedelemben regisztrálták. A vesperas-himnusz a kisofficiumba betétként került. Ez az Ave martyr gloriosa kezdetű, német nyelvterületről származó XV. századi sequentia női vértanúk (Barbara, Margarita) ünnepére (Chevalier 1915; Mone III, 212; AH 55, 96). A hazai középkori liturgikus források közül egyedül a Kassai Gradualé-ban (OSzK, Cod. Lat. 172, I, 348 és II, 345) található meg kottás változata Ave virgo gloriosa kezdettel (dallamára vö. Rajeczky 1956, 282–83). Mivel ez a betét-darab mind a latin, mind pedig a magyar változatában a kisofficiumba szerkesztve található, a latin hórás versekkel együtt közöltük. A hórás vers önálló énekként csupán a XVIII. század második felében keletkezett kántorkönyvekben fordul elő: Egervári-ék. (XVIII. sz. 2. fele, 302), Bozóki Mihály kéziratos énekgyűjteménye (XVIII. sz. 2. fele, 405; nótajelzése: O Deus ego amo). Versforma: 10-10-10-5 (a-a-a-a); a vesperás himnuszában: 8-8-8-8 (a-a-a-a). XVII. századi dallama ismeretlen. 45 A Lelki utiköltség nyilvánvalóan hibás fogaval szavát a Manuale Marianum alapján javítottuk. 55 A Lelki utiköltségben a sor első szava: Tekéntetesére, ami értelmetlen is, és hibás szótagszámtöbbletet eredményez. A Manuale Marianum szövegét adtuk; ért = teljes, tökéletes. ( NySz I, 663; az itt közölt példamondatok közül a Virginia Codexé magyarázza a legjobban e helyet: Fenlik vala nagi erth erkwlczel.) 62 A Lelki utiköltségben fel-tetezet olvasható, de értelmileg is, szótagszám tekintetében is jobb a fel-tetczet, (=feltűnt, apparuit), melyet gyakran használtak égi jelenséggel kapcsolatban (NySz III, 644–45). Újság = újhold (NySz III, 850). 63 Vég = víg 71 meg-bóldogultál = boldoggá lettél.
A Lelki utiköltség harmadik itt közlendő kisofficiuma a 141–49. lapon található. Ezt is a prózai betétekkel együtt adjuk: OFFICIUM. Kinek-kinek szent Patronussáról. A' MATUTINUMRA. V. Uram nyiszd meg az én ajakimat. R. Es az én szám a' te dicsiretedet hirdeti. V. Istenem figyelmezz segétségemre. R. Uram siess segétségemre. Dicsöség Atyának, Fiúnak, es Sz. Léleknek: Mi képpen kezdetben vala, és most, és mindenkoron etc.
Antifona Jacobi. 1. v. 12. Bóldog ember, a' ki a' késértetet, szenvedi, mert mikor meg-probáltatik el-vészi az életnek koronáját, mellyet igirt az Isten az ötet szeretöknek. V. Dicsöséggel, és tisztelettel meg-koronásztad ötet. R. Es a' te kezeidnek alkotmanyin helyhesztetted ötet. Könyörögjünk. Engedd-meg nékünk, kérünk téged mindenható Ur Isten, hogy az en Patronusomnak Sz. N. N. Könyörgése-áltál minden Lelki és testi, veszedelemböl meg-szabadúllyunk, és az örök bóldogságnak nyúgodalmában bé-vitessunk. A' mi Urunk Jesus Christus által Amen. V. Uram halgasd-meg az én könyörgésemet. R. Es az én kiáltásom jusson elödbe. V. Aldást mondgyunk az Urnak: R. Halákat az Istennek. A' Hivek Lelkei, Isten irgalmasságából békességben nyugodgyanak. Amen. A' PRIMARA. V. Istenem figyelmezz segétségemre. V. Uram siess segétségemre. Dicsöség Atyanak, es Fiúnak, és Sz. Léleknek. etc. [Ugyanígy kezdődik a következő három kis hóra és a vecsernye is.]
Antifona. Ecl: 15. v. 3. ETeti ötet, az életnek és értelemnek kenyerével, és az üdvösséges bölcseségnek vizével itattya ötet a' mi Urunk Istenünk. V. Az igaz mint az Pálma-fa virágzék. R. Mint a' Libiánus [!] Cedrusa sokasodik. Könyörögjünk. Enged meg nékünk kér: etc. fol 142. A' TERTIARA. V. Istenem …
Antifona. Ecl. 39. v. 6. AZ igaz, a' szivét reggel, az Ura-való vigyázásra adgya, a' ki ötet teremtette, és a' felségesnek szine elött konyörög [!]. V. Az igazát igaz útakon hordozta az Ur. R. Es meg-mutatta néki az Isten országát. Könyörögjünk. Engedd-meg nékünk kér: etc. fol 142. A' SEXTARA. V. Istenem …
Antifóna. Sap: 10. v. 10. AZ igazat igaz útakon hordozta az Ur, és meg mutatta neki az Isten Országát, és a' szentek tudományát adta néki, fel-tisztelte ötet, a' munkaban, és bétellyesitette az ö munkaját. V. Szerette öttet az Ur, és fel-ékessétötte ötett. R. Es az dicsöségnek ruhajában öltöztette ötet. Könyörögjünk. Engedd-meg nékünk kér: etc. fol 142. A' NONARA. V. Istenem …
Antifóna. Ecl. 44. v. 1. NEm találtatott hasonló hozzája, ki meg tartotta a' Felségesnek törvényét, azokért az ö Nemzetségében meg-sokasitotta ötet. V. Szentek és igazak örüllyetek az Urban. R. Titeket választott az Isten maga örökségének. Könyörögjünk. Engedd-meg nékünk, kér: etc. fol 142. [A' VECERNYERE.] V. Istenem …
Antifona. Sap: 5. v. 3. AZ igazak, nagy álhatatossággal fognak állani azok éllen, kik öket nyomorgatták, és a' kik el-vötték az ö munkájokat. V. Bóldógok a' kik a' te házadban laknak. V. Eörökkön örökké dicsirnek, tégedet. Könyörögjünk. Engedd-meg nékünk, kér: etc. fol 142. A' COMPLETARA V. Terics meg minket mi szabadito Istenünk. R. Es fordicsd-el rollunk a' te haragodat. V. Istenem figyelmez segétségemre. R. Uram siess segétségemre. Dicsöség Atyának, és Fiúnak, etc.
Antifona. Ecl. 31. v. 8. Bóldog férfiú, a' ki macula-nélkül találtatot, és a' ki az arany után nem járt se nem bizot a' penzben és a' kincsekben kicsoda ez, és dicsirjük ötet? Mert csuda dolgokat cselekedett életében. V. Ez a' ki meg-útálta a' világnak életét R. Es bé jutott mennyeknek országában. Könyörögjünk. Engedd-meg nékünk, kérünk téged mindenható Ur Isten, etc. fol. 142. Szövege megtalálható még az Officium Rákoczianum magyar kiadásaiban (Kassa 1756, 309–14; Győr 1756, 479–86) Akár melly Szent Pátronusnak Tiszteletéről címmel. Kisofficium (hórás vers) a védőszent tiszteletére. A műfajról ld. 409. sz. jz. Forrása, más szövegváltozata nem ismeretes. Az ismeretlen szerző a hét hórának két-két strófás himnuszában a külön meg nem nevezett pátrónusnak, vagyis az imádságot mondó névadó védőszentjének közbenjárását kéri, keresztény életének példáját általános jellemvonásokkal idézi. Versforma: 10-10-10-10 (a-a-a-a). Dallama ismeretlen.
