Kezed, hajad, szemed felé |
Kezed, hajad, szemed, szoknyád felé |
Mit kapkodok?! – mindegyre kérded, |
Hol bosszús-hangosan, hol fejcsóválva, némán – |
|
Mért nem szelíden símogatva |
Ahogy szokás, ahogy mások teszik, |
Miért kapkodva, csillogó szemekkel |
És mit nevetek hozzá – szemtelenség! |
Ilyen csunyán, fülsértő élesen! |
Eh, rögtön itthagysz, vagy kezemreütsz! |
Megmondom – várj, füledbe súgom, |
Hajtsd félre azt a tincset. |
|
Kezed, hajad, szemed felé |
Kezed, hajad, szemed, szoknyád felé |
Mi kapkod így – hát mégse jut eszedbe? |
Mi kapkod így – még mindig nem tudod? |
Próbálod elháritani akkor is |
Hajad, szemed, szoknyád lefogva. |
|
Porzód, bibéd, szárad felé |
Porzód, bibéd, szárad, szirmod felé |
Mi kapkod így, pitypang? – A szél! |
A szél, a szél, a szemtelen bolond szél |
Vígan visítva bosszúságodon. |
|
Ez még csak kapkod és fütyörész |
De én még nem is beszéltem neked a családomról |
Füttyös Zivatar Úr volt az apám – anyám az a híres arkanzaszi |
Tölcséres vihar a sógorom – |
Pitypangpehely, kavarogtál-e már ziláltan – alélva |
Felhőbefúró forgószél tetején? |
|
Jobb lesz, ha nem ütsz a kezemre. |
|
|