George Gordon Byron: Beppo (részlet)*

Láttál-e gondolát már? Íme lássad,
leírom a hosszúkás csolnakot:
bátor remeke az elgondolásnak,
könnyed, zömök, az orra faragott,
az evezősét hívják „gondolás”-nak,
sötét vizén libbenve suhan ott,
mint egy koporsó, mely ladikba lenne,
s nem tudni, mit beszélsz, csinálsz te benne.

 
És siklanak a hosszú, nagy csatornán,
sodorva a Rialtót s más hidat,
éjjel-nappal lebegve, vagy mogorván
a színházak körül valami vad
gyásszal vigyáznak, lesve holmi tort tán,
de el ne fogjon a bús áhítat,
mert az öröm honol ölükbe mélyen,
mint temetés után a gyászszekéren.
 



Hátra Kezdőlap Előre