A Lelki Utiköltség verses szövegeiről a következő táblázat nyújt áttekintést:
Irodalom: Gajtkó 1936, 49–50; Holl 1955, 408. |
Kájoni János a XVII. századi katolikus egyházi éneklés legjelentősebb képviselője. Tudatosan gyűjtötte az énekszövegeket, jegyezte azok dallamát, nótajelzését és jelentős részüket nyomtatásban is kiadta. IrodalomDankó, Josephus: Vetus hymnarium ecclesiasticum Hungariae. Bp. 1893, 65–68, 90–91. –– Rupp Kornél: Adalékok Kájoni János életéhez. MKsz 1896, 65–67. –– Seprődi János: A Kájoni-kódex irodalom- s zenetörténeti adalékai. ItK 1909, 129–146, 282–301, 385–424. –– Jénáki Ferenc: Kájoni János énekes könyve és forrásai. Kolozsvár 1914. (Értekezések a kolozsvári Ferencz József Tudományegyetem Magyar Irodalomtörténeti Szeminariumából. 3. sz.) –– Boros Fortunát: Kájoni János: Fekete könyv. Hírnök 1923. IX. 1., 405–407. –– Boros Fortunát: Az erdélyi ferencrendiek. Kolozsvár 1927. –– Szabolcsi Bence: A XVII. század magyar főúri zenéje. Bp. 1928, 66. (Magyar Zenei Dolgozatok 3.) –– György József : A ferencrendiek élete és működése Erdélyben. Kolozsvár 1930. –– Szabó T. Attila: Kéziratos énekeskönyveink és verses kézirataink a XVI–XIX. században. Zálau-Zilah 1934. –– Papp Géza: Kájoni János orgonakönyve. Bp. 1942. (Klny. Magyar Zenei Szemle) –– Forrai Magdolna: Egy ismeretlen Kájoni-kézirat. MKsz 1972, 91–93. –– Mocanu, Vasile: Joan Cáian. Bucuresti 1973. –– Domokos Pál Péter : „…édes Hazámnak akartam szolgálni…” Kájoni János: Cantionale catholicum…Bp. 1979. –– Miklóssy V. Vilmos: Kájoni János hasznos orvoskönyve és forrásai. Gyógyszerészet 1980, 63–68. (Klny.) –– Fekete könyv. Az erdélyi ferences kusztódia története. Kájoni János kézirata 1684. Szeged 1991. (Adattár XVI–XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez 31. sz.) Kájoni pályájaSokoldalú tehetsége nagy zenei műveltséggel párosult. Növénytani ismereteiről, a székely rovásírás iránti érdeklődéséről jegyzetei tanúskodnak. Értett az orgonaépítéshez, játszott orgonán, virginálon és arra másokat is tanított. Gyűjtött Viadanatól és másoktól többszólamú egyházi kórusműveket, világi énekeket, táncmuzsikát, magyar, román s cigány népzenét. Kottás feljegyzései a magyar zenetörténet jelentős emlékei. A szakirodalomban nyilvántartott Kájonira vonatkozó írásos források és nagyszámú kéziratai ma nagyrészt hozzáférhetetlenek, ismeretlen helyen vannak vagy talán meg is semmisültek. A régebbi leírások, ismertetések pontatlansága miatt ezekről világos áttekintést adni nem lehet. Életrajzi adatait a ma ugyancsak hozzáférhetetlen rendi levéltári források alapján György József gyűjtötte össze (i.m.). Ezt kiegészíti a kötéséről Fekete Könyv-nek nevezett kézirat, amelynek fényképmásolata a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának kézirattárában található (Ms 4611/6. sz.; vö. Domokos 1979, 108–110). Ez a VIII. Orbán pápa által 1640. február 3-án megerősített erdélyi, Szt. Istvánról nevezett ferences kusztódia (rendtartomány) eredetét, történetét, különféle birtokjogi iratait tartalmazza. Az első 82 folio nagyrészt Kájoni János írása. Itt maga jegyezte fel állomáshelyeinek, ferences pályájának kiemelkedő eseményeit. Származásáról az 1669-ben másolt kéziratos imádságoskönyvének címlapján ezeket írta: „Hortvlvs devotionis…ex varijs auctoribus selectis, pro incremento devotionis studiosissime refertus. Per me Fratrem Ioannem Kaioni, de Kis Kaion, Ord. fratrum minorum strictioris observantiae Valachum et in Monasterio Csikiensi Organistam.” Családja tehát a nevét a Szolnok Doboka vármegyei Kiskájonról nyerte, amelynek lakói, tehát Kájoni ősei is románok és orthodox, görögkeleti vallásúak voltak. Kájoni azonban nem itt, hanem saját feljegyzése szerint a Kolozs-vármegyében fekvő Jegenyén és a katolikus vallásban született. Ez a falu a középkorban a kolozsmonostori bencés apátság jobbágyfaluja volt. Az apátság egykori birtokaiból néhány falut Báthori István 1579-ben a jezsuitáknak adott (Lukács, Documenta III, 11–12), akik a lakosságot 1580 táján katolikus hitre térítették (Monumenta II, 43-44). A jezsuiták iskolája kezdetben Kolozsmonostoron működött. Később Kolozsvárra költözésük után is egészen 1653-ig a monostori templomban háborítatlanul tovább működhettek. Számuk csekély volt, így Kájoni születése idején, 1627–1631 között a rendi névtárakban egyedül Móri István magyar hitszónok szerepel (Catalogi personarum II, 300, 311–312, 324, 338, 353). A kolozsmonostori rezidenciához tartozó faluk lelki gondozásáról ekkor már csak kis mértékben tudtak gondoskodni. Kájoni az életkorára vonatkozó megjegyzésekből visszaszámolva 1629-ben (vagy 1630 elején) született. A Fekete Könyvben falujuk lelki ellátottságáról és saját kereszteléséről édesanyjának elbeszélését idézi. A vallási harcokban szétzilált kolozsvári esperesi kerületben ebben az időben már csak négy katolikus plébánia maradt meg, közöttük szülőfaluja, Jegenye; pap azonban itt sem működött. Mivel a faluban nem volt olvasni tudó katolikus ember, a szomszédos Egresről hívták el a kálvinista lelkipásztort, hogy az ünnepeket és a böjtöket meghirdesse, temessen, kereszteljen és a házasulandókat megeskesse. Ezért megkapta a plébános járandóságát, a katolikus templomban azonban nem léphetett az oltárhoz és nem prédikálhatott. Kájoni mindezt így írta meg: „…Ad hoc propositum occurrit hic, hoc memorabile non omittendum: in districtu Claudiopolitano 4 quoque Parochiae, Monostor, Fenes, Bács, et Jegenye ab incendio supradicto usque hodie remanserunt illesae, quarum ultima (quae me in lucem hanc edidit) cum per aliquod tempus in luctuosissimo et penuriosissimo statu Ecclesiae Catholicae, Ministrum Catholicum pro sua Ecclesia nullatenus nancisci posset, nec inter Parochianos quisquam litteras nosset, proximi pagi Egeres vocati, Ministrum Calvinistam commendum tenuit, salvam mercede integram Catholico ministro debitam hoc firmo tamen pacto, ut statis diebus adveniens, festos dies jejuniaque eis denuntiaret, Baptizaret, copularet, mortuosque sepeliret et caetera: sed nequaquam praesumeret eis concionari, vel imagines tangere, unde vice quadam contra pactum scalam altaris conscendenti, et exhortationis verba dicere volenti, dictum est illicò à valentiori Rustico, Varga Bolthisar nuncupato, Tace: descende, exi spontè, quia invitus exibis, serva tuum pactum. Haec à matre mea accepi, quae per talem Ministrum ante annos 64. [sic!, helyesen: 54] baptizari me (qui haec scribo) in Ecclesia fecit, quod sane divinae providentiae, et tutelae S. Michaelis Archangeli tribuendum, cujus honori Ecclesia illa dicata est. (fol. 45–46) Kájoni életpályáját György József (i.m. 519–525) és Seprődi János ( ItK 1909, 136–138) az egykorú rendi feljegyzésekből összegyűjtött adatok alapján rajzolta meg. A betűvetést, az olvasást, a grammatikai osztályok anyagát feltehetően már a csíki kolostor iskolájában végezhette el. Itt 1647 szeptemberében belépett a ferencesek Szent Istvánról nevezett rendtartományába, és ugyanitt –– a noviciátusi év elteltével, 1648. szeptember 17-én egyszerű, egy további év elmúltával pedig ugyanezen a napon ünnepélyes fogadalmat tett. Az orgonálás és a templomi éneklés már korán érdekelte. Egyik feljegyzésében (alább még idézzük) ugyanis beszámolt a csíki kolostor első orgonájának 1650-ben történt megszerzéséről és hazaszállításáról, amelyben ő is résztvett. Ez nem sokkal a noviciátus befejezése után, alig húsz esztendős korában történt. Ezután került Nagyszombatba, ahol 1651–1655 között a filozófiai és teológiai tanulmányokat végezte. Itt gazdagíthatta zenei ismereteit is és talán megismerhette Szőlősy Benedeknek az akkor új Cantus catholicijét. 1655. szeptember 5-én Nagyszombatban szentelte pappá Zongot Zsigmond váradi püspök, az esztergomi káptalan nagyprépostja. 