Láttál-e gondolát már? Íme lássad, |
leírom a hosszúkás csolnakot: |
bátor remeke az elgondolásnak, |
könnyed, zömök, az orra faragott, |
az evezősét hívják „gondolás”-nak, |
sötét vizén libbenve suhan ott, |
mint egy koporsó, mely ladikba lenne, |
s nem tudni, mit beszélsz, csinálsz te benne. |
És siklanak a hosszú, nagy csatornán, |
sodorva a Rialtót s más hidat, |
éjjel-nappal lebegve, vagy mogorván |
a színházak körül valami vad |
gyásszal vigyáznak, lesve holmi tort tán, |
de el ne fogjon a bús áhítat, |
mert az öröm honol ölükbe mélyen, |
mint temetés után a gyászszekéren. |
|
|