Jegyzetek

Oláh Miklós Hungária című traktátusát 1536-ban írta, Mária királynő udvarában, Brüsszelben. A kézirat utolsó lapján olvasható latin nyelvű feljegyzés szerint 1536. május 16-án fejezte be munkáját. Traktátusának utolsó mondata – „Miután mindezt röviden és Magyarország termékenységénél szerényebben előadtuk, térjünk rá kitűzött tárgyunkra.” – arra vonatkozik, hogy Oláh Miklós Magyarország leírását a humanista hagyományoknak megfelelő bevezetésnek szánta Athila című művéhez, amelyben a hun király történetét nem titkolt politikai célzatossággal kívánta előadni. A Hungária első három fejezetében elkezdett szkíta-hun történet majd az Athila lapjain folytatódik. Ám míg az Athila történeti forrásmunkaként kevéssé megbízható, s elsősorban legendák tarka szálaiból sodor e műben politikai röpiratot Oláh Miklós, a Hungária a korabeli Magyarország földrajzi és művelődéstörténeti szempontból sok tekintetben hiteles és megbízható, kútfő értékű leírása.

Keletkezése idején kéziratban olvasták, nyomtatásban először két évszázaddal később jelent meg, Bél Mátyás – nem kellően megbízható szövegű – kiadásában. (Adparatus ad historiam Hungariae. Posonii. 1735.) Modern, kritikai kiadása: Nicolaus Olahus: Hungaria – Athila. Ediderunt Colomannus Eperjessy et Ladislaus Juhász. Bp. 1938.

Magyar nyelven több részlete megjelent korábban, jóllehet e közlések egy részét A magyar irodalomtörténet bibliográfiája 1772-ig (Bp. 1972) nem tartja számon. Terjedelmes részleteket közölt a műből Szamota István (Régi utazások Magyarországon és a Balkán félszigeten. Bp. 1891); a három Mátyás király életéről s építkezéseiről írott rész olvasható volt már 1934-ben Kardos Tibor közlésében és fordításában a Magyar reneszánsz írók (Magyar irodalmi ritkaságok. XXIX.) kötetben; további két részlet megjelent a Makkai László szerkesztette Erdély öröksége I. Tündérország kötetben (Bp. é. n.), s megint más részleteit lehetett olvasni A renaissance Magyarországon (Szerk. Kardos Tibor. Bp. 1961) című gyűjteményben. A teljes szöveg magyar nyelven első ízben Németh Béla – e mostani kiadásban is olvasható – fordításában, 1982-ben jelent meg a Magyar Remekírók Klaniczay Tibor szerkesztette kötetében: Janus Pannonius. Magyarországi humanisták. (Bp. 1982. 1044–1097.) A mű élén álló ajánlást Hegyi György fordította.

Oláh Miklós művei magyar nyelven önálló kiadásban még nem jelentek meg. Athila című írása néhány éve látott napvilágot első ízben magyarul Kulcsár Péter fordításában (Humanista történetírók. Magyar Remekírók. Szerk. Kulcsár Péter. Bp. 1977. 329–390.); verseiből válogatást közöl Klaniczay Tibor a Magyar Remekírók általa szerkesztett, említett kötetében. Oláh Miklós levelezését Ipolyi Arnold adta ki (Bp. 1875), e kiadás alapján készült egy terjedelmes, de korántsem teljes magyar nyelvű válogatás e fontos humanista leveleskönyvből. (Magyar humanisták levelei. XV-XVI. század. Közreadja V. Kovács Sándor. Bp. 1971. 597–684.)

Az Oláh Miklós irodalmi és politikai működésével és a Hungáriával kapcsolatos szakirodalomból elsősorban Kerecsényi Dezső: Oláh Miklós (Apollo. II. 289–300.); Kardos Tibor: A virtuális Magyarország (Magyar reneszánsz írók. Bp. 1934); Szemes József: Oláh Miklós (Esztergom, 1936); valamint V. Kovács Sándor-nak az általa szerkesztett, említett leveleskönyv bevezetőjében Oláh Miklósról írottak jelentenek kellő szellemi kiindulópontot, ha e jelentős magyar humanista életéről, életművéről kívánunk tájékozódni.

A Hungária első három fejezete a szkíta-hun történet első része. Legenda, történeti tény, politikai álom keveredik itt Oláh Miklós elbeszélésében, s mert a hunok története ma sem megnyugtatóan tisztázott kérdése a történettudománynak: a jegyzetek írásakor nem vállalkoztam arra, hogy Oláh Miklós minden egyes mondatához, vitatható vagy kétséges állításához magyarázatokat fűzzek, már csak azért sem, mert gyakorta kibogozhatatlanul szövi egybe a különböző legendák szálait valóságos történeti tényekkel. Magyarországra vonatkozó adatai viszont többnyire megbízhatóak, hitelesek; néhány vitatott ponton a jegyzetek próbálják eligazítani az olvasót.

Oláh Miklós feltehetően Lázár diák 1514-ben rajzolt, 1528-ban kiadott Magyarország-térképét használta hazánk leírásakor. Lázár diák térképe az átdolgozások során kb. 45 fokkal eltájolódott, ebből adódik, hogy olykor az égtájak megnevezésekor félreérthető a szöveg. A fordító ilyen esetekben szögletes zárójelben jelezte a valódi égtájat, amelyhez igazodva már érthetőek lesznek Oláh Miklós utalásai. Maga a térkép modern kiadásban hozzáférhető: Cartographia Hungarica I. Bp. 1972.




Hátra Kezdőlap