1656-ban tért vissza Erdélybe. Első beosztását Damokos Kázmértől, a provincia kétszer három évre (1654–1660) megválasztott elöljárójától kapta, aki egyben a betöltetlen erdélyi egyházmegyét is generális vikáriusként igazgatta. Damokost püspökké is szentelték, magát azonban haláláig ferencesnek vallotta. Ebben az időben indult meg a majdnem teljesen elnéptelenedett ferences rendtartomány újjászervezése és ebben Kájonival tevékenyen együtt működött. Ennek első emlékei az 1661–1665. évekből valók. Ekkor Kájoni már a provincia tanácsosa (definitor) volt. Az 1661-ben, II. Rákóczi György bukása után Erdélyt ért török-tatár pusztítás során a csíki kolostort és templomot is felégették. A gvardián ekkor Damokos volt. Elpusztult az „öreg orgona” is, amelyet tíz évvel korábban együtt szállítottak Kájonival Csíkba. Erről és az újjáépítésről a Fekete Könyvben ezt olvassuk: „P. Casimirus Damokos es Pater Joannes Kajoni hoztuk a' szep öreg Orgonat Brassobol, mellyet vöttünk Orgona csinalo Janostol fl. 1000 et plus, mellyet job reszre a poganysag mind el egetet volt, es az utan P. Joannes Kajoni Organista et Organifaber ujolag, meg jobban es szebben mind felepitet, sicuti est hodie, ad gloriam Dei et honorem B. V.” (fol. 68 v). Egy másik ugyancsak sajátkezű, de részletesebb feljegyzést –– az orgonakészítők szokása szerint –– eredetileg az új orgonában helyezhette el. Ebben részletesen beszámolt a somlyói pusztulásról és orgonaépítő tevékenységéről. Ezt az iratot először Orbán Balázs ismertette (A Székelyföld leírása II, Pest 1869, 17). Szövege, amely a templom első orgonájának vásárlásáról is beszámol, a következő: „Anno 1650 die 15 Aug. ezt az orgonát a Bold. sz. Mária templomának ékességére, a csíki klastromban a Felséges Istennek tiszteletére vette örök emlékezetre mélto Tiszt. Pr. Miklos Somlyai Gvardgján ejusdem con(ven)tus et pater Cazimirus Domokos Czyk Pro(vinci)alis Patres et fundatores basisque custodiae S. Stephani regis in Transilvania. Istenben elnyugodott Tekintetes és nagyságos Haller Istvánné ide hagyott alamizsnájából Ezer ötven magyar forinton eperjesi orgona tsinalotol Jánostól, melyet Brassoba a prazmári százsok számára tsinált volt; de megdrágálván belé hadtak, mi megvettük. Hozták ki két szekeren pro H. fl. 10; de hogy Istennek reánk bocsájtott ostorából Anno 1661. 21 oct. in festo S. Ursulae a pogányság az egész Csíkot elrabolta, elégette (akkor P. Miklóst Somlyait két fráterrel levágták P. Petrus Pálfalvát elégették, 4 fratert elraboltak, noha azokat Isten megszabaditotta) akkor az orgona is mind elégett volt, de mivel hogy az Isten engemet ingyen való irgalmasságából megtartott, minthogy az elalkuvásban, megvételében és kihozásában jelen lévén eszköz voltam és sokat fáradtam, im megint Anno 1664 esztendőben a romlás után pro gloria dei megtsináltam. Azomban a R. P. Casimirus Domokos a klastromot éppen csak nem mind fundamentumából megépitette, megboltatta, megfedte, oltárokkal a templomot felékesítette, a mint a tornyon lévő levelekből kitetszik, annak felette uj positivumot Mikhazi és Gyergyai klastromot tsináltam és Udvarhelyre PP. Jesuitis, et alia multa instrumenta etc. et Fratres Stef. Alfalvi et Nicol. Ferenczi clericos megis tanitottam Mikhazi gvardjánságomban annak nyomására. Scriptum anno 1664 Fr. Joannes Kájoni valachus, Definitor Actualis, concionator, confessarius, organista, organi faber p(ro) t(empore) Gvárdjánus Szárhegy”. Ez az emlékeztető feljegyzés néhány évvel a somlyói orgona felújítása után készült és benne Kájoni a korábbi éveknek, évtizednek főbb eseményeit foglalta össze. Ekkor kerülhetett Mikházára (1664–1669), majd Szárhegyre (1669–1674) gvardiánnak. Mikházán a vesszőből, vályogból épített házuk helyére kőből, téglából emelt rendházat. Szárhegyen, a „gyergyói klastrom”, a régi gótikus kolostor és templom barokk átalakítása esett erre az időre. 1675-ben megválasztották a rendtartomány vezetőjének, provinciálisnak. Ezt a tisztségét 1678-ig viselte. Ez a három év pályájának csúcspontját is jelentette. Az utolsó esztendőben, 1677. szeptember 5-én halt meg provinciális elődje, Damokos Kázmér, aki felszentelt püspökként az erdélyi egyházmegye vikáriusa is volt. Az erdélyi katolikusok lelki gondozása a XVII. században missziós feladat volt, amelynek irányítása és részben anyagi támogatása is Rómában a Congregatio de Propaganda Fide ügykörébe tartozott. Ez a hivatal Kájonit bízta meg a vikáriusi feladatok ellátásával. Erre vonatkozik Kájoninak sajátkezű levele, amelyet a csíki kolostorból 1678. március 24-én küldött Rómába. Szövege a következő: Eminentissime Domine Domine ac Patrone gratiosissime. His meis sat tristem Suae Eminentissimae Dominationi sisto nuntium, scilicet: mortem sanctam nostri Reverendissimi Patris Casimiri Damokos Vicarii Generalis Transylvaniae, qui obiit 5. septemb. anno praeteriti 1677. et 12. die eiusdem mensis in Conventu fratrum Cik sepultus, averto ex litteris suis nondum recepisse meas, quas Suae Eminentissimae Dominationi transmiseram adhuc praeterito anno, super morte Patris Casimiri pie defuncti. Ego autem 22. Febr. anni praesentis recepi bullam Suae Sanctitatis, et Decretum Sacrae Congregationis de Vicariatu Apostolico in Transylvania, simul cum litteris Suae Eminentissimae Dominationis et Sacrae Congregationis, quas nostro Reverendissimo pie defuncto transmiserant, unde intelligo Sacrae Congregationis ordinationem, quod sanctissimo Domino nostro annuente me Vicarium Apostolicum Transylvaniae, et Patrem Stephanum Tapolczai Vicarium Apostolicum in Episcopatu Moldaviae, constituerit suae sanctitati, et sacrae Congregationi et suae Eminentissimae Dominationi, totus prostratus humillimas ago gratias, quod meam parvitatem, ac imbecillitatem promoverit, et apud sacram Congregationem commendaverit donec vixero non obliviscar in meis indignis precibus, litteras pro confirmatione Vicarii, à nostro Celsissimo Principe nondum recepi, quia Domini Catholici distulerunt ad futura Comitia Generalia regni, in proximo mense Maii celebranda, tunc quid futurum sit non scio, quia Clerus est totus contrarius, ut ex ordine fratrum minorum habeant Vicarium, ego totus allaborabo, ut intentioni et imperio Sacrae Congregationis satisfaciam, ac proinde Suam Eminentissimam Dominationem humiliter rogo, litteris suis commendare me velit, si ita videtur et statui Catholico ut assistant, protegant, et ipsi clero, ut se ordinationi Sacrae Congregationis et Suae Sanctitatis accommodare velint. Pecuniam pro magistro scholae nondum recepi, quam primum recipiam, statim significabo. Similiter nec expersam Sacrae Congregationis à Domino Capitaneo Francisco Biale, super hoc autem expecto resolutionem Suae Eminentissimae Dominationis. His sacras manus humiliter exosculor. Quam Deus etc. Ex Conventu Cik, 25. Martii Anno 1678. Eminentissimae Dominationis Humilis Capellanus
A levélből kitűnik, hogy Kájoni az apostoli vikáriusi megbízatást elvállalta. Remélte a fejedelem (Apafi Mihály), az erdélyi országgyűlésben a katolikus főurak hozzájárulását is. A világi papság azonban ellenezte, hogy ismét ferences legyen az apostoli helynök; ezért Kájoni a római Congregatio támogatását kérte. Igyekezete, úgy látszik, nem járt sikerrel. A Fekete Könyv sajátkezű feljegyzése szerint a római kinevezést elhárította: „Anno 1675. Pater Joannes Kajoni factus Custos Prouincialis triennio duravit, quem Sacra Congregatio de propaganda fide constituit Vicarium Generalem Regni Transylvaniae Catholicorum cum successione ad Episcopatum Transylvaniensem, ut in Bulla habetur, in locum Episcopi Casimiri Damokos, sed recusavit” (fol. 65v). Kájoni tartományfőnökségének idejére esett a csíki kolostor nyomdájának megszervezése és a Cantionale catholicum kiadása. Erre már hosszabb ideje készült. A nyomtató felszerelés vásárlására 1674 végén, vagy 1675 elején Rómából kért engedélyt, és ezt 1676 nyarán meg is kapta (György i.m. 187–190). A vásárlásra a költségeket adományokból és „kézi munkájával” gyűjtötte össze. Erről is a Fekete Könyvben található néhány fontos adat: „Kornis Gaspar es Haller Janosne, attak a' Typographia szerzeseben szaz forintot: Banfi Christophne pedig adott fl. 10.” (fol. 79 v). Ugyancsak saját kezével jegyezte fel az ajánlás címzettje, az énekeskönyv mecénása által adott összeg nagyságát: „Torma Istvan adot a' Cantionale Nyomtatasara fl. 200.” (fol. 82v). 