Hamvas Béla három rokon témájú és gondolatilag egymáshoz kapcsolódó írását tartalmazza e kötet. A Modern apokalipszis 1935-ben a Társadalomtudományban jelent meg (113–127.); a Krízis és katarzis szintén a Társadalomtudományban, 1936-ban (1–20.); a harmadik írás – A világválság – A Fővárosi Könyvtár Évkönyve VII. kötetében látott napvilágot 1937-ben (39–48.), egy, a világválsággal foglalkozó irodalmat egybegyűjtő részletes bibliográfia előszavaként. E három tanulmányt terjedelmes, de eltérő jellegű és minőségű jegyzetanyag kísérte; az első esetében jobbára az idézetek helyét jelölte meg Hamvas Béla, de csupán utalásszerűen; a harmadik tanulmányt viszont bibliográfiai jellegű, filológus jegyzetek egészítették ki. A könnyebb tájékozódás és olvashatóság érdekében az eredeti jegyzetszámokat az egyes tanulmányok esetében folyamatossá tettem, és Hamvas eredetileg lapalji jegyzeteit egybegyűjtve most itt találja meg a tanulmányok rendjében az olvasó. Ahol néhány esetben szükségesnek ítéltem, Hamvas jegyzeteit kiegészítettem vagy helyesbítettem. Ezt [ ] jelzi.
Hamvas Béla jegyzeteit követően találhatóak a szöveg mai megértését könnyíteni szándékozó új jegyzetek. Tekintettel arra, hogy Hamvas filozófus gondolatmenetének összetettsége és sokirányúsága következtében számos fogalmat, idegen kifejezést és nevet használ, csak ott törekedtem magyarázatokkal kiegészíteni a szöveget, ahol a folyamatos olvashatóság érdekében ezt feltétlenül szükségesnek gondoltam. Egy-egy idegen eredetű kifejezés vagy utalás tartalmi elemzését, magyarázatát, egy-egy említett filozófus munkásságának rövid értékelő, szükségszerűen felszínes minősítését feleslegesnek tartottam: a jegyzetek terjedelmesebbek lettek volna a három tanulmány szövegénél, s Hamvas gondolatmenetének megértését, végiggondolását a túlméretezett magyarázó-vitatkozó jegyzetek nem könnyítették volna meg. A jegyzetek ezért elsősorban a fellelhető vonatkozó adatokat és az idegen nyelvű címek, idézetek fordítását tartalmazzák: a szöveg megértését s nem értékelését szolgálják.
E három tanulmány gondolatmenetét Hamvas Béla később esszék sorában gondolta tovább az 1943-ban megjelent A láthatatlan történet című gyűjteményes kötetében. Az ebben foglalt írások közül elsősorban A vízöntő című nagy gondolati igényességű, vitára és gondolkodásra sarkalló esszé emelkedik ki.
Hamvas Béla gondolatgazdag életműve egyaránt tartalmaz igényes és időszerű gondolatokat, felismeréseket és mai gondolkodásunk számára idegenül csengő megállapításokat. E három rövid tanulmányt egybegyűjtő kötet nem Hamvas életművének értékelésére, csupán szerény méretekben hozzáférhetővé tételére vállalkozik. Tárgyszerű lehetőséget kínál és javasol Hamvas Béla nézeteinek, gondolatainak megismerésére, vitatására, elemzésére és értékelésére.
A VILÁGVÁLSÁG
[Hamvas Béla tanulmányát egy rövid ismertetés zárja le, amely az írását követő bibliográfia szerkezetére vonatkozik. Szövegét a teljesség kedvéért közlöm.]
A VÁLSÁG BIBLIOGRÁFIÁJÁNAK SZERKEZETE
A válságjelenség leírásában és a krizeológia történetében megjelölt vonások a válogatás szempontjait természetszerűen szabták meg. Mielőtt azonban a szerkezet bemutatásra kerülne, röviden ki kell térni arra, hogy melyek azok a művek, amelyeknek látszólag a bibliográfiában volna a helyük, mégsem vétettek fel. A bibliográfia nem vette fel azokat a műveket:
1. amelyek a világválságot mint a világháború politikai következményét fogják fel. Ezek a művek ugyanis egyoldalúan történeti alapon látják a krízist, és a válságjelenség valódi lényegéről nem szereznek tudomást;
2. amelyek a XX. század természettudományának fordulatával foglalkoznak. A mai korban lejátszódó természettudományos forradalom okai és indító tényezői nem a válságban vannak, hanem magában a természettudományban. A fizika, csillagászati, élettani stb. új műveit krízis nélkül is el lehet gondolni. Éppen ezért ezeknek a műveknek és azoknak, amelyek velük foglalkoznak, a válság irodalmában helyük nincs;
3. amelyek a társadalmi mozgalmakat:
a) a történeti materializmus,
b) a fasizmus,
c) a nemzeti szocializmus
szemszögéből mutatják be és írják le. A kommunista, fasiszta és nemzeti szocialista társadalmi elméletek gyökere teljesen a válságon kívül fekszik; ezek az elméletek krizeológiai reflexiók nélkül is megérthetők;
4. amelyek a válság kérdésével a mai szellemiség síkján kívül fekvő (általában »okkult«) szemszögből foglalkoznak;
5. amelyek a krízis problémáit szépirodalmi formában jelenítik meg. E belletrisztikai művek felvétele bármilyen hálásnak mutatkozik is, bibliográfiánkat rendkívüli módon kiszélesítette volna.
A bibliográfia tehát a következő szakaszokra oszlik:
1. profetikus válságművek;
2. a szellemi válság körébe tartozó művek. E címszó alatt az általános szellemi, világnézeti és vallásos válság művei szerepelnek. Ide kellett felvenni általában a humánum-válsággal foglalkozó műveket is;
3. a történeti válság. E művek szerzői a krízist mint a világtörténet mozzanatát fogják fel;
4. a kulturális válság. E művek a krízist mint a régi kultúra összeomlását és egy új kultúra keletkezését magyarázzák;
5. a tudomány válsága. A fentebb említett művek kivételével itt azok a könyvek szerepelnek, amelyekben a megoldhatatlanság és a krízistudat ismertetőjelei megtalálhatók;
6. a művészet válsága. Szintén olyan művek, amelyekben a válságjelenség fellelhető;
7. a politikai válság. Mint az előbb előrebocsátottuk, itt olyan művek kerülnek felsorolásra, amelyek a politikai zavarok okát a válság tényében látják, nem pedig pl. a világháborúban;
8. a társadalmi válság. Kivéve azokat a műveket, amelyek az osztályharc, kommunizmus, fasizmus, nemzeti szocializmus ideológiájából indultak ki;
9. a gazdasági válság. A válogatás itt kizárólag a művek mondanivalójából, súlyából és jelentőségéből indulhatott ki, s csak olyan műveket hagyott el, amelyek vagy nem mondtak újat, vagy egyéb módon látszottak jelentéktelenebbnek.
Minden fejezet két részre oszlik. Az első rész a monográfiákat sorolja fel, a második rész a folyóiratcikkek repertóriumát tartalmazza. Természetesen válogatva.
A bibliográfia teljességre nem tarthat igényt: a teljes gyűjtemény ma még meg sem volna valósítható. Az a tény azonban valószínűnek látszik, hogy a világválságról szóló legfontosabb műveket megnevezte.