rény – nyelvújításkorabeli szó, a XVIII. század végétől (1770) előforduló erény szó helyettesítésére. Kazinczy hatására Szemere Pál használta először 1811-ben. Kölcsey Ferenc 1816-ban verset írt, melynek címe: Rény. A szó – feltehetően erőltetett képzése következtében – hamar elavult, s a harmincas években már az erény szó általános. Kölcsey ekkori szóhasználatában – a Parainesis szövegében is – árnyalatlan kettősség figyelhető meg. Használja az erény szót (mai értelemben: „az erkölcsi jóra irányuló állandósult akarati készség, törekvés”) is, amely számára passzív tulajdonság, míg a rény aktív erény – a reneszánsz virtù fogalmának megfelelően (mint a hajdani magyar virtus szó), amely nem csupán a jó akarását, de tenni tudását is jelentette.