1681 után, letelvén tartományfőnöki megbízatásának ideje és már a csíki kolostor gvardiánja volt, amikor a Fekete Könyv ben még egyszer összefoglalta korábbi munkásságának állomásait, eredményeit: „Pater Joannes Kajoni Guard. Anno 1681. factus Guard. Conventus Csikiensis et per tres annos duravit, sub hoc triennio, az Templomnak a' fel oldalat ujolag meg cserepeztük a' Cellakot hasonlokeppen meg cserepesztette, az Templomban az Orgonat meg ujtatta, mert egy igen szep Pedalt csinaltatot melleje egy Positivumot hatul pro Cantu Ungarico pro fl. 80. Iten P. Joannes Kajoni csinaltatta a' szep koporsot minden keszsegevel aranyazasaual, mellyet Nagy Penteken szoktunk ki tenni: pro deuotione populi. P. Joannes Kajoni szerzette a' Typographiat pro necessitate Missionis Apostolicae et Catholicorum huius regni a' melynek szerzeseben se Csik, se Mikhazi kalastrom egy penzt sem adot, hanem kezi munkajaual szerzette az arrat, cum omnibus requisitis et pertinentiis suis.” (fol. 75v). Csíki gvardiánságának idejére esett a kolostor templomában ma is álló Boldogasszony-kegyoltárnak és a temetőnek megáldása, amelyet Vitus Pelutius (Peluzzi) ferences missziós érsek, a töröktől megszállta területek metropolitája nagyszámú székelyföldi zarándok részvételével végzett. Kájoni erről ezt jegyezte fel: „Ecclesiam Conventus Csikiensis Anno 1682. 10. Maii: Illustrissimus Dominus Archiepiscopus Marcianopolitanus Vitus Pilutius consecravit Dom: infra oc. Ascensionis, et Altare maius, inter Missarum solemnia in Pontificalibus existens, spectante toto populo et admirantibus omnibus ceremonias admirabiles eo quod juxta promulgationem, omnis populus ad Ecclesiam convenerat: Consecrationem procurante A. R. P. Joanne Kajoni Guardiano eiusdem Conventus, quam consecravit in honorem B. V. Mariae Visitantis…Es ugyan 1682 die 7 Maii in Ascensione Domini idem Archiepiscopus benedixit Caemeterium nostrum Ecclesiae Conventus Csikien. in Pontificalibus, cum suis ceremoniis, procurante haec omnia Patre Joanne Kajoni, Guardiano et Custodiae Patre, ut sit ibi requies defunctorum” (fol. 77v–78). Kájoni utolsó állomáshelye a szárhegyi kolostor volt. Ennek gvardiánjaként halt meg ötvennyolc éves korában, amint erről az Organo Missale utolsó lapján egyik rendtársa egykorú bejegyzéssel emlékezett meg: „Anno a Partu a Virgine 1687-dik Jesu 25 április. Mult ki boldogul a böcsületes és boldogh emlékezetü Kájoni Fr. Pater János Sz. Márk Evang. napján reggel 6 Orakor, Requiescat in pace. Melly időben Én Stephanus Benedekfi voltam az Szárhegyi Parochiában” (György i.m. 525). Kájoni zenei vonatkozású kézirataiGazdag irodalmi hagyatékának darabjai, zenei feljegyzéseket vagy énekeket tartalmazó kéziratai ma jórészt lappanganak. A szakirodalomban ezeket eltérő címekkel és gyakran pontatlanul írták le, ami azonosításukat nehezíti (vö. Stoll 102. sz.). Mai ismereteink szerint latin vagy magyar verses szövegek a következőkben kereshetők: 1. Kájoni-kódex. 1634–1671. –– Stoll 56. sz.; Domokos 1979, 123–5; Szabolcsi Bence, A XVII. sz. magyar világi dallamai. Bp. (1950), 6–7. –– Egykor a csíksomlyói ferences zárdában volt, majd sokáig lappangott, újabban ismét előkerült. 1–152. lapjának fényképe: OSzK Ms. mus. 8.950. 2. Antiphonarium Romanum. 1649. –– Stoll 102. sz.; Domokos 1979, 125. –– A zsolozsma éneklésénél használt kéziratos kóruskönyv, amely a szárhegyi kolostor használatára készült. Ma ismeretlen helyen. 3. Kájoni Cantionale, vagy Szárhegyi Kájoni-kódex. 1650 (?). –– Stoll 102. sz.; Seprődi 144–5 (Cantus catholici, vagy Cantionale cum cottis scriptum címmel); Domokos 1979, 116. –– Az egymástól eltérő leírások szerint latin nyelvű graduálé, a szárhegyi kolostor gregorián miseének gyűjteménye volt, benne a misénél használt népénekekre vonatkozó utasításokkal. Dankó József (Vetus Hymnarium 90–1) erről a kéziratról azt állította, hogy Kájoni fejezte be 1650. augusztus 15-én; ugyanakkor idézte a kötet végén olvasható négysoros verset (Filomena praevia…), amely a FRAT. IOANNES CHAIONI nevet és az 1679. évet rejti. Az is lehetséges, hogy a Dankó által leírt kézirat azonos a Jénáki (i.m. 137) által „Cantus catholici 1674” címmel említett latin gregorián énekeskönyvvel. Ma ismeretlen helyen. 4. Csíkcsobotfalvi kézirat. 1651–1676. –– Részletes leírását lásd a kéziratos források között. 5. Organo Missale. 1667. –– Stoll 102. sz.; Papp Géza , Kájoni János orgonakönyve. Magyar Zenei Szemle 1942, 133–55. –– Csonka fényképmásolata az OSzK Zeneműtárában. –– Teljes címe: Organo-Missale Opera ac studio Fratris Patris Joannis Kaioni Ordinis Minorum Organistae et Organifabri, Guardiani Conventus Mikhaziensis. Anno 1667. Contenta in hoc libello Index monstrabit. Misék, litániák, antifonák, szertartási énekek orgonakísérettel. Ma ismeretlen helyen. 6. Latin-magyar versgyűjtemény. 1659–1677. –– Részletes leírását lásd alább. 7. Gregorián miseének gyűjtemény. 1681. –– MTAK Kézirattár, K 786. Forrai Magdolna, Egy ismeretlen Kájoni-kézirat. MKsz 1972, 91–3. –– A csíksomlyói kolostorban használt, neumás hangjegyekkel írt graduale, amelyben utalások találhatók a misén énekelt magyar énekekre is. Az első 55 lap Kájoni kézírása. A 14. lapon ez a bejegyzés olvasható: Fr. Joannes Kajoni scribebat Guard. Convent. Csikiens. 1681. 8. Kájoni-töredék. 1686. –– Stoll 119. sz. –– Ma ismeretlen helyen. Csíkcsobotfalvi kézirat.A Cantus catholici 1651-i első kiadásával egybekötött kéziratot 1928-ban Domokos Pál Péter a Csíksomlyóval határos Csíkcsobotfalván fedezte fel; innen az elnevezés. Korábban Pálosi Géza csíkcsobotfalvi kántortanító tulajdonában volt, aki azt Petres András helybéli asztalosmester műhelyében találta. A kéziratot ismertette és a benne lévő kottás dallamokat közölte Domokos Pál Péter (Zenei Szemle 1929, 25–30. ItK 1929, 209–214); majd az tőle rövidesen az Országos Széchényi Könyvtár zeneműtárába került, ahol ma Ms. Mus. 1211. jelzettel található. A kolligátum első része a Szőlősy Benedek által szerkesztett Cantus catholici 1651-ben Lőcsén nyomtatott első kiadásának (RMK I, 856) csonka példánya, amely mai állapotában a 67. lappal kezdődik, és hiányzik belőle a 93–96., a 165–66. lap. Ehhez kötötték hozzá a kéziratos rész kilenc füzetét, amelyet egykorú, de az énekszövegek írásától különböző kéz folio-számokkal látott el. Ez a levélszámozás a nyomtatott rész lapszámait fol. 270–371. folytatta olyan módon, hogy már a nyomtatvány utolsó négy számozatlan levelét is megjelölte. A kolligátum újabb restaurálásával a csonka Cantus catholici-t és a kilenc különálló füzetre bontott kéziratos részt közös tékában őrzik. A felújítás során a kéziratos részt 1–186. terjedő modern lapszámozással látták el, amelyet jelen kiadványunkban is idézünk. A kéziratos rész végén található még egy levél, a modern számozás szerinti 185–186. lap, amelynek nem volt egykorú kéziratos folió-száma. A kolligátum egykor Kájoni Jánosé volt, amit a kéziratos részben a kezeírása tanúsít. A gyűjtést a Cantus catholici kiegészítésének szánta. A gyakorlati felhasználást célozhatták a nyomtatott részben több helyen is az orgonakíséretre és az intonációra vonatkozó bejegyzések. Ezek a következők:
Az első hét lapszéli bejegyzésnél az utasítás nyilván az orgonakísérethez a kezdőhang magasságát jelezte. Az utolsónál, a Drága színben öltözött kezdetű Borbála-éneknél egy XVI. századból való zsoltárparafrázis kezdősorát idézi. A Cantus catholiciben kottával ellátott Borbála-ének később a nyomtatott Cantionale catholicumban is ezzel a kéziratos nótajelzéssel szerepel. A kéziratos részből néhány levél hiányzik; így a 2–3. lap között az eredeti számozású 275. levél, a 20–21. között a 285., a 132–133. között a 344., a 146–147. között a 352. és a 184–185. között egy jelzetlen levél. Feltehetően csonka a kézirat vége is, amelyben összesen 16 latin és 91 magyar ének található. A gondosan másolt, piros kezdőbetűkkel díszített szövegben kilenc ének kottás. A következő táblázat a kézirat tartalmáról nyújt áttekintést feltüntetve a szövegek terjedésének legfontosabb forrásait. A főszövegbe került forrásokat kiemelt szedés jelzi.
