Öcsém Sándor! Mielőtt Jellasich elfoglalná Pest városát és téged bokros érdemeidért premier miniszterének* tenne, kívántam ezen soraimat hozzád lengedeztetni, avégre, hogy megtudhasd, miszerint én s az enyéim még élünk, még sem a vadrácnak, sem pediglen a környéken lázadó románajkú testvéreinknek körme közé nem estünk.
Mióta pesti utamból, melyet a halhatatlan akadémikus barátommal - egyébkint a legnagyobb szűzi ártatlanságban, egyedül, csupáncsak és kiváltképpen a te Halhatatlan társaságod tiszteletére tettem, - mióta, mondok, ezen pesti útból megérkeztem, azóta honn vagyok s elmémet járatom azon a dolgon, mi módon lehetne kieszközölni, hogy a magyar haza kebelében a mérges fekélyek és pattanások, Jellasich et Compagnie*, rácok, horvátok, oláhok, tótok, vendek, szászok, svábok s több ily férgek, ha nem is zsírosszájú magyarokkal, legalább echt* francia néppel cseréltessenek ki.
De hagyjuk e fontos tárgyakat és térjünk kevésbé fontosakra.
Schedelnek átadtad-e „Toldi Estéjé”-t? Ha igen, vedd vissza és tartsd harckész állapotban, hogy mihelyt rá szükségem lesz, azonnal segélyemre jöhessen harcias buzogányával.
Tompa megszüntette velem levelezését, utóbbi levelemre, melyet neki Gäfenbergbe küldtem, nem felelt. Hajlandó vagyok hinni, hogy Pesten léte alkalmával te pletykáztad tele a fülét, mert ahhoz nagyon értesz.
De többet nem írhatok, mert holnap hajnalban szüretem fog instruáltatni*. Szívesen látlak. Az ördög és minden szentei vigyenek el, ha holnap szüretre hozzám nem jössz.
Arany János
Öcsém, a szüret elmúlt. Hál' istennek, nem mondok egyebet. Akár van bor, akár nincs, Hál' istennek, mert a szüret elmúlt. Én ki-szenvedtem!!! Egyébiránt, pajtás, olyan húsz akó borom lett, mint a pinty. Gyere, igyuk meg ketten: én is tizet, te is tizet. Vagy inkább ne igyuk: ha eljő az ellenség, lekenyerezem vele. Hogy lehet valakit borral lekenyerezni?
Szeretném tudni, hogyan áll a dolog Vas Gerebennel. Hány előfizetőnk van? mi a közköltség stb. A te mindenhatóságod mindezeknek végére fog járni (mert szavad adtad) és az én mindentudóságomnak tudtára fogja adni.
Ha pedig az Úristen és Jellasich őfelsége ketten úgy akarnák, hogy még Kufsteinban* se lássuk egymást, hát az én istenem téged áldjon meg et quidem a tieiddel együtt.
Ölel(né)lek, Csókol(ná)lak, de oly messze vagy tőlem, mint a ...mint a boldogság.
Arany János