A Csíkcsobotfalvi kézirat énekei közül középkori eredetű három, XVI–XVII. századi protestáns forrásból való tizenöt. A század első feléből származó katolikus gyűjteményekben megtalálható huszonnégy ének; ezek közül hat Kopcsányi Márton szerzeménye, a többi bizonyíthatóan erdélyi kéziratos hagyományból került Kájonihoz. A jelen kötetben negyvenkilenc ének szövege kerül közlésre, közülük huszonegy főszövegben. Az Üdvözlégy élő ostya, igazság és élet kezdetű oltáriszentségi ének (351. sz.) kivételével Kájoni valamennyit átvette az 1676-i nyomtatott Cantionale catholicum-ba; néhányat változtatás nélkül, a legtöbbet azonban javítva, stílusát csiszoltabbá téve, a szöveget gyakran megrövidítve. Az énekek egy jelentős részénél az erdélyi kéziratos hagyomány nyomon követhető. A táblázatban a források közül csak azok szerepelnek, amelyeknek szövege főszövegbe került; a gyakran szerteágazó variánsokra vonatkozó megjegyzések az egyes énekek jegyzeteiben találhatók. A főszövegbe a feltételezett eredeti szöveghez legközelebb álló, kikövetkeztetett verzió került: két esetben a Mihál Farkas-kódexből (194., 356. sz.); öt-öt esetben pedig a Petri András-énekeskönyvnek a Réti János által írott részéből (21., 141., 307., 335., 367. sz.) és a Pálffi Márton-énekeskönyv ből (29., 302., 331/I., 365., 370/I. sz.). A Csíkcsobotfalvi kézirat tehát 1651–1675 között keletkezett, az 1651-i Cantus catholici újabb darabokkal való kiegészítését célozta, és Kájoni Jánosnak a Cantionale catholicum kiadását megelőző énekgyűjtő-szerkesztő munkáját tükrözi. Kájoni latin–magyar versgyűjteménye.A XVII. század második felében keletkezett legjelentősebb kéziratos katolikus egyházi énekeskönyv. A csíksomlyói ferences zárdában őrizték és ott a második világháború idején elrejtették. Azóta lappangott és csak az utóbbi években nehezen ellenőrizhető hírek szerint ismét előkerült. További sorsa és jelenlegi őrzési helye ismeretlen. A folió nagyságú kötet 1023 lapon énekeket, további 23 lapon pedig az énekek betűrendes és alkalom szerinti jegyzékét foglalta magában. Az utolsó lapon az 1046. szám volt. A tartalmára vonatkozó ismereteink a korábbi szakirodalomból valók. Először behatóbban Jénáki Ferenc (Kájoni János énekes könyve és forrásai. Kolozsvár 1914) foglalkozott vele, és közölte részben vagy egészen néhány ének szövegét, fényképét. A kéziratot utoljára Papp Géza tanulmányozhatta. Az 1944 előtt gyűjtött adatait felhasználta a RMDT II.. kötetének jegyzeteiben. Az általa készített teljes kezdősor-jegyzéket pedig átengedte a XVII. század második felének katolikus énekeit feldolgozó jelen kiadáshoz. Ezek alapján Kájoni János latin-magyar versgyűjteményének magyar énekei megközelítő pontossággal számbavehetők. A kézirat Kájoni János írásával készült. Mindegyik lapja két hasábra oszlik, bal oldalon a latin énekek, jobb oldalon pedig a magyar énekek találhatók. A szövegek egy része fordítás vagy parafrázis, ahol az eredeti latin szöveggel párhuzamos a magyar. Az első 23 lap már korábban is hiányzott. Az ezeken volt énekek kezdősorát Papp Géza a tartalomjegyzék alapján kikövetkeztette. A kézirat tartalma jelen ismereteink szerint 883 latin és 220 magyar énekszöveg. 149 latin ének fordítása párhuzamosan található a második hasábon. Lehetséges az is, hogy egyes latin szövegeket a magyar ének alapján Kájoni készített. Az énekeket az első részekben az egyházi év főünnepei szerint csoportosította, majd külön részbe breviáriumi himnuszokat, a szentekről szóló énekeket, halottas énekeket, végül a Szűz Mária tiszteletére valókat gyűjtötte. A kézirat nem befejezett, lezárt énekeskönyv. Sok benne az üres lap vagy beíratlan hasáb annak jeléül, hogy Kájoni az énekeket folyamatosan gyűjtötte. A lapszámozás hibáit és az üresen maradt lapok jegyzékét Papp Géza közölte ( RMDT II., 69. l.). A kéziratnak teljes és megnyugtató leírását azonban csak az újból való kézbevétel után lehet elkészíteni. A következő táblázatban az említett források, az incipitjegyzék segítségével megkíséreljük áttekinteni a latin-magyar versgyűjtemény magyar énekeit. Tartalmazza tehát a feljegyzésekben regisztrált valamennyi magyar ének kezdősorát. A latinok közül csupán azokat, amelyekről több kevesebb valószínűséggel megállapítható, hogy a párhuzamos magyar énekkel összefüggtek; a többi latin ének helyén […] található. A magyar énekek közül a Jénáki Ferenc vagy Papp Géza által idézett darabok külön sorban találhatók a megfelelő irodalmi utalással. A többi magyar kezdősor a kézirat lapszámozásának feltüntetésével folyamatos közlésben [ ] közé került. Ugyancsak [ ] között található az első 23 korábban elveszett lapnak a tartalomjegyzék alapján kikövetkeztetett éneke, valamint a kézirat ugyancsak kikövetkeztetett fejezetcímei. A táblázatban a szakirodalom (RMDT II., Jénáki ) idézésén kívül megtalálható a XVII. századi katolikus énekek két kötetéből a szövegek kiadására és az 1676-i Cantionale catholicum lapszámára való utalás.
Kájoni János a latin–magyar versgyűjteménybe az énekeket tartalmuk szerint csoportosítva, hosszabb időn át folyamatosan jegyezhette le. Ennek eredményeként a kéziratban időbeli rétegződés figyelhető meg. A legkorábbi évszámhoz köthető bejegyzés a 144. lap jobb hasábjában, a vegyes tartalmú énekek végén: „Fr. Joan. Kajoni 1659”. Ezen kívül a 813. lapon a Siralmas versek címében az 1677-es évszám olvasható. Ezt a felirata szerint Kájoni elhunyt sógorának, a csíksomlyói kolostor jótevőjének, Rácz Istvánnak temetésére szerezte. Róla a ferences provincia történetének, a Fekete könyv-nek 82. levelére 1677. szeptember 6-i dátummal maga Kájoni jegyezte be a következőket:
Rácz István tehát az 1677. esztendő utolsó hónapjaiban halhatott meg, és a kolostor templomában a sírhelyet is bizonyára már végső betegségében vásárolta. A halotti búcsúztató tehát már a Cantionale catholicum megjelenése után került a versgyűjteménybe. Az ismert szerzők, Hajnal Mátyás, Nyéki Vörös Mátyás, Körösi István versei a század első feléből valók. Ezek a gyűjtemény keletkezési idejének körülhatárolásához nem adnak fogódzót. Nyékitől a Mária-antifonákon és néhány más kisebb versen kívül a latin–magyar gyűjteményben a halottas énekek között a Tintinnabulum (689. l.) és a Dialogus (733. l.) rövidített változata szerepel. Az utóbbinak máshonnan nem ismert mintája is Audaci fulcidum vita proh humanum kezdettel, Papp Géza szerint a versfőkbe rejtve Nyéki latinos nevével azt jelzi, hogy az elveszett vagy lappangó latin változat is egy szerzőtől való. (RMKT XVII./2, 471. l.; vö. uo. 452, 482, 486. l.) Az erdélyi származású Fenesi Mihály jezsuita (1625–1678) egész pályája során, 1658-tól haláláig Erdélyben működött (Lukács, Ladislaus: Catalogus generalis I. Romae 1987, 327). Kájoni tehát ismerhette személyesen is, és tőle másolhatta az Egy szüz nagy tiszta eletben, Lakik vala Nazaretben kezdetű (33. l.), egyébként ismeretlen karácsonyi éneket. A lejegyzés idejét azonban pontosan meghatározni nem lehet. Jénáki (i.m. 43) előbb azt tartotta valószínűnek, hogy Kájoni a latin–magyar versgyűjtemény másolásához már a nyomtatott énekeskönyve 1676-i megjelenése után kezdett hozzá. Ennek azonban egy másik megfigyelésével maga mondott ellene (i.m. 52–53. l.). Kájoni ugyanis kéziratába bemásolta a Comico Tragoedia című névtelen verses dráma teljes szövegét (75. l.), amely 1646-ban Nagyváradon jelent meg, és amelynek 1676 előtt más kiadását nem ismerjük. A kéziratos szöveg Jénáki megfigyelése szerint ezzel az első kiadással teljesen egyezik. Egy erősen rövidített változata bekerült a Cantionale catholicumba (729. l.) is, amiből az következik, hogy Kájoni a művet már 1676 előtt ismerte és a teljes másolatát a karácsonyi énekek közé, a vegyes énekek csoportjába már korábban bemásolta. Végül a kezdősor-jegyzék alapján megállapítható, hogy a kéziratból legalább 20 énekszöveg a nyomtatott énekeskönyvbe is bekerült. A másolás fordított sorrendje elképzelhetetlen; ugyan miért is írta volna le Kájoni a már egyszer jól kiadott énekek szövegét újra? Ez pedig azt bizonyítja, hogy a kéziratos gyűjtemény részben már 1676 előtt megvolt, és Kájoni azt a nyomtatott énekeskönyv megjelenés után, főként fordításra szánt latin énekszövegekkel gyarapította. Cantionale catholicum.Kájoni János több mint három évtizedes énekgyűjtésének eredménye, rendszeres összefoglalása a nyomtatott énekeskönyve volt, amely tartományfőnöksége idején, pályájának delelőjén a csíki kolostorban maga alapította nyomdában jelent meg. Leírása a következő:
Terjedelme: [16] + 786 + [24] = 826 lap. Formája: 4-rét. A címlap hátán a következő szentírási idézet olvasható: S. Paulus apostolus ad Ephes. 5. v. 19. Implemini Spiritu Sancto, loquentes vobismetipsis, in psalmis, et hymnis, et canticis spiritualibus, cantantes, et psallentes in cordibus vestris Domino. Tellyesedgyetek-bé Szent Lélekkel, szólván magatok-között soltárokkal és dicséretekkel, és lelki énekekkel, énekelvén, és dicséretet mondván, a' ti szivetekben az Urnak. A Cantionale catholicum egyetlen nyomdai egység, kiadvány, amit a folyamatos ívjelzés és a lapszámozás jelez. A díszes kerettel kiállított címlap szövege általánosságban foglalja össze a gyűjtemény tartalmát és burkoltan utal annak három fő részére. Az elsőben az egyházi év főbb időszakaira és ünnepeire szerkesztett énekek találhatók adventtől pünkösdig. A második és harmadik részt a főcímlaphoz hasonló, díszes kiállítású ál-címlap vezeti be. Így a második rész előtt, a 281. számozatlan lapon a Szentháromság vasárnaptól az év ünnepeire, Szűz Mária és a szentek tiszteletére szóló énekek, a különféle dicséretek és zsoltárok előtt a következő szöveggel olvasható: Cantionale catholicum régi és új, deák és magyar egyhazi enekek, dicsiretek, és lytaniák. Kikkel a keresztyének esztendö-által-való templomi-sollemnitásokban, processiókban, és egyébb áhítatosságokban, és temetéskor szoktanak élni. Most újonnan-kibocsáttattak: Pars II. A' Szent Ferencz szerzetiben lévő Kajoni Frater Janos által. Superiorum permissu. A' Csiki-kalastromban. Nyomtattatott, Cassai András által. 1676-ben. Ugyancsak a 649. számozatlan lapon a halott és temetési énekek előtt díszes keretben ez áll: Mors. Memorare novissima tua, et in aeternum non peccabis. Emlekezzél-meg a' te utólsó dólgaidról, és örökké nem vétkezel. Pars III. Temetéskor, és halottaknál-való enekek. Mellyeket nagy szorgalmatosággal, egybe-szedett a' Szent Ferencz zászlója-alatt vitézkedö Kajoni Frater Janos. Superiorum permissu. A' Csiki kalastromban, Nyomtattatott Cassai András által. 1676-ben. A kiadvány elején, a 3–16. számozatlan lapon a mű bevezető részei találhatók. Ezeknek szövege a következő: 1. Kájoni János ajánlása Torma Istvánnak, Belső Szolnok-vármegye főispánjának, a kiadvány mecénásának. A forrásokra történő utalások az eredeti szövegben a lap szélén a margón vannak; itt számokkal jelölve a szöveg után találhatók. A' tekéntetes, nemes és nemzetes Csicso-Kereszturi Torma Istvan uramnak; nemes Belsö-Szolnok-varmegyenek eggyik fö-ispánnyának, etc. nékem becsülletes pátrónusomnak. Ez életben isteni áldásokat, szerencsés bóldog hoszszú életet, az-után pedig az örök bóldogságnak koronáját, kívánom Istentül. A' ki az Istenhez akar járúlni, és az ö igaz tiszteleti és szólgálattya-által idvességet kíván nyerni, a' mennyei bölcseségnek vezérléséböl hinni és tudni kell;1 hogy e' világnak, vezérlö ura, gond-viselö fejedelme, teremtö Istene vagyon: ki, minden-ható erejével e' világot alkotta, bölcseségével vezérli, gond-viselésével szent nevének dicsösségére igazgattya, és ezt a' felséges Istent, tartozunk ex toto corde, 2 tisztelni, szeretni és dicsérni. Quem laudant astra matutina: a' kit dicsérnek a' hajnali-csilagok;3 holott, a' mint Sz. Dávid mondgya: A solis ortu usque ad occasum, laudabile nomen Domini: Nap-kelettül-fogva, nap-nyugatig, dicséretes az Ur neve, mert jó, mert örökké az ö irgalmassága.4 Az Istennek ugyan-is illyen nagy hatalmáról, és szeretetiröl elmélkedik vólt régenten ezen próféta, midön nagy lelki buzgósággal azt énekli vala: Domine, Dominus noster, quam admirabile est nomen tuum in universa terra! En Uram, én Istenem, mely csudálatos a' te neved, az egész földkerekségében!5 Laudabilis et gloriosus in saecula! Dicsösséges és örökkévaló dicséretre, szeretetre, és hálá-adásra méltó vagy szerelmes Istennem!6 De mely igen el-hült légyen nemzetes uram, e' mostani, világi embereknek szive, az isteni-szeretettöl, napon-ként láttyuk; melyböl egyebet nem itílhetünk, hanem hogy a' világnak seprejére, és majd a' végére jutottunk; és igazán bé-tellyesedett már, az Istentül el-hült szivekben, Szent Pál mondása: In novissimis diebus, instabunt tempora periculosa. Et refrigescet charitas multorum:7 Az utólsó napokban, veszedelmes idök lésznek. Es sokakban meg-hül a' szeretet. Et erunt homines seipsos amantes: Es magok-szeretö emberek lésznek, test-szerint élnek, és igy nagy veszedelembe ejtik magokat, és majd mind el-vesznek szeretet-nélkül, holott ugyan azokról azt mondgya Szent Pál apostol: Si secundum carnem vixeritis, moriemini:8 Mivel-hogy a' testnek kedveznek, mindenben a' test akarattyán járnak, nem csak testben, de lélekben-is meg-halnak. Alexander Philosophus irja,9 hogy in Apulia olly mérges Tarantula-nevü kígyók teremnek, hogy a' kiket meg-mardosnak az emberek-közzül, azok majd mint-egy halva földre esnek, és semmi, akár-minémü drága orvosságokkal, vagy Patikában-lévö kedves illatokkal meg-nem éllednek, fel-nem támadnak, hanem csak szinte Musica-szóval, és énekléssel, a' mely dolgot önnön-maga szemével látotta; ennek pedig a' természet-visgálók nem egyébb okát adgyák, hanem, hogy a' Tarantula méregnek hideg természete, az embernek szivét el-fogja, természet-szerint-való hévséget el-óltya, meg-hidegíti, és úgy lesz, mint a' halottak, csak úgy feküsznek. Nem csuda tehát nemzetes uram, ha a' mostani világ-fiai, úgy annyira el-aluttak, meg-hültek az isteni szent szeretettül, és majd mint-egy halva feküsznek e' halandó-testnek koporsójában; 10 mert a' pokol-béli Tarantula kigyónak halálos fulákja meg-sértette öket, és annak ártalmas mérge meg-járta az ö sziveket; de mivel ének-szó-nélkül szükölködnek, költs-fel te öket nemzetes Torma István ezekkel az eneklésekkel, ezekkel az isteni dicséretekkel, ezekkel az isteni-szeretetre gerjesztö sóltárokkal, ezzekkel mondom, az aítatos, buzgó, és istenes enekekkel, lytaniákkal, és a' mennyei bóldogság-kívánására indító imádságokkal, mert az Isten, teged rendelt arra, midön azoknak ki-nyomtatására legelsöbben is fel-indított, engem bíztatott, és annak költségét magára válalta: nem-is egyéb-ért, hanem csak szinte a' nagy Istennek dicsösségére, a' keresztyén hívek vigasztalására, és hogy az isteni-szeretetre fel-indítsa az embereket, és a' mennyei szent tüzet fel-gyújtsa a' meg-hült szivekben. Ugyan-is, ha meg-visgálom az el-múlt idöket, nem-de nem illyenek vóltanak-é a' te eleid? midön egy azok-közzül, infulatus abbas lévén, mind példa-adásával, mind tanításával, mind pedig az istenes élettel napon-ként ébresztette, gyújtogatta a' mennyei tüzet, és szeretetet, a' meg-hidegült szivekben? Vallyon nem elég bizonság-é, a' nemes Besztercze várossában lévö szép kalastrom? mellyet a' te eleid fundált és éppített vólt, a' kire kíncsét, gazdagságát, jószágát nem szánta, nem egyéb-ért, hanem hogy a' pokol-béli méregtöl meg-részegült lelkek meg-élledgyenek; melyben a' Seraphim Szent Ferencz alázatos fiai, éjjel nappal Istent szolgáltak, orgonáltak, prédikállottak, és terjesztették az Istennek nagy dicsösségét? A' melynek ékes, és rendesen éppített kö-falai most-is fen-vannak, noha gyászolnak. Vaj-ki sokan lélekben meg-hólt emberek támadnak-fel abban, és nagy jutalmat vettek azért a' te eleid. O mely szép oltárokat emeltek azokban mondok, a' te régi aítatos eleid, a' mellyeken osztogatták az Ur Jesus-nak szentséges testét, és vérét,11 nem egyéb-ért, hanem hogy a' bünös lelkek, az áldott Jesus vérében, mint drágalátos feredöben meg-mosódgyanak, meg-éledgyenek!12 mert a' mi édes Idvezitönk-is magával tüzet hozott-le az egböl, és azt akarja, hogy meg-gyúladgyon.13 Ujíts-meg tehát te-is nemzetes uram, és támazd-fel jámbor Isten-félö eleidnek Torma emlekezetit, hadd lássa a' mostani hideg világ, hogy a' régi Torma nemzetségnek, a' nyers gyükere még meg-maradott, és szépen zöldellik: es mint a' torma, hogy ki-szokta a' szemekböl hozni a' könyvet, nem kétlem hogy ezek-is az istenes enekek, sokaknak ki-hozzák az ö könyveket, midön oda-bé éréngetik, és tapogattyák a' sziveket: és mint a' torma, mikor a hideg tél el-múlik, levelei meg-újúlnak, meg-zöldellik, és meg-virágzik: úgy lesz, hogy az emberek szivének-is jege elolvadván, az isteni tisztelet, és a' mennyei szeretet meg-újúl, megzöldellik, meg-virágzik, és meg-gyümölcsözik az emberekben. Az Istennek kedves embere Dávid, olly czitarás, és olly énekes vólt, hogy mikor édesdeden pengette az ö hárfáját, éneklette az Ur sóltárit, a' gonosz lélek mindgyárt el-távozik, és futamodást vészen vala Saul királytól, midön gyötrené;14 nyilván el-hittem nemzetes uram, hogy midön ezek az enekek (a' kiktöl kegyelmed költségét nem szánta, hanem ki-bocsáttatta, publicáltatta) zengedezni fognak a' keresztyén hivek torkában, el-távozik a' gonosz lélek az emberektöl, és az Istennek Szent Lelke foglallya-el az ö sziveket: söt maga-is Dávid, Cytharam percutiebat in domo Domini, Gyönyörködve éneklette az Ur házában az Istennek szép dicséretit. 15 Vallyon inkább Te, nemzetes Torma Istvan, nem gyönyörködöl-é az isteni dicséretekben? vallyon nem örömmel hallod-é, midon sok helyeken a te könyvedből Istent dicsérnek, és köszönik, hogy illy jó dolgot cselekedtél az Isten-félö keresztyének-közt, és örök emlekezetre-való dicséretes példát hattál az embereknek? A' mi dicsösséges Szent Ferencz atyánk, úgy annyira gyönyörködött az isteni dicséretekben, hogy mikor egy idö-jártába dicsérné a' felséges Istent, le-jövének hozzá az Isten angyali czitarával, és musica-szóval kezdék vigasztalni, melynek édességében el-ájúlván, monda:
Meg-nyugottam azért abban, nemzetes uram, hogy ezeknek az istenes enekeknek hallásában, ha szinte az emberek el-nem ájúlnak-is, de nagy lelki édességet fognak érezni az ö szivekben. Es a mint Ezékiel próféta parancsolattyára, a' száraz csontok meg-elevenedének, és egy nagy roppantott sereg lábára álla: 17 úgy ezekre az istnes dicséretekre, a' száraz csontok meg-elevenednek; mert micsoda egyébb a' bün, amaz mérges Tarantula kígyó mérgénél? mely minden jószágos-cselekedettöl meg-fosztya embert, és mind egy-aránt, az iffiakat a' vénekkel a' földre le-veri, lelki nedvességeket ki-száraztya, és hasonlóvá tészi a' száraz csontokhoz. E' vólt az oka nemzetes uram, hogy sem múnkámat nem kímíllettem, sem fáratságomat nem szántam, hanem az Istentöl nékem adott kicsiny tálentomot ki-osztottam, hogy mikor el-jö, usorával meg-vehesse a' túnya-szólgákon, és meg-jutalmazza az igazakat.18 Gondolám azért magamban, ha valami szép nótákra szerzett enekeket, sóltárokat, és dicséreteket egybe-szedegetnék, jobb formában rakogatnék, rendesebben helyheztetnék, és ki-bocsátanék: talám az isteni szeretettöl el-hült szivekben tüzet gerjeszthetnék, és másoknak-is afféle istenes dolgokra alkalmatosságot adnék. Egy-nehány esztendötül-fogva azért mind eddig-is, e' mostani változadó állapotok-miatt véghez nem vihettem jó intentiómot, és igyekezetemet; noha kegyelmed mindenkor bíztatott, és szivessen-is fáradott nyomtatásában; mert én, hogy igazán meg-mondgyam, azt mondhatom a' Poëtával:
Csak az Istennek dicsösségét, és a' közönséges hasznot, s' szükséget tekíntettem: azért mind múnkámnak, mind pedig most nagy fáratsággal és költséggel újontán hozatott typographiámnak elsö sengéjét kegyelmednek szentelem, dedicálom, és alázatoson ajánlom; söt ö maga-is ez a' könyv, nemzetes Torma István uram jó-vóltához folyamodik, mert ha ama' nagy emelekezetü Isten-félö, szent életü Carolus Borromeaus Cardinal, egy nap negyven-ezer, más nap husz-ezer aranyát nem szánta Isten szerelmé-ért ki-osztogatni a' szegényeknek:20 Kegyelmed sem szánta az Isten tisztességéért, söt életével sem gondolna, ha a' szükség kivánná, az Isten mellett. Vegye kedvesen azért kegyelmed nemzetes uram e' kis munkámat:
A' mely csak szeretetböl származott, és ha a' szegény özvegy aszszony fillére, becsüssebb vólt az Isten házában a' több kincseknél, 21 ollyan reménségem vagyon, hogy noha alacson, de jó szivel a' maga protectiója-alá fogja ezt bocsátani. Engedgye Isten, nemzetes uram, hogy mind kegyelmednek, s' mind nemzetséginek, mind pedig egyebeknek, a' kegyelmed segitsége-által lött múnkám, szolgállyon idevességekre. Költ a' Csíki kalastromban, Mind-szent havának 18. napján. 1675. Eszntedöben. Kegyelmednek
2. Az egyházi elöljárók és cenzorok négy jóváhagyó iratának szövege: Facultas. Reverendissimi patris commissarii generalis Cismontanae familiae, Ordinis Minorum. Frater Jacobus à Spinetulo, Ordinis Minorum Seraphici patris nostri Sancti Francisci, Cismontanae familiae commissarius generalis, et servus. Dilecto nobis in Christo patri fratri Joanni Kajoni, almae nostrae custodiae strictioris observantiae Sancti Stephani regis in Transylvania custodi provinciali. Salutem in Domino sempiternam. Opus quoddam musicale, cui titulus est: Cantionale Catholicum, pro majori Dei gloria, augenda catholicorum devotione, pro elevandoque in Deum spiritu, à te compositum et ex diversis auctoribus collectum, servatis servandis, revisum et approbatum, ut typis excudatur, facultatem concedimus. Datum Romae, in conventu nostro S. Francisci Trans-Tyberim, die 24. Majii. Anno M.DC.LXXV.
Licentia reverendissimi ordinarii. Frater Casimirus Damokos, ordinis minorum strictioris observantiae miseratione divina, et sanctae Sedis Apostolicae gratia per Transylvaniam vicarius apostolicus generalis, etc. Omnibus has visuris salutem in Domino. Cum liber hic, cui titulus est: Cantionale catholicum, à reverendo patre Joanne Kaioni, ejusdem ordinis, custodiae Sancti Stephani regis in Transylvania, custode provinciali; ex variis, et approbatis auctoribus collectus et compositus, à doctis viris et theologis revisus, nihil habeat impedimenti, quin in lucem emitti debeat: Ac proinde ut ad consolationem catholicorum lucem videre possit, (quem spero non ingratum prodire) desideriisque et votis multorum satisfactum sit, harum vigore, ad majorem Dei gloriam, et animarum profectum, licentiam concedo Datum in Monasterio Csikiensi, die 21. April. Anno Domini M.DC.LXXVI. Imprimatur. Locus (+) sigilli.
Cationale hoc Catholicum, labore admodum reverendi patris fratris Joannis Kajoni, Ordinis Minorum strictioris observantiae, custodis provincialis, custodiae Sancti Stephani regis in Transylvania, congestum, et summo ingenio ex variis auctoribus in hunc ordinem deductum, ex mandato reverendissimi patris Jacobi à Spinetulo, commissarii generalis, ea qua potui diligentia perlegi, revolvi, et satis accuratè perspexi: sed nihil contrarietatis, abiguitatis nihil, vel fidei catholicae oppositum in eo reperi, quin potius lucem videre debere operae pretium existimavi, ut vel sic Dei cultus, et pietas christiana, summum incrementum: ac unusquisque desideratam spiritus consolationem percipere possit; quod et futurum, hoc sacros hymnos piè concinenti, et libellum hunc devota mente revolventi sanctè polliceor. Datum in conventu Sancti Stephani regis in Mikhaza, die 11. Martii. Anno M.DC.LXXVI.
Lucubrationes reverendi patris Ioannis Kaioni, ordinis minorum, custodis provincialis, in augmentum Christianae pietatis studiosè elaboratas, ego sat diligenter et magna cum inspectione vidi, et revolvi, sed nihil contra fidem catholicam positivè in eis reperi, quinimò solam ac meram pietatem redolere, divinique cultus promovendi studium hic contineri video, ac proindè, ut ad summam Dei gloriam, incongruum esse arbitror. Datum in domo parochiali Sancti Martini in Csik. Die 29. Martii. Anno M.DC.LXXVI.
3. Kájoni János latin ajánló versei:
4. Kájoni János előszava. A lap széli utalások számokkal jelölve a lap alján találhatók. A' keresztyen olvasonak Istentöl minden jót kívánok. Az emberi-nemzet a' végre teremtetett, hogy az Istent dicsirje, és e' földön néki szolgálván, hólta-után a' mennyei bóldogságban böséges jutalmát vegye, a' mi édes Idvézitönk-is nem egyéb-ért szállott-le az egekböl, hanem, hogy az embert, kit a' maga személyére teremtett vala, mind példájával, s' mind tanításával, isteni tiszteletre, és szolgálatra vihetné, hogy igy a' pokol-béli sátánnak tömlöczéből ki-szabadítván, a' mennyei bóldogságnak örökös lakossává tehetné. Ennek pedig az isteni dicsiretnek formáját, maga Christus Urunk meg-mutatta, és az ö kedves tanitványit-is meg-tanította, a' mint Szent Máthé emelekezik felöle: Hogy a' vég-vacsorán, Hymno dicto, exierunt in monten: Dicsiretet énekeltek, és úgy mentek-ki az Olaj-fák hegyére. 22 Az Apostolok-is pedig, meg-tartották ezt a' szép rend-tartást; a' mint Sz. Pál bizonyíttya, intvén a' hiveket, hogy soltárokat, dicsireteket, és lelki énekeket mondgyanak az Urnak: módgyát-is megmondgya, hogy kellessék énekelni: Cantantes, et psallentes in cordibus vestris: Enekelvén, és dicsiretet mondván a' ti sziveitekben.23 Söt az ó törvényben-is szokás vólt, hogy sóltárokat énekeltek az Isten házában: Sacerdotes stabant in officiis suis, et levitae in organis carminum Domini, quae fecit David rex, ad laudandum Dominum Quoniam in aeternum misericordia ejus, hymnos David canentes per manus suas: A' papok az ö tisztekben álnak vala, és a' leviták az Ur énekinek eszközivel, mellyeket Dávid király csinált vala, az Ur dicsiretire. Mert örökké az ö irgalmassága, a' Dávid dicsiretit énekelvén, az ö kezek-által.24 Szent Dávid király önnön-maga-is hasonló-képpen ínt, hogy, Laudabo nomen Dei cum cantico, et magnificabo eum in laude. Dicsirem az Isten nevét énekkel, és fel-magasztalom ötet dicsirettel.25 Innen vagyon az Anya-szent-egyháznak régi bé-vött szokása, hogy mind templomokban, processiókban, s' mind pedig egyébb áítatosságokban, psalmusokkal, hymnusokkal, lytaniákkal, és szép istenes dicsiretekkel éllyen. 26 A' magyarok, minek-utánna a' pogányságból az igaz hitre tértek vólna, szép isteni dicsireteket, lytániákat, és egyébb aítatosságra-gerjesztő hymnusokat szerzének, Szent Dávid sóltáriban sokat magyarúl fordítának, mellyekkel templomban, és házoknál dicsirték az Istent: követvén ebben az Istennek szent angyalit, kik Christus Urunk születésekor az egekből leszálván, szép dicsirettel tisztelték a' gyermek Jesus-t.27 Ezt elöttök viselvén, fiokot-is szép istenes dicsiretekre taníttatták, a' mint most-is világoson ki-tetszik, a' templomok-mellett éppíttetett oskolákból, a' holott az iffiúság egyben-gyülekezvén, nem csak a' tudományban, hanem az Anya-szent-egyházi éneklésben-is taníttatott, hogy a' papi rend a' szent oltárnál az isteni szolgálatot végben vivén, ök azonban ének-szóval Istent dicsirnének. Hogy pedig jobb, s' alkalmatosabb módgyok lehessen az egyházi-szolgáknak, az isteni dicsireteknek éneklésében, sok szép, uj és régi deák és magyar énekeket, noha sok múnkával, és fáratsággal, de igen szép rendesen szedtem egybe, mivel láttam a' romano-catholica religión-lévő efféle enekes-könyveknek szük-vóltokat, úgy-annyira, hogy a cántorok, és tanító-mesterek, kénszeríttettek magoknak sok alkalmatlansággal énekes-könyvet irni, és igy a' sok irás, és kézröl-kézre adott énekek (mint-hogy jó rész-szerint, nem minnyájan jó irók vagyunk) úgy meg-vesztegetödtenek, és corrumpáltattanak, hogy az első születésektöl igen távol estenek vólt, azokat pedig régi szép ruhájokban öltöztetvén, és elébbeni épségekben állítván, ki-bocsátottam: Erre pedig gerjesztett engem Sz. Ferencz atyánknak szép rend-tartása, mellyet iffiúságomtúl-fogva követtem, ki azt kíványa az ö fiaitól, hogy éjjel nappal dicsirjék az Istent, és a' kösséget-is isteni dicsiretre tanitsák, mellyet maga-is (a' mint Sz. Dávid, totis viribus saltabat ante Dominum)28 minden tehetségével meg-igyekezett cselekedni, ez okon énekli róla az Anya-szent-egyház, non sibi soli vivere, sed et aliis proficere vult Dei zelo ductus.29 Másodszor, hogy az uniformitás minden templomokban meg-tartassék, hogy mindenütt uno ore, egy szivel, szájjal, egy forma énekekkel szólgállyunk Istennek. Harmadszor, édes hazámnak akartam szólgálni, és másoknak-is alkalmatosságot e' kis munkámmal adni, hogy akadálynélkül dicsirhessék az Istent: Mert ha lelki hasznát az éneklésnek meg-tekíntyük, felette nagy buzgóságra, és lelki áhítatosságra indittya embert, a' szép nótára formált istenes ének-szónak hallása, azért szokták köz-példában mondani: Qui cantat, bis orat: a' ki énekel két annyit cselekszik, mint-ha imátkoznék, mert a' templom-béli szép éneklés-által, mások-is áhítatosságra gerjedeznek, és örömöst halgattyák az istennek dicsiretit, nagyobb kívánsággal-is igyekeznek öszvegyülni az Isten igéje halgatására. Hogy pedig semmi heával ne lenne a' keresztyén olvasó, a' sz. mise-alatt-való Kyrie-t, Et in terra-t, Patrem-et, Sanctus-t, Agnus-t, magyarul fordítottam, mely eddig soha nem vólt, és mint-hogy az-is szokás vólt, hogy az egyházi-szólgák, halottak temetésén énekeltenek, halott-temetéskorra-való, és a' négy utólsó dolgokra emlekeztetö énekekkel fejezem-bé e' munkámat; szép lytaniákkal eggyütt. Ha kedved-szerint-valók kegyes olvasó, ély vélek, és Istent dicsirj. Költ a' Csiki kalastromban, die 9. Maji. Anno 1676.
5. Útmutatás a kántoroknak és zenészeknek a nyolc zsoltártónus kiválasztására a zsoltárok befejező strófája, a záródoxologia (Gloria Patri et filio…) utolsó hat szótagjára (seculorum amen = euouae) megadott hangok segítségével. Szövege a következő:
Ha azt akarod meg-tudni, hogy az énekes vecsernyén miképpen kellessék intonálni a' psalmusokat, az az: hányadik tonus-t kellessék kezdeni. Tekínts-meg (ha vagyon Antiphonariumod) micsoda kótán, avagy notulán végződik az antiphona, mellyet mondani akarsz: és viszontag tekints-meg, micsoda kótán kezdődik-el az Evovae-nak első kótája, és mindgyárt meg-mutatodik, mert minden antiphona végiben gyakrabban, fö-képpen a' régi Gradualékban illyen szót szoktanak irni kótával, Evovae. Verbi gratia: Ha valamely antiphonának legutólsób kótája, Re, és az Evovae-nak leg-első kótája La lészen, akkor a' primus Tonus-t kell kezdeni. Item Ha valamely antiphonának az leg-utólsób kótája Re, és az Evovae-nak az első kótája Fa lészen, akkor a' secundus Tonus-t kell kezdeni. Et sic consequenter. Pro quibus haec observanda. Unde,
Mivel pedig hogy a' psalmusokat, nem több, hanem csak nyólcz nótára szoktuk énekelni, regulariter. (Excepto, in exitu Israël de Aegypto.) Noha néha a' psalmusok vége különböz valamennyire, minden tonusban, hogy azokra-is útat nyissak, im fel-jegyzettem: mivel ipsa varietas delectat, hogy ne csak mindenkor eggyet mondgyon: Mind-azon-által, scientibus legem loquor. Az első és hatodik tonus ezen kezdődik: Fa, Sol, La. A' második és nyólczadik igy kezdetik: Ut, Re, Ut. Et sic consequenter. Unde versus tales dantur:
Az énekeskönyv végén 24 számozatlan lapon: Index alphabeticus. Mutato tabla; majd a legvégén: A' Nyomtatásban esett fogyatkozások. [A felsorolás után:] Ha mi egyébb aprólék fogyatkozások estek, a' kegyes olvasó magától eszébe veheti.
A Cantionale catholicum énekeiről, azok eredetéről a következő táblázat nyújt áttekintést:
A Cantionale catholicum ismertetését Papp Géza foglalta össze (RMDT II., 67–68. l.). Eszerint „az énekeskönyv három részben, mindegyik külön címlappal, de folyamatos számozással 545 magyar, 3 vegyes nyelvű és a miserészekkel együtt 247 latin énekszöveget tartalmaz”. Ebből 104 korábbi katolikus, főként kéziratos források és az 1651-i Cantus catholici alapján a RMKT XVII. /7. kötetében került kiadásra. A jelen kötetben 167 ének főszövegben, 47 pedig más forrásból közölt éneknél másodlagosan szerepel. A maradék 227 énekszöveg, az énekeskönyvnek kereken kétharmada részben középkori és XVI. századi katolikus, részben pedig protestáns forrásokból való. Minderről a fenti táblázat nyújt áttekintést. Kájoni az énekszövegeit nyomtatott gyűjteményekből és az erdélyi kéziratos hagyományból vette. Legfőbb forrása az 1651-i Cantus catholici, továbbá a XVII. század folyamán főként annak első felében megjelent katolikus imádságoskönyvek és elmélkedésgyűjtemények (Pázmány, Hajnal Mátyás, Nyéki Vörös Mátyás) voltak. A protestáns eredetű énekek viszont maradék nélkül megtalálhatók az 1654-ben Laurenz Brewernél (Brever Lőrinc) Lőcsén és ugyanabban az évben Szenci Kertész Ábrahám nyomdájában Váradon is megjelent Keresztyeni isteni dicséretek, mellyek az magyar nemzetben reformáltatott ecclesiákban szoktanak mondattatni ( RMK I, 890. és 895–898.) című evangélikus egyházi énekeskönyvben, amely zsoltár- és himnuszparafrázisokat, temetési énekeket, és függelékként Szenci Molnár Albert Psalterium Ungaricum—át is tartalmazta. A Cantionale catholicum énekeinek forrása tekintetében azonban a legfontosabb a kéziratos szöveghagyományozás. A különféle énekek variánsaiból kiderül az is, hogy még a nyomtatott forrásokra visszavezethető szövegek egy része is kéziratokból származik. Ezért a fenti táblázatban feltüntettük nemcsak a Csíkcsobotfalvi kézirat és a Latin–magyar énekgyűjtemény (Hymnarium) adatait, de utaltunk a legjelentősebb erdélyi kéziratokra (Petri András-ék., Pálffi Márton-ék.), továbbá a Pécsi-ék. megfelelő lapszámaira is. A szöveghagyományozás összefüggéseinek részletei viszont az egyes énekek jegyzeteiben kerültek közlésre. Papp Géza hívta fel a figyelmet még arra is, hogy a Cantionale catholicum-ban 34 olyan ének van, amely kisebb-nagyobb eltéréssel már az 1647-i kassai Cantus catholiciben is megvan (i.h.). Közvetlen átvételről és a szövegek gyökeres átalakításáról ebben az esetben aligha lehet szó. Feltehető, hogy Kájoni is, de a kassai énekeskönyv szerkesztője is korábbi kéziratos hagyományból merített. Különösen elgondolkoztató ez az összefüggés azoknál az oltáriszentségi énekeknél, amelyek változata a két nyomtatott forráson kívül már a Csíkcsobotfalvi kéziratban és a Pálffi Márton-énekeskönyvben is megvannak (331, 338, 352, 363, 364, 368, 370. sz.). E kéziratos szöveghagyományozásra a Pálffi-ék. és a Cantionale catholicum közös énekeinek más erdélyi gyűjteménnyel (Petri András-ék., Mihál Farkas-kódex, Zemlényi-ék.) való összefüggései még további adatokkal szolgálnak. Ezek a fenti táblázat és a források jegyzékének adatai nyomán az egyes énekek jegyzeteiből gyűjthetők össze. |